Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 25. Munkaerőhelyzet Szolnokon A kereslet meghaladja a kínálatot A megyeszékhelyen a IV. ötéves terv második felére kialakult foglalkoztatottsági arány az V. ötéves terv éveiben is magas szintű maradt. A jelenlegi foglalkoztatottsági arány 60 százalékos, melyből a nők foglalkoztatása is megközelíti az 50 százalékot. A városban 45 ezer szolnoki lakos dolgozik. Ezen túl mintegy 17 ezer bejáró dolgozónak ad munkahelyet a város. Az országos helyzettel egyezően — a munkaképes korú népesség számának kedvezőtlen alakulása miatt — Szolnokon iS feszültség jellemezte a munkaerőhelyzetet. Mindez szükségessé tette az élőmunka takarékosabb és társadalmilag célirányosabb felhasználását és -a munkaerőmozgás tudatosabb befolyásolását. Kiemelt vállalatok A munkaügyi miniszter 7/1976. (IV. 10.) MŰM számú rendelete meghatározza a munkaerő-közvetítés, a szervezetten történő elhelyezkedés és toborzás szabályait. A rendeletben kapott felhatalmazás "alapján a munkaerő-közvetítés rendjét Szolnok megye területére a Szolnok megyei Tanács elnöke 1—19 1976. számú utasításában határozta meg. Az utasítás a munkáltatókat 3 fő csoportba sorolta: létszámfejlesztésre, létszámszinten- tartásra és a létszámvisszafejlesztésre besorolt vállalatokra. Szolnokon a létszámfejlesztésre kijelölt vállalatok között fontossági sorrend szerint kiemelt munkáltatók vannak, például az Állami Építőipari Vállalat, a Beton- és Vasbetonipari Művök, a Vegyiművek, a Cukorgyár, a Sütőipari Vállalat. Az utasítás szerint kötelező közvetítés alá tartozik a kilépett, valamint az egy éven belül 2-nél többször munkahelyet változtató dolgozó. Egyéb határozata a rendeletnek, hogy valamennyi általános- és középfokú oktatási intézményben tanulmányait befejező fiatal az első munkábalé- pést követő 3 évig kötelező közvetítés hatálya alá tartozik. Az utasítás a tanácsi és vállalati munkaügyi szerveknek a végrehajtásban együttműködést ír elő. A vállalatok kötelesek munkaerőigényeiket szakmánként és nemenként bejelenteni, ugyanakkor a tanácsi szakigazgatási szervek a közvetítést az igények és az utasítás szabályai szerint végrehajtani. Csökkenő munkaerőhiány Az utasítás hatályba lépése óta Szolnok munkaerőhelyzetében nem történt lényeges változás. A munkaerőhelyzetet továbbra is feszültség jellemzi, mivel a munkaerőkereslet meghaladja a munkaerőkínálatot. Az elmúlt 3 évben a vállalatok bejelentett munkaerő- igénye mintegy 14 és félezer fő volt, 58 százaléka segéd- és betanított munkás, 31 százaléka szakmunkás, 11 százaléka nem fizikai munkaerő. Legnagyobb mértékű kereslet kőműves, ács-állványozó, lakatos, esztergályos, villanyszerelő, hegesztő, festő-mázoló és női szabó szakmában volt. Nem csökkent a segéd- és betanított munkás iránti igény sem, mivel ebben az állománycsoportban legnagyobb a fluktuáció. A kötelező közvetítéssel sikerült elérni, hogy a munkaerőigény kielégítése a lehetőség szerint segítse a népgazdaság és a lakosság ellátása szempontjából legfontosabb ágazatok, munkáltatók munkaerő-ellátottságát. Eredményeképpen csökkent az egészségtelen mértékű munkaerőmozgás. Az elmúlt 3 évben mintegy 10 ezer dolgozó közvetítése, irányítása történt meg a különböző munkahelyekre. A vállalatok által bejelentett munkahelyek lehetővé teszik, hogy a jelentkezőket szakmai felkészültségüknek megfelelő munkahelyre lehet