Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-13 / 240. szám
1979. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Beköltöztek a lakók a Jászberény központjában épült 36 lakásos OTP-házba. Az épület teljes átadása még várat magára, a kivitelező a Jászsági Épitőipari Szövetkezet munkásai jelenleg a földszinten levő ételbár és OTP-fiók belső szerelési munkáit végzik Gesztenyefa vigyázza a házat Nagy Béla, a helyi termelőszövetkezet állatgondozója Jászárokszálláson lakik, jó tíz éve vásárolt tanyában, nagy családjával. Bárki keresi őket, ismerik és mondják a faluban: végiga kövesúton, az ágóin, aztán a nagy gesztenyefánál, ne tovább. Vagy nyolcvanéves gesztenyefa vigyázza a bejáratot, óriás lombja szinte takarja a kis gazdaságot. . Tisztességes, szorgalmas családnak tartják őket az árokszállásiak. Igaz is, hat gyereket nevelnek becsülettel. A középkorú, csinos asszony meg is mondja kereken, miért: — Mi apjával azt terveztük, amikor összekötöttük az életünket, hogy tíz gyerekünk lesz! Nem is tudom, mi vezetett bennünket ebben. Talán az, hogy nekem sose volt testvérem, és csak ámultam, amikor apám a tizenhat testvéréről beszélt? Vagy úgy gondoltuk, a nagy családnál nincs szebb? Az biztos, nem bántuk meg. Legfeljebb azon néha elgondolkodom: ha a lábam nem Jett volna trombózisos, tíz gyerek ülné körül az asztalt. De mert az Jett, hat után azt mondta az orvos, nincs tovább, Nagyné, ne szüljön többet! Hála legyen, mind a hat egészséges, kedves, jóravaló eddig. örömünk telik bennük. Déltájt beszélgetünk, Nagyné arcán nyoma sincs a minden hajnali kelésnek, s a rengeteg munkának, ami a tanya körül kijutott. Az állatgondozói fizetést, a kétezer-egyszáz forint családi pptlékot az ő munkája hasznával kerekíti. Állatokat tart. Három tehenet fej, négy anyakoca szaporulatával, aprójószággal, kerttel, nagy gyümölcsössel bajlódik. Az életelve egyszerű a Nagy családnak: vállalták a sok gyerek örömét, de minden gondjával együtt! A hat gyerekből már „csak” öt tanuló. A legnagyobb, a tizennyolc éves lány, dolgozik: — Amikor szakmát kellett neki választani, sokat gondolkoztunk. Aztán megszavazta a család: legyen Évike varrónő, ahol sok a kisgyerek, segíthet otthon is. így is történt, Berénybe járt, három évig ott tanult. Megmondom őszintén, volt úgy, hogy hajnalban először kiárult egy kaska tojást, csirkét, zöldfélét a piacon, azután kezdte az iskolát. Most is mennek a lányok, vasárnap, az árokszállási piacra, tyúkból, tojásból, zöldféléből jó tízezer forintot árultak a nyáron. Mellette mi is a házkörüliből élünk, mert a drága karajért már nem adhatok pénzt. Majd, ha télen levágjuk a disznókat, lesz az is! Nagy Béla állatgondozó is ott ül a gyerekek nagy szobájában. Férfiúi bölcsességgel hallgatja az asszony szavait. A szobában ágyak, sezlon, szekrények, asztal. A mestergerendás mennyezetről gyönyörű régi petróleumlámpa díszes foglalata csüng. Nagyné restelJkedik: — A bútort egy öregasz- szonytól vettük, aki bement a szeretetházba. Itt a szobában, meg a konyhában minden este megosztoznak a gyerekek az asztalon. Ezért ez a szoba, meg a nagykonyha asztala az övék. A tanuláshoz hely kell. A főzés a kis nyári konyhára maradt, annak a falához raktuk a kemencét is. Van kemencénk, kell az! Rengeteg kalácsot sütök. Bélest, fonottat, pitét. A nagy fiam mindig mondja is: Édesanyám, a világon se sütnek annyi kalácsot, mint maga nekünk egy-egy esztendőbe’. A nagy fia már harmadik éve csak vasárnaponként