Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

1979. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 SPORT O SPORT O SPORT Kétszeres ünnep Mezőtúron Félénk honfoglalók . . . Bár a megnyitó elö-'t jártunk Mezőtúron, a képünk tanúsága sze­rint néhány fiatal máris bemerészkedett a csillogó, villogó sportparadicsomba Fotó: Tarpai Aligha szerezhetett volna bármi is nagyobb örömet Me­zőtúr városának, mint a ma felavatásra kerülő sportcsar­nok. Nagy hiányt pótol a re­mek sportparadicsom a vá­rosban, hiszen az iskolák te­remgondjai közismertek: az általános iskolákban például a felszabadulás óta nem épült tornaterem, így a testedzést előrevivő jó szándék már ezen a szűkösségen is zátony­ra futhatott. Nem nyúlt túl hosszúra az építés krónikája: az első ka­pavágást 1978 márciusának első hetében végezték, és a túlzottan optimista tervezők az év végére ki is tűzték az átadás első határidejét. Ké­sőbb az idei május 1-re mó­dosult az avatás dátuma, de aligha ront bármit is az ün­nep hangulatán, hogy végül is csak a mai nappal vehetik birtokba a csarnokot a város fiataljai. A 42x30 méter alapterületű sportlétesítmény kivitelezője a mezőtúri Városi Tanács V. B. Költségvetési Üzeme volt, természetesen számos alvállalkozó segítségével. A könnyűszerkezetes épület A Bútoripari Szövetkezet szo­cialista brigádtagjai társadal­mi munkában az utolsó simí­tásokat végzik a sportcsarnok berendezésén szabványméretű kosárlabda-, kézilabda- vagy teniszpályá­nak adhat otthont, a lelátón hatszáz néző foglalhat helyet, ami pedig az anyagiakat il­leti: a kilenc és fél milliós költségből a város lakosai hárommillió forintnyi társa­dalmi munkát végeztek. Az avatóünnepségen min­den bizonnyal köszönő szóval illetik a Tégla- és Cserépipa­ri Vállalat, a Fémfeldolgozó Szövetkezt, a KAEV 8, a DATE tanüzem, a Kontakta mezőtúri gyárának munkás­kollektíváit, de hosszan foly­tathatnánk a sort mi is, hi­szen az építkezés az egész város szívügye volt. A megnyitó után a sport- tagozatos általános iskolások ügyesség—bátorság vetélke­dőjét rendezik a csarnokban, majd a Teleki Blanka Gim­názium tanulóinak jazzgim- nasztikai gyakorlatában gyö­nyörködhetnek a nézők. Ez­után világbajnok asztaliteni­szezőink tartanak bemutatót, valamint a Budapesti Spar­tacus veersenyzőinek modern gimnasztikái gyakorlatai és a Békéscsabai Spartacus tor­nászainak produkciói színe­sítik a programot. A kézilab­da-sport hívei a Budapesti Spartacus—MAFC női és férfi kézilabdázóinak össze­csapásán drukkolhatnak, dél­után pedig a Túri Kupá ko­sárlabda-torna döntőit ren­dezik a sportcsarnokban. A hét sportolója; SELYEM NÁNDOR Az országos serdülő labda­rúgó-bajnokság vasárnapi fordulójában a Szolnok váro­si Sportiskola együttese 8:3 arányban győzte le Gyula csapatát. A szolnoki gólok felét a jászjákóhalmi Selyem Nándor szerezte. A sport szeretetét apjától örökölte, aki maga is labda­rúgó volt, s héti gyermeke közül Nándor vette át tőle a stafétabotot. A fiú — miután két évet töltött Kunhegye­sen a labdarúgó-kollégium­ban — idén került Szolnokra a 605-ös Ipari Szakmunkás- képző Intézetbe. A sportisko­lás csapat megnyerte az 1978/ 79. évi megyei serdülő baj­nokságot és az Ágai Gyula Kupát, az országos serdülő kupában pedig a legjobb nyolc közé jutott. Nándor még nincs 15 éves, de már ötször kapott helyet a ma­gyar diákválogatottban. — Júniusban tehetségku­tató kiválasztó mérkőzéseket rendeztek Budapesten — em­lékezik edzője, Munkácsi Jó­zsef, aki az év eleje óta dol­gozik a sportiskolában. — A megye képviseletében Se­lyem Nándorral és Kelemen Zoltánnal utaztam a főváros­ba, ahol a 180 gyerekből mindketten bekerültek a 20- as keretbe. Július 3-án már pályára is léptek Diósgyőrben — a Ma­gyarország—Románia olim­piai selejtező