közvetíteni. így a munkavállalók 80 százaléka a létszámfejlesztésre kijelölt és kiemelt vállalatokhoz, munkáltatókhoz került dolgozni. A létszám szintentartásra besorolt vállalatokhoz a tanácsi szakigazgatási szervek közvetítésével — a „kiközvetített” dolgozók 3 százaléka került. Ez az arány is bizonyítja, hogy a közvetített dolgozók többsége a népgazdaság legin- dokolta'bb területein helyezkednek el. Szolnokon a rendelet, illetve utasítás végrehajtása kedvező hatást eredményezett. Mérséklődött az ipar, építőipar, kereskedelem, vendéglátóipar területén lévő vállalatok többségének munkaerőhiánya. A kilépések pótlása a munkáltatók többségénél megoldódott. Sajnos, a kilépők száma még mindig magas. Tapasztalataink alapján a munkáltatók nem fordítanak kellő figyelmet a dolgozók megtartására. Tudnunk kell, hogy a kötelező munkaerőközvetítés csak egyik eszköze lehet a munkaerőgondok mérséklésének és a munkaerő jó felhasználásának. További feladatok A munkaerőhelyzet további javításához hatékony vállalati belső intézkedések szükségesek. Nagy figyelmet kell fordítani a munkakörülmények javítására, a belső tartalékok feltárására, átcsoportosítására, a hasznos időalap növelésére. A jövőben fokozottabb figyelmet kell fordítani az utasításokból ere. dő előnyök jobb kihasználására. Arra van szükség, hogy a munkahelyek különösen a fiatalok figyelmét hívják fel a kilépések nyomán várható következményekre. A tudatosabban végzett felvilágosító, nevelő munka bizonyára meghozná gyümölcsét, visszahúzó erőt jelentene a munkahelyváltoztatóknál. Mészáros Istvánná dr. a szolnoki Városi Tanács V. B. terv- és munkaügyi osztályának vezetője A Simon Ferenc Cipő és Bőripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben nemcsak a cipőipar szakmunkásait képezik, hanem itt tanulják a szakmát az ipar leendő középszintű vezetői is. A szakközépiskolások - összesen száznyolcan - az elméleti tudnivalók mellett ugyanúgy megtanulják a szabász, a cipőgyártó, cipőfelsőrész- készítő szakma gyakorlati fogásait mint a szakmunkások. A tanulók a négyéves képzés után érettségi bizonyítványt kapnak, ezzel a cipőiparban technológusi, művezetői, segédművezetői állást tölthetnek be. Napraforgó-prognózis A termelési rendszer eredményei jobbak Növekvő termésátlag Jövedelmező a napraforgó-termesztés Az olajos magvú növények — köztük a napraforgó — termesztése az V. ötéves tervidőszakban az előirányzottnak megfelelően növekedett. A martfűi növényolaj- gyár üzembehelyezésének elhúzódása miatt viszont — átmenetileg — értékesítési gondok keletkeztek nemcsak megyénkben, hanem a fel- dolgozási vonzáskörzetben is. Megyénkben 1979-ben napraforgóból rekordtermést takarítottak be. Az idei termés több mint négyszerese az 1975. évinek. Ez a növekedés elsősorban a betakarított terület és másodsorban a termésátlagok növekedéséből adódott. E növény vetésterülete 1975 óta közel háromszorosára, a termésátlaga pe- deig másfélszeresére emelkedett. A vetésterületet az épülő növényolajgyár nyersanyag- ellátása érdekében nemcsak a megyében, hanem a többi alföldi megyében is jelentősen növelték. Ebben az évben megyénkben a kipusztult kultúrák (őszi búza, repce) helyére is döntően napraforgó került. A napraforgó területe az elkövetkező években előreláthatólag nem emelkedik tovább. A tervek szerint az olajos növények termőterülete 44 ezer hektár körül alakul, amiből 10 ezer