meg nyáron van odahaza. Jászapátiban tanulja az apja mesterségét, szarvasmarha-gondozó lesz. — De nehéz szívvel engedtük el! — sóhajt az asz- szony. — Sokszor elsírtam magam: azt tudom, kit engedek el a szülői háztól, de azt nem tudhatom, kit kapok vissza! Eddig még nem csalódtam, hajlik a szavamra. jobban tanul ott, mint itthon. Ebben persze a szabadsága is ösztönözheti, hiszen itthon minden gyereknek segíteni kéll. Pontosan tudják, miből élünk, mennyi a pénzünk, mert társak a munkában. Béluskám, jó nagyfiam a múltkorában letett négyszáz forintot a konyhaasztalra: tegye csak, édesanyám a többihez, ösz- szeraktam az ösztöndíjam, elkél az itthon, csomagol nekem eleget vasárnap. Minden vasárnap hazajön, ha teheti. Olyankor vagyunk igazán együtt. A négy iskolás van állandóan az édesanyával. Szépen megosztották a mindennapos feladatokat. A lányok ahogy elérik a tíz, tizenegy évet, főzni tanulnak, majd sütni. A fiúk segítenek, tüzelőt hoznak, boltba mennek. Reggelente általában két gyerek indul iskolába. Egyik kiviszi a piros bicikli hátuljára kötözött nagy kosárban a húsz liter tejet a buszig, s mielőtt iskolába ér, a másik leadja a csarnokban. Délben, ha csengetnek, mielőtt hazafelé indulnának. előveszik az otthon megírt cédulát, s mennek a boltba. Napjában három kiló kenyér, heti 3 kiló zsír meg ugyanannyi liszt, fűszer kell. Lehúzza a gyenge gyerek vállát a majd egy óráig tartó gyalogúton. Most éppen Erzsiké meg Ferike van otthon. Iskolába készülődnek, déluláno- sok. A tejet általában Marika, a nyolcadikos viszi a csarnokba, testvéri segítséggel. — Miatta most vagyunk gondban — sóhajt az anya. — Szakmát kell választani neki. Az az igazság, hogy nem első tanulók a gyerekeim. Nem is rosszak, de mondják a tanárok lehetnének jobbak is. Csakhogy ők inkább a munkát szeretik. Dolgos gyerekek? Mit csináljak, minket se látnak heverni. Marikám, meglehet, cukrász lesz. Ehhez megint hozzájárult a család — a sok sütés, kalácskészítés. Az a kislány biztosan ió cukrász lesz. S ha ő is elmegy szakmát tanulni, már csak három marad otthon: a most 9 éves András, a 8 éves Erzsi s a 7 éves Ferike. — Mi azért mindig együtt vagyunk. Azt látná, amikor együtt kiterveljük, cipő, ruha, kabát kell valamelyik gyereknek. Akkor jön velünk egy nagyobb is Berénybe vagy Gyöngyösre — Évikém, a legnagyobb kinézte, hol van megfelelő — s amikor este hazaérkezünk, kezdődik a bemutató! A gyerekek nevezték el divat- bemutatónak. Aki újat kapott, fölveszi, sereg-forog benne a többi körül örvendezik. — Nem irigyek. — Nem ismerjük az irigységet. Mondom nekik sokszor, a szeretet tart ösz- sze, mi egymásért vagyunk! És úgy is van. Minden gyerek tudja, mit keresünk, mit veszünk, mennyiért. A legközelebbi tervet is ismerik. Amikor Béla fiunk fölszabadul, s megy az apja után a téeszbe dolgozni, összeszorítjuk magunkat, s félrerakjuk a pénzt: hatvanezer kell a villany bevezetésére. Hát a magunk erejéből lesz villanyunk is! Menjek sírni, kérni, rimánkod- ni, hogy sok a gyerek, minden nap mosok, villanyt adjanak? Hát nem, majd mi, a magunkéból! A nap besüt a szobába. Kisasztalon piros kávájú akkumulátoros tévé áll. Rádió is van, lemezjátszó, meg fényképező gép is. Csak mosógép, hűtőszekrény nem lehet egyelőre. Ámbár Béla jövőre végez ... — Marikám fizetését nem engedem, hogy hazaadja. Nagylány, öltözzön, gyűjtse a kelengyérevalót. Azért tudja^ télen, ha fizetést kap, hol három kiló narancsot, hol ugyanannyi banánt hoz. Ha