Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-14 / 266. szám
1979. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Küldetés vagy szükséges rossz? Útmutatás módszer nélkül Kis üzemek a nagyüzemekben Missziót töltenek be ezek a kis üzemek vagy tudomásul veszik jelenlétüket a té- eszekben, mert nem léteznének nélkülük? Ügy tűnhet, ez álkérdés, hiszen a melléküzemágak ügye ma már nem ügy. Legalábbis abból a szempontból nem, hogy a termelőszövetkezetek többsége nem iparcikkeket állít elő. A mezőgazdasági üzemek főleg növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoznak. Mégis érdemes szót ejteni erről a nem is mellékes „mellékesről”, amely sok embernek ad kenyeret, más mező- gazdasági üzemek pedig csak velük adhatnak kenyérnek valót. A pillanatnyi gondolkodási szünet oka: az alkatrészellátás rapszodikussága. Megtudom, hogy sok minden hiányzik, például segédfázisú kapcsoló, hegesztő dinamóhoz potenciométer, diódák, és különböző apróságok, amelyek időnként alaposan megvárakoztatják a megrendelőket. A munkatempóra terelődik a beszélgetés. A halkan szóló rádió, a kellemes meleg, a délelőtti kávézás arra vall, hogy nem szaggatják itt az istrángot. Kocsis Sándor elmondja: — Van itt hajtás, hiszen minden munka sürgős. Jönnek Soprontól Békéscsabáig. A munkarendünk is követi a téeszben dolgozók napját: van úgy, hogy reggel hattól este hatig dolgozunk. Így jön ki átlagban a 2500 forintnyi fizetés. A kép teljességéhez tartozik azonban: az itt tevékenykedő betanított és szakmunkások — összesen 19-en — órabérben dolgoznak. Éves termelésük majd másfélmillió forint. Mivel ösztönzik nagyobb teljesítményre a dolgozókat? Dicsérettel — mondják. Persze már terve- ' zik bizonyos javítási normák kialakítását. Tehát nemcsak az akadozó alkatrészellátásban követi a kis részleg a nagyobb ipari üzemeket — pozitív vonás — ebben is. A tiszaőrs—nagyiváni Petőfi Termelőszövetkezet úgyszólván a semmiből csinált üzletet. Ifjú Toldi József elnökhelyettes nem titkolja, hogy elégedett a „bolt” alakulásával. Nagy Sándorné: „Az embereknek is van munkájuk .. Ezek közé tartozik a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet is. Sok asszony tekercsel itt, jó- néhányan ott hagyták a kertészeti ágazatot a rézhuzalok kedvéért. Arany Mihály a Jedlik Ányos brigád vezetője adja ennek magyarázatát: Még a „kis mongol” idejében — így mondjuk mi — szóval mielőtt ilyen nagyra nőtt volna a termelőszövetkezet egy Bordács nevű technikus vállalta, hogy megszervezi a tekercselők munkáját. Romlottak egyre-másra a búvárszivattyúk motorjai meg más elektromos gépek is. Ez a Bordács aztán összeszedett asszonyokat, néhány szakember villanyszerelőt, így indult meg hét fővel a tekercselés. Nem kellett nagy pénzeket kifizetni ezért a munkáért, és várakozni se kellett már fél esztendőkön keresztül, egy-egy elromlott motor kijavítására. A tekercselő tehát a kényszer szüleménye. Hogyan alakult sorsa? Bordács technikus „anyagi okok” miatt tovább állt, de ez már nem állíthatta le a kis gépezetet. Új főnökkel javították szorgalmasan az itt dolgozók nem csupán a téesz rossz dinamóit, motorjait, hanem mások tönkrement berendezéseit is. Méghozzá nyereséggel. így azután nőtt a részleg létszáma, és változott ahogyan mondják a profil