Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-09 / 236. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 9. Hírnökök, bakterok, csőszlányok, maskarák Pávakörök szüreti találkozója Jászszentandráson — Közhírré tétetik: az önkéntes tűzoltócsapat kéri a falu lakosságát, az esetleges tüzeseteket három nappal előbb jelentsék be ... A kisbíró, ahogy a „jászok” mondják, bakter, dobpergéssel kísért mondókáját az utca közönsége nagy hahotával fogadta. De ne gondoljon senki rosszmájúságra — a bakter által „megénekelt” tűzoltók bizonyára gyorsak és szakszerűek — szüreti vígságon megengedhető az efajta tréfálkozás. Vasárnap déltájt lovas hírnök trappok végig a falun: mindenki ott legyen a szüreti felvonuláson. Ott is volt a falu apraja, nagyja, amikor a legények — meg a leányok lovasbandériuma felvezette a főtérre a menetet. — Bor, bor, bor, de jó ez a mádi bor... — énekelték a sokadalomban, de nem is akárhogyan, mert a szüreti felvonuláson ott volt a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz, a törökszentmiklósi Béke Tsz, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola pávaköre a jászárokszállási Osörsz együttes, a jászapáti, jászfényszarui, jászjákóhal- mi, pórtelki pávakör — és természetesen a házigazdák — a helyi áfész pávaköre — a mindig nótáskedvű Kun- ráth Sándor tanár úr vezetésével. ■■■■■■ A népviseletbe öltözött csőszlányok, legények után hintó hozta a hegybírót. A menetet a maskarák, másnéven bohócok szamaras fogata zárta — nevetést hagyván mindenütt maga mögött. — Ihaj, csuhaj, sose halunk meg! — Vagy csak egyszer! — jöft-t rá a válasz. A menet a strandfürdőhöz vonult, s hiába volt a „Mélyvíz, vigyázat!” figyelmeztető tábla. Kiss István tanácselnök üdvözlő szavai után a mezőtúri énekesek rögtön belementek a nagy medencébe. Nóta töltötte meg a betonarénát, víz helyett. — Ej, haj, leszedik a szőlőt nemsokára... — fújták a dalosok. S hogy már a Jászságban már javarészt le is szedték, arról a legények vállán csüngő hatalmas fürtök tanúskodtak. A gyönyörű ősparkban jó ezres közönség hallgatta végig az) együttesek műsorát, amely egy őszi népdalcsokor közös éneklésével zárult. Alkonyattájt már igazi báli hangulat uralkodott az alkalmi, szabadtéri hangverseny- terem környékén. — Pifta, ifol-e muftot? A kicsúfolt legény egy üveg kőbányai világossal intett vissza: mustot különben sem tudott volna inni, meyt szüreti vidámság ide, vagy oda, sehol sem mértek mustot, akárhogy csörgette zsebében a vendég a jó magyar forintot, arról sem győződhetett meg. hogy milyen a híres neves szentandrási bor. Nem akadt rá vállalkozó, hogy csapra üssön néhány hordót, ezt bizony joggal kifogásolták a borisszák. De azért nem romlott el a dalosok, meg a szentandrá- siak jó , hangulata estére sem. lehetett inni a strand melletti büfében jó fajta szegedi és szekszárdi borokat — a sört se kellett hűteni — elvégezte a természet. — Most kezdődik a, most kezdődik a tánc — húzták a citerásök, s akiknek foizser- gett a talpa, mehetett táncolni a művelődési házba, a szüreti bálra. Szőlőt is lophatott bárki, de jaj volt annak, akit rajtakaptak, vitték ítéletre a hegybíró elé. — ti — Szívemben zengő dal Kovács Kati nagylemeze Az első tánc- dalfesztivál „Nem leszek a játékszered” című számát éneklő Kovács Katit igen vegyes érzelmekkel hallgatta a tv-nézők sokszázezres tábora. Sokan már ekkor a jövő nagy sztárjának kiáltották ki, mások a biztos bukást jósol- | ták. Az id,ő, az egyre fokozódó népszerűség, az optimistákat igazolta. Kovács Kati a magyar könnyűzenei élet azon egyéniségei közé tartozik, aki nemzetközi bemutatókon, versenyeken is sikerreL képviselte a hazai műfajt. A Szívemben zengő dal című nagylemezén a legújabb Kovács Kati-dalok közül kilencet hallhatunk. A szerzemények Demjén Ferenc és Lerch Károly alkotásai. A V’Moto Rock szerzőpárosa természetesen az együttes stílusából rengeteget „belopott” az énekesnő dalainak zenéjébe, szövegébe egyaránt. A lemezfelvételnél