hektáron repcét, 3—3,5 ezer hektáron szóját és ezer hektáron olajlent termelnek. Szolnok megyében a napraforgó termésátlaga 1975 és 1978 között meghaladta az országos átlagot és az alföldi megyék közül 1978-ban csak Bács-Kiskun megye előzte meg. 1979-ben hektáronként 727 kilogrammal többet takarítottak be, mint 1975-ben. A továbbiakban a hybrid fajták szélesebb körű elterjesztésével igyekeznek a gazdaságok növelni a terméseredményeket. Az említett fajták termésátlagai meghaladták már ez évben is a 30 mázsát. Jelenleg a 20 mázsán fölüli termésátlagoknál 1 mázsa termény önköltsége 500 forint körül alakul. Mázsánként ezerforintos árbevétellel számolva az egy hektárra jutó tiszta jövedelem 10 ezer forint fölött van. További előnye e növénynek, hogy a kézimunkaigénye kicsi, gépigénye pedig összeegyeztethető a búza és a kukorica gépszükségletével, fokozva a gépek kihasználtságát. A napraforgó-termelés növekedésének ösztönzője volt az iparszerű termelési rendszerek kialakulása is. Megyénkben a napraforgó termőterületének 62 százaléka tartozik valamelyik termelési rendszerhez (GITR, KITE, BKR). Az itt elért eredmények jobbak a rendszeren kívülieknél, mivel a hybrid vetőmagot a termelési rendszerek juttatják a gazdaságoknak. A géprendszerek beszerzése és a zárt technológia megvalósítása döntően a konvertibilis árualapot növelő beruházások keretében történik. A napraforgó a külpiacon stratégiai cikkeink közé tartozik, ezért exportképes, elsősorban étolajnak feldolgozva. Dénes Edit közgazdász Hogyan tovább az ÉPSZER-nél? A Szolnok megyei ‘Tanács Építési- és Szerelőipari Vállalata — az ÉPS2JER — az alapítástól eltelt 20 év alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. A megyei építési igényekhez alkalmazkodó gyors ütemű kapacitásnövelés eredményeként 1978-ban már 250 millió forint értékű építőipari termelést végeztünk. A megvalósított létesítmények rendeltetésüket tekintve igen sokrétűek. A közelmúlt vállalkozásai között lakóház, filmszínház, iskola, kórház, gyárépület és komplex állattartási telep egyaránt szerepelt. Az alkalmazott építést technikák, Az építőipari munka ellenértékét a tényleges ráfordításoktól nagyrészt független, átlagos ráfordításokat tükröző, az építőipar egészére egységes normarendszer határozza meg. Így nyilvánvaló gazdasági hátrányokkal jár az állandóan változó feltételek és körülmények között végzett, a „készségszintű” begyakorlottságtól távol álló munkavégzés. Könnyen belátható, hogy az intenzív kapacitás- növelésre törekvés mellett milyen nehézségeket okozott a vállalat teljes kollektívájának a feladatok megoldásához szükséges alkalmazástechnikai ismeretek elsajátítása, miközben a jövedelmezőség kényszerítő követelTermészetesen a fenti nyereségtartalom csak potenciális lehetőség, melyen köny- nyen túl is lehet adni. ahogy ezt az ez évi gazdálkodásunk eredménye példázza. Tekintve, hogy teljes termelésünket előregyártott épületszerkezetekre alapoztuk, az elemgyártóknál ebben az évben jelentkező váratlan igénycsúcsok következtében általánossá váló kiszolgálási zavarok lehetetlenné tették a tervszerű munkát, a munkaerő folyamatos és hatékony kihasználását. Az előzőekben említett költségnormatívák csak általános szintű ráfordításokra nyújtanak fedezetet, így a lekötött de kihasználatlan eszközök, a kényszeszerkezetek és anyagok köre is rendkívül széles, megközelítően kiterjed a mai