Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-30 / 280. szám
1979. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kis műhelyekből a nagyvilágba Szövetkezeti tagok, népművészek, exportőrök — Az ország területén szétszórtan dolgozó félezer népművészt ebből a budapesti, Kecskeméti utcai kétszobás irodából irányítják. Hogyan? — kérdezzük Kelen Bélától, a Népművészek Háziipari Szövetkezetének elnökétől. — Valahogy, biztosan: legalábbis erre vall, hogy most adjuk át a szövetkezet huszonöt évvel ezelőtti megalapítóinak az arany emlékgyűrűt. A négy kezdeményezőből, akiknek körlevelére a szövetkezet 1954-ben megalakult, már csak ketten dolgoznak. Mindketten karcagiak: Kántor Sándor Kos- suth-d,ijas és F. Szabó Mihály, a népművészet mesterei. — Azt mondhatom, hogy a pontosan szállító bedolgozók, a kereskedők és a szövetkezet vezetése egymást sokoldalúan, kölcsönösen támogatják. Mindezt nem könnyű körülmények között: évente körülbelül két-há- romezer féle termékünkből áll össze 43 millió forintos termelési értékünk. Tagjaink saját műhelyükben, otthonukban, önálló munka- szervezésben és technológiával dolgoznak: amellett művészemberekről van szó: érzékenyek, sértődékenyek sokszor. Ráadásul mint művészeknek. sok más irányú elvárásnak is meg kell felel- niök: • kiállításokat rendeznek műveikből, vásárokon, bemutatókon szerepelnek, és bizony állmok kell a turisták rohamát is. Mindezek a hatások az irányítást is nehezítik. — Ezért ahogyan a sok különböző tevékenységet összehangoló állami vezetés, mi is szabályozók útján irányítunk. A lehető legkevesebb merev előírást alkalmazunk; a központ feladata a tagoknak folyamatosan munkát biztosítson, s gondoskodjon az anyagellátásról is. Tagjainknak negyedéves keretösszeg-megrendelést adunk csak; ez azt jelenti, hogy ezen belül saját maguk döntenek a szállítandó termékek összetételéről és mennyiségéről is. E rendszer alól kivételt jelentenek a fafaragók: tőlük egyedi darabokat kérünk. — Júliusban új — belső térítési rendszert vezettünk be. Táblázatban gyűjtöttük össze a piacon található ösz- szes termék jellemzőit és árait. Az átlagos és az elérhető maximális közötti árakat határoztuk meg termékeinkre; ezek úgynevezett ársort — valamiféle katalógust — jelentenek. Szövetkezetünk minden tagját ez alapján értékeljük, a munkában ez teremt mindenki számára azonos mércét. — Mégis előfordul, hogy egy azonos munkaigényű tálat, amelyet egy betanított munkás, gépi formában, matricával díszítve készített valamelyik agyagipari szövetkezetben, a népművészeti boltok magasabb áron kínálnak eladásra, mint egy másikat, amely a népművészet mesterének kétkezi munkája! — Én a belső árrendszerünkről beszéltem. Miután a népművészet területén szerzői jogdíj nincs, mi kezdeményeztük a Népművészeti Iparművészeti Tanácsnál: értékrendünket nyilvánítsa •érvényesnek a többi szövetkezet számára is, hogy az említett jelenségek ne borzolják bedolgozóink idegeit. — Hogyan függ össze a minőség és a szériagyártás? — Ez a problémakör áll tevékenységünk középpontjában! A mi szövetkezetünk előrelépését ugyanis nem elsősorban az új termékek és új technológiák jelentik, hanem a nagy választék, a kis sorozat és a kézműves jelleg megőrzése. A minőség garanciája elsősorban az, hogy