olyan kitűnő muzsikusok segítkeztek az előadónak, mint Dés László (szaxofon). Karácsony János (gitár). Solti János (dob). A kibővített hangszeres gárda kiváló zenei anyagot produkált. amely nagyszerűen ötvöződött az énekesnő hangjával. A lényeg című nyitószám a 4—5 évvel ezelőtti Bergen- di együttes zenei hangulatát idézi, könnyed, rock and rollos muzsikájával, szárnyaló énekével. Kontrasztként hat a következő szerzemény nosztalgikus, lírai hangulata. Címe: Túl hamar. Kovács Kati is szívesen „kiruccan” a d,isco világába, ezt bizonyítja a Boogie-voogie- Lady című nóta, melyet igen temperamentumos tolmácsolásban hallhatunk. Az A-oldal dalai közül ragyogó hangszerelésével, dinamikus, mégis finom kíséretével emelkedik ki a Sose kell, hogy kérdezz refrénű dal. A második oldal a címadó szerzeménnyel kezdődik. A lírai hangulat magával ragadó. valószínű a „hosszú életű” Kovács Kati-dalok között tartják majd számon. Ugyancsak slágeresélyes a következő két szerzemény, az Elragadhat messze a szél, illetve a Kötődés. A jól sikerült album szerkezeti ösz- szeállítása is kitűnő. A befejező dal — Dominó — játékos ritmusa, muzsikája kerek lezárása Kovács Kati legújabb lemezének. — fekete — Vasárnaptól Szolnokon Túri szőnyegek és cserepek Kiállítás a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban A kiállítás egy részlete Vasárnap délelőtt Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban megnyitották a Túri szőnyegek és cserepek című kiállítást, amelyen a Mezőtúri Fonalnemesítő és Szőnyegszövő, valamint a Fazekasak Nép- művészeti Háziipari Szövetkezetének legszebb termékeit mutatják be. A reprezentatív kiállítás megnyitásán ott volt Majoros Károly, a megyei párt- bizottság titkára. Kukri Béla, a szolnoki Városi Tanács elnöke. A megjelentek nagy tetszéssel fogadták Fancsali Oldamur (klarinét), Veress Ágnes (zongora), a mezőtúri zeneiskola tanárai játékát, akik Bihari Verbunkját szólaltatták meg. A tárlatot Móricz Béla. a mezőtúri városi pártbizottság első titkára nyitotta meg. Méltatta, hogy a fazekasok, szőnyegszövők megyeszékhelyen történő jelen bemutatkozására Mezőtúr felszabadulásának 35. évfordulóján került sor. A túri szőnyegekről szólva elmondta, hogy ma már a világ minden táján keresettek, s megbecsültek a szövőgépek fölé hajló, a szőnyeget csomózó mezőtúri lányok, asszonyok kezemunkái. Kordováner János tervei alapján szebbnél szebb szőnyegekkel lepik meg vásárlóikat. A fazekasok munkáját, alkotásait méltatva arra emlékeztetett a mezőtúri párt- bizottság első titkára, hogy a túri cserép legnevesebb műve’ói nyomdokain haladva felnőtt az a fiatal fazekas nemzedék, amely újabb és újabb dicsőséget, hírnevet szerez a túri agyagnak. A megnyitó szavakat követően a szép számú közönség megtekintette a kiállítást. A szemet-lelket gyönyörködtető bemutatón Kosa Klára, Busi Lajos és Gonda István népi iparművészek alkotásai mellett ott láthatja az érdeklődő közönség Kozák Éva és Kőműves Lajos, a népművészet ifjú mesterei munkáit, s nagy örömünkre idős Jakucs Imre, a népművészet mestere, a kortárs fazekasművészet nagy öregje is kiállította művészettörténeti értékű gyönyörű alkotásait. A pompás túri szőnyegek méltó keretet biztosítanak a bemutatott kerárrűának, sajnálatos, hogy helyhiány miatt a kiállítás tervezője nem vállalkozhatott több „szőnyegcsoda” kiemelésére, központba állítására. Hiányoljuk, hogy a szőnyegeket készítő szövőnők vagy kollektívák nevét nem tüntették fel —■ ahogyan azt sem tartjuk jó megoldásnak, hogy a fazekasművészek munkáit nem jelölik Külön-külön alkotójuk nevével. A kiállított cserépedények mindegyike olyan míves mestermunka, hogy alkotóitól nem lehet elvonatkoztatni semmiféle rendezői elv érdekében sem. A kiállítást követően a művelődési központ elsőcsarnokában Kun Antalné tartott szőnyegszövő bemutatót. A reprezentatív tárlatot november 20-ig láthatja a közönség. T. L. Verőfényes hétvége A Blikkbe igyekvőket már a legnagyobb magyar vidéki város