Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-28 / 278. szám

1979. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tiszagyendán valami mozdult A téli hónapokban sem tétlenkednek a téesztagok Kedvezőtlen természeti adottságaival, alig harmincmillió forintot megközelítő termelési értékével a megye egyik leg­gyengébben gazdálkodó termelőszövetkezete a 2 ezer 300 hek­táros tiszagyendai Lenin Tsz. Amikor erről beszélgetünk, ki- érzik egy kis keserűség is az elnök, Üjvárosi Gábor szavaiból. — Bár a termelési muta­tóink indokolnák, nem tar­tozunk a kedvezőtlen adott­ságú és gazdaságilag elma­radott kategóriába sorolt té­eszek közé. így aztán jöve­delem-kiegészítő támogatás­ban se részesülünk. Ötvenkét kilométerre vagyunk a járási székhelytől, majdnem annyi­ra a megyeszékhelytől, a leg­közelebbi vasúti szállítási le­hetőség Kunhegyesen. Sok­szor elgondolom, hogy egy nagyobb, megalapozottabban gazdálkodó környékbeli té- esznek jól dolgozó kerülete lehetnénk. ITavaly ia harmadik egy­mást követő veszteséges évet zárta a gazdaság. Nem várat­hattak tovább magukra a termelés és a vetésszerkezet korszerűsítését célzó intézke­dések. Ezeket sorolja Kaczi- ba Imre termelési éfnökhe- lyettes. — Tavaly még tucatnál többféle növényt termesztet­tünk, felét nagyon gazdaság­talan eredménnyel. Ebben az évben már csak hat kultúrát ültettünk, s a búza, a kuko­rica, a napraforgó, a lucer­na, a repce és más takar­mányfélék termesztését az anyagi lehetőségeinkhez mér­ten gépesítettük. Kiiktattuk a borsó-, a zöldbabtermelést, nem foglalkozunk a nagyon kézimunka-igényes dohány- termesztéssel se. Fokozatosan felszámoljuk a kiöregedett gyümölcsöseinket is. A növénytermesztésben dolgozó kétkezi munkások­nak ezelőtt valamelyest meg­toldotta a dologidőt az alma betakarítása, a dohány cso­mózása, bálázása. Negyven­ötven téesztag november ele­jétől márciusig most már tét­lenségre lenne ítélve, ha a vezetőség nem kereste és ta­lálta volna meg téli foglal­koztatásuk lehetőségét. — Olyan kiegészítő tevé­kenységet kellett keresnünk — magyarázza az elnök —, amellyel növelhetjük bevéte­leinket, időszakosan leköt­hetjük a növénytermesztés­ben dolgozók munkaidejét, megalapozhatjuk az ipari munkaszervezés bevezetését. A TSZKER volt a segítsé­günkre a budapesti VILL- TESZ Ipari Szövetkezettel való együttműködés meg­szervezésében. 2 A központi majorban ki-, alakított üzemben indító- és jelzőgombokat, irányjelző lámpákat szerelnek össze a kapáláshoz, dohánycsomózás­hoz szokott asszonykezek. — Kár, hogy csak két év­vel a nyugdíj előtt értem meg ezt a munkát — sajnálkozik Balogh Györgyné. — Ezelőtt nagyon bizonytalanok voltak a téli hónapok, munka híján sokszor hazaküldtek bennün­ket. Volt, amikor a gazdasá­gi épületeket meszelgettük, zsákokat javítottunk, jobb esetben a magtárban akadt tennivalónk. No aztán ennek megfelelő volt a kereset is, • jóval ezren alul vittünk ha­za hónap végén a boríték­ban. — Itt a műhelyben pontos munkát kell végezniük. Nem volt nehéz megtanulni? — Nem kell ehhez más, — nevet Csató Sándorné — csak ügyes kéz, jó szem, meg aztán türelem. Nem vagyunk , híjával egyiknek se, meg is van a munkánk látszata. A faluban sehol máshol nem keresnénk meg az itteni 'két­ezerkétszázat. El kéne jár­nunk naponta Tiszaröffra, Kunhegyesre vagy Török- szentmiklósra, a baromfifel­dolgozóba. Akkor pedig