Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-29 / 279. szám

1979. november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 legolcsóbb a megelőzés Árvízvédelem—áradás nélkül Hazánk földrajzi fekvése miatt bármelyik folyónk men­tén előfordulhat árvíz. Eb­ben alapvetően háromféle éghajlati hatás játszhat köz­re: a kontinentális hatás szélsőséges- hideget, vagy meleget hoz, a tengeri lég­áramlás délről, vagy nyugat­ról esőt. csapadékot, általá­ban felmelegedést eredmé­nyez. Télen folyóinkon akár 50 cm vastag jégpáncél is keletkezhet és ha a hőmér­séklet hirtelen emelkedik, az olvadás jeges árvizet okoz­hat. Az őszi esők különösen az észak-magyarországi fo­lyókon idézhetnek elő ára­A magyarországi árvizek okozója az, hogy hazánk a Kárpát-medence legmélyeb­ben fekvő részén helyezke­dik el. Területének 70 száza­léka a 200 méteres tenger­szint feletti magasságot sem éri el, az ország egész terü­letének körülbelül 25%-a az átlagos árvizek szintjénél alacsonyabban fekszik. Gya­korlatilag Európáiban csak Hollandia van hasonló hely­zetben, amely területének körülbelül 21 százaléka fek­szik a tengerszintnél mé­lyebben. A mai árvízvédelmi rend­szert a múlt század közepén kezdték kiépíteni és ez a munka a 30-as évek elejére be is fejeződött. Ezek a gá­tak azonban csak ideig-órá- ig tudtak a víz nyomásának ellenállni, újabb szakasz kez­dődött az árvízvédelemben: 1948-ig a régi töltések alap­jait felhasználva — már olyan gátrendszer épült ki, amelyik az 50 évenként egy­szer előforduló árvizeknek képes ellenállni. E határozat alapján az or­szág 4190 kilométer első­rendű fővédvonalából 1667 kilométer már az előírt biz­tonságú. A Körös-völgyben megépített szükség tározók révén további 412 kilométe­ren van meg az előírt biz­tonság. Mindez azonban csak a védvonalak felét teszi ki. Ahhoz, hogy teljes legyen a biztonság, még kereken 2450 kilométer védelmi vo­nalat kell még kisebb-na- igyobb mértékben megerősí­teni. Ezen kívül még 210 kilométer új töltést is meg kell építeni. A hátralévő munkák költsége körülbelül 15 milliárd forintot tesz ki s hozzávetőlegesen 100 mil­lió köbméter földmunkát keli elvégezni. Egy-egy öt­éves tervidőszakban — fi­gyelemmel népgazdaságunk dásokat. Nagyon veszélyes lehet a tavaszi zöldár is. me­lyet a magas hegyekben elő­forduló gyors hóolvadás okoz. Feljegyezték a krónikák az 1838-as pesti jeges árt, az 1878-as szegedi nagy ár­vizet. emlékezetes marad az idősebbeknek az 1956-os du­nai jeges árvíz is. A zöld­ár 1954-ben öntötte el a Szi­getközt, 1965-ben csehszlovák területen a Csallóközben oko­zott hatalmas károkat. So­rolni lehetne a pusztító ára­dások történetét, amely vé­gigkísérte országunk elmúlt századait. Az ipar és a mezőgazda­ság fejlődése, az emberi la­kott települések számának emelkedése együttesen olyan —e icsak százmíilliérdokbain kifejezhető — értékeket ho­zott létre, melyeket egy 50 éves valószínűséggel bekö­vetkezhető áradás ellen is meg kell védeni. Ezért 1973- ban minisztertanácsi határo­zat született a meglévő ár- vízvédelem biztonságának növelésére. Eszerint a tölté­seket, gátakat és egyéb vé­delmi berendezéseket úgy kell fejleszteni, hogy a fő­védvonalak átlagosan a 100 évenkénti, a városok és ipar­telepek védővonalai legalább a 120—150 évenkénti, a kü­lönösen magasfokú árvíz- védelmi biztonságot igénylő területek (Budapest, Győr, Szeged stb., az algyői olaj- mezőt) védő gátak az 1000 évenkénti — a kevésbé fon­tos lakatlan területek véd­vonalai pedig a 60—80 éven­ként egyszer előforduló leg­magasabb árvíz