is. Erről Kocsis Sándor az üzem dolgozója beszél: — Autók villamossági berendezéseit is megjavítjuk, és ma már sokan hozzák ide a lerobbant mosógépüket, porszívóikat. Álljuk-e a versenyt a Gelkával és más javítóüzemekkel ? Hát azt mondom ... álljuk ... Másnak is tekercselnek — Hetvenegyben került a termelőszövetkezet birtokába a kunkápolnási mocsár. Ügy nevezzük: a Csukás. Olyan növény terem itt amit nem kell vetni, műtrágyázni, csak aratni: a nád. Először csak kévéstől értékesítettük, azután rájöttünk, hogy feldolgozva, melegágyi takaróként, nádszőnyegként stukatúrhoz jobb áron eladható. A Hortobágyi Állami Gazdasággal kötöttünk megállapodást, náddal ugyanis csak egy cég foglalkozik az országban, a NÁDEX, a Nádtermelő Állami Gazdaságok Szövetsége. Téesz ennek tagja nem lehet. Szóval ők közvetítik az üzletet, s így utazik a feldolgozott nád exportra, de kerül a hazai piacra is. A Csukásból úgy gondolták 200 ezer kéve nádat tudnak kihozni. Az elnökhelyettesnek ma már meggyőződése: lesz ez 500 ezer is. Az aratást lehetőségeikhez mérten gépesítették — ma már kombájn is dolgozik a betakarításnál. Azután milliókat fektettek be egy új feldolgozóüzem építésébe. — Kellett már — mondja Sándor Ferencné téesztag, a nádszőnyegek egyik szövője. Jelenleg a gépek egy hodályszerű épületben kattognak, nincs szellőzés, az orr üregében, s a torokban lerakódik a nád finom pora. Itt hajlon- ganak a kézi szövők is. Sándorné szereti ezt a munkát: — Folyamatosan kapja hó- napról-hónapra az ember egyformán a fizetését. Nem mondom, meg kell dolgozni érte hiszen az után részesülünk, ki mennyit csinál. így is összejön a több mint háromezer forint. Szeretnek itt lenni az asszonyok meg a lányok, mert lehet keresni. Az embereknek is van munkájuk télen az aratásnál._ Aki traktoros meg kombájnós, az decemberben is dolgozhat a gépen. Mások meg a nádat osztályozzák, méretre vágják, mert megy ez exportra Hollandiába meg az NSZK-ba például. Megtudom, hogy az asszonyok télen dohánnyal foglalkozhatnának — de itt a nádfeldolgozóban nyáron hűvös van decemberben meg meleg. Fedél alatt vannak mondják. Az új fedél persze más lesz. Ott mosdó, öltöző és ebédlő szolgálja őket. Mennyit termelnek majd? Az elnökhelyettes szerint elérheti a 8 millió forintot is évente a megtermelt érték. A növénytermesztés árbevétele pedig a nádüzemével az 50 millió forintot. o Missziót teljesítenek a melléküzemágak, vagy csak megtűrik őket, mint szükséges rosszat? Ez is, az is. Ahány termelőszövetkezet, annyiféle nézőpont. A mezőtúri téesz főkönyvelője Nagy Lajos mondja: „biztonsági szelep” is a melléktevékenység, hiszen a növénytermesztés csak év végén hoz árbevételt, közben a kamatokat, s egyéb költségeket a melléküzemág részben fedezi. Ez is az igazsághoz tartozik, és talán az is: azoknak a melléküzem- ágaknak van jövőjük, amelyek szorosan kapcsolódnak a termelőszövetkezetek növénytermesztési, állattenyésztési munkájához. (A küldetés így értendő.) Amíg hasonló hatékonyságú ipari üzemek | dolgoznak — dolgozhatnak — s amíg a „nem csinálja meg senki helyettünk” mun- | kákát nyereségesebben, olcsóbban és gyorsabban nem végzi el más, addig létüket | nem fenyegeti semmi. Addig szükség van rájuk. Persze nem hallgatható el egy másik vélemény sem: a | munkaerőt oda kell átcsopor- ■ tosítani, ahol az kellő haté- I konysággal termel. Márpedig találni a megyében olyan üzemet, ahol nem húsz, hanem egy ember termel meg | másfélmillió forintnyi értéket évente. H. J. A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységében is lezajlottak a pártcso- port-értekezletek. Az elhangzottakban tükröződik tulajdonképpen az egész helyi pártélet, kifejeződik a párttagok véleménye az alapszervezeti vezetőségek munkájáról és mindarról ami érinti, vagy foglalkoztatja a gyáregység kommunistáit. Mindez milyen segítséget nyújt az alapszervezeti párt- vezetőségeknek számvetésük elkészítésében, erről beszélgettünk Járdán Józseffel, az üzemi pártbizottság titkárával. Mélyen és átfogóan — Mindhárom alapszervezetünknél nagy gondot fordítottak a bizalmiak felkészítésére, ismertették velük a taggyűlés beszámolójának tervezetét. A jó előkészítő munka a megjelenésben és az aktivitásban is megmutatkozott — kezdte a titkár. — Hogyan? — A százhuszonhárom párttag közül mindössze kettő hiányzott elfogadható indok nélkül. A megjelenteknek körülbelül nyolcvan százaléka fejtette ki véleményét. Nem véletlen tehát, hogy egyetlen olyan pártcsoport- értekezlet sem volt a tizenegy közül, amely két óránál rövidebb ideig tartott volna. — Lehet sokat beszélni érdemi mondanivaló nélkül is. — Ez igaz, de ezekre az értekezletekre nem ez volt a jellemző. Sokkal inkább az, hogy mélyen és átfogóan értékelték a helyi pártéletet. — önmaguk munkájáról hogyan vélekedtek a pártcsoportok? — Az egyéni és a kollektív pártmunkát egyaránt értékelték. Mérlegelték például, hogy ki hogyan látja el pártmegbízatását. Általában véve az idősebb és a KISZ- ben tevékenykedő párttagokat érte megérdemelt bírálat. A felszólalók azt kifogásolták, hogy az idősebb párttagok jórésze passzív a taggyűléseken, pedig gazdag tapasztalataik miatt ennek ellenkezője várható tőlük. A KISZ-ben tevékenykedő párttagoktól pedig azt kérik," hogy többet tegyenek az ifjúsági szervezetért. Dicsérő szóval emlékeztek meg viszont a munkásőrökről és a szak- szervezetben dolgozó kommunistákról. Nálunk régi hagyomány, hogy nagyobb hangsúllyal és felelősséggel szoktunk szólni a negatívumokról, mint a pozitívumokról, mert előrehaladásunk egyik feltételét a szóvá tett negatívumok megszüntetésében látjuk. — A pártcsoportok egészének munkáját egyébként Beszélgetés a pártcsoport- értekezletekröl az MHD tiszafüredi gyárában nem tartották kielégítőnek a felszólalók. Keveset üléseznek, nem elemzik elég átfogóan a napirendeket. Ebben a mi különleges helyzetünk is . közrejátszott. Sokan dolgoztak tőlünk hosszabb kiküldetésben Vácon és Pesten. Esetenként 2—3 ember maradt itt egy-egy pártcsoportban — azok meg nem tudtak mindenről érdemben vitatkozni. Tapasztalatunk szerint azokon a munkaterületeken, ahol kevesebb volt a mozgás, aktívabbak voltak a pártcsoportok. Korábban az sem bizonyult jónak, hogy hat-hét területről tevődtek össze egy-egy pártcsoport tagjai. — A pártcsoportok önértékeléséhez tartozik az is, hogy tagjaik önkritikusan állapították meg: nem jeleskedtek a pártépítésben — pedig kik ismerhetik jobban a jelölteket, mint saját munkatársaik? Ha a pártcsoportok nem fejtenek ki kellő, céltudatos nevelő munkát, nem lehet eredményes a tagfelvétel. Felkészülni és felkészíteni — Hogyan vélekedtek a felszólalók az alapszervezeti munkáról? — Egészében véve jónak ítélték — de bírálták is a pártvezetőség munkáját. Hiányolták például, hogy néhány témakörről nem kaptak a bizalmiak megfelelő tájékoztatást, ők sem készültek fel kellően, így a párttagok megfelelő információk nélkül mentek a taggyűlésekre. Márpedig — például egy-egy üzemrész eredményeinek, feladatainak tárgyalásakor — egyszeri hallás után nem tudnak kellő véleményt alkotni, megfelelő határozatot hozni. Hiányolták a felszólalók azt is, hogy alapszervezeti vezetőségi ülésekre ritkán hívják meg a pártcso- portbizalmiakat. — A pártcsoport üléseken bíráló éllel hangzott el az is, hogy míg az alapszervezetek hatása: igen nagy a pártonkí- vüliekre. az üzemek gazdasági vezetőire kevésbé. Ök a pártalapszervezeteket még nem tekintik mindenkor egyenrangú partnernek. Az üzemek terveinek elkészítésében például nem kérik ki a pártalapszervezetek vezetőinek véleményét. Gyáregységi szinten ilyen gondjaink nincsenek. — Miben látja az előbbiek okát? — Abban, hogy az alapszervezeti vezetők egy része még nem rendelkezik megfelelő képzettséggel. Amellett tisztüket alig három éve töltik be, ezért még a gyakorlathiány is meg-megmutat- kozik munkájukban. Hibának tartom, hogy míg az üzemi vezetők túlhangsúlyozzák a gazdasági munka fontosságát, addig az alapszervezetek irányítói ugyanezt teszik a pártmunka tekintetében. Valójában a kettő szoros összhangja vezet eredményre. Mivel erről még nem szólhatunk a teljes megelégedettség hangján, be kell ismernünk, hogy az alapszervezetek még nem töltik be teljes egészében a termelés pártirányító-, ellenőrző és segítő szerepüket. Erre is figyelmeztettek a pártcsoportüléseken felszólalók. — És hogyan vélekedtek a tömegszervezeteket irányító tevékenységről ? — Az alapszervezetek vezetőségeinek ilyen irányú munkáját általában elfogadhatónak tartották. Az első önálló év A kommunisták példamutatását hogyan ítélték meg a pártcsoport-értekezleteken ? — Abban, hogy a munka- fegyelem jó, nagy része van a párttagok kezdeményező készségének, becsületes helytállásának, ami megmutatkozik a kongresszusi munkaverseny kiszélesedésében (ismeretes, hogy plusz egy daru gyártását vállaltuk terven felül), a kommunista műszakok sikerében. Gyáregységünknek ez az első önálló éve. Eddig a vállalat megelégedésére végeztük munkánkat. Most már úgy tűnik, semmi sem zavarhatja meg éves tervünk teljesítését — pedig még úgyszólván csak tanuljuk a szakmát. — ön szerint tehát számos elgondolkodtató tényt felvetettek a pártcsoport-értekezleteken. Mit gondol, mennyiben segíti elő mindez az alapszervezeti vezetőségek munkáját? — Mindenekelőtt abban nyújt mindez segítséget az alapszervezeti vezetőségek számára, hogy tisztábban látják, miben kell előbbre lépni, min kell változtatni. Sokkal hasznosabb lett volna viszont szerintem ez a segítségnyújtás, ha a pártcsoportok nemcsak arra mutattak volna rá, hogy mit kell tenni, hanem a kivezető útra is. A jó módszerek ajánlását hiányolom tehát a pártértekezletek egyébként igen gazdag kincsestárából. Simon Béla Két gépen naponta 280—300 mázsa kristálycukrot csomagolnak a Szolnoki Cukorgyárban. A cukor egykilós kiszerelésben kerül forgalomba
