Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-10 / 263. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I 1979. november 10. tudomány <#iriCHflllllMi Magyar — szovjet együttműködés Közös erővel a betegségek ellen Az emberiséget pusztító súlyos betegségek gyógyítására ma már nem elegendő egy-egy ország orvosainak, kutatóinak fáradozása, ehhez egyre szélesebb körű nemzetközi összefogás szükséges. A szétaprózott, külön-külön folyó kutatások, kísérletek az eredményektől függetlenül olyan óriási anyagi terheket rónának egy- egy országra, melyeket a leggazdagabb államok sem tudnának elviselni — az egészségügyi összefogás az élet nevében, az emberiség javát szolgálja. Ebben a világméretű összefogásban sok magyar tudós is részt vesz. Közülük is kiemelkedik a rákkutatás területén Eckhardt Sándor és Sugár János professzor, a vérellátási kutatásban Simonovits István és Hollán Zsuzsa professzor munkássága. Volt betegeik és hozzátartozóik is emlékeznek azoknak a külföldi tudósok nevére, akik Magyarországon emberéleteket mentettek meg. Közéjük tartoznak B. V. Petrovszki és P. I. Szaposkov professzor, akik 1949-ben Budapestre Jöttek, hogy segítsenek a magyar egészségügy újjászervezésében. Petrovszki professzor sok-sok magyar életet mentett meg. Ö végzett először egyebek között mellkasi műtéteket helyi érzéstelenítéssel, kezdeményezője volt az Országos Vérellátó Szolgálat megszervezésének. Azokban az években egészségügyi kapcsolataink a Szovjetunióval és a szocialista országokkal fokozatosan fejlődtek, de nem voltak még egységes szervezeti keretei. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kormánya 1959. április 17-én egyezményt kötött, amely meghatározta az együttműködés fő feladatait. Ez az egyezmény adta meg végül a szervezeti kereteit annak a kapcsolatnak, amely addig sokoldalúan kialakult a magyar és szovjet orvosi tudományos intézetek között. Az egyezményt kezdetben egy-, majd kétéves munkaterv egészítette ki, 1976-tól pedig ötéves munkaterv valóraváltásában állapodtak meg a két oi'szág minisztériumai. Az egyezmény célja: a szocialista egészségügy sokirányú fejlesztése, az egész lakosság ingyenes, magas szintű orvos; ellátása, különös tekintettel az ipari létesítmények dolgozóinak ellátására. Az egyezmény széles körben teremti meg a két ország szakembereinek kölcsönös kutatási lehetőségét, különösen a szív és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések gyógyításában. Ennek alapján csak az elmúlt évben a Szovjetunió 36 tudományos kutatóintézete a Magyar Népköztársaság 28 intézményével 64 téma kutatásában működött együtt. A Szovjetunió 71 szakemberünket fogadta, hazánkba viszont 85 kutató érkezett a Szovjetunióból. Országaink évi 37 hónap időtartamra küldenek és fogadnak szakembereket tanulmányútra. Ide tartozik az a tény is, hogy orvostudományi társaságaink jelentős számban választották tiszteletbeli taggá a másik fél szakmai kiválóságait. Orvostudományi intézeteink között állandó, sokirányú személyi kapcsolatok is kiépültek. A két ország egészségügyi együttműködése példaképül szolgált a szocialista országok közösségének is. A KGST keretében először rákkutatási egyezményt kötöttek, majd hat évvel ezelőtt létrehozták a KGST Egészségügyi Állandó Bizottságát, melynek állandó elnökéül Petrovszki akadémikust, a Szovjetunió egészségügyi miniszterét választották. összeállításunkban áttekintő