magyar építőipari gyakorlatban előforduló valamennyi műszaki megoldásra. Tevékenységünk túlzott sokrétűsége nem elhibázott vállalkozási politika eredménye. Vállalatunk ugyanis megyén belül — ott is főként meghatározott terület- egységeknél, így Szolnok, Martfű. Karcag újabban Tiszafüred térségében — felmerült építési igényekkel töltheti be kapacitását. Ezek összetételét, nagyságát vagy akár időbeliségét befolyásolni nem képes, de nem is hivatott. ményének js eleget kellett tenni. A kapacitásnövelés és a nyereségesség szempontjából egyaránt kedvezőnek mutatkozott az üzemi előregyártá- sú vasbeton épületszerkezetek, illetőleg a magas anyaghányadú, kevés helyszíni munkaráfordítást igénylő technológiák alkalmazása. Az építmény árának képzésénél az egységes bruttó haszonkulcsot az anyagárakat is tartalmazó nettó építményárra kell vetíteni. Így nyilvánvaló, hogy egy adott vállalati létszám annál több nyereséget tud produkálni, minél nagasabb az általuk — relatíve kevés munkával — beépített anyagok, szerkezetek értéke. rű várakozások, majd ezt követően a dolgozók egyik munkahelyről a másikra történő átcsoportosításai, a kiesett termelés egyértelmű és tartós veszteségforrássá váltak. Jelentős mértékben terheli vállalatunk gazdálkodásának eredményességét a fizikaialkalmazotti dolgozók kedvezőtlen létszámaránya. A műszaki és az adminisztratív szervezetünk a tevékenységi körünkhöz igazodó funkcionális vezető és végrehajtó munkakörökből áll, létszámcsökkentési lehetőség csak kevés helyen, ott is csak a megmaradó munkaerő minőségi javításával képzelhető el. A hasonló tevékenységi körű megyei tanácsi vállalatok példája alapján —, de spekulatív úton is — az a kézenfekvő megoldás adódna, hogy változatlan alkalmazotti létszám mellett a fizikai dolgozók létszáma 150—200 fővel növekedjék. Hogy miért nem választjuk ezt az utat? A több let létszám nyilvánvalóan többlettermelést eredményezne, melynek finanszírozásához a forgóeszköz és termelési eszközök növelése szükséges. A nyereségelvonás jelenlegi mértéke mellett a képződő nyereség még a változatlan termelési körülmények között is állandóan növekvő költségek — anyagár, fuvar, bér stfo. — ellensúlyozására sem elegendő, nemhogy a közel 30 százalékos termelésnöveléshez. Előtérben a munkaszervezés A technikai színvonal — a termelési eszközellátottság — jelenleg a legsúlyosabb gondunk. Az 1 millió forint termelésre vetített eszközállományunk csupán 167 ezer forint, amely fele a hasonló profilú középvállalatoknál tapasztalható átlagértéknek. Mivel saját erőforrásaink a szintentartáshoz elegendők csupán, jelentősebb fejlesztésre a közeli jövőben nem számíthatunk. Az 1980. évi szabályozó- változások, a magasszinten gépesített, az élőmunka hatékonyságának növelését biztosító termelő szervezeteknek kedvez. Tekintettel szűkös adottságaink ellensúlyozására, különös jelentőséget kell, hogy kapjon tevékenységünkben a feszesebb költséggazdálkodás, valamint az elmúlt éveikben kissé elhanyagolt szervezet- és szervezésiéi lesztés. Tudatában vagyunk annak, hogy vállalatunk tevékenysége is hozzájárul a megye fejlődéséhez, így törekvéseink középpontjában a jövőben is a termelő munka gazdaságossága mellett az időbeliség, — a határidőtár- tás — biztonságának fokozását állítjuk. Keszthely József főmérnök összeállította: dr. Gyenei Márta. Kedvezőbb a magas anyaghányad Kiszolgálási zavarok í
