Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

1979. november 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetések a Skáláért Tegnap délelőtt a szolnoki Skála Tiszavidék áruházban kitüntetéseket adtak át az áruház építésében, berende­zésében kiemelkedő munkát végző szakembereknek. A kitüntetéseket Szlamineczky István, a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Taná­csának elnöke adta át. Az ünnepségen részt vett Barta László megyei tanácselnök és Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára. A Belkereskedelem Kivá­ló Dolgozója kitüntetést kapta Szigeti Károly, a Ti­szavidék Szövetkezeti Kö­zös Vállalat igazgatója és Hajdú Lajos, a karcagi KÁ- TISZ üzemvezetője. Kiváló Szövetkezeti Munkáért ki­tüntetésben részesült Soós Lőrinc, a Skála áruház igaz­gatója, Sinkó Mihály, az ÁÉV kubikosa, Gulyás Kál­mán, az ÁÉV gépkezelője és >Nágy József, az ÁÉV fűtés- szerelője. Soós Lőrinc, a Skála áru­ház igazgatója bemutatta a jelenlevőknek Szolnok megye legnagyobb áruházát, amely november 6-án 11 órakor nyílik meg a nagyközönség előtt. Az egyházaskozári Haladás Tsz hazai anyagokból elkészíthető velésellenőrző készüléket fejlesztett ki, amelynek üzemszerű gyár­tását most kezdték meg. Az Agrotröszt-tel kötött szerződés értel­mében, az idén imár száz darabot gyártanak. A készülék - amely a tsz egyik többszörös újítójának, Plesz János géplakatosnak munkája - román gyártmányú nyolcsoros kukoricavető-gépre sze­relhető. Olyan érzékeny, hogy egyetlen szem kimaradását is jelzi. Ennek révén - a MÉM Műszaki Intézetének vizsgálata szerint — huszonöt százalékkal növeli a vetésbiztonságot flz iskolának vagy az életnek? Agrármérnökjelölt fiatal barátom nyomdai ismeretsé­gemre apellálva kérte a segítségemet: soron kívül keülett beköttetni szakdolgozatát. Két példányban, - mondta - mert­hogy annyit kellett letennie a bíráló bizottság elé. Kérdé­semre, hogy magának nem lesz-e el egy példányt, csak le­gyintett: egyiket minősítve úgyis visszakapja, különben is, ki a csodát érdekelne már a'diploma megszerzése után a majd félszáz oldalnyi elemző Írás? Vétek lenne nem hasznosítani Elgondolkodtam, hogy va­lóban -csakl ikét dossziénak, esetleg vászonkötéses, arany­betűs kartonborítóknak, ne­tán a fióknak készülnének a diplomázók egyetemen, főis­kolán szerzett ismereteit ösz- szegző dolgozatok? Kelemen Gyula, a fegyvernéki Vörös Csillag Tsz párttitkára nem így vélekedik: — Vezetőségi határozatot hoztunk, hogy üzemgazda­sági csoportunknak figye­lemmel kell kísérnie, fel kell dolgoznia az egyetemi, főis­kolai vagy más felsőfokú szakmai végzettséget szerzők szakdolgozatait. Ki kell szűr­ni ezekből az anyagokból, elemzésekből a termelőmun­kánkban jól hasznosítható módszereket. A munka mel­lett tanuló szakembereink­nek nagyon sok idejük, ener­giájuk fekszik ezekben a munkákban, mondhatnám úgy is, hogy vétek lenne nem befogni a friss szelet a vitor­lánkba. A fegyverneki téesz köz- gazdasági elnökhelyettesének, Csortos Istvánnak az okleve­lén — negyvenegy évesen adta a fejét továbbtanulásra — még alig száradt meg a tinta, a búzatermesztést ana­lizáló szakdolgozatát máris eredménnyel hasznosították a gazdaság gabonatermesztői. — Mivel is védte meg az idén a, Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem üzemgazda­sági szakán szerzett üzem­mérnöki diplomáját? — Matematikai alapon dol­goztam ki, hogy a termelési tényezők, például az optimá­lis vetési és betakarítási idők betartása, az elvetett csíra­szám, a