Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-30 / 280. szám
1979. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Osztrák vendégek a megyében A JószJtej üzemében Szabó Antal igazgató tartott rövid tájékoztatót A hétfő óta hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó osztrák parlamenti küldöttség tegnap Szolnok megyébe érkezett. Rudolf Thalhammer, az Osztrák Nemzeti Tanács harmadik elnöke által vezetett delegáció délelőtt a jászberényi Hűtőgépgyárba látogatott. A vendégek kíséretében volt Johann Josef ^Dengler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete, Réger Antal országgyűlési képviselő, a magyar—osztrák tagozat titkára. Barta László, a megyei tanács elnöke, Hegedűs Lajos, a megye országgyűlési képviselője. A Hűtőgépgyár életéről Csömör József vezérigazgató-helyettes tájékoztatta a küldöttséget és beszélt a dolgozók élet- és munkakörülményeiről. Többek között szólt Ausztriához fűződő kapcsolataikról is, megemlítette például, hogy műanyagmegmunkáló gépeket vásároltak, illetve autoszifo- nokat és hűtőszekrényeket exportálnak a szomszédos országba. Ezt követően gyárlátogatásra kgrült sor. megtekintették a Bosch-li- cenc alapján dolgozó üzemet, az ipari hőcserélőket készítő gyáregységet, majd a gyár lakótelepét és sport- kombinátját. Ebéd után Jászkisérre utazott a delegáció. A Lenin Tsz székházában Gócza József a szövetkezet elnöke ismertette a 8200 hektáros gazdaság termelési eredményeit, majd a Jásztej üzemének megtekintésére Jászapátiba invitálta a vendégeket. A küldöttség a késő esti órákban visszautazott a fővárosba. A MEZŐGAZDASÁG ALAPJA Gazdagítsuk termőtalajainkat Nincs egyedül az Enyingi Állami Gazdaság igazgató- helyettese — megyénkből is vehetnénk példát — amikor azt mondja, hogy a terület- rendezés, a táblásílás nyomán jelentősen javult a nagy gépéit teljesítménye. Náluk van olyan határrész. ahol azelőtt a Rába-Steiger traktorral 10, most pedig — a területrendezés után — 15 hektár az egy műszakban felszántott terület. Batonyán a Május 1. Tsz-ben egy százhektáros tábla egyik felén hamarabb elkészült az alag- csövezés. Itt a kukorica kétszer akkora termést adott, mint a tábla másik felén, pedig semmi más különbség nem volt a termelésben, mint az, hogy a terület egy része már alagcsövezve volt, a másik pedig még nem. Borsodban a Bélus-patak vízgyűjtőjében 17 ezer hektár területen már több mint két évtizede megkezdődött a komplex melioráció. Az érintett területen a szántóföldek termőképessége mintegy hatvan százalékkal nőtt. A példák mindegyike azt bizonyítja, hogy a termőföld megfelelő karbantartása, javítása, a nagyüzemi termelés követelményeihez formálása kedvező eredménnyel jár. Sajnos, hosz- szan emlegethetők ezzel kapcsolatban a teendők is, hiszen mezőgazdasági területeinken a szikes földeket többszázezer hektáros, a savanyú talajokat két millió hektáron felüli nagyságrendben tarthatjuk számon. A javítatlan homoktalajok, az eróziónak kitett területek is rendkívül nagyok. Kisebb területről többet Az eléggé közismert, hogy hazánk mezőgazdaságilag művelt területe, szántóföldjeink területe évről évre csökken. Mégis meglepő az adat: 1945 óta a termőföld területe 600 ezer hektárral, vagyis két átlagos megye nagyságának megfelelő mértékben csökkent. A szigorú földvédelmi előírások ellenére is csak lelassult ez a folyamat — megállítani nem lehet. Ugyanakkor a mezőgazda- sági termelést növelni kell. A hazai lakosság ellátása, az ország külkereskedelmi érdekei egyaránt azt követelik, hogy mezőgazdaságunk adjon több. az eddiginél is jobb minőségű élelmiszert, illetve élelmiszeralapanyagot. Ezt az igényt csökkenő földterületen csak egyetlen módon lehet kielégíteni: növelni kell a területegységre jutó hozamokat. A termelés növelésének, az előállított termék minősége javításának aránylag sok feltétele van. A termesztett fajták termőképességétől az alkalmazott technológiáig, a gazdaságok szervezőképességétől a talaj termőképességéig sok mindennel kell számolni. A fajták termőképességének növeléséről, a technikai haladásról, a technológia fejlesztéséről, az üzem- és munkaszervezésről szinte naponta esik szó. Ezek a témák gyakorlatilag folyamatosan napirenden vannak, s még ha nem is vagyunk mindig elégedettek a változások ütemével, a tettek is bizonyítják a haladást. Sok tennivaló maradt Lényegesen