Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

1979. október 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gyengélkedő tanyavilág A gazdaságok a tanyahe­lyeket megvásárolják és művelésbe vonják. Korunk követelményei szerint ez a járható út. Ez a megállapí­tás természetesen nem vo­natkozik az állami gazdasá­gi és a szövetkezeti tanya- központokra, ahol a kommu­nális ellátás jónak ítélhető, hiszen van iható víz, vil­lany és közlekedési lehető­ség. Nem véletlen, hogy eze­ken a helyeken úgyszólván minden családnak jár az újság, van televíziója, hűtő­gépe, mosógépe. Érthető, hogy a tanyaközpontok el­néptelenedéséről nem lehet beszélni. Tanácstagok inkognitóban Az igarió-kontai határrész jól választotta meg tanács­tagját. Vígh István tsz-nyug- díjas jól ismeri körzetének gondjait, rendszeresen tart tanácstagi beszámolót, vá­lasztópolgárai ügyes-bajos dolgainak intézésébe a tsz vezetőségét is bevonja. Ha­sonló a helyzet a Nagykun­sági Állami Gazdaság mária- laki üzemegységében, ahol a választókerület tanácstag­ja helyben lakik. Sajnos, nem mindenhol ilyen kedvező a kép. A tur- gonyi területen például több helyen azt sem tudják az emberek, hogy ki, a tanács­tagjuk, pedig segítségére job­ban rászorulnak, mint a vá­rosban élők. A tanyai lako­sok közel 12 százaléka pél­dául idős, gondozásra szo­ruló. Nem kielégítő a bolt­hálózat sem. Csupán Mária- lakán, Csorbán és a turgo- nyi vasútállomáson van a legszükségesebb cikkeket árusító üzlet, a többi határ­részen nincs. Orvosi rende­lés hetente kétszer van Má- rialakán és Csorbán, a többi határrészről hosszú kilomé­tereket megtéve a városi rendelőbe járnak a tanya­siak. Néhány tanácstag a város­ba költözött, fogadóóráik megtartásáról emiatt nem lehet beszélni. A NEB-vizs- gálat szerint érdemes a ta­nyai körzetek tanácstagjai­nak munkáját felülvizsgál­ni és jobban felvértezni őket olyan ismeretekkel, melyek­kel segíthetnek a tanyákon élőkön. Akárhogyan vesszük! a tanyavilág életének javítá­sában a gazdaságok szerepe döntő. Vezetőiknek felelős­séget kell érezniük azért például, hogy minden határ­részen legyen iható víz. Di­cséretes, hogy a szövetkeze­tek nagy gondot fordítanak az öregekre. Helyzetüket évenként önálló napirend­ként tűzik vezetőségi ülések­re. A szociális alapból je­lentős összegeket fordítanak segélyezésre, nyugdíjkiegé­szítésre. A Tisza II. Tsz pél­dául az idén ilyen célra 140 ezer, míg a Nagykun Tsz 60.5 ezer forintot irányzott elő, A gazdaságok szerepe döntő A gazdaságok gondosko­dásának azonban nemcsak anyagi segítségnyújtásban kell megnyilvánulnia. Elgon­dolkodtató például: a csor­bái tanyai kerület lakói amiatt panaszkodtak a népi ellenőröknek, hogy az állami gazdaság nem vállalja a ve­títés kéltségeit, s emiatt nincs mozielőadás. Ilyen tényekről olvasva a NEB jelentésében, arra gon­dol az ember, nemcsak a tanyavilág lakóin múlik, hogy a külterületen elmara­dottabb az élet. S. B. Javul Jászberény vízellátása A másfél hektárnyi terü­leten, 60 millió forint költ­séggel épült, Jászberény ivó- vízellátásában döntő szerepet betöltő létesítmény, a víztisz­títómű telepén befejeződött a május eleje óta tartó pró­baüzem. Több mint 4 hóna­pos munkával elkészült a „térkép”, amely nyomon kö­veti a vizet. Megmutatja: milyen utat tesz meg a nagy teljesítményű kutak mélyé­ből a közkifolyóig, az emeleti vízcsapig. A