képet adunk a rákkutatásnak, a vérellátásnak és az orvosiműszer-gyártásnak nemzetközi együttműködésben elért eredményeiről. A gyógyító vér Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet igazgatója, dr. Simonovits István professzor egész életét a magyar egészségügy szervezésének, az emberéletek százezreinek megmentésére szentelte. Az elnyomatás éveiben a Vörös Segély egyik megszervezője volt, majd a felszabadulás után hosszú ideig az egészségügyi miniszter* első helyetteseként napi 12—14 órát dolgozott mindnyájunk egészségéért. Már egyetemi hallgató korában felismerte az egészségügy és a társadalmi elmaradottság közötti szoros összefüggést. — A Szovjetunióban az elsők között fedezték fel a tudósok, hogy a vérátömleszr- tés életeket ment meg — kezdte a beszélgetést a professzor. Már 1926-ban felállították a központi vértranszfúziós intézetet és Nyugaton is az itt gyűjtött tapasztalatok alapján vei zették be ezt a gyógyító eljárást. Magyarországon ezt későn fedezték fel, a II. világháború alatt még fejletlen volt a vértranszfúzió. ez óriási veszteséget okozott a sebesültek között... — Hazánkban 1948-ban kezdődött meg a szervezett vérellátás, ehhez rendkívül sok segítséget adott Petrovszki professzor, aki 1949- ben jött Magyarországra — sebészprofesszorként. A magyar egészségügy különösen három területen köszönhet sokat neki: a vérellátás megszervezését, a rákkutatás és gyógyítás új módszereit és a baleseti sebészet fejlett eljárásait adta át nekünk. — Nemcsak a vérellátás rendszerét vettük át a Szovjetuniótól, hanem a vérkonzerválás módját is. Ez lehetővé tette, hoev kórházaink nagymennyiségű vénkonzer- vet használjanak fel. életeket mentsenek meg Dénzben kifeieZhetetlen értékű vérrel. Most évente 110 ezer liter vért használnak fel hazánkban. A tudomány azonban nagy léptekkel halad előre. Ma már nem arról van szó. hogy Tneefelelő vércsooortú egészséges d,onor vérét átadjuk a betegnek, hanem arról, hogy csak azt a véralkatrészt adjuk át, amire a betegnek szüksége van. A vérben az egyik legfontosabb alkotórész a vörösvérsejt plazmában kering és a plazma 80 féle értékes alkatrészből áll. Többek között ez tartalmazza az életfontosságú albumint. A Daróczi úti központi intézetben körülbelül 40 féle véralkatrészt állítanak elő, a többit a Humán Oltóanyagtermelő Intézet készíti. Az Országos Haematológiai Intézet termeli például azt az anyagot, amely megakadályozza az Rh összeférhetetlenségből származó, korábban biztosan halálos kimenetelű magzatkárosodást. Ez a készítmény, az anti D- gamrna globulin megakadályozza az anyában végbemenő immun reakciót, az olyan antigének termelődését, amelyek a magzatot biztosan elpusztítanák és 1968 óta a világon az elsők között Magyarországon díjtalanul kapják ezt mindazok, akik rászorulnak. — Ha importálnunk kellene az anti D-gamma glo- bulint, évente 60 millió forintot kellene erre költeni, itthon évi 1 millió forintért állítják elő. Ennek köszönhető, hogy a múlt évben már a felére csökkent a magzati károsodás a korábbi évekhez képest. A Szovjetuniótól tanulták meg a magyar tudósok a mélyfagyasztott, mínusz 197 Celsius-fokra lehűtött vörösvérsejt készítésének módját. Ez a vörösvérsejt gyakorlatilag ilyen hőfokon korlátlan ideig él — bármikor felhasználható. A Szovjetunió viszont tőlünk vette át a díjtalan véradás mozgalmát. Nálunk a Vöröskereszt 1959-es debreceni kongresszusán