Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-24 / 275. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 24. FERTŐZÖTT VIZEK Földünk szénhidrogén és vegyianyag szennyezettsége évtizedes probléma, negyed század óta központi kérdés. Van azonban egy súlyos, láthatatlan fertőzés, amelyet semmiféle ismert környezet- védelmi módszerrel megszüntetni nem lehet. A világ sós- és édesvizeinek radioaktív tricium szennyeződése ez — a meggondolatlan atom- és H-bomba robbantások tragikus és veszélyes következménye. fiz atomcsend előtt Az amerikai Manhattan terv végrehajtói az első atombomba robbantása előtti korban több ezer számítást végeztek, elsősorban a nukleáris robbantások esetleges rádióaktív mellékhatásaival kapcsolatban, de konkrét eredményre nem jutottak. Utólag kiderült, hogy a nukleáris szerkezetek robbantása rádióaktív kobaltot és triciumot hoz létre. Mint ismeretes, további két bomba robbant 1945-ben. egy uránbomba Hirosimában, majd egy plutónium szerkezet Nagaszakiban. Sajnos ezután elszabadult a pokol. Teller első hidrogénbombáját még sok száz követte, míg végre aláírták az atomcsend egyezményt. Sajnálatos, hogy két nagyhatalom: Kína és Franciaország tovább végezte veszélyes kísérleteit. nem számolva a súlyos következményekkel. A kaliforniai La Jolla egyetem laboratóriuma már 1953-ban felhívta a figyelmet: a nukleáris robbantások 50—100 millió fokos hőmérséklete rendszeresen „termeli” a súlyosan mérgező rádióaktív anyagot, a triciumot, azaz: a legnehezebb vizet. Ez a rendes vízzel keveredve bejut az élő szervezetbe s minthogy részt- vesz az anyagcsere-folyamatokban, súlyos, életveszélyes mérgezést, sőt halált okozhat. (Ha tengeri halat fogyasztunk, az eredmény ugyanaz lehet.) A Föld vizeinek 99,86 százaléka H20 — közönséges víz, míg a fennmaradó 0,14 százalék deutérium, azaz nehézvíz. Ez utóbbi a megadott százalékos arányban — kis koncentrációban — nem mérgező. A vízmolekulát (a normál, a nehéz és a legnehezebb víz szempontjából) a hidrogénatom — a proton — határozza meg. A normál H-atomban-a pozitív töltésű protont egy negatív elektron semlegesíti. A nehézvíz abban különbözik az előbbitől, hogy H-atomjá- ban van egy kis „súlyfelesleg” — egy semleges, töltés nélküli neutron. A tricium atomjában két neutron van s ez utóbbi mérgezővé, radioaktívvá teszi az egész vízmolekulát (amely külsőre normális víznek . tűnik). A tricium felezési ideje 12,3 év. Ez annyit jelent, hogy a tricium mennyisége a megadott idő alatt a felére bomlik. ■■■■■■■■■■■■■ Gond a triciummal Tricium — mai ismereteink szerint — csak két esetben jön létre. Az egyik az említett nukleáris robbantások melléktermékeként. A másik eset: a világegyetem minden irányból egyenletesen érkező, nagy sebességű, nagy energiájú kozmikus sugárzás a légkör H- atomjaival ütközve évenként mintegy 3—4 kilogramm triciumot „termel”. Ügy látszik azonban, hogy a természet bölcsebb. mint az ember. A légkör' ugyanis elbontja a létrehozott triciumot, felhalmozódás nincs. Légkörünk sohasem lesz mérgező. Az említett kaliforniai intézet adatai szerint az 1945 —75. években a nukleáris robbantások során mintegy 700—800 kilogramm olyan tricium keletkezett, amely elkeveredett a Föld vizeivel (Nincs adat a szárazföldek szennyezettségéről, s senki sem tudja, hogyan