ellen nyújt­sanak biztonságot. anyagi lehetőségeire — csak mintegy 2 milliárd forintot fordíthatnak erre a célra, ezért a kormányhatározat­nak megfelelő árvízvédelmi rendszer kiépítése előrelát­hatólag 35—40 évet vesz igénybe. A jelenlegi ötéves tervidő­szakban a Duna völgyében Baja és Dunapataj között, va­lamint Makád térségében, a Rábán Győrnél és Körmend­nél végeztek töltés-erősítési munkákat. Erősítették a Dráva és a Mura töltéseit is. A Tisza völgyében Le- ninváros és Szeged térségé­ben. a Szamoson, a Körö­sökön és a Maros mentén erősítették meg a védműve- ket. Szükségtározókat épí­tettek a Körösök és a Zagy­va völgyében. A következő ötéves terv­ben a Duna völgyében a csepel-szigeti, a bölcskei, madocsai töltéseket erősítik meg. a mosoni Dunaágon a szigetközi gátakat emelik magasabbra. A Rába men­tén Szentgotthárdnál végez­nek árvízvédelmi munkákat. A Tisza-völgyében Szolnok térségében kell megerősíte­ni a Tisza és a Zagyva töl­téseit, megjelennek a talaj- gyaluk és földgépek a Sajó és a Tama töltésein, végül részben kiépítik a Bodrog jobbparti töltéseit is. össze­sen a VI. ötéves tervben 300 kilométer védvonal fej­lesztését tervezik. Ennek so­rán 13 millió köbméter föl­det kell megmozgatni. ' Készenlét földön, vízen és levegőben Az árvízvédelmet jól fel­szerelt és szervezett testület látja el. Az országban 12 vízügyi igazgatóságnál 8—10 ezer munkás állandóan ké­szenlétben van. ill. dolgozik a gátak erősítésén. Cölöpve­rők, szivattyúk, világító és hírközlő berendezések, úszó járművek, kotrók, földmun­kagépek, jégtörőhajók és 3 repülőgép áll rendelkezésük­re ehhez a munkához. Ve­szély esetén ezek az igazga­tóságok területi védelmi szervezetté alakulnak. Moz­gósíthatják a lakosságot, a vállalatok munkaerejét és technikai berendezéseit, a fegyveres testületek egysé­geit. Az 1970-es tiszai árvíz idején egyszerre 30 ezer em­ber dolgozott a gátakon. Az árvízvédelem — bonyo­lult féladat. Minden eshető­séget kidolgoztak és tervben rögzítettek a vízügyi szak­emberek. Ismerik az eddigi ártetőzések nagyságát, a ren­delkezésre álló védelmi esz­közöket, a töltések tehetlbíró- képességét. A lokalizációs tervek tartalmazzák a vé­dett ártérre betört vizek út­jának megakadályozását, tá­rozását és visszavezetését. Ismerik a munkaerő szük­ségletet, az anyagnyerő he­lyeket. a szállításra alkalmas útvonalakat. Árvízkatasztrófa esetére a kidolgozott kiürítési és visz- szatelepítési tervek tartal­mazzák a lakosság, az állat- állomány és a 'javak terv­szerű mentésének és elhelye­zésének tennivalóit. Nem fe­ledkeztek meg az egészség- ügyi és élelmezési feladatok megoldásáról sem. B. I. Veszélyeztetett területek Meglévő és tervezett védvonalak Naponta négyszáz személy részére főznek a tiszaföldvári Lenin Tsz 1. számú kerületé­ben nemrég átadott új, korszerű üzemi konyhán. Mintegy 180 téesztagnak a munkahelyek­re szállítják ki az ebédet, a konyha mellett épült ebédlőben pedig egyszerre százan ét­kezhetnek a gépműhely és a központi iroda dolgozóiból (T. F.) A törökszentmiklósi Kossuth Lajos úti óvoda, melyet szeptemberben adtak át rendelteté­sének, lassan teljesen benépesül. - Képünkön a nagycsoportosok MUNKA ÉS PERSPEKTÍVA Jó úton — a megoldáshoz A debreceni cigánytanácskozás után szerez a gye­rek tudomást arról, hogy ci­gány? A többi gyerektől. És hogy cigány, ezt megszégye­nítő bélyegként hordja ma­gán. A kislányom a minap hazajött az óvodából, és meg­kérdezte: mondd anyu, igaz, hogy én cigány vagyok? Meglepődtem, aztán azt mondtam: igaz. És magya­rázni