telep mentén 12 mély- furatú, gazdag vízhozamú kútból kapja közös gyűjtőve­zetéken a „nyers vizet” a víztisztítómű. A Kessener kefesorokból álló gáztalanító a kutakból leérkező víz első állomása. Itt porlasztják — cseppekre bontják — a vizet, hogy megszabadítsák a káros gáztartalomtól, és oxigénnel „látják el”, elősegítve ezzel a későbbi vastalanítási folya­matot. A gáztalanító medencéiből nagy teljesítményű szivaty- tyúk emelik a vizet a kétré­szes, vastalanító szűrőtorony­ba, ahol kavicságyból álló szűrőréteg fogja fel a kicsa­pódó víz két, egyenként 400 köbméter űrtartalmú tiszta­víztárolóba folyik. Így érkezik el a víz a tisz­títómű utolsó állomására, ahol klórozással elpusztítják benne az egészségre ártal­mas baktériumokat. Innen kerül a naponta 3—4 ezer köbméter megtisztított, jó ivóvíz a hálózatba, a Május 1. szigeten a 850 köbméter űrtartalmú, 42 méter magas víztoronyba. A folyamatosan üzemelő víztisztító berendezéseket műszakonként két dolgozó — egy vezetőgépész és egy ál­talános gépész — kezeli. Az egész telepen összesen hú­szán — gépészek, villanysze­relők, laboránsok, kútkezelők és kisegítő szolgálatosok — dolgoznak. A most még „kézi üzemelé­sű” viztisztítómű tovább: korszerűsítését jelenti majd a Gamma Művek szabadal­mának, a „Gamma analcont” rendszernek bevezetése. Ez lehetővé teszi, hogy a vízmű a kutaktól a víztoronyig au­tomatikusan működjön előre meghatározott program sze­rint. —illés— 3 harmadik Jászladány első játszó- és pihenőparkjának — a nagy­község központjában épült rönkvámak — átadása után sok szülő gondolt arra, hogy az ő gyerekének is jól jön­ne egy ilyen ajándék. A Lázár Frigyes utca kör­nyékén lakóknak jutott elő­ször eszükbe: nekik is le­hetne játszóterük. Az elha­tározást tett követte: fel- töltötték, elegyengették és körülkerítették a közeli, üresen álló telket, homoko­zókat, hintákat, sergőket, mászókákat építettek. A több mint 100 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával létrehozott másouik játszóteret az elmúlt hónap­ban vették birtokukba a gyerekek. A „ligeti gödör” környé­kén lakók is felfedezték, hogy nekik is van egy ha­talmas, feltöltésre váró, vi­zes kubikgödrük. Tudták azt is, hogy a feltöltéséhez kevés a kézi munka, ezért az erőgépekkel rendelkező gazdaságok segítségét kér­ték. A támogatás nem maradt el, a feltöltés elkezdődött, a terület egyengetését már a szülők folytatták. Vállalták, hogy társadalmi munkában körülkerítik a területet, majd játékokkal szerelik fel. Jászladányban így rövi­desen avatják a harmadik játszóteret. Kérem, a kereskedelem csapatmunka Érdeklődés Hétköznap. A szó szoros értelmében, nincs még hét­végi nagy forgalom, csendes a délelőtt. Az áruház előtt almahegyek. Ládákban, de erről (is, arról is, mintha kí­nálnák magukat, akármerről érkezik az ember. Magasra polcozva óriási tojások. Csak úgy, az utcán. Az almát sokan válogat­ják, méretik. Kicsit elgon­dolkoztató: odébb, nem is messzire innen, a nagyke­reskedelem is almavásárt csinált. Ez, az áruházi al­ma olcsóbb, s nem tudom, miért, látásra elhiszem ró­la, hogy télre is eltehető. — Szót se érdemel — mondja Duda Mihály, a 121- es számú Csemege áruház igazgatója. — Az már in­kább, hogy megbízható, jó megyei partnereink vannak. Ilyen lesz rövidesen a me- zőhéki Táncsics Tsz, már ilyen a törökszentmiklósi Tiszatáj Termelőszövetke­zet. Az