lehelne ezt kimutatni.) fi magyar tenger Eleinte a Csendes-óceán volt a legkevertebb, a trici- umnak, több mint a fele ott szennyezte a vizet. Je- ;enleg az Atlanti-óceán a „legpiszkosabb”, az átváltozás okát nem ismerik. Az Atlanti-óceánnak az Egyenlítőtől északra fekvő vizeiből vett minta szerint itt még több, mint 100 kilogramm tricium van.' A világ összes vizeinek tricium készlete most mintegy 300 kilogramm, ebből a szárazföldek édesvizeiben 45 kilogramm úszik. Ha megszüntetnék a további nukleáris robbantásokat, a tricium keletkezésének forrását, akkor a mérgező anyag a következőképpen tűnne el: 1990-re 150 kilóra fogyna. 2003-ban már csak 75 kiló lenne, s 2015-re mindössze 37—38 kilogramm maradna. A. kontinensek belső vizeit szennyező triciumból Európára mindössze 3—4 kilogramm jut. A bennünket is érintő és a több országot átszelő Duna triciumkészlet 0,1 grammnál kevesebb. A számítások szerint a mintegy 600 négyzetkilométer felületű magyar tenger a Balaton 6—10 köbkilométer víztömege 1 grammnál kevesebb triciumot tartalmaz. Ez csak akkor lenne veszélyes, ha — mondjuk — néhány ezer ember — néhány nap alatt kiinná az egész Balatont... Minden fenti adat fontos figyelmeztető jel! Minden nukleáris robbantást örökre be kell szüntetni, mert a palackból kiengedett nukleáris szellem megmérgezheti az emberiséget. Gauser Károly A 320 méter magasra tervezett kéményóriás csúszózsalus építési munkálatainak kezdetét láthatjuk Felhőkarcoló kémény A rohamosan fejlődő technika már sokféle bonyolult feladatot megoldott, de az ipari üzemek, erőművek nem éppen esztétikus tartozékait, a kéményeket még nem tudta nélkülözhetővé tenni. Sőt, egyre hatalmasabbak épülnek világszerte, amelyeknek az az elsődleges feladatuk, hogy minél magasabb légrétegekbe bocsássák ki a környezetre káros szennyező anyagokat. A függőleges légmozgás — az ún. huzat — ugyanis mesterségesen is előállítható, illetve fokozható, amiatt nem kellene növelni a kémények magasságát. Habár nem mellékes szempont, hogy e természetes huzat létrehozása „ingyen” van, nem emészt fel energiát a fenntartása, ellentétben a légkompresszorokat működtető elektromotorok nem kis fogyasztásával. Ám tény, hogy a nemkívánatos gázok felemésztésének ma még nincs olcsóbb és megfelelőbb módja, mint a magasba való felbocsátás. A természet ugyanis csaknem kimeríthetetlen lehetőségekkel rendelkezik a légkör megtisztítására. A kéndioxid például a természetes kémiai és fotokémiai reakciók hatására körülbelül egy hét alatt ártalmatlan ammóniumszulfid-aeroszollá alakul át. Egy szovjet tudós szerint belül üreges, felfújható falú, a legagresszívebb vegyi gázoknak is ellenálló műanyag tömlők- bői akár a felhők fölé nyúló kéményeket is ki lehetne alakítani, természetesen a levegőnél könnyebb gázzal megtöltve, hogy a „ballon” állandóan felfelé törekedve „kiegyenesítve” tartsa a kéményt. Ez persze még a jövő tervei közé tartozik. Ha elkészül, alighanem „a világ legmagasabb kéménye” címet érdemli majd ki a vasbeton kolosszus, amely a Szovjetunióban, Üzbegisztán egyik új erőműve mellé épül. > A víztározók Ismert természeti jelenség a víz körforgása: a légkörből a Földre jutó víz egy része a felszínen marad, egy része elpárolog, másik hányada lefolyik a tengerbe, a fennmaradó mennyiség