előtt — az oszt­rák fiatalok ellen. A szakem­berek egyöntetű véleménye szerint a két fiú sikeresen mutatkozott be. Ugyanabban a hónapban az NSZK-ban vendégszerepeitek a diákvá­logatottal, nemzetközi tornát nyertek, majd szeptember 26-án ismét az NSZK együt­tese ellen szerepeltek a Hun­gária körúton. Nándor a vá­logatottban eddig csak egy gólt lőtt, az országos serdülő­bajnokságon viszont annál többet: kilenc mérkőzésen 19-szer talált az ellenfél ka­pujába. — Mindkét lábával egy­aránt jól lő, — hangzik az edzői véleményt —. A csa­patban középcsatárként, kö­zéppályásként, valamint jobbszélsőként is számítha­tunk rá. Bármelyik poszton képes kiváló játékra, egyma­ga is eldönthet mérkőzéseket. Fejjátékban és robbanékony- ságban kell még fejlődnie. A két fiúra már sokan fel­figyeltek: az FTC, az Ű. Dó­zsa és a Vasas is megpróbál­ta „elcsábítani” őket, s bár a diákválogatottból már min­denkit leigazoltak, a szolno­kiak „állják a sarat”. — Jól érzem magam a sportiskolában, tetszik a szakmám is-----háztartási­g ép-szerelést tanulok, s a szüleim is marasztalnak, — mondja Nándor —. Persze szeretnék idővel „nagyválo­gatott” is lenni, de a legkö­zelebbi cél a Szolnoki MÁV- MTE csapata. Ha van időm, mindig megnézem mérkőzé­seiket. Két példaképem van: Kiss László a cselei miatt és a technikás Cruyff, aki bár­milyen helyzetben gyorsan feltalálja magát. Az ígéretes ifjúnak minél előbb lehetőséget kell bizto­sítani ahhoz, hogy magasabb szinten is kipróbálhassa ere­jét, csiszolhassa tudását. A legalkalmasabbnak erre két­ségkívül a sportiskola bázis- egyesületének, a Szolnoki MÁV-MTE-nek első csapata látszik. Az edzéseken — al­kalmanként — Selyem Nán­dornak is helyet kellene adni, hogy mielőbb beérjen s beépüljön az együttesbe. Annál is inkább, mert tehet­séges labdarúgókra nemcsak a fővárosi egyesületeknek van szüksége. —cl— Wr HA VAN EDZŐ, AKKOR MIÉRT NINCS? Szolnok megye sportélete az elmúlt években mérföl- des léptekkel haladt előre a létesítmények dolgában. A sportpályák, csarnokok, tor­natermek számában álljuk az összevetést az országos át­laggal. A sportmozgalomban történt ésszerűsítések, össze­vonások nyomán anyagi szűkösség sem állja útját az előrelépésnek. A sportra fordított szellemi erő terén viszont az országos átlagot jelző vonalat a fejünk fölött húzzák meg. Diplomák az asztalfiókban Szolnok megye 107 sport­egyesületében 43 diáksport- körében és négy sportiskolá­jában 419 különböző képe­sítésű edző dolgozik. A ver­senyszakosztályok száma 393, az egyes sportágakban több mint 15 ezer versenyzőt tar­tanak nyilván. Egy szakosz­tályra alig valamivel több mint egy edző jut, egy tré­nerre viszont jóval több mint harminc versenyző esik. Mindkét számadat alatta van az országos átlagnak. Ha nincs elég edző —ké­pezni kell. mondhatná bár­ki. A dolog azonban nem ilyen egyszerű: edzői papír­ral ugyanis közel ezren ren­delkeznek a megyében, ám közülük csak minden máso­dik hasznosítja sportvezetői, szakmai felkészültségét. A megyei sporthivatal e hatal­mas rejtett tartalékot kíván­ja feltárni azzal, hogy a kö­zeljövőiben levélben keresi meg a képesítést szerzett ed­zőket. tudakolván, milyen akadálya van annak, hogy a sportmozgalomban munkát vállaljanak? Természetesen csodát et­től a megkereséstől nem le­het várni, hiszen azok, akik talonban tartják edzői ké­pesítésüket, általában alap­fokú minősítést szereztek ko­rábban. És a cipő nem is annyira az alapoknál szorít. Egy-egy versenysportágat függetlenített magas képzett­ségű szakemberek lendíthet­nének fel, az ő számuk vi­szont igen alacsony. A me­gyében három mesteredző, 21 felsőfokú végzettségű szakedző, 179 középfokú vég­zettségű edző, és 216 segéd­edző dolgozik. A főfoglalkozá­súak száma huszonnégy, és azok közül