mostohábban és főként leegyszerűsítettebben foglalkozik mezőgazdaságunk a termőföld védelmével, termőerejének növelésével, termőképességének alakulásával, növelésével. Szakemberek kiszámították, hogy ha a jelenlegi ütemben — vagyis évente mintegy 40 jezer hektáron — javítjuk savanyú talajainkat, akkor mezőgazdaságunkban 2000-ig a savanyú talajok területe igen erőteljesen nő. Az intenzív talajhasználat megfelelő meszezés nélkül a már megjavított savanyú talajokat is visszasavanyítja, ami többek között azért baj, mert a savanyú talajokon erősen romlik a műtrágya hatékonysága. Hazánkban az- 1920-as évek óta irányítja és támogatja az állam a talajjavítást. Különösen a felszabadulást követő években bontakozott ki erőteljesen a szikesek digózással történő javítása. Az elmúlt három évtizedben az ország mintegy 900 ezer hektárnyi szikeséből több mint 250 ezer hektárt javítottak meg. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 400 ezer hektár szikes mai ismereteink szerint gazdaságosan nem javítható meg, akkor elég szép ez a teljesítmény. De azért több mint 300 ezer hektár még mindig javításra vár, s ebben nincs benne az újbóli szikesedés. ami szintén nagy területet érint. A belvízrendezés, a dombvidékek talajainak erózió elleni védelme mind-mind mutat fel eredményt. Az adatok ugyanakkor azt is jelzik, hogy a tennivaló sokkal több, mint amennyit eddig ezen a területen végeztünk. Igaz ez országosan, megyénként és a gazdaságok túlnyomó többségében egyaránt. Összefüggéseiben vizsgálva A termőföld hasznosítási lehetőségének javítását ma sok tekintetben más izemmel, más módon vizsgálják, mint akárcsak egy évtizede is. Hosszú időn át rendszerint a talajjavításnak, a talaj védelmének egy-egy eleme került előtérbe. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás támasztotta követelmények, a megfelelő eredmény azt igényli, hogy a korábbinál összetettebben fogja fel minden érdekelt ezt a feladatot. A komplex melioráció kiterjed a terület- rendezésre csakúgy, mint a talajvédelemre, a vízrendezésre nem kevésbé, mint a talajjavításra. Az magától értetődik, hogy egy-egy területen a legnagyobb eredményt annak a problémának a megoldása adja, ami ott a legtöbb gondot okozza. A belvizes táblákon a belvíz megszüntetése teremti meg a termelés első számú feltételét. Ha az adott terület talaja savanyú, a talajjavítás is elengedhetetlen. Legalább ilyen fontos a többi meliorációs tennivaló is, hiszen a tábla mérete a talaj termékenységének megóvása, növelése, legalább annyira elengedhetetlen feltétele a sikeres, gazdaságos termelésnek, mint amilyen a belvízrendezés volt. Mindezt a tervezésnél, a kivitelezésnél egyre következetesebben figyelembe veszik mezőgazdasági nagyüzemeink is. A - melioráció sajnos nem olcsó eszköze a termelésnövelésnek, a gazdaságosabb termelésnek. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy megfelelő karbantartás mellett ezek a területek hosszú időn át megszolgálják a ráfordítást. így az ilyen célt szolgáló üzemi és állami ráfordítások^ amellett, hogy jó ügyet ázolgál-, nak, hosszú távra szólnak. Fehérvári István Kovács Antal látogatása A Gagarin Hőerőmű felkészült a téli csúcsterhelésre Tegnap délután Szolnokra érkezett Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizottsága ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának vezetője. A megyei pártbizottság székházában Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára fogadta és tájékoztatta a Központi Bizottság osztályvezetőjét a megye gazdaságának időszerű kérdéseiről. Kovács Antal ezt követően Andrikó Miklós társaságában az épülő martfűi növény olaj gyárba látogatott, ahol a gyár vezetői és a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója tájékoztatta a beruházás helyzetéről, s a soron következő feladatokról. Ezután Kovács Antal megtekintette a növényolajgyárat. A Gagarin Hőerőmű felkészült a téli csúcsterhelési időszakra. A karbantartó brigádok határidő előtt befejezték az 1979-re előírt nagyjavításokat, elvégezték a kazánok, a turbinák főjavítását és a kiszolgáló segédberendezésekét is felkészítették a csúcsidőszakra. A munkálatok méreteire jellemző, hogy költségkihatásuk meghaladta a 300 millió forintot, és a végrehajtásban több mint 30 vállalat mintegy 800 szakembere vett részt. Az éves karbantartással egy időben az idén olyan műszaki