Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-10 / 263. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 10. I'M Kommentárunk IRANI HELYZETKÉP A szenátusban Sugárfegyver­siop Régi fantasztikus regé­nyekben — akkor még nem nevezték azokat sci- finek —gyakran szerepel a „halálsugár” iszonyú látomása. Azóta egy ilyen fegyver már nem tarto­zik a képzelet birodal­mába. Az igazság az, hogy a lézer és a neut­ronbomba korában a ha­lálsugár előállítása na- gyonis valós lehetőség, már a mai technika se­gítségével is. Nem is be­szélve a holnap vagy a holnap utáni techniká­ról... Hogy a probléma meny­nyire aktuális, annak megértéséhez elég -a so­kat vitatott amerikai ne­utronbomba-tervre gon­dolnunk. Mint emlékeze­tes, ennek a fegyvernek az egyik vonása éppen az, hogy sugárzással — legalábbis elsősorban, ha nem is kizárólag azzal — pusztít el minden éle­tet a „cél körzetben”. Nem engedhetjük, hogy a világ ilyen „cél­körzet” legyen. Ennek megakadályozására azon­ban nem elég a jámbor óhaj; cselekedni kell, méghozzá késedelem nél­kül. Minden gondolkodó ember a szívével is. az eszével is lelkesen üd­vözli ezért azt a közös szovjet—amerikai javas­latot, amely éppen „a sugárfegyverek kifejlesz­tésének, gyártásának, tá­rolásának és bevetésének tilalmáról megkötendő nemzetközi konvenciók­ról” tartalmaz indítványt. Többízben bebizonyoso­dott, hogy ha az embe­riség jövőjéért a legna­gyobb felelősséget hor­dozó, mert messze leg­erősebb két nukleáris nagyhatalom, a Szovjet­unió és az Egyesült Ál­lamok terjeszt elő kö­zcsen — és ez a kulcs­szó! — valamit akár a világszervezetben, akár más fórumon, az megva­lósul. És ez természetes is, hiszen egy ilyen együt­tes indítvány mögött a dolog jellegénél fogva nemcsak katonai, hanem erkölcsi és politikai érte­lemben is hatalmas erő áll. Most ez történt egy fontos kérdésben — és jó lenne hinni abban, hogy az ilyen preceden­sek száma a jövőben gyarapodni fog. Ez a jár­ható út a világ sorskér­dését jelentő leszerelési problémák dzsungeljében. Egy olyan időpontban, amikor hamarosan eldől a SALT—II. ratifikálása, amikor a világ Brezs- nyev berlini javaslataitól és a NATO rakétatelepí­tési terveitől hangos, na­gyon jó hír ez a közös javaslat. A túszok ügyében megtörtént az első kapcsolatfelvétel A Biztonsági Tanács pén­teken az esti órákban az Egyesült Államok felkéré­sére nem hivatalos ülést kezdett, hogy foglalkozzék a teheráni amerikai nagykö­vetségen túszként fogva tar­tott amerikai állampolgárok ügyével. Amerikai elképze­lés szerint a BT soros elnö­kének nyilatkozatban kelle­ne felhívnia az iráni ható­ságok figyelmét a diploma­ták védelméről szóló nem­zetközi konvenció betartá­sának szükségességére — mu­tat rá az AFP. Pénteken megtörtént az első kapcsolatfelvétel a te­heráni vezetés és az ameri­kai kormány képviselője közt a túszok kiszabadítása ügyé­ben — jelentették a wa­shingtoni külügyminisztéri­umból. A külügyi bizottság a SÜLT mellett szavazott Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága pénteken 9:6 arányban úgy döntött: felfo­gadásra ajánlja a szenátus­nak a SALT—II. szerződést. Ezzel a hadászati fegyver- korlátozási egyezmény je­lentős lépéssel közelebb ke­rült törvénybeiktatásához. A szenátus plénuma a ter­vek szerint november végén kezdi meg a ratifikálási vi­tát. A külügyi bizottság 4 re­publikánus és 2 demokrata­párti tagja szavazott a szer­ződés ellen. Az elfogadási ajánló többségben ugyancsak mindkét párt képviselői meg­találhatók. A szavazás eredménye is arra mutat: a törvényhozás­iban válitozatl anul megosz­lanak a vélemények a SALT —II. kérdésében s a szerző­dés híveinek nehéz harcot kell még vívniok a tör­vénybeiktatásért. USA — NSZK megállapodás NATO leszerelési ellenjavaslatok Az iráni fővárosban továbbra is megszállás alatt tartják az USA nagykövetségét. Képünkön: Khomeini arcképével Ame- rika-eilenes jelszavak a