Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

1979. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Javában tart a hagymaszezon a Zöldért jánoshidai telepén. A fűszernövényt válogatás után 5 és 20 kilós csomagokba rakják. A legegészségesebb, legkiválóbb minőségű hagy­ma exportra kerül Moszkvában is megfordulnak utána A szalagon már vége a télnek Tizenkilenc még hátra van A tavaly vetett őszi kalászosok termése, fő-, képp a kedvezőtlen idő­járás miatt, jócskán el­maradt a várakozástól. A mezőgazdasági szak­embereknek aratás óta már bőven jutott arra idejük, hogy elemezzék a teendőket, és levonják a következtetésieket. így történt ez a kunmadara­st Kossuth Termelőszö­vetkezetben is, ahol arra az elhatározásra jutot­tak az illetékesek, hogy nem csökkentik ezeknek az igen fontos kenyér- és takarmánygabonák­nak a területét. Az idén is, mint évek óta mindig, 1500—1600 hektáron kerül földbe az őszi kalászosok mag­ja. S ez nemcsak azért történik így, mert a bú­za és az árpa jó előve- teménye egy sor kultú­rának, például az olajos növényeknek, és így nél­külözhetetlenek a vetés­forgókból, hanem azért is, mert az említett ga­bonafélék gépesítésénél — a szántástól a beta­karításig — egyetlen kérdőjel sincs. Emellett természetesen az se mel­lékes, hogy a kenyér- nekvaió szép jövedelmet biztosít a gazdaságnak: a Kossuth Tsz-ben 33— 35 mázsától már nyere­séges a termesztés, és az üzemben az utóbbi időben — kivéve az idei esztendőt — jóval 50 mázsa fölött volt a ter­mésátlag. A hektáronkénti leg­alább 6 ezer forintos jö­vedelem késztette a jász­apáti Velemi Endre Ter­melőszövetkezet szak­embereit is arra, hogy újra elemezzék: hol, min kell javítani a biztosabb siker érdekében. Az említett körülmények ugyanis felszínre hozták azokat az apró hibákat, amelyekre a szép hoza­mok miatt már nem fi­gyeltek eléggé. Kiderült, hogy a vetőmagelőké­szítéstől a talajmunká­kon keresztül a betaka­rításig valamennyi mun­kafázisnál akadnak még hiányosságok, és ha ezen változtatnak, már egyáltalán nem tűnik merésznek a jövő évi cél: az 50 mázsa körüli átlaghozam. Mindez persze csak akkor igaz, ha az el­múlt hónapok időjárása nem ismétlődik meg, s legalább átlagos körül­mények kísérik a növé­nyek fejlődését aratá­sig. Erre viszont na­gyobb az esély, mint a fordítottjára, hiszen a meteorológusok szerint a búzát sújtó tényezők egybeesésére csak kö­rülbelül 20 évenként kell számítani... — braun — t Az őszi erdő színei ural­kodnak az idei tél divat­jában, erre engednek kö- eleoarrt vetkeztetni a Május 1 Ru­hagyár túrkevei üzemében az állványon sorakozó csinos, enyhén bővülő, nagykockás kabátok. A szalagokon für­ge női kezek teszik változa­tossá a nyár dereka óta ké­szülő új modelleket. Néhány hét múlva már a hazai üz­letekben válogathatunk belő­lük, ám akkorra a gyárban „kitavaszodik”. — Nálunk nyáron van tél, és ilyenkor kezdődik a ta­vasz — magyarázza Füleki Piroska meó-vezető. — Az előző télen farmerkabátokat meg ballonszerű, pepita anyagból fazongalléros, kar­csúsított tavaszi kabátokat varrtunk szovjet exportra. Néhány nap múlva átállunk megint az exporttermelésre. A jövő hónap elejéig még tízezer készül a pepita kabát­ból, aztán megkezdjük az előgyártást a jövő évi szov­jet megrendelésre. Még nem tudjuk milyen lesz, kiszabva kapjuk az anyagot a buda­pesti és a szolnoki gyártól, a befejezés is másutt törté­nik. Az őszi napsugár végig­pásztázza a varrógépek fölé hajló fejeket. A nyolc, két- műszakos szalagon átlag ti­zenheten dolgoznak, de