kezdtem, ahogyan egy négyévesnek lehet, mit je­lent valójában az, hogy ci­gány, s hogy az ő szülei dol­gozó emberek. Én pedagógus vagyok és látom, mennyire nem könnyű a cigánygyere­kek sorsa nem egy iskolá­ban ...” A fiatal szolnoki pe­dagógusnő szavait nagy fi­gyelemmel hallgatták a deb­receni tanácskozáson, ame­lyet a két megye — Szolnok és Hajdú-Bihar — Hazafias Népfront bizottsága a cigány­lakosság társadalmi beillesz­kedésének helyzetéről, az ez­zel összefüggő társadalompo­litikai és művelődéspolitikai feladatokról rendezett. Élénk vita volt ezen a délelőttön. Nagyon sok helytelen nézet és helyes állásfoglalás csa­pott össze, — a cigányok, de úgy is fogalmazhatok, hogy az egész társadalom érdeké­ben. Mészáros György tudomá­nyos kutató vitaindítójában többször is hangsúlyozta: a cigányság a közös leszárma­zás tudatával, ,a hagyomá­nyosan örökölt élet- és gon­dolkodásmóddal összefűzött etnikum (népcsoport). A ci­gányok között épp úgy van­nak kiváló szakemberek és munkakerülők, vezető beosz­tású dolgozók és tanulatlan egyének, mint a nem cigá­nyok között. El kell érnünk, hogy a cigányszóhoz éppúgy ne tapadjon semmiféle hami­san általánosítható értékíté­let, mint bármely más tör­ténelmi népcsoportunk nevé­hez. Nos, a tudományos ku­tató ezt tudja, mondja, ma­gyarázza, — ám az emberek gondolkodása e tekintetben nagyon nehezen változik. A szónak ma még általában el­marasztaló íze van. Tény, hogy évszázadok el­maradását kell a cigányság­nak mint népcsoportnak pó­tolnia. Mert ki törődött ré­gen azzal, jár-e a cigánygye­rek iskolába, dolgozik-e az apa, van-e mit enni a put­riban? Hazánkban a felsza­badulás — de különösen 1961 — óta, amikor a párt Po­litikai Bizottsága határozat­ban foglalta össze a teendő­ket, nagyon sok intézkedés történt a cigányság érdőké­ben. Ez év áprilisában, ami­kor a Politikai Bizottság újó­lag napirendre tűzte e témát, azt állapíthatta meg, hogy sok pozitív változás történt a ci­gányság életében, de még mindig bőven van tennivaló. Mit jelent napjaink valósá­gában, a mi megyénkben ez a pozitív változás? Közismert és elismert, hogy a cigányság integrálódásának három nagyon fontos felté­tele van: legyen hol dolgoz­nia a szülőnek, legyen meg­felelő lakása a családnak, szerezzenek szakmát, általá­nos műveltséget a családok tagjai, főképpen a fiatalok. Ami a foglalkoztatást ille­ti, nálunk is elfogadhatóak az eredmények. A férfiak 80—85 százaléka, a nők 40— 45 százaléka dolgozik. Fő­ként az építőiparban, de ki­alakulóban vannak speciális „cigánymunkahelyek”, pél­dául a köztisztaságnál. Tu­dok olyan üzemről — példá­iéi a' törökszentmiklósi ba­romfifeldolgozó — ahol a vezetők messzemenően elé­gedettek a cigánymunkások­kal. Törzsgárdatagjuk is van, nem egy. Mégis legtöbb vál­lalatnál, szövetkezetben azt mondják: a cigánymunkás vándormadár. Hol jön dol­gozni, hol nem. Való igaz, nehéz megtartani őket, és ez utónevelés nélkül nem is megy. A debreceni tanácsko­záson hangzott el: eszmét is kell adni a cigányoknak, perspektívát, jövőt, főként a fiataloknak és nemcsak munkát. Nagyon sok válla­latnál azért nem törődnek is­koláztatásukkal, mert’ félnek, hogy akkor később nem lesz, aki elvégezze az „alacso­nyabb rendű munkát”. is nagyon nagyok még a kü­lönbségek. A megyében a ci­gánylakosság — számuk 21 ezer 174, az összlakosság 4,8 százaléka és ez jóval maga­sabb az országos 3 százalé­kos átlagnál —,10 százalék­nál jó, 1000 forint körüli az egy főre jutó jövedelem. So­kan élnek pár száz forintból. Ugyanakkor pedig amíg a nem cigánycsaládoknál 100 