el­utazgatnánk a jószágokra fordított időt, már pedig el­hiheti, a háztáji is csak szé­pen hoz a konyhára. — Lesz azért, amikor a nö­vénytermesztésben is hiány­zik majd a dolgos kéz. — Persze, hogy lesz — hagyja helyben Baloghné. — Ha szólnak, hogy menni kell, hát félre tesszük a jelzőlám­pákat, indítógombokat, és irány a határ. Megyünk a héten is pár napot segíteni a faültetőknek az új erdőtele­pítésnél. A téesz százhúsz hektár­nyi, jórészt árterületen lévő erdeje ad egyébként másik, egyelőre csak téli elfoglalt­ságot a növénytermesztők­nek. Mondom az elnöknek, megnézném a fakitermelést, ha segítene egy Gazzal. — Szegény ember vízzel főz, — legyint — nem tellett még terepjáróra. Most ren­deltünk egyet, jövőre talán meg is kapjuk. Egyébként se boldogulna vele, az ártérre ilyenkor csak traktorral le­het kijutni. Azzal szolgálha­tok. 3 Juhász János, a téesz fia­tal traktorosa a legrövidebb utat választja, így is fél órá­nál tovább tart kijutnunk a sokhelyütt traktortengelyig sáros Kukutyin-úton, meg a Rohácsi-dűlőn a hat kilomé­terre lévő Belső-rétre. Ott találjuk az embereket, irtják az ártéri fákat, telepítik az új erdőt. Az irtás szélén a traktorokgyúrta sár, beljebb a sűrűn nőtt szederinda fog­ja a gumicsizmánk. — Képes volt kitraktoroz­Gődér Mihály: „Ha jól gazdálkodunk vele, egész évben munkát adhat az ártér" ni ide? — böki feljebb a mű- bőrellenzős sapkát Pisók István. — Megteszik ezt az utat maguk is naponta a traktor pótkocsiján. *. — Meg, persze — bólirlt, — hiáz most már folyamatos munkát, biztos keresetet ad az erdő. Itt most öt hektár­nyi területen kivágjuk az el­öregedett fűzet meg nyárfát, papucstalpat készítenek be­lőle Kisújszálláson. Amott meg, látja, már telepítik az új nyárfaerdőt. Ügy tervezik a vezetők, hogy a folyamatos kitermeléss'el, újratelepítés­sel olyan erdőgazdálkodást szerveznek, amelyik egész évben biztosít majd elfog­laltságot, ha éppen nem kel­lünk farosnak a vetőgépek­re, vagy mór nem hiányzik majd a segítségünk a beta­karításnál, a terményszállí­tásnál. Sikít az acélszalag, sír a nyárfa, ahogy beleharap Gö­déi- -Mihály Styl-fűrésze. Megvárja, amíg elhal a zuha­nó, két emberderéknyi fa­törzs recsegése, ropogása, aztán sorolja. — Visszajöttem én is az olajbányászoktól a téeszbe. Hol Algyőn, hol Eger alatt, máskor megint másutt val­lattuk a föld gyomrát, bele­untam a csavargásba. Na­ponta hat-hét köbméter ha­szonfát termelünk ki, ideha­za is megkeressük vele egy hónapban a négyezer forirf- tot. Csak oda kell figyelnünk nagyon, nehogy göcsörtöt is odavágjunk a haszonrönkhöz. Mert, hogy az ipari megmun­kálásra alkalmas fáért i860 forintot, a Tüzép-telepre va­lóért meg csak 200 forintot kap köbméterenként a téesz. Visszaútban a T—150-es nyergéből figyelem, mennyi­re jólesik egy kis üdeség a novemberi szürkeségben: jobbról szépen sorol az őszi búza, balról messzire sötét­zöldellik a repcetábla: A géptelepről az irodába menet dicsérem is a határt az el­nöknek. — Ránk férne már egy jobb esztendő — sóhajt. — Igaz, tavaly is ilyenformán indult a búza, mégis csak 22 mázsát tudtunk betakarítani a 14,8 aranykoronás földje­inkről. A napraforgóból elé­gedettek vagyunk a 20 má­zsás átlagterméssel, a 43 má­zsás kukoricával megint csak nem dicsekedhetünk. Négy és fél milliós búzakiesés pót­lásával erőlködünk. Teper- jük be a pénzt a haszonfá­ért, ha minden jól megy, ak­kor