bedolgozóink csak a Népművészeti Iparművészeti Tanács zsűrije által elbírált, öt évig érvényes zsüriszámot kapott termékeket készíthetnek. Tehát mondjuk egy fazekasnak 100—200 zsűrizett terméke, azaz zsüriszáma van, azon belül szabadon dönthet azok összetételéről. A kis sorozat igényét úgy teljesítjük, hogy egy zsüriszámiból 60 darabot készíthet évente az alkotó, ezen felül a teljes darab- számra büntetést fizet. Hatvan darab ugyanis az a határ, ameddig a termék feltehetően kézi munkával készült; így őrizzük meg a kézműves jelleget. Egyedi termékeink számozva készülnek, évente legfeljebb 12 darab — és ezeket plusz bérrel is honoráljuk. Bár szövetkezet vagyunk, termelő egység, szinte legfontosabb feladatunknak tartjuk népi kultúránk örökségének, a népművészetnek a népi iparművészetben való megőrzését. — A népművészek egyre idősebbek, az utánpótlásuk biztosított-e? Stigmák Kerek számú születésnapjaimon leltárt készítek önmagámról. és nem kis elfogultsággal állapítom meg, hogy hellyel-közzel megvagyok. Volt 32 fogam — any- nyi nincs. A hajam is volt több — viszont feleslegként itt van néhány kiló. De maradjunk a felszínnél. Nos, hát a bőr hasonlatos ahhoz a ligeti tölgyfához, amelybe szerelmes fiatalok, kaján kamaszok, gonosz rontópéterek vésnek ezt-azt. A saját stigmáimat nagyjából önkezűleg okoztam, itt van mindjárt a bal mutató ujjamon egy gyöngyháznyelű bicskától származó hold alakú forradás. Szülőfalum jut eszembe róla, ahol — ma legalábbis úgy emlékszem — örökké sütött a nap, és a cseresz— A fazekasok például, hogy úgy mondjam „osztódással” szaporodnak, egy-egy híres műhelyben tanulva válnak önállóvá. Például Szolnok megyei fazekasaink: F. Szabó Mihály, ifj. Szabó Mihály (képünk az ő munkájáról készült) Szűcs Imre, Kungazda Ferenc, Russói István, — és Sz. Nagy István, akit mi engedtünk át az Agyagipari Népművészeti Szövetkezetbe művészeti vezetőnek — Kántor Sándor műhelyében kezdték pályájukat. A faragók, népi bőrés . rézművesek, babakészítők, kulacskészítők hasonló módon, egymástól tanulnak, míg a szűrrátétkészítők központi, hathónapos tanfolyamokat végeznek. A belépés feltétele, hogy zsűrizett termékekkel rendelkezzenek: ez fazekasoknál 30, faragóknál 5 zsüriszámot jelent, az eltérő szerszámigény és a motívumkincs miatt. Sok tagunk egyébként őstehetségként jelentkezett, mások az amatőr népművészeti mozgalmakból kerültek hozzánk. — Kanyarodjunk vissza gazdasági kérdésekre: milyenek az exportlehetőségek? — Egyelőre szerények, bár évi 40—60 százalékkal nő, exportunk összege csupán évi másfél millió forint. A közeljövő feladata, hogy — „megtartva a kézműves jelleget, a nagy választékot és a kis sorozatot — exportsikereket is felmutassunk. Egyelőre ezeknek az üzleteknek az előkészítése folyik: az idén Brüsszelben, Nyugat-Berlinben, Utrecht- ben és Helsinkiben tartottunk faragóbemutatót. Közös vállalkozásokat tervezünk az ARTEX-szel is. de még jelentősebbek a feladatok, mint az eredmények. K. I. nyefa mind a négy évszakban roskadozott a mélypiros gyümölcstől. A házunk előtt patak csörgedezett, és a partja kedvenc játszóterem volt. Napokat elbányászkodtűm a kvarcos homokban, ha jól tudom, Attila koporsóját keresve. Akkor is éppen a hun király hármas koporsója után kutattam, amikor a hídon