hirdette meg: váljon társadalmi ügy- gyé a díjtalan véradás. Azóta általánossá vált, hogy a gyárakban, üzemekben véradó napokat tartanak. A KGST-együttműködés keretében most a veseátültetés új útjait keressük. _A Szovjetuniótól kapunk hozzá értékes kémiai anyagokat, és mi is adunk ilyeneket a Szovjetuniónak. Van másfajta együttműködésünk is a Szovjetunióval. Tádzsikisztánban sok kóros haemoglobin fordul elő az ottani lakosok vérében, ezeket a kóros elváltozásokat a budapesti intézet identifikálta ;— azonosította. Most ennek eredményei alapján közös módszert dolgoztunk ki a kóros haemoglobin identifikálására a leningrádi. a moszkvai és a dusanbe-i haematológiai intézetekkel. Budapesten vizsgálják a vashiányos vérszegénység okait is, ebben a témában is kialakult az együttműködés a Szovjetunióval, ugvanígv a vörösvérsejtek membránkutatásában -is kialakult a kooperáció a két ország között, melynek a leukémiás betegek gyógyításában van szerepe. Magyar—szovjet együttműködésben készült légzésvizsgáló a Korányi Szanatóriumban Fotóméteres enzimmeghatározás vashiány megállapításához Személyi kapcsolattal kezdődött Beszélgetés dr. Sugár János egyetemi tanárral, az Onkopathológiai Intézet vezetőjével A kísérleti rákkutatásban 9 nagyobb területen folytatnak a szocialista országok kutatómunkát. Magyarország az úgynevezett experimentális és a klinikai chemotherápia területének gazdája, vagyis a kísérleti kutatómunkát és a daganatok gyógyszeres kezelését koordinálja. — Professzor úr, napjaink orvostudományában a rákkutatás az a terület, amelytől a legtöbbet vár az emberiség. Hogyan befolyásolja e betegség kutatását két ország együttműködése? — A daganatkutatásban személyi kapcsolatokkal kezdődött a nemzetközi együttműködés. Elsősorban a moszkvai Onkológiai Tudományos Központtal, más akadémiai intézetekkel, a moszkvai Herzen Intézettel alakultak ki ezek a kapcsolatok. Egy-egy kutató tudós utazott tőlünk hosszabb-rö- vitíebb időre ezekbe az intézetekbe és onnan is érkeztek hozzánk tudományos kutatók. Példának említem, hogy a legnevesebb szovjet rákkutató Blohin akadémikus. a Lenin-díj bizottság elnöke személyesen is eljött hozzánk az Onkológiai Intézet fennállásának 25. évfordulójára. Ugyanilyen jó kapcsolataink vannak Na- palkov akadémikussal, a leningrádi Onkológiai Intézet igazgatójával. Tapasztalataink kölcsönös megismerése, közös kutatási témák kidolgozása jelentősen csökkenti a kutatás egy-egy fázisának időszükségletét. — Elsőként orvosi területen éppen a daganatkutatásra kötöttek egyezményt a KGST-n belül. Ezt később az egészségügy más területére is kiterjesztették. Mi a szerepe e téren hazánknak? — Természetes, hogy más országok által folytatott kutatási programokban is részt veszünk, tehát nyugodtan mondhatom, hogy a rákkutatás minden területén ismereteink „naprakészek”. — Hogyan válik közkinccsé a tudomány egy- egy újabb eredménye? — A kutatás nálunk és a többi szocialista ^országban szintén önállóan folyik, amíg egy gyógyszer kipróbálás alatt van, ez a gyógyszert előállító laboratórium ügye. Akkor válik a gyógyszer, vagy bármely más kutatási eredmény közkinccsé. ha eredményt tudnak a kísértetekkel felmutatni. A Szovjetunióval közösen számos eredményt elértünk már, s kiemelkedjek kapcsolataink az NDK-val is. — A kutatócserék gyakorlati jelentőségét miben látja? — A kétoldalú magyar— szovjet egyezmények biztosítják, hogy