a VILLTESZ-kooperáció is hoz vagy félmilliós nye­reséget. Ügy számolunk, az idén már nem kerülünk a veszteséges téeszek listájára. Mindenesetre, a foglalkozta­tottságot 'illetően már, úgy gondolom, jó irányba moz­dultunk. * * * Valóban, Tiszagyendán mozdult valami. És ami a legfon­tosabb: a korábbi teleken tétlenségre ítélt téesztagok meg­elégedésére. T. F. A fejlődés útja 6. A sorozat befejezéseként a fejlesztési tevékenység il­letve a külgazdasági kapcso­latok, a külkereskedelmi te­vékenység szabályairól szó­lunk. Már utaltunk rá — a vi­lágpiaci hatásokat, igénye­ket tükröző árrendszer auto­matikusan is felértékeli a külpiaci árucsere szerepét. Azt a területet, amelynek súlya — hazánk adottságai miatt —- eddig is jelentős volt. hiszen nemzeti jöve­delmünknek több mint a fe­lét a külkereskedelem köz­reműködésével realizáljuk. Ha tudjuk tehát, hogy min­den második forintunk lé­nyegében valamiféle külke­reskedelmi akcióval — ter­meléssel, exporttal, import­tal — áll összefüggésben, el­ismerjük azt is. hogy fejlő­désünk meghatározója: sike- rül-e hatékonyabban lebo­nyolítani a k ü 1 kereskedni m i cserét? Azaz: megjavítani cserearányainkat, exportké­pességünket. Megismételjük: a nyers­anyagok. energiahordozók ára 1980-tól az import árá­tól, a kompetitiv feldolgozó- iparok — a gép-, a könnyű-, a vegyipar. — belföldi árai az exportáraktól függnek majd. Módosulnak az export-import árrések Ezért is természetes, hogy a külkereskedelemnek iga­zodnia kell az új feltételek­hez, követelményekhez; mó­dosulnak a külkereskedelem szabályozói is. A fő cél az egyensúly javításának előse­gítése. az exportgazdaságos­ság javítása, a devizahozam növelése, az importtal való takarékosság. A célok való- raváltását a normatív jel­legű egységes adóvisszatérí­tés és a termelést fejlesztő állami támogatás szolgálja — ez utóbbi persze szűk kör­ben átmeneti időtartamra szólhat, s arra való. hogy hozzájáruljon a szerkezetát­alakításhoz. a külső feltéte­lekhez való jobb igazodás­hoz. A gazdálkodás biztonságát ezután is megfelelő vám­rendszer védi — összhang­ban nemzetközi kötelezett­ségeinkkel és vállalati szer­ződéseinkkel. A valutaárfo­lyamok a jövőben rugalma­san módosulnak a nép­gazdaság érdekei szerint, il­letve követik a konvertibilis valuták egymás közötti ér­tékváltozásait. Már utaltunk rá szintén — az új szabá­lyozórendszer elősegíti a ter­melő- és külkereskedelmi vállalatok jobb együttműkö­dését. közös társulások, fej­lesztések megalapítását. Ér­dekes változásokra kerül sor a külkereskedelmi tevékeny­ség keretében is: a termelői árrendezés keretében mó­dosulnak az export-import árrések. bizományi díjkul­csok, továbbá az árképzésre vonatkozó előírások. Kiegészítő alapjuttatás a jövedelmező beruházásokhoz A gazdaságosság követel­ménye érvényesül a fejlesz­tési tevékenységet érintő új szabályokban is. Mivel az erőket koncentrálni szüksé­ges a hatékonyabb termelési szerkezet kifejlesztésére, ezért szűkítik az állami tá­mogatások körét. Megemlí­tendő a fejlesztési tevékeny­ség — a szabályozó rend­szer módosításának fő vona­lába vágó — új eleme: azok a dinamikusan fejlődő válla­latok, amelyek jövedelmező beruházásba fogtak, fognak, de nem rendelkeznek elég pénzzel ehhez — kiegészí­tő alapjuttatást kaphatnak. Ezt a vállalatnak vissza kell majd fizetnie, könnyítéssel, hiszen adózás előtti nyere- , ségéből