feladatokat is meg kellett oldani, amelyek a több éves elhasználódás következtében váltak szükségessé. A karbantartás és felújítás terén elért eredményekhez nagymértékben hozzájá,- rult, hogy az erőmű szocialista brigádjai a munkálatokban részt vevő vállalatok szocialista brigádjaival együttműködési megállapodást kötöttek és a feladatokat a kongresszusi munka- verseny-vállalásokban rögzítették. A határidők rövidítésével lehetővé vált, hogy a Gagarin Hőerőmű az idén eddig mintegy százmillió kilowattóra többlet villamos energiát állítson elő, az így nyert energiamennyiség megfelel egy 40 ezer lakosú város éves energiafelhasználásának. Kényes madár a túzok Az ember egy kis kedveskedéssel a madarat is meg- bolondítja. Vésztőn például egy gólyafióka kiesett a fészkéből. A gyerekek minden jóval elhalmozták. Nem is ment a többiekkel Afrikába, felcsapott háziállatnak. — A gazdája meg télire nem tudott vele mit kezdeni, így került hozzánk. Molnár Géza, a dévavá- nyai tájvédelmi körzet éjjeliőre invitál: — Most kapja a vacsorát, jöjjön, nézze meg. Egy kamraszerű helyiségben fehéregerek garmadája cincog. Az öreg betesz közülük ötöt a vödörbe és kinyitja a gólya óljának ajtaját. Az egerek másodpercek alatt eltűnnek a madár begyében. A nagycsőrű megelégedetten lépked vissza infraláimpával fűtött odújába. — Néha kiengedjük — néz utána az öreg'. — Akkor felrepül, kerül egyet és azután visszajön. A nádfedeles épületek tő- szomszédságában magas kerítéssel zárt területen túzok- rezervátum van. Nem véletlenül került ide. Ezen a Túrkeve és Ecsegfalva alá beszökő szikes pusztaságon ezernél több túzok tanyázik. Az egész országban alig négyezer található. Nem csoda hát, ha védik és istápolják őket. Lelövé- sük ötvenezer forint bírsággal és hét hónap szabadság- vesztéssel jár. — Máskülönben hamar kipusztítanák őket — bizonygatja az öreg Molnár, — hiszen jó a húsuk, olyan mint a pulykáé. Jól meg kell abálni, szalonnával megspékelni. És nemcsak jó a húsa, hanem kiadós is. hiszen egy -egy vadon élő túzok súlya eléri a 18 kilót. A rezervátum madarait Molnár Júlia eteti. Kutyatápot ad nekik. A túzokok ismerik, nem bántják. Bezzeg. ha idegen kerül a telepre. igencsak megcsioke- dik. Főleg Gazsi, az egvik fiatal gúnár harciaskodik. Azzal érdemelte ki. hogy egyedül neki van neve a madarak közöt.t — Most még istenes a munka — mondja Julika,— de amikor kicsik, több baj van velük, mint a pulykával. Meg kell tanítani őket enni is, inni is. Először szétnyitják a kis túzokok csőrét, úgy adják be nekik az ennivalót. Később csipesszel „tálalják” az ételt. Mindig lentebb-lentebb tartják a csipeszt, míg rá nem jönnek a fiókák arra, hogy a tálcáról is lehet enni. Vizet szemcseppentőbői kapnak. A fiókák a túróból, salátából és tojásból álló menü mellett csukamájolajat is esznek. Ügy gondoskodnak róluk, mint a gyerekekről. Nyáron hűtőszekrényben tárolják az élelmüket. A túzQk nem szapora madár. A tojó csak hároméves korában lesz ivarérett. Évente két tojást tojik. Nem véletlen, hogy az itteni keltetőbe messzi földről is hoznak tojásokat. — Túzokfiókákat is kapunk néha, de ha már vár naposak, nem esznek. Nem tudnak alkalmazkodni az itteni környezethez és elpusztulnak — magyarázza Julika. Egy túzoktojásért egyébként 30 forintot fizetnek, ami az öreg Molnár szerint: — Nem sok, de azért már sok tyúktojást vehet az ember. és az jobb is. A fiókákat terelgetni is kell. Az öreg magyaráz: — Azért, hogy meg ne köszvényesedjen, le ne egye a fene, mozogni is kell a túzoknak. Nála kényesebb jószágot nehezen tudok elképzelni. Tavaly még csak 14 túzok volt a rezervátumban, most már 47 van. Temérdek munkát fordítanak rá, hogy ezeket a ritka madarakat megvédjék a pusztulástól. Mindent megtesz ezért az öreg Molnár is, aki a maga 67 évét még nem tartja soknak. — Ha egy mai ötvenévessel összetennének versenyezni, akkor én tönkretenném abban a nehéz munkában, amiben részem volt. Napközben segít a lányának, este pedig egyedül marad a rezervátumban. — Hallgatom a rádiót, és várom, hogy vegyenek egy televíziót. Jó volna, mert vtthon csak látogatóban vagyok. Búcsúzáskor kikísér Molnár Géza. Megmunkálásra váró parcella árválkodik mellettünk. — Az eső előtt kemény volt a föld, most meg beleragad a gondnak ásója. Pedig fel kell ásni. mert salátát vetünk a túzokoknak. Simon Béla Gazsit seprűvel kell fegyelmezni