akik élethivatás­nak választották az edzői munkát, húsz Szolnokon te­vékenykedik! Főfoglalkozású edzőre len- itó szükség a MÁV MTE birkózó, súlyemelő, vívó és atlétikai szakosztályának, az Olajbányász kézi- és kosár­labda-csapatának, a Vegyi­művek röplabda szakosztá­lyának, a túrkevei birkózó szakosztálynak, a Kilián asz­taliteniszezőinek, a Vízügy SE kehusainak. de a Szol­noki Városi Sportiskola is tudna munkát adni főhiva­tású kajak-kenu, úszó- és atlétaedzőnek. Persze, nem­csak a jelöltek hiányán mú­lik minden: egy idegenből érkező sportvezető lakásigé­nyét meg kell oldani, ami nem egyszerű' feladat. Az egyesületek azzal segíthet­nének magukon, ha ösztön­díjjal edzői tanfolyamra, fő­iskolára küldenének ráter­mett sportembereket. Sajnos, ezzel a lehetőséggel alig él­nek a klubok. Érdemes végigböngészni a Megjegyzések a sportszakma helyzetéről, a követelményekről és a mecénások jogairól megye sporttérképét, hiszen számos fehér foltot találunk, ahol különösen híján van­nak a szakértelemnek. A kunszentmártoni járásban mindössze hét edző dolgo­zik, és szinte valamennyien a legalacsonyabb, a segéded­zői minősítéssel rendelkez­nek. Ugyanilyen gyengén el­látott terület volt valamikor a tiszafüredi járás: öt ed­zőt mondhatott mindössze magáénak, de egy jó ötlet segített rajtuk. kihelyezett edzőképzést szerveztek Ti­szafüreden, és ma már 22 képesített szakember segíti az egyes sportágakat. Évente egyébként 60—70 segédedző végez a megyében, és jóllehet, a végzett egy része beéri azzal hogy le­vizsgázik, de munkát nem vállal, vagy nem kap. Ér­demes volna ennek okát fel­deríteni. Jelentős szakmai bázissal rendelkeznek a megye álta­lános és középiskolái, vala­mint a szakmunkásképzők, a diplomás testnevelők kö­zül azonban a testnevelési órák számának emelkedése óta mind kevesebben vállal­nak munkát az iskola falain kívül. Ez sem haszontalan dolog, mondhatnánk, hiszen a tanulóifjúság edzettségé­nek később a sportegyesüle­tek látják hasznát. Csak­hogy a testnevelők az isko­la színeiben kívánnak min­denáron eredményeket pro­dukálni, és nem egyszer ke­resztezik a sportvezetés el­képzeléseit. Viszont erre a „belterjes” munkára ösztön­zi a pedagógusokat a jelen­legi követelményrendszer, hi­szen minősítésüknél a külön­böző versenyeken, bajnoksá­gokban, kupákban szerzett helyezések sokat nyomnak a latban. ]o példa is akad Jó példa azért akad az együttműködésre: a Székács Elemér Mezőgazdasági Szak- középiskola testnevelője ed­zőként a MÁV MTE-nél te­vékenykedik. így a tehetsé­ges törökszentmiklósi fiata­lok-esész sora erősíti a pi­ros-kékek atlétikai szakosz­tályát. Ugyanilyen „jó hú­zás” volt. a kunhegyesi lab­darúgó kollégium megszer­vezése. mert van olvan gye­rek. aki innen indulva _ az országos diákválogatottságig vitte. Természetesen a számok nem vallanak mindenről. A Szolnoki MTE labdarúgó szakosztályában nem keve­sebb, mint kilenc edző dol­gozott, és ugyanennyi szak­ember munkálkodott a MÁV-nál is. A Szolnoki Vá­rosi Sportiskolában hárman fáradoznak a labdarúgó­utánpótlás nevelésén. A több mint húsz edző ha csak egyetlen NB Il-es szintű futballistát nevelt volna az évek során fejenként, akkor most nem lenne gondja a szakosztálynak. Márpedig Az egyik legrangosabb egyesület elnöke panaszko­dott arról, hogy az edző­hiány egynémely sportágban konjunktúrát teremt: hiába dolgozik valaki gyengén, nem lehet félreállítani, mi­vel nem találnak helyette mást. Arról nem is szólva, hogy az elbocsátott edző luhöz-fához szaladgál a vélt sérelmével. így aztán to­vábbra is vannak sportágak, ahol nagyszerű lehetőségek birtokában eredmények nem születnek. Ritka eset, hogy az egyesület vezetőségé ilyenkor a szakmai munka gyengeségében keresné az okokat. Mi tehát a teendő? A me­gyei