zsörtölődöm érte. azt mondja: — Édesanyám, kell a kicsiknek. EGY TANÁCSKOZÁS UTÁN Néhány nappal ezelőtt megkezdődött s ez idő tájt me- gyeszerte zajlanak a múzeumi, műemléki és honismereti hónap eseményei. A korábbi esztendőkben Szolnok megyében lebonyolított honismereti rendezvénysorozatok szinte mindegyike — közvetlen vagy indirekt módon — a szocialista hazafiságra nevelést is igyekezett szolgálni. A korábbi évek programjainak mintegy betetőzéseként, szintéziseként, ebben az esztendőben a honismereti hónap megyei nyitórendezvényeként népművelők, könyvtárosok, pedagógusok, muzeológusok, mozgalmi munkások részvételével tanácskozást tartottak Szolnokon, amelynek napirendjén egyetlen téma — a szocialista hazafiságra nevelés napjainkban — szerepelt. Egyetlen, de annál nagyobb téma, hisz a szocialista hazafiságra nevelés nem egyszerűen pedagógiai fogalom, hanem a társadalom minden rétegét, csoportját érintő s napjainkban különösképp időszerű feladat is. * * * Egy előadás és három kor- referátum szólt a témáról, azon igyekezve, hogy a hallgatóság előtt minél kézzelfoghatóbban, minél érzékletesebben fejtsék ki — példákkal is alátámasztva — a szocialista hazafiságra nevelés aktuális tennivalóit. Hogyan lehet valaki napjaink társadalmi viszonyai között az események és ideálok változásának korában hazafi? — a kérdés — noha más és más megfogalmazásban — gyakorta elhangzott a tanácskozáson. Mert —hisz ez nyilvánvaló — ami harmine vagy hatvan évvel ezelőtt volt a hazafiság tar-' talma, az nem lehet mindenben elégséges a fejlett szocialista társadalom építése korában. Az MSZMP a XI. kongresszus előtt hívta föl a figyelmet a problémára: „Annak a nemzeti büszkeségnek, vagy nemzeti önérzetnek, amely szocialista jelenünkről nem vesz tudomást, és csak a múlt hagyományaira hivatkozik. még ha ez csak a forradalom, vágy csak a haladás múltja is; ma már nincs sok köze a hazafisághoz”. Következésképp a mindennapokban kell megtalálni azt, amiben kifejezésre juthat a hazaszeretet, a népért, a nemzetért, a társadalomért érzett felelősség: á munka ez, amelyben az egyén haza- íisága testet ölthet. Kissé profánul szólva: ebben az összefüggésben a minőség, a termelékenység, a gazdaságosság nem egyszerűen köz- gazdasági fogalmak, hanem ezekben — mértéktől függően — „hazafias töltet” van. * * * Dolgozni sokféleképpen lehet. Örömmel, szívvel-lélek- kel, mindent „beleadva”, d.e: lélektelenül, éppen csak a norma alsó határára ügyelve, belső indítékok nélkül, csak a fizetést látva a munka egyedüli értelméül. Hogy valaki milyen felelősséget érez a munkájáért, milyen a kezdeményezőkészsége, hogyan próbálja munkáját a közösség javára gyümölcsöz- tetni, mit tesz a termelés, a munka helyzeteiben ;— ezek jellemezhetik igazán az ember munkaerkölcsét, s ha minden jól „együtt van’V kirajzolódnak a szocialista emberre jellemző vonások. A szocialista hazafiságról szólva — hangzott el a tanácskozáson — természetesen nem feledkezhetünk meg a történelmi folytonosságról sem. A munka, a termelés hazafisága sem épülhet vákuumra, értelmi, érzelmi elemeiben benne faglaltatik a közeli és távolabbi múlt nagy tettei iránti tisztelet is. * * * Új tartalmat kell kapnia az intézményes, mozgalmi vagy más keretek között zajló szocialista hazafiságra nevelésnek. Az embereknek a hazafiságról, a hazáról vallott nézeteitől nagyban függ napjaink gazdasági fejlődése is. A szocialista hazafiságra nevelés tehát a fejlett szocialista társadalom