Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979, november 7. Magyarázkodással nem szokás interjúkat kezdeni. Mégis úgy érzem, néhány szó — aki úgy gondolja, tekintetével könnyen átugor- hatja — kell az alábbi beszélgetés elé. Részvevői az apa és a fiú, mindketten a Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyáráEmlékek — Az apa: — A szüleim is itt éltek egy időben... Az ötvenes évek elején volt a pártnak, a kormánynak egy felhívása, hogy a munkások menjenek falura. Alakulnak, fejlődnek a gépállomások, nincs, aki csinálja a dolgokat. így kerültem ide, meg lakásproblémám is volt Szolnokon... Előzőleg a szolnoki Járműjavítóban dolgoztam. Hat évig a mozdonyosztály szakszervezeti műhelybizottságának voltam a titkára, itt 17 évig csináltam ugyanezt egyhuzamban. Minden ügyes-bajos dologgal felkerestek az emberek. Mosolygok rajta, ha eszembe jut, volt, aki a lakásomon jelentkezett: válni akar a felesége. Mit csináljon? Jött a feleség is, mit javasolok? Mondtam, ha hazamennek, csókolják meg egymást, és béküljenek ki. Hát ilyen dolgok megoldását is a szak- szervezettől várták. — A gépállomásból gépjavító lett. Csomagoltak az emberek, családostól mentek máshová, mert nem volt munka. Aztán a járási tanács mezőgazdasági osztályán egy értekezlet mégkri- tikusabbá tette a helyzetet. Behívtak minket is ugye, s azt mondták, nem engedik meg, hogy a gépállomáson negyvennél több személy dolgozzon. Attól félték, hogy elvonjuk a tsz-ektől a munkaerőt. Elég szűklátókörűség uralkodott akkor. Végső soron az igazgató elvtársunk — karakán ember volt — azt mondta: maguknak ehhez semmi közük. Isten áldja! S ezzel szabályszerűen otthagytuk a tanácsot. Mentünk aztán munkát keresni, én is, az üzemnek. Azután A két Gyöngyösi ban dolgoznak. Az apa, Gyöngyösi Gyula esztergályos, művezető, a fia, ifjú Gyöngyösi Gyula tervező, gépészmérnök, osztályvezetőhelyettes. Kapcsolatuk a gyárhoz, egymáshoz úgy tűnhet. cseppet sem különleges. Ám a felszín alatt kiderül: a váltás, a staféta sikere nemcsak a bot átadójától, átvevőjétől függ. A beszélgetésben itt-ott előfordulnak szóismétlések, másutt pedig pongyola a fogalmazás. A polirozás viszont, mint a fényképen a porcelán-retus, eltüntette volna igazi arcukat. történelem felépítettük a Pintér Feri féle csarnokot, az úgynevezett öcsi-hitelből. — Mit jelentett ez? — A nyereség terhére ment. így nevezték. A dolgozók hozzájárultak ahhoz, hogy amennyiben elviszi az összes nyereséget, akkor elviszi. Később lehetett hallani, hogy budapesti gyárak vennének ilyen vidéki ipartelepeket. Mi is elkezdtük árulni magunkat. Ki is kaptunk érte. Azután mindenki örült, amikor megszűnt a létbizonytalanság. — Mire emlékszik mindezekből ? A fiú: — Már hatéves koromban jártam a gépállomáson, még a régi helyén volt. Azután emlékszem olyan esetre, amikor apám esztergált, kint voltam a műhelyben, és ilyeneket csináltam, hogy fúráskor a szegnyerget én hajtottam. Biztosan hatással volt rám, ahogy ezt a műhelyt, a gépeket láttam. — Volt-e előnye vagy hátránya annak, hogy édesapja munkás? — Később nagy hasznát vettem a technikumban, hogy előtte már láttam eszterga- padot. Ennek ellenkezője? Soha hátrányát nem éreztem. Erre az egyetemen volt egy érdekes eset. A tankör úgy jött össze nálunk, ha jól emlékszem, hogy ketten voltunk, akiket úgy soroltak be, mint fizikaiak gyerekei. Egyszer megkérdezték mind a kettőnktől, hogy tanulásban és egyéb dolgokban érezzük-e hátrányát, hogy munkáscsaládból származunk. Furcsa kérdés volt, mert akkoriban lettem éppen kitűnő. Segítség — Felmerült bennem, hogy máshová megyek dolgozni. Ügy láttam, durva munka, bizonyos dolgok nem tetszettek akkor, amikor végeztem. Én nyaranta a gyárban esztergáltam, és marós voltam. A műhelyt láttam, azt a részt viszont, ahová vártak, mivel a gyár ösztöndíjasa voltam, azt nem. Most azt mondhatom, szakmailag minden jól bejött. Gyártani és tervezni kell, milliós értékű berendezéseket. A gyártás egész folyamatában nálunk a technológiának nincs túlságosan nagy szerepe. Vagyis ha problémák vannak a tervezéssel, hozzánk jönnek. — Ez lehet kényelmes, de nagyon kényelmetlen is. — Abban az esetben, ha az ember nem bízik a dolgában, és nincs határozott elképzelése, akkor el tudom képzelni, hogy nagyon kényelmetlen. Apám után ismernek, nem válogatják meg a szavakat, ha probléma van. Én jobban örülök annak, ha előttem nyíltan beszélnek, mintha mögöttem szidnak. A kettőnk kapcsolata? Ha apám megkeres egy sürgős munkával, akkor övé az elsőbbség. Ő viszont az újításaim kivitelezésében segít, ha forgácsoló munka akad. — A fia tudását felhasználja saját ötleteinél? Az apa: — Az az igazság, itt baj van az újításokkal. Nemcsak nálunk, máshol is. Én nem akarok bántani senkit nálunk, de ha nincs benne olyan személy. .. Igyekeznek bemenni az ilyenek ezekbe az újító csoportokba, hogy pénzt kapjanak. Én erkölcstelennek tartom. — Nem nagy horderejű, nem találmányszámba menő dolgok voltak, de jó néhány ötletem volt, ami előre vitte a munkát. Megtörtént, hogy hetekig minden vasárnap kint voltam a műhelyben. Az újításhoz én magam készítettem el a célgépet. Akkor még nem volt apparátus, aki csinálja. Dobtak érte 100 forint eszmei díjat. Vissza is vittem az igazgatónak az asztalára, hogy tessék... A fiú: — Nekem sok sikeres újításom van, közte nagyobb horderejű is, különösen a mostani. De egyet- kettőt adtam be csak egyedül. A megvalósítás folyamatára nem lehet azt mondani mindig: erkölcsös. Ha többen vagyunk, több ember részesül a díjból. De még úgy sem járók rosszul, sem erkölcsileg, sem anyagilag. A végcél az, hogy a berendezés megyalósuljon. Nekem sikerélményeket hoztak az újítások. Eleresztve — Maradjunk az üzemnél: máshol is vannak falak? Az apa: — Nálunk az a probléma, hogy el van eresztve a társaság. Nem tökéletes a bérezési formánk. Csoportelszámolás van, huszonöt ember van egy csoportban. Persze, az egyik fele szorgalmas, a másik fele nem. Azt szoktam nekik mondani, hogy vonják felelősségre ők is azt, aki nem akar dolgozni. Ezek az emberek milyenek? Egy jó részük most került az iparba, úgy mondom, rossz kifejezéssel: se nem úr, se nem paraszt, se nem munkás. Nem találja még a helyét, a munkásöntudat még gyenge. — Egy fiatalembertől levontam négy órát. Noha 34-et kellett volna. Micsoda cirkuszt csináltak. Egészen a járási pártbizottságig került fel az ügy. Én az igazságos ítéletemben bíztam, mindenki jóváhagyta. Pedig nem lett volna szabad ezt csinálni. Mindjárt az első fórumon el kellett volna utasítani. A fiú: — Persze, az sem megoldás, hogy aki nem jól dolgozik, azt elzavarjuk, ezzel nincs megoldva, nincsen elég munkása a gyárnak. Én a problémát inkább az érdekeltségi rendszerben találom. Nincs differenciálás, száz forint jutalom- különbség nem különbség. Megvan az oka, miért nincs: rengeteg sértődött ember lenne, a vezetőknek pedig ez egy hálátlan feladat. Aztán, amikor kettőjük, az apa' és a fiú kapcsolatáról beszélgetünk, egy kézmozdulattal mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, lezárják ezt a témát: jó. Hajnal József Igazítás, felhajtás, szerződéses alapon „Póttakarmány” Semmi se megy kárba Jó alapokat teremtettek az állatállomány téli takarmányellátásához a jászapáti Velem! Tsz-ben, ahol az idén 360 vagon silót készítettek cukorrépakoronáiból és a kukoricaszár szecskájából. A melléktermékekből nyert siló többszöröse a korábbi években előállított „póttakarmánynak”, és ellensúlyozza az idei rossz időjárás okozta szálastakarmány- hiárjyt. , A megyei Minőségi Szabó Ruházati Ipari Szövetkezet régóta foglalkozik számos, ruházati áruházban megvásárolt, konfekciós cikk igazításával, felhajtásával, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal és több vidéki áfésszel kötött szerződés alapján (például Szolnokon, Törökszentmiklóson, Kenderesen.) Több községben, ahol nincs részlege a szövetkezetnek, úgy javították az ellátást, hogy megbízottaik saját lakásukon varrnak. Jászladányban, Kunhegyesen, Kunmadarason, és Be- senyszögön ez is bevált, most tervezik, hogy Tisza- földváron, Tószegen is „ge- bines szabókat” foglalkoztatnak, A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat szolnoki fűrészüzemének éves rönk felvágási terve 97 ezer köbméter. Ebből 61 ezer köbméter fenyő fűrészáru készül, járulékos termékként pedig bányaszéldesz- ka, bőrdeszka, szélléc és csörmű. A főnk mozgatásának könnyítésére az elmúlt hónapokban egy szovjet gyártmányú Bak darut állítottak üzembe. A teljes beruházás mintegy 23 millió forintba került. Képeink az ott dolgozók munkáját örökítik meg.- N. Zs. Munkában a 10 tonnás Bak daru A rönkök szállítószalagon kerülnek a feldolgozóba . ., ... ahol a keretfü- részek segítségével fűrészárut készítenek belőlük «IlTiiHiTmr A leszedett fenyöáru szállítása a visszavágóé Kónya Ferenc Az elővágó keretfűrész kezelője Szabó György