sporthivatal véleménye szerint jelentősen növelni kell a függetlenített edzők számát. Ezzel egyet kell ér­teni, hiszen egy-egy sportoló felkészítése a magas szintű versenyzésre nemcsak egész embert, de valóságos alkotó- műhelyt kíván. E távlati cél azonban aligha fog máról holnapra megvalósulni. Hivatás vagy mellékkereset? Addig pedig? A meglévő szellemi erővel kell minél célszerűbben gozdálkodni: legyen következetesebb, és szigorúbb a szakmai munka számonkérése valamennyi sportágban. Ehhez elsősor­ban az kell hogy legyen mit számon kérni. Álljon átte­kinthető — és világos köve­telmény az edzők és spor­tolók előtt, melyekben ne a minden áron való ered- ményhajhászás domináljon, de terjedjen ki az edzői te­vékenység a nevelő munká­ra is. Ma méltányosságból gyakran az is kap prémium mot év végén, aki a meg­szabott követelményeket nem teljesítette, noha a köz­pénzen való jótékonykodásra semmi szüksége és nincs is joga az egyesületnek. Az évek óta tessék-lássék mun­kát végzőkkel szemben ér­jen véget a türelmi idő, az edzői állás ne nyugalmas mellékkereset legyen. A sportban a szakértelemre költött forint épp olyan ér­tékű, mint az élet más terü­letén ! Azok viszont, akik a sport­ban alkotni akarnak és tud­nak, a jelenleginél nagyobb bizalmat érdemelnek. Szá­mos gazdasági vezető érzi úgy, sajnos, hogy a szurkoló mecénás (?) jogán a sport szakmai kérdéseibe, a veze­tők dolgába is beleszólhat. A szakmai tanács az edzé­seken, a mérkőzés során pe­dig a „kispadról” hangoz­zék el, ne a lelátóról, vagy az öltözőbe szükségtelenül bejáratos bennfentesektől. Véleményünknek még a leg­illetékesebb tisztségviselők, pártolótagok is csak az egye­sület hivatalos fórumain adjanak hangot. . Az elmúlt években a me­gyében sok-sok millió forin­tot költöttek létesítmények­re. Az épülő, szépülő sport­paradicsomok azonban csak akkor válhatnak a sport fej­lődésének igazi műhelyeivé, ha odaadó, és jól felkészült szakemberek teremtenek benne otthont, rendet egy- egy sportág számára. Palágyi Béla ESEMENYEK KK-mérkőzés SZERDA Asztalitenisz. Megyei II—III. osztályú férfi és női egyéni baj­nokság : Szolnok, Kilián Főis­kola 9.30. Kézilabda. November •?. Kupa férfi és női csapatok részvéte­lével; Szolnok, tiszaligeti sport- csarnok 9, Labdarúgás. Megyei bajnok­ság: Tisza Cipő SE—Jászberé­nyi Vasas, Martfű 13 (Csongrád megyéből). Tartalék-bajnokság: Lehel SC—Szabó L. SE, Jász­berény 13. Pajkos. Ifjúsági baj­nokság : Lehel SC—Szabó L. SE 11.30. Tóvizi, SZMÁV MTE— Szegedi Dózsa, Tiszaliget 11, Balogh, Szabó L. SE—Szolnok város Sportiskola 11. Csényi. Serdülő bajnokság: SZMÁV MTE—Sz. Dózsa 10, Cziczás, Szabó L. SE—SZVSI 9.30. Pá­linkás II. Előkészületi mérkő­zés: Lehel SC—Csepel. Jászbe­rény 11, Sándor. Barátságos mérkőzés: Szolnoki MÁV MTE —Kecskeméti SE. Szolnok, Vé­ső úti pálya 9.15. ’ Teke. Szolnok városi ünnepi verseny: Szolnok, automata te­kecsarnok 3. Idegenben szerepelnek: a Le­hel SC sakkozói Szegeden az OB II-be jutásért folyó osztá­lyozom CSÜTÖRTÖK Kosárlabda. NB II. Férfi: Al­földi Olajbányász—Karcag, Szol­nok, tiszaligeti sportcsarnok 17.30. Labdarúgás. Előkészületi mér­kőzés: Mezőtúri Honvéd—Szol­noki MÁV MTE, Mezőtúr 14. Idegenben szerepelnek: a Le­hel SC női kézilabdázói Tatán az NB II-be jutásért rendezen­dő osztálvozón. KK-mérkőzés Debrecenben Ma 13 órakor a nagyerdei stadionban a jugoszláv Celik Zenicával játssza következő közép-európai kupamérkőzé­sét a DMVSC együttese. A debreceniek kupaszereplése eddig elmaradt a bajnokság­ban nyújtott teljesítménytől. Zenicán és a csehszlovákiai Chebben is vereséget szen­vedtek, idehaza pedig csak döntetlent sikerült elérniük az Udinese ellen s egy pont­tal az utolsó helyen állnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents