Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-15 / 267. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 15. Irán belpolitika — Megváltozott szereposztás H felbomlott szövetség hete tart a teheráni „túszakció”, végső kimenetelétől függetlenül — egyelőre beláthatatlan folyamatokat indított el az amerikai belpolitikában, ezzel szerves ösz- szefüggésben az amerikai— palesztin viszonyban, az amerikai—iráni kapcsolatokban és nem utolsósorban az alig egy éves iráni forradalom további menetében. A hírek középpontjában szereplő volt uralkodó népellenes monarchiája ellen Khq- meini ajatolflah és vele a síita egyház irányításával egy emberként kelt fel az iráni paraszt, a munkás, az értelmiségi és a burzsoá kereskedő. S a győzelem kivívása után ismét csak Khomeini irányításával a hatalomban szövetkezett — az iráni történelem sajátos kategóriáit használva — a „mecset” és a „bazár”, Qum és Teherán. A mecset :a népi tömegek — a városi szegényrétegek, a parasztság és a kispolgárság alsóbb rétegei — támogatásával, míg a bazár a kis- és középburzsoáziával, az állami tisztviselők tömegével, a volt földbirtokosokkal a háta mögött. Khomeini ajatollah győzelmének biztos tudatában még januárban, párizsi tartózkodása alatt létrehozta törvényhozó szervét, a túlnyomóan magasrangú vallási személyekből álló Iszlám Forradalmi Tanácsot, majd néhány héttel később már Teheránban megalakította végrehajtó szervként az ideiglenes forradalmi kormányt. Vezetésével pedig a sah elleni „hajdani” polgári ellenzék egyik kiemelkedő alakját, Mehdi Bazargant bízta meg. S a kormány tagjai többségükben a nemzeti burzsoázia koalíciós szervezetéből, a nemzeti frontból kerültek ki, akik orientációjukat, társadalmi származásukat tekintve a „bazárhoz” kapcsolódtak. Második A két fő politikai erő, a síita egyház és a nemzeti burzsoázia közötti összhangot azonban hamarosan nézeteltérések váltották fel, amikor az országban megkezdődött a vita a forradalom további irányáról, politikai-társadalmi tartalmáról, az iszlám köztársaság arculatáról. A közös ellenség elleni harcban létrehozott szövetség megtört a hatalom gyakorlásának kérdésében. A mecset és bazár szereposzhát helyébe a radikálisok és a reformisták léptek. Az előző tábor — Khomeinivel az élen — minden eszközzel visszavonhatatlanná akarja tenni a szakítást a sah rendszerével. míg a másik tábor a kormány vezetésével nemzeti megbékélést, mérsékletet hirdetett, az egyenlőség és igazságosság nevében indított iszjámosí-tás helyett a régi szerkezeti struktúrákat meghagyó, mielőbbi stabilitást akart. Az imperializmus politikai és gazdasági befolyásának megszüntetése, a reakció maradványainak felszámolása, a gazdaság talpra- állítása érdekében radikálisabb intézkedésekre lett volna szükség, s erre a kormány nem volt képes. A tevékenységével való elégedetlenség, a vele szembeni bizalmatlanság ugyanakkor ahhoz vezetett, hogy az úgynevezett forradalmi bizottságok és bíróságok sokasága nem ritkán önkényes akciókkal vette kezébe az irányítást. Az ideiglenes kormány tagjainak zöme nem tagadta meg az általa képviselt nemzeti burzsoáziát, amely szembeszállt ugyanaz érdekeit sértő, jogait megnyirbáló önkényuralommal, de amely ellenzett és ellenez minden túllépésit a polgári demokratikus rend keretein. Az iszlám köztársaság tartalmáról alkotott elképzeléseibe nem illett bele az álliamosítások végrehajtása, a nyugati típusú demokrácia kiiktatása vagy éppen a vallási vezetésnek elsőbbséget biztosító új, iszlám alkotmánytervezet kidolgozása. Ilyen körülmények között — tehetetlenségének és a fennálló erőviszonyok tudatában — a Bazargan-kahi- net a lemondást választotta. A hatalmi harc tehát a felszínen eldőlt, a hatalmat egyértelműen Khomeini és az iszlám forradalmi tanács vette át. De ugyanakkor nem kizárt újabb politikai feszültségek kiéleződése, tekintettel arra, hogy a burzsoázia, a bazár, az értelmiség és az autonómiát követelő .nemzetiségek is elvesztették közvetlen hatalmi képviselőjüket, a Bazargan- kormány ugyanis az ő hatalmi szövetségesük volt. ~ ; 77 Forradalmi flz Iszlám Tanács —----------------------- kooptálva a korábbi kabinet néhány megbízható és független tagját — meghirdette akció- programját, a közvetlen feladatokat — az alkotmányról szóló népszavazás, az elnök- és parlamenti választások előkészítését —valamint a széles néptömegek, a nincstelenek helyzetének javítását célzó gyökeres társadalmi és gazdasági átalakítások végrehajtását, ezen belül a mezőgazdaság fellendítését, a földdel és a parasztsággal kaocsolatos problémák megoldását, sürgős népjóléti programok beindítását, a közigazgatás következetes megtisztítását. Külpolitikai téren pedig fokozott szolidaritást sürgetett az iszlám országokkal, illetve a zsarnokság ellen küzdő népekkel. Kilenc hónappal a forradalom győzelme után ez is csak program, de az eddigieknél konkrétabb," forradalmibb program. Koreai HÓK Fejlődő nehézipar A népi Koreában hamarosan befejezik a népgazdaság hétéves fejlesztési tervének második' esztendejét. Az egyik fő cél: a nehézipar bővítése és további korszerűsítése. Termelésének 1984-re, a hétéves terv végére — a jelenlegihez képiest — több mint kétszeresére kell emelkednie. Leggyorsabban a villamosenergiaipart és a bányaipárt fejlesztik, hogy szilárd hazai bázist teremtsenek az egész ipar energia- és nyersanyag- szükségleteinek kielégítésére. 1984-ben az ország villamos- energia-termelése 56—60 milliárd kilowattóra lesz. A széntermelés eléri a 70—80, a vasérctermelés a 16, a színesfémtermelés az 1 millió tonnát. A nehézipar további fejlesztésében fontos szerepe van a kohászatnak. Jelentősen növelik az acélgyártást és a hengerelt áruk gyártását. A tervidőszak végére évente mintegy 8 millió tonna acélt és közel 6 millió tonna hengerelt árut gyártanak majd. Kiemelt helyen szerepel a tervekben a termelési folyamatok további gépesítése és automatizálása az egész iparban, s ez fokozott követelményeket támaszt a gépgyártással szemben. Növekedni fog a különféle szerszámgépek gyártása, s egyidejűleg bővítik a gyártmányválasztékot is. Súlyt helyeznek a nagyteljesítményű energetikai és bányászati berendezések, a turbinák, generátorok, kotrógépek és egyéb berendezések előállításának fokozására, a mezőgazdasági gépek gyártására, az elektronikai és az automata berendezéseket előállító ágazatokra. A nehézipar fejlesztése mellett természetesen, számolnak a fogyasztási cikkek gyártásának bővítésével is. A tömegek általános életszínvonalának további emelése a párt és a kormányzat törekvése volt és marad. Az EGK küszöbén Portugália: segélyre várva Vietnam Együttműködés a KGST-országokkal Vietnam együttműködése a szocialista tábor országaival szinte egyidős a független Vietnam kikiáltásával. A szocialista országok és elsősorban a Szovjetunió jelentős segítséget nyújtanak Vietnam ipari és gazdasági fejlesztéséhez. A kapcsolatok új szakasza kezdődött 1978 júliusában, amikor a Vietnami Szocialista Köztársaság KGST- tagország lett. Szovjet segítséggel fejezik be a Vörös-folyón átívelő „Thanlong”-híd építését. A híd Haiphongot és az ország északi tartományait köti ösz- sze a fővárossal és Vietnam számos más tartományával. Az északi Quang Yeng tartományban átadták azt az új hajógyárat, amelyik felépítéséhez a Lengyel Népköztársaság adott jelentős segítséget. A hajógyárban ötezer tonnás tengerjárókat fognak építeni, ezenkívül itt végzik majd a hajók karbantartását is. Ugyancsak lengyel segítséggel épült fel Thanh Hoa tartományban az a téglagyár, amelyben évente több mint 20 millió darab tégla készül. Vietnam déli részén most adták át az NDK segítségével épült fafeldolgozó üzemet. Ugyanakkor Vietnam részt kíván venni a legutóbbi KGST-ülésszakon elfogadott hosszú távú mezőgazdasági és élelmezésügyi program megvalósításában;'kész bővíteni a tea, kávé, déligyümölcsök és értékes fafajták termelését és exportját a szocialista országokba. Ezenkívül tervbe vették olyan feldolgozó ágazatok fejlesztését, amelyek munkaerőgondok miatt kevéssé fejlettek a többi szocialista országban. Az Európai Gazdasági Közösséget, közismert nevén Közös Piacot eredetileg hat ország hozta létre. Később ez a szám kilencre, majd nemrégen —• Görögország felvételével — tízre emelkedett. A „tízek” célja most további két ország — Spanyolország és Portugália — bevonása a nyugat-európai integrációba. Bár a közösség elsősorban gazdasági feladatokat tűzött maga elé, a valóságban a gazdasági érdekek szorosabbra fűzésével politikai, sőt katona- politikai célokat is el akarnak érni. A három dél-európai ország csatlakoztatásával' elsősorban a NATO déli szárnyát kívánják erősíteni. Gazdasági gondok Az új t/agok felvétele azonban gazdaságilag mind nekik, mind a régieknek gondot okoz. Ezért mondta nemrég Schmidt nyugatnémet kancellár. hogy a végleges csatlakozást körülbelül tízéves illeszkedési folyamatnak kell megelőznie. Az egy főre jutó nemzeti termék tekintetében a három dél-európai állam közepesen fejlett országnak számít, míg a régiek (Írország kivételével) a világ legfejlettebbei közé tartoznak. Ezeknek a gazdaságoknak az összehangolása az újaktól az ipari- és mezőgazdasági szerkezet teljes -átszervezését, a Kilencektől jelentős anyagi áldozatokat, a közösségtől pedig a beindított integrációs programok elodázását követeli meg. Az új hármak ipara a vámunión belül kiszolgáltatott helyzetbe kerül a régiek mezőgazdaságát pedig ú jabb nehézségek sújtják. A felvételt tehát minden esetben súlyos viták nehezítik. Görögországot követően, de Spanyolországot megelőzve, Portugália több iránt két és fél éve jelentette be csatlakozási szándékát. S bár a tárgyalások már egy esztendeje megkezdődtek, eddig vajmi kevés az előrehaladás. Lisszabon közös piaci belépése ugyanis — amely várhatóan csak a ’80-as évek közepén válhat teljesjogú tagsággá —mindkét fél számára súlyos pénzügyi és gazdasági nehézségekkel jár. Az EGK Lisz- szabon belépését bizonyos feltételék teljesítésétől teszi függővé. Mindenekelőtt az importkorlátozások megszüntetését, az exporttámogatásról való lemondást és a szabad tőkemozgás garantálását követelik Portugáliától. Brüsszelben a tárgyalások vontatottságát elsősorban Portugália jelenlegi belső nehézségeivel magyarázzák. Két kérdésben: a vámunió és a harmadik országokkal fenntartandó gazdasági kapcsolat kérdésében a Közös Piac nem kap megfelelő választ a portugál kormánytól. S az év végi választások, az új végleges kormány megalakulásáig nem is várható ezen a téren érdemleges mozgás. Nehéz örökség Az új kormány decemberben igen nehéz gazdasági helyzetet kap örökségbe. Az ipari termelés növekedési üteme évek óta csökken. A legfontosabb iparágak — a textilipar, a hajóépítő- és javítóipar, a vegyipar és az acélipar — pang. A munka- nélküliek aránya a múlt év végén megközelítette a 13,4 százalékot. Ha a jelenlegi irányzat folytatódik. 1983- ban már minden ötödik portugál állás nélkül lesz, — figyelmeztetett a pénzügyminisztérium legutóbbi felmérése. Az év elején 18 százalékos pénzromlással számoltak, a tényleges infláció azonban már júniusban elérte a 21—22 százalékot. Szakértők becslése szerint az Európai Gazdasági Közösségnek különböző forrásokból évente több mint 1 milliárd dollár támogatást kell nyújtania Lisszabonnak a portugál fizetési mérleg javításához, az elmaradott gazdaság fejlesztéséhez. Új beruházások Az elmúlt években Portugáliában elsősorban a pet- rokémiai ipar fejlődött: az év eleje óta nagyteljesítményű olajfinomító működik és elkészült az óriás tankhajók befogadására alkalmas kikötő is. A Közös Piac Ipari Bizottsága hozzájárult az acélipar rekonstrukciós programjához, 700 millió dolláros beruházással korszerűsítik a Lisszabon melletti kohászati kombinátot. A Renault-céggel aláírt megállapodás keretében 400 millió dollárt fordítanak a következő 6—8 évben az autóipar fejlesztésére. A tervek szerint 1987-ban már 80 ezer személygépkocsit állítanak elő Portugáliában, aminek 30 százalékát exportálnák. A Közös Piactól várják a pénzügyi segítséget a hajóépítő-ipar korszerűsítéséhez is. Gáti István Bonyolult küldetés Képek a felszabadult Kambodzsáról 1979 elején összeomlott a Pol Pót és leng Sary vezette diktatórikus Phnom Penh-i rezsim. A sokat szenvedett ország életének irányítását az új hatalom, a népi forradalmi tanács vette át. A népi egységfrontra támaszkodó új kambodzsai vezetés feladata nem kevesebb, mint ’ egy szótdúlt, a tönk szélére sodort, megtizedelt ország gazdasági és erkölcsi talpraállítása. A küldetés annál bonyolultabb, mivel mind a mai napig nem mondható el, hogy a Heng Samrin vezette népi forradalmi tanács nyugodt körülmények között folytatná helyreállító munkáját. Az alábbi néhány kép ízelítőt ad csupán arról a pé3_- dátlanul bonyolult örökségről, amely az új vezetésnek osztályrészül jutott, amelyet mihamarabb a múltnak kell átadnia. Pol Pót rezsimje a hatalom megszerzése után néhány nappal Phnom Penh kétmillió lakóját kizavarta a rizsföldekre és a dzsungelekbe. A nagymúltú város pusztulását, közállapotát jellemezte, hogy a felszabadulás pillanatában a híres Függetlenségi Emlékmű előtti pázsiton tehén legelészett A „vörös khmerek” a Phnom Penh-i üzletek javarészét szétverték, árukészletüket az utcára dobálták. A városba visz- szatérő, ínséget szenvedő emberek ezeket az árukat gyűjtötték össze Az új népi hatalom egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy biztosítsa a kambodzsaiak millióinak szülőföldjükre való visszatérését. A folyamat hónapok óta tart már. Kambodzsa országútjai tele vannak visszatelepülök tízezreivel. A képen Prey Veng tartomány főútvonala, amelyen az azonos nevű tartományi székhely felé tartanak a családok Pol Pót rendszere megszüntette a kórházakat, iskolákat, s általában mindazt, ami a XX. század társadalmi civilizációjára jellemző. Az új népi rendszer rendkívüli erőfeszítéseket tesz az orvosi ellátás, a kórházak újrabeindítására, mivel az elmúlt években az alultápláltság és a különböző járványok az ország lakosságának jelentős részét veszélyesen legyengítették. Különösen a gyermekek helyzete súlyos. Képünkön Svay Rieng tartomány (a híres Papagájcsőr térségének) központi kórháza, ahol a közelmúltban kezdődött meg újra a gyógyítás. A kórházban mindenekelőtt az éhezéstől legyengült Svay Rieng-i gyerekeket ápolják — (Kép és szöveg: Győri Sándor)