itt is, ott is „foghíjas” a szalag. A gyár főművezetője, Kertész Géza megjegyezte: — Ha most mindenki visz- szajönne a gyesről, három­százötvenen lennénk, s va­gyunk százhatvanketten, ennyi a jelenlegi varrodai létszám. Gyakoriak a vezető­cserék, gyesre megy a műve­zető, a meós is. Nem csoda ilyen fiatal dolgozók között, hiszen az átlagéletkor nálunk 22—24 év! Azonnal tudnánk harminc-negyven nőnek munkát adni, ha most beko­pognának, akár egyműszako- sat is ... B Valóban, csupa fiatal arc mindenfelé, alig látni idő­sebb nőt. A szélső soron Kal­már Ibolya zsebet készít. Itt tanulta a szakmát, nemrég „szabadult fel”. — A kezdő szakmunkás a szalagon már ezerkilencszáz fölötti fizetést kap, az átlag- kereset megközelíti a két­ezerötszázat. Mégis betanított munkás­nak jönnek szívesebben a lá­nyok az általános iskola után, sőt olyan is van, aki előbb kijárta a gimnáziumot, úgy jött ide. Szakképzettség nélkül is ezerhaton felül ke­resnek, a tanuló idő meg há­rom év és addig ... Kötéssel kombinált télika­bátokat varrnak gyermekek­nek a kismamák az egymű- szakos szalagon. Most csak tizenhármán vannak (19 az átlaglétszám) — betegek a gyerekek. Szabó Kálmánná nemrég jött vissza a gyesről, örömmel mondja, hogy csak másfél évet töltött otthon, a kislányt felvették a bölcső­débe. — Külön óvodája van a vállalatnak — dicsekszik Kinczel Istvánná, aki három gyerek mellől jött vissza dolgozni. — Igaz, az első kettő már nagy, de a harma­dikkal innen mentem szülési szabadságra, aztán kivettem a három évet. Szerencsére ne­künk nem gond a gyerekek elhelyezése, csak akkor, ha betegek... Napi 44—45 kiskabát még így is kikerül a kismamák keze alól. 2. Odébb, a 61-es szalagon „otthon van” Lujzi néni, F. Nagy Péterné akit a leg­jobban keresők között emle­getnek. Díszcsatot varr ép­pen egy kiskabátra, az alja felszegése és egyéb kézimun­kák várnak rá. Csaknem tíz éve dolgozik a gyárban, mió­ta a termelés elkezdődött. Lassacskán nyugdíjba készü­lődik. — Régebben vasaltam, de tavaly lábműtétem volt, ne­héz lenne állni. Mióta dolgo­zó nő lettem, sokat mondok, ha három hónapot hiányoz­tam összesen. A kereset? Van itt műszakpótlék, meg minőséghez kötött mozgóbér is, szépen összejön... Aze­lőtt a várostól hét kilométer­nyire laktunk, a Szelesháton. Férjem, apósom, apám is téesztag, nekik segítettem. Itt jobb. Évek óta behozom az ételhordót, ezzel is könny í- tem az otthoni munkát... Készül az új üzemi kony­ha, büfé is van, orvosi ren­delő, modern öltözők, zuha­nyozók szolgálják ,a varró­nőket. Mégis kevesen vannak. — Ha nem osztozna egy ilyen 10—11 ezer lakosú kis­városban a munkaerőn há­rom azonos profilú részleg, talán könnyebb lenne. Hiszen mellettünk a Háziipari Szö­vetkezetben és a mezőtúri Ruhaipari Szövetkezet kihe­lyezett részlegében is varr­nak. Ez gyakran bérfeszült­séget okoz, többen kilépnek és átmennek oda. Aztán a szalagszerű termelés egyhan­gúságát se bírja mindenki. Csinosak, mutatósak az Elegant kabátok, évente több mint 200 ezer szovjet nő és férfi vásárolhatja őket. Mire a természet is tavaszi ruhát ölt, addigra akár a moszkvai utcákon is megfordulnak a legújabb kabát után, amely a túrkevei varrónők keze alól került ki. —rónai— II túlbiztosítás kárt okoz Feszültségek az anyagpiacon, feleslegei készletek a raktárakban Baj lesz ebből j- gondol­ták a fémiparral foglalkozó szövetkezet anyagbeszerzői. Kiszámították, hogy a he­gesztőknek összesen két na­pig lesz oxigén a palackok­ban, azután leállnak a munkával. Mindenkit meg­kérdeztek a