fajtaösszetétel, a táp­anyagvisszapótlás hogyan hatnak a legeredményeseb­ben a búzatermesztési ágazat nyereségére. Fegyverneki környezetre, a helyi időjárá­si és talajviszonyokra dolgoz-' tam ki egy különösebb költ­ségnövelés nélkül is jobban jövedelmező, precízebb tech­nológiát. — Betekinthetnénk együtt a szakdolgozatába? — Sajnos egyetlen pél­dányt se tudok mutatni, a növénytermesztési ágazatve­zetőnél és az üzemgazdászok­nál találhatók. Az 1975 óta végzett elemzéseim is segí­tik a szakembereinket a. ke­vésbé költséges vetőágykészí­tés, az olcsóbb de hatékony műtrágyázás kialakításában, a növényápolási munkák leg­optimálisabb idejének meg­állapításában. A szemlélet magától nem változik A mintegy 8000 hektáron gazdálkodó kunmadarasi Kossuth Tsz-ben huszonki­lenc diplomás szakember — tíz közülük egyetemi végzett­ségű, a többiek üzemmérnö­kök — irányítja a növény- termesztési, állattenyésztési és gépesítési főágazat mun­káját. Lakatos László nö­vényvédelmi és kémizálási ágazatvezető a karcagi me­zőgazdasági technikumban szerzett szaktudását nem ta­lálta elegendőnek az állan­dóan korszerűsödő termelési feladatokhoz. — Munka mellett tanulva szereztem meg az üzemmér­nöki végzettséget a Keszthe­lyi Agrártudományi Egyete­men. A lucerna termesztése és növényvédelme címmel készített szakdolgozatomhoz az újonnan szerzett ismere­tek mellett felhasználtam hat évi gyakorlati munka tapasz­talatait is. — Mi lett a sokoldalnyi vizsgamunka sorsa? — Az egyetemen jeles ér­demjeggyel minősítették, a visszakapott példány jó ide­ig a polcon porosodott. Ki is lapozta volna fel, hiszen utó­lag belegondolva, az abban megfogalmazott elképzelése­im jóval megelőzték az ak­kori szemléletet. Csak le­gyintettek abban az időben a lucernára, mondván, hogy igénytelen növény az, megél öntözés, vegyszerezés nélkül is. — Azóta változott a Kos­suthban ez a szemlélet? — Hát, magától sohase változott volna. Nem is úgy mondanám, hogy a téeszben nem igénylik az újat, egysze­rűen csak rámhagyták, a sa­ját szakmai megítélésem sze­rint vezessem be a szakdol­gozatomban taglalt komplex lucernavegyszerezési módsze­reket. — A téesz \ tömegtakar- mány-termesztési' adatait is­mérvé mindez eredményre vezetett. — Valóban, már nem csak a búza, a kukorica, a nap­raforgó terméseredményeire figyelnek oda a gazdaságban. Az utóbbi négy évben meg­dupláztuk a lucerna termő- területét, a szárítóüzemünk kapacitását. Évente 800 va- gonnyi pelletet állítunk elő, mintegy huszonegy millió forint érlékben. A „pellet- tált” zöldtakarmány egyhar- madát külföldön értékesít­jük, tehát exportminőséget kell gyártanunk. A minőség viszont kint kezdődik a lu­cernaföldön. Szóval, érdemes volt elővenni a .porosodó szakdolgozatban kimunkált gazdaságossági' számításokat, és azok alapján hadat üzen­ni az ötletszerű növényvéde­lemnek, megvalósítani egy olcsóbb, de jó biológiai és ökonómiai hatásfokot bizto­sító technológiát. Friss szelet a vitorlába! Ki ne emlékezne a gye­rekkori szülői, tanári intel­mekre: nem nekem tanulsz fiam, hanem magadnak, az - életnek! Hogy az iskolának vagy az életnek készítik-e a diplomázók a szakdolgozatai­kat? A fegyverneki és a kun­madarasi, némileg kontrasz- tos példáid egyike se enged­het általánosítást. Egy azon­ban bizonyos: napjaink köz- gazdasági szemlélettel erősö­dő nagyüzemi mezőgazdasá­gi termeléshez nélkülözhetet­lenek a körültekintő elemző munkával kidolgozott, ész­szerű és újszerű módszerek, ötletek. Minden közösségnek saját érdeke, — a