pontosan meg- , ismerjük egymás munkamódszerét., laboratóriumát, műszerezettségét, technikai lehetőségét. Mindez nagyon fontos, mert nekünk egy, közös nyelven kell beszélnünk ahhoz, hogy egymás gondolatmenetét is megismerjük. Van azonban ennek egy másik hallatlan előnye is. A szovjet onkológiai tudományos központban munkába állították a legújabb és legfejlettebb műszereket, eszközöket, amelyekkel mi csak hosszú évek múlva fogunk rendelkezni. Kutatóink ott. a helyszínen ismerhetik meg ezeket a műszereket, azok használatát megtanulják és ezek alkalmazása annakidején nálunk már nem jelent gondot. — Megjelent már néhány magyai—szovjet közös kiadású szakkönyp a rákkutatásról. Milyen újabb publikációk várhatók a közeljövőben? — Megjelent már Blohin— Eckhardt közös könyve az előrehaladott rák kezeléséről. Az orvostovábbképzés célját szolgálja Trapeznyi- kov—Eckhardt szerkesztésében nemsokára megjelenő onkológiai tankönyv. Ezenkívül bolgár—szovjet—magyar közös kiadásban a rák megelőzéséről is könyv jelent meg. A legközelebbi hetekben megjelenő magyar— szovjet közös könyvünk a daganatok elektronmikroszkópos szerkezetével, a daganatok ultrastruktúrájával — úgynevezett finomszerkezetével foglalkozik. Sugár professzor a magyar rákkutatás utazó nagykövete, számos nemzetközi fórum előadója. Nemrégen érkezett haza az Egyesült Államokból, és máris Pöstyén- be készül, ahol a KGST egészségügyi programja keretében a daganatkutatás legközelebbi teendőit beszélik meg. Magyar orvosi műszerek az Untarktiszon A MEDICOR Művek orvosi műszerei világhírűek. Együttműködésük a szovjet orvosi műszergyártó vállalatokkal és intézményekkel immár 12 gyümölcsöző évre tekint visz- sza. Tájékoztatják egymást arról, hogy milyen irányban fejlesztik az orvostechnikai gyártmányokat és számos gyártásszakosítási megállapodást is kötöttek. Szovjet együttműködéssel fejlesztették a tüdőgyógyászatban fontos pneumatog- ráphot, amely a légzésmechanikai jellemzők vizsgálatára szolgál. Egy nélkülözhetetlen szíwizsgáló készülék alkatrészeit azelőtt tőkés piacról szerezték be, ezek gyártására a Szovjetunió vállalkozott. Szántén a Szovjetuniótól vették át a titánötvözetből készülő kéziműszereket, fog- és tűfogók gyártását. A közös tervek alapján született oxigénellenőrző és kijelző blokk prototípusa is elkészült Budapesten, ezt a napokiban vitték Moszkvába.-A MEDICOR Műszaki Fejlesztési Intézete most egyeztette az 1981—85 éveikre szóló műszaki tudományos együttműködési tervét a szovjet partnerekkel, amely 1990-ig tartalmazza a fejlesztés fő irányait is. A programból kiemelkedik a számítástechnika szélesebb alkalmazása, (mikroprocesszorok összekapcsolása, melyek memóriaegységeiben a betegről részletes adatokat tudnak elraktározni). A MEDICOR állította ösz- sze azt a diagnosztikai táskát, melyben az orvos minden fontos műszert megtalál, amelyre a beteg elsődleges ellátásához szüksége van. A műszereket a leningrádi Orvostudományi Kísérleti Intézetben megvizsgálták, klini- kailag is kipróbálták azokat és úgy döntöttek, hogy ezekkel szerelik fel az Antark- tiszon tartózkodó szovjet expedíciókat is. A kétoldalú kapcsolataink méretét jellemzi, hogy a szocialista nemzetközi együttműködés keretében vizsgált 614 kutatási téma közül 200 magyar-szovjet érdekeltségű. Irta: Hermann István Fotó: Hauer Lajos T A Szovjetunióból kapott vérminták műszeres vizsgálata (ami- nósavanalizis)