környéken: tud- na-e adni, csak néhány pa­lackkal, mert azzal kihúz-» zák az új szállítmány meg­érkezéséig. Senkinek sem volt fölösleges oxigénje ■— azaz akadt egy adakozó. Az egyik megyénkbeli kórház — a kötelező tartalékból vette el, így érkezett meg a se­gítség. Fellélegzett a szövet­kezet. Egy kötetre való Ahogy beszélgetünk az esetről, melege lesz néhány embernek — nem a mérték­telen fűtéstől. Ha akkor azt hivatalosan megtudják az illetékes ellenőrök, megütik néhányan a bokájukat. De nem tudták meg, és a ter­melés nem állt le, a termé­kek határidőre elkészültek. Mondják, rájár a rúd azokra, mostanában, akik a termelés feltételainek megteremtését, ezt a szép nyűgöt veszik nya­kukba azzal, hogy alkatré­szeket. anyagokat teremte­nek elő a gyártáshoz. Né­hány évvel ezelőtt például a volt törökszentmiklósi mező- gazdasági gépgyárnak ma­szek esztergályosok szállí­tották a csavarokat — nyil­ván nem olcsón — enélkül azonban alkatrészekre várva álltak volna az exportálandó gépek. Találni közelebbi pél­dát is: a karcagi KÁTISZ készített olyan berendezést tavaly, amely több mint fél évet állt, félbe hagyva, al­katrész hiánya miatt. Egy ilyen kis üzem több tízezer féle anyaggal és alkatrésszel dolgozik, s ha már nincs va­lamelyik, át kell szervezni a munkát. Hasonló példát le­hetne sorolni szép számmal. Egy-egy üzemben, különösen nagyobb vállalatoknál, kiten­ne talán kötetnyit is az iz­galmas anyagbeszerzési tör­ténetek sora. Említhetnénk azt a nagy vállalatot, ahol egy felmérés után megálla­pították. mennyi hiányzó al­katrész kellene, de tudták azt is. hogy találni nálpk olyan terméket, amelyből negyven évre elegendő készlettel ren­delkeznek. S itt, az ellátási problémák Nyolcszázezer facsemete Több mint száz fajtából összesen 800 ezer gyümölcs­facsemetét hoz forgalomba az őszi és a tavaszi telepíté­sekhez a Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság borbási fa­iskolájának lerakata a Dél- Alföld és a Dél-Dunántúl öt megyéjében. Az árusítást október második felében kezdik meg. Idegenforgalmi gyorsmérleg Évek óta az idén először szerkezeti javulás tapasztal­ható az idegenforgalomban. A kedvező változások a de­vizabevételekben is megmu­tatkoznak, az előző év első tíz hónapjával összehason­lítva most 18 százalékkal emelkedett a turizmusból származó bevétel. A forgalmi szerkezet át­alakulása döntő mértékben az idén hozott devizális in­tézkedéseknek a nagyarányú szálláskapacitiás-bővítés- mek, valamint a szolgálta­tások színvonalemelésének tulajdonítható. Amíg az el­múlt 4 évben összességében 20 százalékka] bővült a szállás­helyek száma, addig egye­dül idén ez 15 százalék volt, ami a gyakorlatban 30 ezer­rel több vendég egyidőbeni elszállásolását tette lehetővé. Ily módon csökkent a fő­szezonban a zsúfoltság, kul­turáltabbá vált a külföldi vendégek üdülése. ezen állomásánál érdemes elidőzni egy keveset. A rak­tárosok gondja a negyed- évenkénti vagy félévenkénti ellenőrzések során ugyan­is az, hogyan szabadulhat­nának meg a bírságot jelen­tő, polcokat terhelő, egyéb­ként felesleges cikkektől. Nagy vállalatoknál könnyű — mondják Ismert trükk: amíg nálam ellenőriznek, a felesleg a szomszédban la­pul, s később a- szomszé­don is segítünk ugyanezzel a módszerrel. Csodák csodá­ja, év végén kiderül, mennyi a büntetés —■ mert a bankot nem lehet becsapni. Tehát van anyag és alkatrész, és mégsincs. Ennek az oka részben az, hogy mindenki biztonságra törekszik, más­részt: a szállítók — akik időnként gyártóki — sem por- ciózzák ki a