nagykövetség épületén (Telefotó - KS) Aboi Hasszán Báni Szadr, Khomeini tanácsadója enge­délyt kapott a Forradalmi Tanácstól, hogy lépjen érint­kezésbe Bruce Laingennel, az Egyesült Államok tehe­ráni ügyvivőjével, aki vál­tozatlanul a teheráni kül­ügyminisztérium épületében tartózkodik. A megbeszélé­sek részletei nem ismerete­sek. Báni Szadr, tiki a Forra­dalmi Tanács által felaján­lott három miniszteri tárca közül csak a külügyminisz­teri megbízatást fogadta el a párizsi Le Monde című lap­nak adott nyilatkozatában kijelentette „a nagykövetsé­gen fogva tartott amerikai túszok szabadonbocsátása az Egyesült Államokon múlik, mivel a válságot az rob­bantotta ki, hogy Washing­ton hajlandó volt befogadni a megbuktatott sahot”. Washingtonban több száz iráni diák rendezett pénte­ken tüntetést Khomeini tá­mogatására. A megmozdu­lást a helyi hatóságok annak ellenére engedélyezték, hogy a szövetségi kormány koráb­ban — biztonsági okokból — betiltotta az iráni diákok akcióit. A sah kiadását kö­vetelő iráni diákok tüntet­tek Strassbourg amerikai konzulátusa előtt is. Teheránban pénteken újabb többezres Amerika-el- lenes tüntetés volt a meg­szállt amerikai nagykövet­ség épülete előtt. A PFSZ ankarai irodájá­nak szóvivője szerint a Szaad, Szájéi vezetésével Teherán­ban tartózkodó magas ran­gú PFSZ-küldöttség pénte­ken tárgyalt az iráni ható­ságokkal a túszok ügyéről. Az iszlám diákok legújabb közleménye szerint előkerült Vance amerikai külügymi­niszter július 26-i titkos le­vele, amelyben Bruce Lain- gen véleményét kéri arról, „nem veszélyeztetné-e a sah fogadása az Egyesült Álla­mokban az Iránban élő ame­rikaiak, köztük a követségi alkalmazottak biztonságát”. Az amerikai kormányzat magas rangú képviselői ta­gadják, hogy az Egyesült Államok katonai akcióra ké­szülne Irán ellen. Jody Po­well, az elnök sajtótitkára ezt nyomatékosan hangsú­lyozta. A hadügyminisztérium kép­viselői ugyanakkor nem tit­kolják, hogy az Egyesült Ál­lamok nagy hadihajó-egysé­gekkel rendelkezik az In­diai-óceánon és a Földközi- tengeren. Az Indiai-óceánon jelenleg tizenhárom ameri­kai hadihajó tartózkodik, kö­zülük három a Perzsa-öböl­ben. Irán közvetlen közelé­ben. A Perzsa-öböl felé tart egy hajóraj a Midway repü­lőgép-anyahajó vezetésével. LA PAZ Walter Guevara Arze, az egy héttel ezelőtt puccsal el­távolított bolíviai elnök csü­törtökön részt vett a kong­resszus azóta első alkalom­mal megtartott ülésén és ki­jelentette: nem mondott le és nem is áll szándékában lemondani arról a megbíza­tásról, amelyet a kongresz- szus ruházott rá augusztus­ban, és amelyet ugyanez a testület a puccsot követő napon meg is erősített. WASHINGTON Az amerikai kongresszus képviselőháza jóváhagyta az 1980-as pénzügyi évre szó­ló katonai költségvetés ösz- szegét. azt követően, hogy egy nappal korábban a sze­nátus is igent mondott a 141,2 milliárd dolláros re­kordösszegű hadikiadásokra. érkezett SZÖUL Dél-Korea legnagyobb el­lenzéki pártja, az Üj De­mokrata Párt pénteken úgy döntött, hogy képviselői visszavonják lemondásukat és visszatérnek a parlament­be — jelentette be pénteken Szöulban a párt szóvivője. BELGRAD Belgrádban pénteken befe­jeződtek Joszip Vrhovec ju­goszláv és Huang Hua kínai külügyminiszter hivatalos tárgyalásai a két ország kapcsolatainak további fej­lesztéséről és időszerű nem­zetközi kérdésekről. Ezzel véget ért a kínai diplomá­cia vezetőjének háromnapos jugoszláviai látogatása, amelyről nem adnak ki kö­zös közleményt, mert — mint a jugoszláv fél közöl­te — „ez kínai részről nem szokás”. NEW YORK Az ENSZ székhelyén a közgyűlés hivatalos doku­mentumaként terjesztik a vietnami külügyminisztérium sajtó- és információs osztá­lyának memorandumát, amely felhívja a figyelmet arra, hogy Kína továbbra is háborús feszültséget szít a két ország határán. VATIKANVÁROS II. János Pál pápa pénte­ken Vatikánvárosban bezár­ta a bíborosi testület