megjelent a két kakastollas csendőr. Fénylett, csillogott rajtuk minden. a csizma, a derékszíj, én azonban a puskát irigyeltem a vállukról, melyre fényes szuronyt tűztek a nagyobb tekintély kedvéért. Apámról érdeklődtek. Az iskolában van, adtam meg készségesen a felvilágosítást, a két csendőr azonban csak. topogott a deszkahídon. Egyikük a szatócsbolt felé sandított. Weisz Miklósék üzlete, zöld zsalugáteres ajtóival sok-sok elérhetetlen kincset rejtegetett. A fűszerillatú kis boltban szögletes üvegek sorakoztak a barna polcokon. Mézcukor, keserű mandula, Donizetti: Vivőt mama! HÉTFŐN ESTE A SZIGLIGETIBEN Debreceni művészek vendégszereplése A debreceni Csokonai Szinház közel egy esztendeje tartja műsoron és játsza szép sikerrel, Donizetti Vivát mama! című kétrészes vígoperáját. A debreceni társulat hétfőn este hét órai kezdettel a szolnoki Szigligeti Színházban — az operabérlet sorozat keretében — mutatja be a színpadi és zenei ötletekben, virtuóz énekes teljesítményekben bővelkedő vígoperát. Az előadást Kertész Gyula — Erkel-dí- jas — rendezte; a főszerepekben Mohos Nagy Évát (vagy Pelle Erzsébetet), L. Bíró Jánost, a Liszt-díjas Tréfás Györgyöt (szoknyaszerepben) láthatja, hallgathatja a közönség. A Vivát mama! szolnoki bemutatójára jegyek is válthatók. Képünkön: Agáta mama, aki iszik, szivarozik, hazudik, sőt a vaskosabb kifejezésekre is rájár a szája. Alakítója, Tréfás György (elől). A mezőtúri szakközépiskolában Feltárásra vár a „kincsesbánya” Jövőre ünnepli fennállásának 450. évfordulóját az ország egyik legrégibb középiskolája. a mezőtúri Dózsa Gy. Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola. A jubileum alkalmából gazdag rendezvénysorozatot tartanak januártól egészen decemberig. Már folynak az előkészületek, szépül, csinosodik a régi épület, a híres könyvtár pedig — amely szintén az évforduló tiszteletére került új helyre, az iskola fő épületébe — már nyitva áll a diákok, tanárok előtt. A koradélutáni órában a szépen berendezett tágas olvasóteremben három diák hajol a füzetek, s egy halom könyv fölé. — Készítjük a házi feladatot — mondja a negyedikes Kiss Gábor. — Mi a lecke? — Móricz és Mikszáth munkásságának összefoglalása. A tankönyvből is fel lehetne készji 1 n i, de kevésnek találtuk. • — Gyakran készülnek az órákra a könyvtárban? — Szinte minden nap megfordulunk itt. — veszi át a szót Pozderka Ferenc. — Kollégisták vagyunk, s egy selyemcukor, aztán a felsőbb régiókban félhold alakú rózsaszín cukorköltemény. Szentjánoskenyér, medvecukor, de volt a polcokon leventesapka, cifra ostornyél, brosstű, Sarajevo bicska — egyszóval mindez elég volt ahhoz, hogy szívdobogva várjam az estét, amikor is esténként családostól átvonultunk Weiszékhez egy kis rádióhallgatásra. A csendőr — vastagnyakú parasztlegény — karabéllyal a kezében arról faggatott, szokták-e Weiszéknél az angol rádiót is hallgatni. Angol rádió... Álló, legyező formájú volt a készülék, és hangszórójának zöld posztója alig észrevehetően remegett, amikor mély hangú férfiak szónokoltak, számomra érthetetlen dolgokról. Angol rádió... Angol volt a repülőgép, amely csillogó pisztrángvillanással valahol elérhetetlen magasságban úszott. Ámultam az égen alig karcolásnyi fénysebet ejtő osztályba js járunk. Köny- n.yebb a