Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 11. Vili. Henrik a Barcsayban Mérkőzés előtt Az ajándék A feleség mondja a férj­nek: — Szivecském; tudod mit szeretnék kapni születésna­pomra? Egy rókát! — Rendben van, de a ket­recet neked kell tisztítanod! A futball-szakosztály vi­haros gyűlést tart, a helyi­ség tele füsttel, a hangok izgatottak: — Javaslom — mondja az elnök — egyezzünk meg az ellenféllel, hogy a követ­kező meccset mindkét csa­patban csak heten játsszák.. — Megbolondultál? —há­borodnak fel a többiek. — Nem, csak szeretnélek benneteket emlékeztetni ar­ra, hogy több játékosnak nem tudunk prémiumot ad­ni! Hiteles feljegyzések sze­rint Boleyn Anna többször figyelmeztette férjét, VIII. Henriket, hogy változzon meg. Egyszer, 1535-ben. ki­rályi férje születésnapján így szólt hozzá: — Henrykém, úgy látszik, te mindenáron azt akarod elérni, hogy az utókor ke­gyetlennek, zsarnoknak mi­nősítsen. Ma van születésed napja, jó alkalom arra, hogy fogadalmat és ígéretet tegyél megjavulásodra. Milyen jó lenne, ha a történetírók úgy emlékeznének meg ró­lad, hogy megértő, kedves, jó király voltál. — Ne idegesíts — vála­szolta- Henrik —, inkább tö­rődj többet lányunkkal, Er­zsébettel. — Hát jó, ha neked tel­jesen mindegy, hogy hogyan fognak a Barcsay utcai gim­náziumban a történelemórán rólad felelni a diákok, ak­kor viselkedj továbbra is úgy, mint eddig. Én mosom kezeimet. VIII. Henrik Boleyn Nusi után kiáltott. — Hogy van azzal a Bar­csay utcai gimnáziummal? — Képzeld• el, hogy Ko­vács Gyurit kihívják felel­Ezen nevet a... A híres csillagász az eget kémleli. Hirtelen megszólal: — Esni fog. — És miből gondolja? — kérdezi az asszisztens — hi­szen egyetlen felhő sincs az égen. — Fáj a tyúkszemem — feleli a csillagász. * * * — Mi a különbség a ta­karékoskodás és a fösvény­ség között? — kérdezi apjá­tól a kisfiú. — A takarékosság az, ha én olyan ruhában járok, amelyik már régen kiment a divatból, de még hord­ható. Ha viszont ugyanazt megkövetelném a mamától, az már fösvénység lenne. * * * Az apa kisfia házi felada­tán töri a fejét. — Akárhogy gondolko­dom, egyáltalán nem értem ezt a példát! — Még a végén egyest ka­pok miattad! — idegeskedik a gyerek. * * * Két barátnő beszélget: — És milyen az új bará­tod? — Pénzügyileg a legjobb korban van ... * * * A kis Ferkó orvosnál van. Vizsgálat közben az orvos megkérdezi tőle: — Nincsenek problémáid a füleddel vagy az orrod­dal? — De igen — válaszolja Ferkó. — És mi a probléma? — Mindig beléjük akad a pulóverem, amikor fel akarom venni. * * * — Tehát azt mondja, hogy elveszett a felesége? — Igen, két évvel ezelőtt. — És csak most jelenti be? — Eddig valahogy nem akartam elhinni... * * * Két vadász beszélget: — Nemrég láttam egy pár olyan gyönyörű fácánt, hogy repesett a szívem. — És megszerezted őket? — Nem. Nem volt nálam annyi pénz. * * * — Lajoska, tudod az ábé­cét? — Tudom. — Milyen betű követke­zik az „a” után? — Az összes többi... * * * Két barát beszélget a há­zasságról :--- Talán a lottó jobb, mint a házasság. — Miért? — Ott legalább van va­lami reményed! * * * — Miért váltál el a fele­ségedtől? — Mert megmérgezte az életemet. — És akkor miért vettél el egy másik nőt? — Ellenméregként! ni, a tanár megkérdi tőle, hogy készült-e VIII. Hen­rikből, mire a éliák igennel felel, és elmondja, hogy te gyilkoltattál, a húst kézzel etted, a csontokat a hátad mögé dobtad, és feleségeid­del nem mertek a biztosító társaságok még magas díj ellenében se biztosítást köt­ni. Szóval lehord a sárga földig, és minél jobban szid, annál jobb bizonyít­ványt kap a tanártól. — Ezt nem akarom — tű­nődött Henrik. — Engem di­csérjenek a Barcsayban. — Akkor ígérd meg, hogy mától kezdve megváltozol. A király szívére tette a kezét, és ünnepélyesen meg­esküdött, hogy jóságos ki­rály lesz. Rövid ideig állta is a sza­vát, de azután megint ke- gyetlenkedett, és amikor le­rágta a húst a csontokról, azokat az ablakhoz vágta, úgy, hogy az betört. Az ud­vari üveges állandóan újabb üvegeket volt kénytelen be­vágni az ebédlő- ablakába. Boleyn Anna többször fi­gyelmeztette férjét fogadal­mára, és ezzel mindig fel­idegesítette Henriket. Egy­szer rászólt nejére. A sarkon összeütközött két személygépkocsi. Mindenütt üvegcserép, a karosszériák összenyomódtak és az egyik vezető sokkot kapott. — Megkérhetném, hogy tanúskodjék ezzel a baleset­— Ha nem hagysz békény még megjárod! Nusi azonban továbbra is szemrehányásokat tett fér­jének, aki már nem mert felesége szemébe nézni. In­gerelte Anna szemrehányó tekintete. Hogy szabadulhatnék meg ezektől a szikrázó szemek­től — töprengett, és rájött arra, hogy erre csak egy le­hetőség van, mégpedig az, hogy Boleyn Annát a To- werben lefejezteti. így is cselekedett. Boleyn Anna utolsó szavai ezek voltak: — Emlékezzél a Barcsay utcai gimnáziumra. Többet nem is mondha­tott, mert az ítéletet végre­hajtották. Egyszer, amikor már ha­lálos beteg volt, eszébe ju­tottak Anna utolsó szavai, elhatározta, hogy amíg nem késő, mégis megváltozik. Er­re azonban már nem volt ideje: meghalt. így nem cso­da, hogy a Barcsayban min­den diák alaposan meg­mondja róla véleményét. Ezzel az Írással Palásti László­ra, a nemrég elhunyt kiváló humoristára emlékezünk. tel kapcsolatban? — fordul a közlekedési rendőr egy ar­ra haladó nőhöz. — Ú, nagyon szívesen — válaszolja a nő —, de mi történt tulajdonképpen? Külföldi karikatúrák Tanúskodás

Next

/
Thumbnails
Contents