pedig a talajba szivárog. Közben azonban az ember a víz egy részét a saját céljaira felhasználja, s a víz minőségében figyelemre méltó változás következik be: szennyeződik. Érthető, hogy vízkincsünk mennyiségi korlátainak felmérése, valamint a vízigények növekedése folytán • mindinkább előtérbe lép a vízkészlettel való takarékos gazdálkodás szükségessége. Ha adott területen a vízigény nagyobb, mint a vízkészlet, a hiány pótlására tározót helyeznek üzembe. Ezek lehetővé teszik, hogy ár- és belvizek idején az érkező, illetve keletkező nagy vízmennyiségek egy részét visszatartsák, hogy vízszegény időszakban már kártétel nélkül, vagy egyenesen hasznosítás mellett legyenek levezethetők. A legrégibb tározót létrehozó völgyzárógátat a rómaiak építették Spanyolországban. A felszíni víztározók sík-, domb, és hegyvidékiek lehetnek. A síkvidékit töltés veszi körül, ennek a vízmélysége viszonylag nem nagy. A dombvidéki és hegyvidéki térozáshoz völgyzárógátat kell építeni, amely a folyó völgyét keresztben teljesen elrekeszti. A völgyzárógát mögött viszonylag nagy a víz mélysége, a fel- duzzasztott víz a völgy egész szélességét elönti. Többször előfordul, hogy ilyenkor falvakat kell eltelepíteni. és utána vízzel borítják el az egész települést. A tározómedencét a völgy zár ógát fölött levő vízgyűjtő területéről származó vízzel töltik fel. A túlduzzasztás elkerülésére megfelelő szabályozó szintet építenek be. A vizek tározása veszélyeket is rejt magában, mert a vízmozgás lassulása miatt a víz minősége esetleg romolhat. Ezért is szükséges a tározók vízgyűjtőjén a fokozott természetvédelem. A rendelkezésre álló vízkészletek korlátozottak. a védendő területek értéke eavre nő, ezért a tározók építésének igénye fokozódik. A levegő tisztaságának védelméért II hidrogén, mint üzemanyag A hidrogén oxigénnel elégetve a legnagyobb fűtőértékű kémiai tüze- lőnyag: 1 g-nyi hidrogén elégetésekor 28 500 kilokalória hő keletkezik. A hidrogént tüzelőanyagként és u folyékony oxigént oxidáló anyagként az amerikai Satum hordozórakéták egyes lépcsői hajtóműveiben már szívesen alkalmazták. Újabban felvetődik az ötlet, nem lehetne-e ily módon repülőgépeket is hajtani. A hidrogén igen drága. elsősorban azért is. mert előállítási költségei nagyok, továbbá azért is. mert ezt a gázt feltöltés előtt cseppfolyós sítani kell. Mivel azonban fűtőértéke háromszor akkora, mint a re- pülőgépbenziné. a hidrogénből sokkal kisebb mennyiségre van szükség. A stuttgarti Energia- átalakítási Intézet munkatársai megállapították, hogy egy Boeing—747 típusú óriásgép (Jumbo) általában 130 tonna benzint visz magával. Azonos távolság megtételéhez hidrogénből tulajdonképpen csak az egy- harmadára volna szükség. E súlymegtakarítás egy része azonban elvész, mert a folyékony hidrogénnek csekély a fajsúlya, és ezért lényegesen nagyobb térfogatú tartályok szükségesek hozzá. A Boeing repülő- gépgyár technikusai kiszámították, hogy folyékony hidrogén használata esetén a B—747-ei 10 méterrel meg kellene hosszabbítani, s ez jelentős súlynövekedés. A kutatók véleménye szerint, ha a repülőgép- benzint hidrogénnel helyettesítenék, a hajtóműveknél is gondok jelentkeznének. Másrészt: igen nagy előnye a hidrogénnek, hogy nem szennyezi a levegőt, mivel elégetésekor tiszta víz