megadott meny- nyiséget tételesen a meg­rendelt időpontokra, hanem jön az áru ömlesztve. Az egyik tény következik a másikból. De mit is mon­danak magyarázatként az említett szállítók? Vegyünk például egy hengerművet. (A kohászati félkészterme- kek állandóan ott találhatók a hiánycikkek listáján.) En­nél nem gazdaságos a meg­rendelés sorrendjében kis tételeket gyártani. Egyszer­re „lenyomják”, kihengerlik például a 30-as L vasakat. Igaz, ekkor az egész eszten­dőre szóló összes mennyisé­get elkészítik. A magyarázat érthető, hiszen a nagy ér­tékű hengerművi berendezé­sek sűrű átállítása megdrá­gítaná a gyártást a hosszú kényszerszünetekkel. Egyéb­ként is, annál gazdaságosabb a termék készítése, minél többet gyártanak belőle. Ér­demes tehát egy-egy cikk­ből az egész évre szólót meg­csinálni — ezen elv szerint. A szomszédban lapul Igen. csakhogy amikor va­lami kapható, azt éppen a biztonsági indokok alapján gyorsan fel is vásárolják. Te­hát valahol általában min­dig van a keresendő cikkből. Ha megtalálják egymást a feleslegtől éppen megszaba­dulni akarók és a hiányban szenvedők, az szerencsés eset. (Gyakran közvetlen áru- csex-ére kerül sor, vagyis az egyik üzem ad például 8 mil­liméteres húzott acélrudat, 10 milliméteres lemezekért.) A keresgélők mindkét fél részéről egymásra találhat*- nak az úgynevezett INTER- KER-börzéken. Ezt az áthi­daló megoldást — érezvén az anyag- és alkatrészellátás­ban meglevő feszültségeket — elsősorban azért hozták létre, hogy legyen olyan fó­rum, ahol adott időpontban legális körülmények között létrejöhet a találkozás. A börze persze nem varázsszer — ideiglenes és áthidaló megoldás ,— amit bizonyít az is, hogy az üzemek néme­lyike tudomást sem vesz róla. Netán megsértődik A bűvös, helyenként és időnként gyakran bezáruló kört szabályozókkal meglehe­tősen nehéz felnyitni. Bár az egyre inkább bebizonyoso­dik, hogy a kötbér terhei nem ijesztik meg túlságo­san az üzemeket. Ennél sok esetben fontosabbnak tart­ják a jó kapcsolatot, tehát nem élnek kötbérezési lehe­tőségeikkel. Mert mi lesz, mondják az anyagbeszerzők, ha a szállító megsértődik? Szerződések sűrűn születnek, ezeket még megtoldják egy szocialista jelzővel is néha. Vagyis amit egyébként meg kellene csinálni, elvégzik úgy, ha elvégzik, mintha plusz feladatot valósítanának meg. Anyag- és alkatrészfron­ton tehát dúl a harc. Jelen­leg a több személyes kap­csolattal rendelkező anyag- beszerzők érvényesülnek, és azok, akiknek van idejük, és energiájuk időnként nyakuk­ba venni az országot. A be­szerzési feladatok nem csök­kennek, hiszen évről évre nő a vállalatok termelése. Jogos igény azonban a gé­pek a munkapadok mellett, hogy ott legyen az. amivel és amiből termék gyártandó és éppen akkor, amikor kell. Egy munkás nem rohangál­hat például koracélért a gép mellől — ellentmondana ez minden szervezési, terme­lékenységet növelő törekvés­nek, amelyekről egyébként manapság igen sok szó esik, s amelyekért jó néhány in­tézkedés megvalósul. A fe­szültségek, a gondok arra mutatnak, hogy az anyag- és alkatrészbeszerzés területén sem sokáig tartanak — nem tarthatnak — az imént vá­zolt állapotok. Hajnal József A közelmúltban adták át Miskolcon a hűtőház új épületét, melyben a tárolóraktárokon kívül modern feldolgozó üzemet üs avattak. Ez az új hűtőház ezervagonos feldolgozó és tá­roló kapacitású, így teljesítménye kétszerese a réginek. A mélyhűtött termékek - főleg zöldségek, gyümölcsök és húsok többsége - tőkés exportra kerül

Next

/
Thumbnails
Contents