tanulás együtt. Az olvasóteremben nemcsak délután van forgalom. Az irodalom, történelem órákat rendszerint *a könyvek társaságában tartják meg. A teremben kényelmesen elfér egy osztály. A diákok jól eligazodnak a könyvrenge- tegben, dr. Tolnay Gábor könyvtáros minden csoportnak tartott órákat a bibliográfiák kezeléséről, a katalógus használatáról, sőt még a jegyzetelésről is. A 15 ezer kötetes olvasóban 80 féle folyóirat. újság egészíti ki az ismeretek tárházát. A másik terem egyelőre még zárva van az olvasók előtt. Itt őrzik a nagvmúltú iskola legrégibb könyvritkaságait, mintegy 12 ezer kötetet. Szebbnél-szebb kötésű vaskos könyvek, bekötött folyóiratok sorakoznak az öt méter magas polcokon. Megtalálható többek között Já- szi Oszkár „Huszadik Századjának tíz évfolyama, a „Nyugat” számai, könyvek az 1500-as évektől kezdve egészen 1945-ig. A" szép bútorzaté terem egy "könyvmúzeumnak is jbeillene. kötelékeket — és hát ha ez az angol, akkor igen, a rádió is az, a megfejthetetlen működésű, számomra magas röptű csoda — hát persze, állítottam. Persze, hogy azt hallgatják, az angol rádiót. A csendőr a zsebébe nyúlt, és egy gyöngyháznyelű bicskát nyomott a markomba. Menten faragni kezdtem vele, és a második vágásnál kishíján lemetszettem a mutatóujjamat. Délután Weisz Miklóst elvitték a csendőrök. Apám az iskolából hazatérve két hatalmas pofont adott. A boltost néhány nap múlva hazaengedték, aztán hónapokkal később egy reggel az egész cstaiÜúdat elhurcolták. Többé sosem láttuk őket. Ha a bal mutatóujjamat behajlítom, ma is látszik rajta a hold alakú forradás. És az arcom égni kezd megboldogult apám pofonjától. Palágyi Béla Az új könyvtárhelyiségek kialakításában, berendezésében a társadalmi segítség mellett részt vett az egész iskola. Diákok készítették a polcokat; tanulók), tanárok közösen hozták át a régi könyvtárból a köteteket. S aztán hónapokig eltartott, míg helyükre kerültek a portól megtisztított könyvek. Dr. Tolnay Gábor szerint mégis ez volt a munka köny- nyebbik fele. — Könyvészeti szempontból még teljesen feltáratlan az állományunk. Kiszámítottam. hogy csak a feltárás 14 évet igényelne, ha egy ember végezné el. S nem akármilyen könyvtáros, hiszen rengeteg török, latin, görög, héber, arab nyelvű kötetünk van. Ezeket rendszerezni csak a nyelvet ismerő szakember tudná. Amíg ez nem történik meg, sajnos nem válhat közkinccsé, a kutatók paradicsomává a könyvtár. A feltáráskor újra kell értékelni a köteteket is. Ismeretünk szerint a legértékesebb könyveink — mint például Marcus Tullius Cicero 1546-ban kiadott ösz- szegyűjtött családi levelei — ára a legalacsonyabb, mivel a beszerzési összeg szerepel bennük. A példának említett Cicero könyv eszerint mindössze 6 forint! A valódi értéke szerintem több tízezer lehet. Hogy mekkora az értéke a gazdag könyvállománynak, így a feltárás nélkül szinte felbecsülhetetlen. — Lehet azonban bármekkora is, igazán csak akkor válik majd közkinccsé, ha tudományos kutatók rendelkezésére is állhat. Erre azonban még várni kell. de bizonyára nem 14 évig. A mezőtúri iskolában joggal bizakodnak, hogy a „kincsesbánya” feltárásában nem maradnak magukra, hiszen eddig is sok segítséget kaptak a városi, a megyei és országos szervektől a könyvtár kialakításában. T. G.