fegyver­neki téesz párttitkárápak képletes megfogalmazásával élve — hogy a gyorsabb elő­rehaladás érdekében idejé­ben vitorlájába fogja a friss szelet. Temesközy Ferenc Szolnok felszabadulásának tiszteletére Ünnepi tanácsülés Tegnap Szolnokon, a vá­rosi tanács nagytermében Szolnok felszabadulásának 35. évfordulója* tiszteletére ünnepi tanácsülést tartottak. A testület tagjait s a meg­hívott vendégeket — köztük Szűcs Jánost, a megyei párt- bizottság titkárát, Sándor Lászlót, a városi pártbizott­ság első titkárát, Árvái Ist­vánt, az SZMT vezető titká­rát, a város országgyűlési képviselőit; az állami, társa­dalmi és tömegszervezetek vezetőit — Kukri Béla, a városi tanács elnöke köszön­tötte. A Bartók Béla kama­rakórus műsora után Sán­dor László emlékezett meg Szolnok felszabadulásáról. Az ünnepi beszédet köve­tően Kukri Béla a városfej­lesztése érdekében végzett kimagasló munkája elisme­réséül átadta a Pro Űrbe díjat Németh Mihálynak, a szolnoki vasúti pályaudvar állomásfőnökének. Koszorúzások a fővárosban Az 1956-os ellenforrada­lom áldozatairól tegnap ke­gyelettel emlékeztek meg a fővárosban. Koszorúzási ün­nepséget tartottak a Köz­társaság téren a budapesti pártszékház védelmében el­esettek emléktáblájánál. A budapesti pártbizottság ne­vében Méhes Lajos első tit­kár, az MSZMP KB tagja. Somogyi Sándor titkár és Mészáros József a budapes­ti pártbizottság apparátusa pártvezetőségének megbízott titkára rótta le kegyeletét. Az emléktáblánál 1 elhelyez­ték a megemlékezés virágait a budapesti pártbizottság munkatársai, a VIII. kerü­leti pártbizottság, a tömeg­szervezetek képviselői, a pártház védelmében részt vett harcosok, a mártírok hozzátartozói. A Mező Imre úti temető­ben a munkásmozgalmi pan­teonnál 1 nyugvó hősi halot­tak sírjainál a budapesti pártbizottság, a budapesti fegyveres testületek és a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Budapesti Bizottsága képviseletében helyeztek el koszorút. Az 1956-os ellenforrada­lom elleni harc hősi halot­tainak a Mező Imre úti te­metőben levő emlékművénél a fegyveres testületek tag­jai álltak díszőrséget. Föl­csendült a Himnusz, majd elhelyezték a kegyelet virá­gait a budapesti pártbizott­ság, a Fővárosi Tanács, a fegyveres testületek, a Ma­gyar Partizán Szövetség és a KISZ Budapesti Bizottsá­ga nevében. Van mit megőriznünk A KISZ-szervezet rendez­te a találkozót. Az idős kommunista arról beszélt, hogyan élte át Szol­nok 1944. november 4-ét. „Nagy harcok után, hirtelen csend lett. Kióvakqdtam az utcára. Látom, hogy a sar­kon befordul az utcánkba két orosz katona, ök is megláttak engem. Álltam, mint a cövek, mert gon­doltam, még rám lőnek, ha elfutok. Amikor odaértek hozzám, az egyik vizet kért. inni. Bementem egy kanna vízért. Azok meg fogták a kannát és elvitték. Na, volt mit hallgatnom a feleségem­től, hogy oda a vízhordó edényünk. Másnap, kora reg­gel nyitom a kapuajtót, hát ott az üres kanna, hozzátá­masztva egy katonakenyér.” A fiatalok hallgatták az öreget. Volt aki mosolygott a kenyér történeten: no hi­szen, nagy ajándék. Mi az a katonakenyér. Semmi. Ezek az öregek, ha a felszabadu­lásról beszélnek, mindig be­leszőnek holmi kenyérhistó­riát. Nem utalmas ez? Nem, mert akkor az a kenyér szimbólummá ma­gasztosult ebben a porig bombázott, agyon sanyarga­tott városban is. Az élet jelképe lett, hogy a romok fölött újra sarjadhat^ egy emberibb jövő. Érthető, hogy a mai tizen-, huszonévesek kételkedve hallgatják az ilyen történeteket, mert ma természetes, hogy