alma is tőlük való. Nekik nem kell többször mondani, hogy szép, hibát­lan áru kell. Értik, hogy ak­kor tudjuk eladni, ha mi­nőségi árut kínálunk. Néz­ze a tojást, óriási, friss, 1,70- ért adjuk. Olyan friss, hogy aki egyszer vtisz belőle, visszajön érte. És ez a fon­tos, a vásárló jöjjön vissza! — A szolnoki hatvanasnak híre van. Ne haragudjon, hogy hatvanast mondok, de- hát így ismerik a legtöb­ben. Sokszor hallom, utcán is; megyek a hatvanasba. A szigorú arcvonások eny­hülnek. A mindig gondosan öltözött férfi kényelmesen hátradől a székben. A nyak­kendőt majdnem takarja a Csemege-emblémás köpeny, de nyakkendő akkor is van. Kínt az áruházban is gon­dosan fésültek az eladók, friss, tiszta köpenyt és ke- ményített bóbitát viselnek. Nem mindegy, ki hogyan kínálja az árut. — Kérem, a kereskedelem csapatmunka. ízlés, csín, csomagolás, áruismeret em­berszeretet — mit mondjak még? Ha udvariasságról be­szélünk, ez is hozzátartozik. Tisztelni kell a boltba lépő vevőt. Ezért köszönteni kell, az ajtóban, s tiszta kosarat adni a kezébe. A kosarat ki kell törölni, hogy kedve le­gyen a vevőnek a kezébe venni. Sokszor az elsőéves tanulók fanyalognak, ha „aj­tónálló” posztot kapnak. Mondom akkor: gyerekem, rajtad áll, hogy milyen kedv­vel megy tovább a vevő. — Nagy áruház ez, meg­nőtt a 27 év alatt. — ötlépcsős volt a fejlesz­tése. Ma szerencsére már nemcsak a tágas üzlettér van meg, de a dolgozók öltözője, fürdője, ebédlője is. Marika, Erzsiké — hány szolnoki szólítja, őket így — azaz Pogány Lászlóné. Má- téffy Endréné (egyikük hu­szonkét, másikuk huszonöt éve kereskedő a hatvanas­ban) érkezik a hívásra. Po- gányné szakszervezeti veze­tő-bizalmi, Mátéffyné bri-' évre többet kell adnunk. Nem is többet, jobbat. — A kereskedelemben a minőségi követelmények egyre fontosabbak. Aki ezt nem veszi figyelembe, annak nem megy a bolt. Duda Mihály teleírt, gon­dosan rubriikázott papírlepe­dőket vesz elő a szekrény­ből. — A kereskedelemben mindig kellett szervezni, aki tagadja, nem lehet jó boltos. Az nem úgy van, hogy bolt­vezető, igazgató vagyok, fel­húzom a redőnyt, kinyitok, s én megmondom, miből mennyit, mit kell venni. Itt mindenkinek reszortja van. Felel egy-egy árucsoport készletéért, a rendelt áru minőségi átvételéért, bemu­tatásáért, csomagolásáért. Itt a vevő minden pultnál érez­ze; érte vannak, vele foglal­koznak, neki segítenek ab­ban. hogy megkapja, amit keres. Az induló évben, 1952-ben nem árultak annyit, mint most egy hónap alatt. Vál­laltak szolgáltatást is min­dig. Most havonta 50—60 ezer forint értékű árut szál­lítanak a megrendelő család otthonába. Kiszolgálják a külföldi csomagok címzettje­it, beváltják a vásárlási utal­ványokat. Szinte hétről hétre bemutató, kis árukínáló tár­lat van náluk. Marika, Erzsiké mondta: most is van huszonnégy kis­mamájuk. több olyan, aki két kisgyermekével szabad­ságolt. Lassan jönnek vissza, hogy a közben férjhez ment fiatalok jelentsék a hiányt — múlik az idő. — Ebben az áruházban: akkor sincs és nem is lehet munkaerőhiány — mondja Duda Mihály. — Azért csa­patmunka, hogy mindenki­nek legyen helye, ideje, ér­telme, minden munkára legyen megfelelő ember. Tapasztalataink szerint így is van. S. J. Gyengélkedik a kisújszál­lási tanyavilág, fogytán az ereje. Napjai mégsincsenek megszámlálva, jó ideig tart­ja még magát. Ezért helye­selhető a városi Népi