keresőre 82, falun 93 eltar­tott jut, addig a cigánycsa­ládoknál ez a szám 219, il­letve 236. Általában 4—5—6 gyerek van egy családban. Csoda-e, ha a szerényebb jö­vedelem hamarabb elfogy, és a család kölcsönkér. Bár ez nem mentség arra, hogy vannak, akik törvénysértő módon szerzik meg maguk­nak a hiányzó élelmet, pénzt, ruhát. Csak lassan tűnnek el a megyében a cigánytelepek, és ez összefügg a jövedelemmel. Az öregek, akik már nem is tudnak munkát vállalni, azok halálukig telepiek marad­nak. A megyében 1965 óta 1471 lakást vettek vagy épí­tettek maguknak a cigányok. Ezért van az, hogy míg az országban a cigánylakosság 24,9 százaléka él telepen, ná­lunk ez a szám 32,1 százalék. Évente átlagosan 10—15 csa­lád költözik új otthonba. Re­mélhető, hogy az ÉVM—PM rendelet, amely felemelte a nyújtható kölcsönök összegét 140, illetve 100 ezer forintra, valamelyest gyorsítja majd a telepek megszüntetését. Bar ebből a pénzből nagyon sze­rény ház építhető, még a je­lentősebb előtakarékosság mellett is. Csakhogy kiske- resetből takarékoskodni na­gyon nehéz. A családok 56 százaléka él „Horniét A keresetben villanyfényes lakásban, 44 százalékuknak van rádiója, 30 százalékuknak televíziója, de mosógép csak 6 és hűtő- szekrény két százalékuknál könnyíti az asszonyok mun­káját. Nem megoldás az sem — ez már bebizonyosodott —, hogy a telepről minden átmenet nélkül emeletes bér­házi lakásokba költöztetnek családokat, akik egyszerűen nem is tudják, hogyan kell ott élni. Szerencsére arra is vannak már kezdeményezé­sek, hogy tanítják velük a lakás használatát, és folya­matosan ellenőrzik is azt az illetékesek. A tanácsok ja­vaslatára most már mind több munkahely ad cigány- munkásának is 5—10 ezer fo­rint kamatmentes kölcsönt lakásépítésre, vásárlásra. Egy tény: sokféle intézkedés kell ahhoz, hogy gyorsabban vál­tozzék a cigánycsaládok éle­te. Jó dolog, hogy jelenleg a cigánygyerekek 96,9 százalé­kát iskolázzuk be a megyé­ben. Ez főként annak kö­szönhető, hogy a kicsik 48 százaléka jár óvodába, és a 10 hónapos iskolaelőkészítő­re 95—98 százalékuk. De van ebben fájó pont is: a gye­rekek 40 százalékát teszik át gyógypedagógiára. Az isko­lák még ma is szabadulni igyekeznek a cigánygyere­kektől, mert sokat hiányoz­nak, mert fegyelmezetlenek, mert..,. Pedig nem biztos, hogy integrálódásuk kezde­tén csak a külön cigányosz­tály létesítése lehet a jó megoldás. A társak, a kör­nyezet hat a gyerekekre. Igaz, ezek a gyerekek a pe­dagógusoktól jóval több tö­rődést, segítést igényelnek, mint a többiek. És sokkal, de sokkal több megértést is, A debreceni tanácskozáson is többször elhangzott: a ci­gányokkal csak differenciál­tan szabad foglalkozni, mert szinte minden család hely­zete más és más. Hiszen van­nak közöttük, akik már in­tegrálódtak, vagy afelé ha­ladnak — nem is kevesen — és akik közül sokan vállal­koznak közéleti tevékenység­re. A megyében például 27 - cigányszármazású tanácstag van, ezren dolgoznak a Vö­röskeresztben, többen a Ha­zafias Népfront különböző munkabizottságaiban, bizott­ságaiban. És vannak önkén­tes rendőrök is. De szép számban élnek még közülük az élet perifériáján. Egy biz­tos: integrálódásuk segítésé­ben nem nélkülözhető a már beilleszkedett cigányok köz­reműködése. Vannak gondjaink még a ci­gányság hely­eiével kapcsolatban? Igen, s nem is kicsik ezek f. gon- ok. De az elért eredmények lvitathatatlanok. Az is ter- íészetes, hogy évszázadok lulasztását mi 30 év alatt em pótolhattuk, de az út, melyen haladunk, jó célhoz — V —

Next

/
Thumbnails
Contents