keletkezik. Teljesen „tiszta” levegő a Földön sohasem volt. A természetes szennyező anyagok, mint a kozmikus por, a földfelszinről eredő por, az erdőtüzek égéstermékei, a vulkáni kitörések gázai és egyéb anyagok mindig jelen voltak benne. A légkör mesterséges el- szennyezésének története a széntüzeléssel kezdődött. Már időszámításunk előtt 361-ben Teophrastus írta, hogy „fosszilis anyagok, melyeket szeneknek neveznek, hosszú ideig égnek, de illatuk bajt hozó és kellemetlen”. Angliában, ahol az ipar korán fejlődésnek indult, a London körüli erdőket hamarosan feltüzelték, és áttértek a szén használatára. I. Edward 1273-ban királyi rendelettel tiltotta meg a szén használatát Londonban. A korai kapitalizmus idején a primitív tüzelőberendezésekben tökéletlenül elégett egyre nagyobb mennyiségű szén. a bányászat, az ipar, majd pedig a gőzgép elterjedésével a közlekedés folytatta a levegő szennyezését. A robbanómotorok rohamos térhódítása, a különféle vegyi üzemek elszaporodása különösen a második világul tengerek Az utóbbi évtizedben az óceánok mellett a beltengerek, így a Földközi-tenger is jelentős mértékű szennyezést szenvedett olajtól és más szennyforrásoktól. A tengeri környezet védelmével halászati szakemberek, ökológusok, biológusok foglalkoznak különösen a ten- Igerparttal rendelkező országokban. Tudományos körökben az elmúlt század óta tartja magát az a nézet, hogy a tengernek van egy öntisztulási folyamata. tehát a baktériumflóra pusztítja egymást. Ilyen és hasonló kutatási témákkal foglalkoznak a Roscoff-i Tengerkutató Állomás munkatársai. A biológusoknak háború óta újabb komponensekkel gyarapította a folyamatot. Mindezek eredményeképpen a légkör ösz- szetétele, állapota mérhető mértékben, sőt, érzékszer- vileg is érezhetően megváltoztak. Napjainkban az atmoszféra elszennyeződésének újabb szakaszába léptünk. Eleinte a levegőszennyeződés csak a kibocsájtás környezetében, az ipartelepen. a városban éreztette hatását. Az ipar koncentrálódása egyes területeken, a kibocsáj- tott szennyező anyagok mennyiségéinek és sokféleségének növekedése következtében a légkör hígulás- sal, lebomlással. megkötő- déssel történő közömbösítése nem következik be a kibocsájtás közvetlen környékén. hanem távoli területekre is eljut. Gyakran egész országrészeket. megyényi területeket érint. Az első vészjelek utón világméretű kampány indult a bioszféra védelmére. A kormányzatok tekintélyes pénzeket áldoznak, rendeleteket szigorítanak a levegő tisztaságának a védelmére és nemzetközi egyezmények létrehozásával is igyekeznek gátat vetni a romlásnak — magunk, de főleg utódaink javára. öntisztulása sikerült bebizonyítaniuk, hogy a tengervízben előforduló vibrió-k elpusztítják a kóli-baktériumokat. A két kutató a vízmintákat a La Manche csatornából, illetve Írország partjainál fekvő Galway-öböl vizéből vette. Kimutatták, hogy az említett vizekben előforduló kó- li-baktérium pusztulása és a tengervízben a szennyezés miatt szaporodó vibrió előfordulás ’ között szoros ösz- szefüggés van. Minél nagyobb mérvű a szennyezés, annál nagyobb mértékben pusztulnak a kóli-baktériu- mok. A vizsgált vizekben a vibriók száma évszakonként ingadozik, a cm3-kénti 10no vibrió é^ték azonban ritkán mutatható ki. Új 30 hektáros víztározó készült el Litvániában