El­lenőrzési Bizottság ráirányí­tott figyelme. Azt vizsgálta, hogy a tanyavilág élet-, egészségügyi és szociális kö- rülményei megfelelnek-e a mai körülményeknek, és hogy milyen a külterületen élő lakosságról • való gon­doskodás. Tizenkilenc népi ellenőr járta a határt, száznyolcvan tanyát ejtve útjába. Csak­nem hétszáz ember életével ismerkedtek. Egy évtizeddel ezelőtt még másfél ezernél többen laktak a kisújszállá­si határban. Az elnéptelene­dés tehát gyors ütemű volt, de most már mérséklődött. Mindenekelőtt az idősebb nemzedék tanyához való ra­gaszkodása lassítja a város­ba költözési folyamatot. A szubjektív okok igen gyak­ran nagyon is prózai indok­kal párosulnák. Többnyire azzal, hogy a tanyákat alig lehet értékesíteni, árukból városi házat venni lehetet­len. Erre való hivatkozással éli régi életét Debreczeni Lajos, idős Bíró Sándor és több társuk. Lehetőségeikkel sem élnek Az OTP városi fiókjától nyert értesülés szerint vi­szont törvényadta lehetősé­gükkel is csak kevesen él­nek. Tavaly például csupán egy építési, hat lakásvásár­lási és két telekvásárlási köl­csönt folyósítottak. Kevesen tudnak arról, hogy a tanyák­ról beköltözők részére az OTP kedvezményes áron dupla telket biztosít, ezzel is elősegítve a háztáji állattar­tást. Gyermekvédelmi nap Tiszafüreden ,A nemzetközi gyermek­év rendezvényeinek 'ré­szeként ma járási gyer­mekvédelmi napot tarta­nak a tiszafüredi műve­lődési központban. A ren­dező szervek — a járási hivatal, a járási KISZ- bizottság, valamint a .Ha­zafias Népfront járási bi­zottsága — az összejö­vetelre mintegy 120 részt- vevőt várnak. Először vitaindító elő­adás hangzik el a járás gyermek- és ifjúságvé­delmi helyzetéről, majd a tanácskozások szekció­üléseken folytatódnak. Itt többek között szó lesz a fiatalkorúakat veszé­lyeztető környezeti ártal­makról, a szülő és a gyermek kapcsolatának esetenkénti elszegényedé- 'séről, a család fiatal tag­jait érintő káros hatások­ról is. — Azt mondják, le­gyek rá büszke: tele van a város Csemege-cseme­te vezetővel. Igen, itt tanultak, ismerik a szisz­témánkat, s megpróbál­ják máshol kamatoztat­ni. — Nem vagyunk fél­tékenyek, a közelgő Ská­la-nyitásból is a vevő­nek lesz haszna. Es aki jól csinálja, nem megy tönkre... — A színvonalból jot­tányit se engedni! Va­lamikor azt mondták: igényes vevőkörnek vá­laszték! Nekünk az a cé­lunk, hogy udvariasan, bőséges áruválasztékot kínáljunk! Ez a sziszté­mánk, ha úgy tetszik, rendszerünk, módsze­rünk. gádvezető. A száztíz dolgozót számoló bolt három sokszo­ros szocialista brigádot is je­lent. Rengeteg mondanivaló­juk van: — Ez olyan císapat, hogy szeretik, ismerik egymást az emberek. Megmondjuk egy­másnak, mit hibázott, nincs sértődés belőle, s tovább tart a megértés is. A tanulókkal úgy igyekszünk foglalkozni, hogy jó kereskedők legyenek, tüchtig emberek a pult mel­lett. Sokszor csodálkozunk. Visszajönnek a harmadéve­sek nyári szünidő után, s mi arra gondolunk; amikor elő­ször bejött a boltba, milyen más volt. — Most huszonnégy fiatal tanulja nálunk a szakmát három korcsoportban. Lesz köztük jó kereskedő. Na­gyon1 szorgalmasak. (És1 ki­lenc nyugdíjasunk van ed­dig. el ne feledkezzünk az el­sőkről. — Nekünk úgy tűnik, mi mindig ilyenek voltunk, pe­dig bizonyosan mi is változ­tunk. Az viszont igaz, évről Udvariasan, bőséges áruválasztékot

Next

/
Thumbnails
Contents