építésének egyik kulcsfontosságú feladata. A nevelés folyamatában a mindennapok cselekedeteit kell hazafias tetté fölemelni. A tanácskozáson szót kérő, oktatással, közművelődéssel, múzeumüggyel foglalkozó szakemberek az újabb nevelési lehetőségeket s azok gyakorlati módjait elemezték Az új gimnáziumi — I. osztályokat érintő tantervek — a hazafias nevelés bővülését tükrözik. A történelem — a hazafias nevelésre talán a legnagyobb lehetőségeket adó tantárgy — néhány éves szünet után, ismét kötelező érettségi tárgy lett. A múzeumok. könyvtárak, művelődési házak nyitottabbá válása, a honismereti mozgalom szélesedése — számtalan jó példát idézhettek a hozzászólók Szolnok megyéből — szintén a korszerűbb, intenzívebb szocialista hazafiságra nevelést szolgálhatják. Sz. J. Szovjet vendégek Tiszafüreden Filipp Gyenyiszovics Kivá- nak, a Szovjetunió Hősének, a Tiszafüred felszabadításáért küzdő ukrán egységek egykori zászlóaljparancsnokának a haját az eltelt 35 év deresre festette, arcára barázdákat rótt a küszöbön álló hetedik évtized. Érdeklődését, szellemi frisseségét viszont változatlanul megőrizte. — Ügy tapasztaltuk, hogy októberi tiszafüredi látogatásakor minden érdekelte önt. — Kíváncsian jöttünk a feleségemmel az egykori harcok színhelyére, bár a teljességhez hozzátartozik, hogy én már hatodszor jártam ebben a szép községben. Csak néhány mondatot arról: miért kaptam a Szovjetunió Hőse kitüntetést. 1944. november 6-ról 7-re virradó éjszaka 700 emberrel hat apró csónakon nyolcasával, észrevétlenül keltünk át a folyón Tiszaörvénynél a túloldalra. Hídfőállást építettünk, megsemmisítettük a német parti őrséget, így szabad lett az út a többieknek. A háború Végén, 1945. május Az egykori parancsnok mai éimónyei ll-én a Kremlben kaptam meg a magas elismerést. — Mi történt azóta? — Lvovban dolgoztam, pártmunkát végeztem, majd egészségi okok miatt délebre, Poltavába költöztünk. A gyerekeim felnőttek, egyik fiam zeneszerző, a másik munkás, sőt egy unokával is dicsekedhetem. Poltavában lettem nyugdíjas, de jóné- hány társadalmi megbízatás, köztük a fiatalok honvédelmi nevelése azóta is elkísér. Visszatérve a régi évekre, egyébként a mi alakulatunk lépte át 1944 őszén elsőnek Battonyánál a magyar határt, ezért 1969 óta Battonya díszpolgára vagyok. — Most merre jártak a 14 nap alatt? — Megnéztük a Hortobágyi Nemzeti Parkot, elmentünk Leninvárosba. Őszintén meghatott, hogy ez az új település mennyi emlékkel, épülettel, szoborral, iskolával őrzi Lenin nevét. Jártunk a szépülő, épülő megyeszékhelyen, tisztelegtünk a sarudi szovjet hősi emlékműnél. Üzemlátogatásokon vettünk részt, és különösen az MHD tiszafüredi gyáregysége tetszett. Fiatal üzem, fiatal vezetők és szakembergárda — és máris nezetközi színvonalú munkát végeznek. Voltunk szüretelni egy közeli termelőszövetkezetben, és megcsodáltuk az üzletek bőséges áruválasztékát. Az elutazás előtti napon pedig részt vettünk a tiszafüredi járás úttörőparlamentjének ülésén. Ezúton mondunk köszönetét a szívélyes vendéglátásért, a figyelmességért, amellyel elhalmoztak bennünket a két hét alatt. Szép országukban örömmel láttuk megvalósítani mindazokat a célokat, amiért mi egykor harcoltunk. D. Szabó Miklós Új otthonába, a Békefüredi lakótelep 24 tantermes iskolájába költözött a Kaposvári Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolája. Az új iskola több érdekes külső- és belső építészeti megoldással épült Sóskúti Júlia Munka és hazafiság