ötna­pos tanácskozását. Zársza­vában az egyházfő hangoz­tatta, hogy a tanácskozás továbbfejlesztette a II. vati­káni zsinat eszméit. Megvi­tatták továbbá a szentszék pénzügyi helyzetét. Nyugatnémet-amerikai meg­állapodás született a NATO leszerelési ellenjavaslatai­val kapcsolatban. A bonni kormányhoz közel álló, jól­értesült források szerint, az északatlanti tömb tagorszá­gai támogatják a háromsza­kaszos tervet, amelyet a nyu­gati szövetség válasznak szán a szovjet javaslatokra. Az Egyesült Államok — amely a terv értelmében a nyugati államok nevében tárgyalna a Szovjetunióval — finomított formában — ul­timátumot állít: a szovjet fél szerelje le Európában vala­mennyi rakétáját, mert el­lenkező esetben a NATO Nyugat-Európában 108 Per- sing—2 rakétát és 464 nuk­leáris robbanófejekkel ellá­tott cirkáló szárnyas rakétát szerel fel. Ezek gyártásának megkezdéséről gyakorlati, állomásoztatásáról elvi dön­tés születik a decemberi NATO-csúcson. A kérdést nyugati elképzelés szerint a szovjet és az amerikai fél a SALT—III. forduló kereté­ben vitatná meg. Ezzel párhuzamosan a NATO-országok „leszerelési ellenoffenzívát” indítanának Bécsben a haderőcsökkenté­si tárgyalásokon is, Az NSZK-nak sikerült elfogad­tatnia szövetségeseivel javas­latát. amely egyelőre „jégre tenné” a megállapodást hát­ráltató adatvitát és első lé­pésként kisebb arányú, de nem kiegyensúlyozott lét­számcsökkentést irányozna elő az Egyesült Államok és a Szovjetunió európai csa­patainak körében. A bon­ni elképzelés azonban több, mint kétszer annyi szovjet katona visszavonását köve­teli az amerikai létszám- csökkentéshez képest. Az el­ső, gyorsított lépést több kiegészítő és részmegálla­podás, valamint nyilatkozat kísérné, amely nyitva hagy­ná az utat a bécsi tárgya­lások tulajdonképpeni cél­ját képező átfogó létszám- csökkentés előtt. Nincs „Kambodzsa-probléma” Nincs semmiféle „kambod­zsai probléma”, csak Kína amerikai bátorítást élvező — nagyhatalmi politikája, amely veszélyezteti Kambod­zsa függetlenségét — jelen­tette ki Chea Soth, a Kam­bodzsai Népköztársaság ha­noi nagykövete. A diplomata pénteken sajtóértekezletet tartott és azon — egy kér­désre válaszolva — foglal­kozott az ENSZ-közgyűlés várhatóan hétfőn kezdődő úgynevezett kambodzsai vi­tájával, amelyre az Aséan- országok javaslata alapján kerül sor. Az Asean-országok, Japán­nal és más országokkal együtt olyan határozati ja­vaslatot akarnak előterjesz­teni, amely a Kambodzsában levő vietnami csapatok kivo­nására és valamiféle politi­kai megoldásra szólítana fel. Chea Soth a vietnami csapa­tok kambodzsai jelenlétével kapcsolatban megismételte a hanoi és Phnom Penh-i ál­láspontot. Azt, hogy „ez a két ország ügye, s erről csakis a két fél határozhat.” Hozzátette, hogy a Népi Forradalmi Tanács ellenőrzi az egész országot. „Ugyan a thaiföldi határ környékén még tevékenykednek a Pol Pot-klikk maradványai, de — nagyobb összecsapások nélkül — ezeket felszámol­juk, hogy garantáljuk a nép biztonságát” — jelentette ki, ebből kiindulva megerősítet­te, hogy „bármiféle ENSZ- vita a kambodzsai Népköz- társaság képviselőjének je­lenléte nélkül, s bármiféle határozat amelyet ilyen ta­nácskozáson fogadnak el, ér­vénytelen”. H szuperbandita Leszámolás az elsőszámú közellenséggel Párizs, ködöt szitáló no­vember elejei este. A clig- nancourti kapunál járókelők hirtelen úgy érzik, krimit forgatnak az orruk előtt. Két keréken forduló kocsik ke­rítenek be egy sötétkék CitT roent, megállásra kénysze­rítik és abban a pillanat­ban már bömböl is egy rendőrségi hangszóró: — Járókelők, figyelem! Mindenki húzódjék félre. Te pedig Mesrine, add, meg ma­gad! Tapasztalt róka vagy, magad is láthatod, hogy nincs esélyed. A Citroen ajtaja kivágó­dik, magas, izmos férfi ug­rik ki belőle. A szemtanúk véleménye megoszlik árról, mire engedett következtetni a mozdulat. Senki nem ké­pes megmondani, mi lett volna