hosszabb időn át törleszthet. A további fonto­sabb változások: a nem ter­melő beruházások január 1- től csak akkor minősíthetők nagyberuházásnak, ha érté­kük meghaladja az 500 mil­lió forintot. A vállalati be­ruházásokat, fejlesztéseket szigorú normatív szabályok és a hitelképesség határoz­za meg. Egyébként - növek­szik a hitelek szerepe a fej­lesztési tervek valóraváltá- sában, s az eddigi gyakor­latnak megfelelően a hitel­kritériumok alapja a jövedel­mezőség. Üj vonás továbbá, hogy csökken a hitelkeretek ágazatközi meghatározottsá­ga, s az ezekhez fűződő ked­vezmények köre, mértéke. A hitel teljes összegén belül növekszik a konvertibilis exportot bővítő előirányzat aránya. Fontos szabály: ki­zárólag állami támogatással nem finanszírozható vállalati beruházás. Sorozatunkban vázlatosan áttekintettük az 1980. január 1-én életbelépő új szabályo­zórendszer főbb változáso­kat hozó elveit, rendelkezé­seit. Mint láttuk — ezek világos, gazdaságpolitikai esz­közrendszert alkotnak, iga­zodva azokhoz a feladatok­hoz, amelyek népgazdaságunk előtt állnak a VI. ötéves terv­ben, de az V. ötéves terv be­fejező évében is. És erre nem véletlenül emlékezte­tünk: igen értékes eredmény, hogy 1981-ben. a VI. ötéves terv indulásakor már a ki­próbált. begyakorolt szabá­lyozó-rendszer segítségével folytathatjuk a gazdasági munkát. De az is kiviláglik a szabályozás megújítását eredményező szándékból, hogy a gazdaság egész terü­letén a minőségi követelmé­nyek. a hatékonyság egysé­ges követelményeit kell ér­vényesíteni. Ettől várhatjuk külgazdasági helyzetünk ja­vulását. az egyensúlyi igé­nyek jobb kielégítését. A szabályozásban — szük­ségszerűen — keverednek a rövidebb és hosszabb távra ható igények, ám nem lehet elfelejteni: elsősorban a gaz­dálkodás tartós irányát, kö­vetelményeit tükrözik. Milliók közreműködését kívánja Most olyan időszak követ­kezik, amelyben napi gon­dok, feladatok a jövő felad­ványával együtt jelentkez­nek. Amikor meg kell te­remteni az „itt és most” .va­lamint a jövő érdekében vég­rehajtandó cselekvés har­móniáját, s amikor az átme­net zavartalanságához, nem csupán pillanatnyi érdekek fűződnek. Aligha vonható kétségbe — nem könnyű időszak ez, kiváltképpen nem a vállalatok számára. Ezért is van fokozott szükség és egyetértés abban: az úi sza­bályozórendszer akkor vált­ja be igazán a hozzáfűzött reményéket, s újítja meg si­keresen gazdálkodásunkat, ha mindent megteszünk — fent és lent egyaránt — értő al- . kalmazására. befogadására. Nem hisszük azt, hogy_ ön­magától „csodát fog művel­ni” —. de tudjuk, hogy olyan eszköz amely alkalmas cél­jaink megvalósítására. Igen. arra van szükség hogy áz új szabályozók élet- beléptetését ne jogszabályok formális „hatályba-helyezé- sének” tekintsük, hanem milliók közreműködését kí­vánó közügyünknek. Matkó István — VÉGE — Készült: Szolnokon—Várja: Algéria Algériai megrendelésre elkészült a második óriás transzformátor-szerkezet a Ganz Vil­lamossági Művek szolnoki gyárában, amelynek 32 tonnás harangszekrényét a napokban különleges gépjárműszerelvénnyel szállították Budapestre, a törzsgyárba. A szerkezetet villamossági alkatrészekkel szerelik fel, majd a műszaki próbák után - még ebben az évben - útnak indítják Algériába , (Fotó: Kováts B.) Jelzőlámpákat, inditógombokat szerelnek a kapáláshoz szo­kott asszonykezek

Next

/
Thumbnails
Contents