kenyér mindig van az asztalon, sőt, van hozzá hús is. De az én gyermekkoromban, kukori­cakásán, görbén táplált nem­zedékem érti és érzi, mint jelentett és jelent ez a ke­nyértörténet. Mit éltek át azok, akik akkor 1944. november 4-én itt laktak Szolnokon? Mit élt át az a négy-ötezer em­ber? Mert csak ennyien vol­tak. A többi. húszegynéhány ezer a környező tanyákon, falvakban húzódott meg. Fél­tek a bombáktól, féltek az ágyúszótól, féltek a néme­tektől, a nyilasoktól, és fél­tek az orosz katonáktól —• féltek mindentől és minden­kitől. és közben éheztek, mert ennivaló alig volt Szolnokon, és fáztak, mert tüzelő sem akadt a Móricz- liget fáin kívül. Ki is vág­ták egy szálig mind, még a gyökereket is kiszedték a fagyos földből. És mégis ez a maroknyi ember kezdett hozzá az új élet megterem­téséhez akkor, amikor Buda­pesten, az ország más vidé­kén még a halált szórták a fegyverek. A Móricz-liget helyén ma a városiak kedvenc pihenő­helye, a Tiszaliget van. Üj fák nőttek, 35 év nagy idő. Manapság több mint het­venezer ember otthona ez a nyüzsgő, lüktető életet élő település. Ég felé törnek a házak, karcsú hidak kötik össze a folyók két partját. Hófehér az uszoda fala, s most valami különös szépsé­get ad az ősz a tiszaparti sétánynak. Gyárak kapui várják a sok ezer munkás­embert, és mi morgolódunk, mert reggel zsúfolt az autó­busz, amelyik a munkahe­lyünkre visz minket. (Régi szolnokiak! Emlékeznek még az első piros autóbuszra, az egyetlenre a háború után? Zötyögött az öreg járgány, s mi milyen boldogok voltunk, mert már autóbuszunk is volt.) Este bérlettel színház­ba megyünk, vagy az új mű­velődési központba divatbe­mutatóra, előadásra. Vagy otthon, vacsora után elnyúj- tózunk a tévé előtt, és szám- bavesszük: nemsoká itt a karácsony, kinek mit ve­gyünk ajándékba? Hogyan osszuk be a pénzünket, hogy mindenre teljen? Az ám, két nap múlva nyit az új áru­ház, hátha ott majd látunk valami újdonságot, meg kell nézni. Rohanunk reggelente a gyerekkel a bölcsődébe, az óvodába, aztán munkahely­re, délután rohanunk bevá­sárolni, főzni, a Patyolatba, vissza a gyerekért. Látoga­tóba a mamához, vendégvá­rás miatt — vagy csak mert hétvégén valami finomabbat enne a család, — a piacra, a csemegébe... Rohanunk és nem, vagy csak ritkán vesszük észre, hogyan válto­zik körülöttünk a város. És föl sem figyelünk rá, ho­gyan változik nap mint nap az életünk. r E lünk. Nyugalomban, de nem gondtalanul. Ám a gondjaink is emberiek, hétköznapiak, nincs bennük semmi rendkí­vüli. Eszembe jut, amit Ká­dár elvtárs mondott a nem­rég lezajlott csepeli kommu­nista aktíván: „Fontos tö­rekvésünk vívmányaink, köz­tük az eddig elért életszín­vonal megvédése, á további haladás feltételeinek megte­remtése. Becsületesen, őszin­tén meg kell mondanunk, hogy miként a népgazdaság fejlesztésében, most nem tudunk gyors tempót dik­tálni, úgy az életszínvonal tekintetében is áz eddigi szint megőrzése a jelenlegi feladatunk. Nem tudunk töb­bet vállalni. Ám ez sem ke­vés, van mit megőriznünk.” Harmincöt év! Honnét in­dultunk és ma hol tartunk? Büszkék lehetünk mindarra, amit meg kell őriznünk. — V — A székesfehérvári Videoton dolgozói sikeresen teljesítik a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35 éves jubileuma alkalmából tett munkaverseny felajánlásaikat. A Vi­deoton felajánlásai között szerepel a dollárelszámolású export növelése, húszmillió forint értékű anyagtakarékosság és a termelékenység jelentős növelése

Next

/
Thumbnails
Contents