a következő másod­perc-töredékben : megadja magát a bekerített, vagy me­nekülni próbál. Ezt már nem is fogja megtudni soha sen­ki. Abban a pillanatban, amikor a férfi feltűnt kocsi­ja előtt, felugattak a rend­őrségi géppisztolyok és ya negyvenkét esztendős Jacques Mesrine, „az évszázad szu­perbanditája”. az „elsőszámú közellenség”, akiről nemcsak cikkek százait, hanem köny­vek tucatjait is írták, holtan esett össze. Elvégeztetett. Mesrine' úgynevezett jó család sarjaként született és mind gyermek-, mind ifjú­korában'gondtalan életeiéit. Jó eredménnyel végezte el az egyetemet és az intelli­gens fiatalember könnyen szerezte meg az építészeti diplomát. Élete nagy for­dulata akkor következik be, amikor — folyik a franciák hírhedt gyarmati háborúja — Algériába kerül. Az elit, s UegbrutáliBabb fegyvernem­hez, az ejtőernyősökhöz. A szuperbandita utolsó maszkja — Igazi „para” (ejtőer­nyős) volt a fickó — mond­ja róla egykori felettese. — Nem ismerte a félelmet, d,e az irgalmat sem. Boldog volt, ha lelőhetett egy arabot, élenjárt a kínvallatásokban. így kezdődött. És az algé­riai fasiszták jól ismert ter­rorszervezetében, az QAS­ban folytatódott. Mesrine (gondoljunk csak „A Sakál napja” című filmre) képzett OAS-terroristaként, ismerte meg a bujkálás és a masz- kírozás művészetét, amely­nek később oly nagy hasznát vette. A francia rendőrséget min­dig is a „kemények” között tartották számon. Nos, ettől a rendőrségtől mindenki másnál többször szökött meg. Egyik szökése után Kanadá­ba utazott, ahol elrabolt egy milliomost, majd csaknem egymillió d.ollár váltságdí­jért szabadon engedte. Ugyanezt megismételte egy­szer Spanyolországban, ké­sőbb kétszer Franciaország­ban. A második után — ami­kor már a rendőrség presz­tízskérdést csinált. abból, hogy elfogja — végre kézre került. A hatóságok felléle­geztek: nem is olyan régen Compiegne-ben a helyi bíró­ság elnökét túszként maga előtt tolva szökött, meg és a sajtó már rendszeresen „te­hetetlenséggel” vádolta a bűnüldözőket. A bandita ugyanis addig — 1977 tava­vaszáig — már összesen négyszer (!) szökött meg. — Most nem fog —mond­ta akkor Broussard felügye­lő a különleges csoport ve­zetője, „Franciaország leg­jobb kópéja”, ahogy a pári­zsi lapok nevezik. Úgy tűnt. igaza lesz. Mesrine húsz évet kapott és a világhírű Santé-börtön különös gond­dal őrzött szárnyában he­lyezték el. Egy teljes esztendőt ült itt a banditakirály, jórészt ma­gányosan, egyszemélyes cel­lában. 1978. május 8-án en­gedélyt kapott arra, hogy találkozzék ügyvédnőjével. A „beszélő”-helyiségben jó­részt arról folyt a szó, ki­nek adhatja el az ügyvédnő Mesrine-nek a börtönben írt önéletrajzát, illetve annak megfilmesítési jogát (Alain Delon is érdeklődött, de a bandita Belmondo mellett döntött...). A következő pillanatok úgy peregtek, mint egy kri­mi filmkockái. Mesrine hir­telen felugrott az asztalra, a szellőzőnyílásból (sosem derül ki, ki segíthetett neki és mennyiért) három revol­vert(!) valamint egy könny­gáz-bombát húzott ki. Re­volverrel a kezében kiszaba­dított a Santé-börtönből (erre még nem volt példa) egy Rives és egy Besse ne­vű gyilkost, velük együtt felmászott az udvar belső falához támasztott 15 mé­ter magas létrán (vajon ki tehette oda?). Sortűz dörült. Rives hol­tan zuhant vissza, de Mes­rine és Besse beülhetett az odakint begyújtott motorral várakozó kocsiba ... Azóta orránál fogva veze­tett mindenkit. Több embert elrabolt, egy újságírónak in­terjút ígért, aztán amikor az a titkos randevún beült, a kocsijába, golyót eresztett bele („ez az én interjúm”). A Paris Match című la­pot felhívta telefonon és azt mondta: — Elismerem, Broussard nagy zsaru. De engem nem kap el. Két grá­nát van nálam állandóan. Broussard hálás volt ezért a nyilatkozatáért. így nem kellett teketóriázni — azon­nal lövethetett. A nagy pár­viadal véget ért. Harmat Endre

Next

/
Thumbnails
Contents