is szép látvánnyal fogadja: éjjel-nappal - vasárnap is - füstölög Miskolc iparnegyedének kéményerdeje N ehezen adja meg magát a nyár. A borongás, szemerkélős szombatért ragyogó, verőfényes vasárnappal kárpótolt a koraősz. Aki csak tehette, ki is használta a kirándulásra kitűnően alkalmas időt, Szolnok megyéből is hosszú kocsisorok indultak a Jászságon át a Mátra, a Bükk felé. Nem is bánták meg, akik észak-magyarországi túrával töltötték az első októberi vasárnapot: ezernyi színben pompázó hegyoldalakkal, hervadt levéltől tar- kálló-zizegő turistautakkal, rohanó, kristályvizű hegyi patakokkal és még megannyi szép, őszi látnivalóval várta látogatóit hazánk egyik legszebb tája. (Temesközy F. felvételei.) A Miskolcról, az ország legszebb szurdokvölgyén át Lillafüredre vezető út mentén a cseppköveikről és ösrégészeti leleteikről híres barlangokat rejtő, hatalmas mészkőfalak vonzzák az alföldi tájhoz szokott tekintetet A Lillafüredre kirándulók nem kerülhetik el a függőkertek, parkok övezte Palota Szállót, a SZOT ismert téli-nyári üdülőjét 'Égy-egy kiemelkedő, dicsőséges vagy gyászos történelmi esemény évfordulója mindig kivételes alkalmat, lehetőséget jelent a tömegkommunikációs eszközök számára. Alkalmat a visszapillantásra, az — esetleg — emelkedett hangú méltatásra, az elmélyültebb, összefüggéseket is kereső történelmi vizsgálódásra. A műfaji lehetőségek természetesen korlátlanok, zenével, riporttal, irodalmi és dokumentum-összeállítással, ke- rekasztal-beszélgetéssel, interjúval egyaránt megidéz- íhetők korok, sorsfordulók, személyiségek. Három temetés A rádióban, televízióban megjelenített história alighanem az egyik leghatásosabb (de mindenképp: ' a legtömegesebb) formája a történelmi ismeretterjesztésnek. Egy-egy műsor érdekessége, figyelmet érdemlő volta elsősorban azon múlik, képes-e a történelemről, mint mához köthető folyamatról szólni. Az 1848,49-es forradalom és szabadságharc — s a XIX. századi magyar történelem — három kiemelkedő személyiségére emlékezett a rádió október 6-án, a szabadságharc s a függetlenségi mozgalom fizikai és morális lefejeztetésének 130. évfordulóján. A „Három temetés” című dokumentum- műsor, amely a Rádiószínház bemutatójaként hangzott el, nélkülözött minden ünnepélyességet, pátoszt, viszont helyénvaló, okos di- daktikussággal, a különböző fajsúlyú dokumentumelemek dramaturgiailag is jól kiszámított elegyítésével a mártírhalált halt első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos, Kossuth és Deák Ferenc életéről, politikai tevékenységéről és pályafutásáról szólt árnyaltan. S így lett ez a műsor igazán ünnepélyes. A három, egymástól eltérő sorsú, pályájú államférfi egy műsorban való „szerepeltetéséhez” az a köznapi tény adta a szerkesztő Takács Ferencnek az „ötletet”, hogy a Kerepesi temetőben közel vannak egymáshoz díszsírhelyeik. Életükben vajon mikor kerültek, kerülhettek közel egymáshoz? Erre igyekezett válaszolni a „Három temetés”, de végéredményben sokkal többet nyújtott a három párhuzamos életrajznál — a XIX. század mintegy felének-harmadának súlyos társadalmi, politikai konfliktusai is benne foglaltattak, körvonalazódtak. Az idézett, elhangzott dokumentumok tartalmánál — jó szerkesztés és értő rendezés révén — többet, izgalmasabbat. újat is nyújthat; egy műsor — mindezt kiválóan, magas színvonalon példázta a Cserés Miklós dr. rendezte „Három temetés”. Röviden Utazni, barangolni, rpás országok, népek életébe, művészetébe, kultúrájába bepillantani — maradandó, nagyszerű élmény. Az utazó rádióriporter feladata: megosztani élményeit a rádióhallgatóval — lehetőleg minél teljesebben. A „.Barangolás ^Európában” című összeállítás darabjai, egyes részletei önmagukban élvezetesek voltak, ám az egyórás műsor egészében unalomba fulladt, sablonos, öt- lettelen szerkesztése miatt. Az NDK nemzeti ünnepe alkalmából több műsor hangzott el a múlt héten, többek között jó hang játékok és gyengécske zenei összeállítások. — eszjé —
