Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 7. Megoldás Szöveg nélkül \: a 3 ..-----, V. •*> ( \ !i y \y- „ . . . 'A\ :: ■; : ■ / >\ V\ : : • \ ,5\ N? ; J i N /VT-** , :• : • 1., ; »*• * • "*•**! W-V \ : ■ M * V i: \ . \-M. í 5 í \ tr ; V.!í v. • : •* *\ :: *, A \ Vv ___/ • *• Ködben- Ogy látom, a szomszéd leszüretelte a hobbiszőlőjét Ezen nevet... Az énekesnőjelölt izgatottan kéri a tanárt: — Mester, a teljes igazságot akarom tudni. Mit gondol, használható lesz valamikor az én hangom? — Persze, miért ne? Például tűzvész esetén. * * * Az orvos azt kérdezi a páciens feleségétől: — Valóban megissza a férje a napi egy pohárka vörösbort, ahogy javasoltam? — Persze, doktor úr, sőt már egy fél évvel előre teljesítette a tervet. Vádlott, miért hamisította erre az iratra a más aláírását? — Azért), kérem szépem, mert én nagyon vigyázok a saját becsületes nevemre, és nem akartam kompromittálni! * * * Párbeszéd a házaspár között: Férj (amikor késő éjjel hazaér): — Kitalálod, drágám, hol voltam? Feleség: — Kitalálom. De előbb mondd el a magad meséjét! * * * — Tegnap a második felvonás után elmenekültem a színházból, szörnyen unalmas volt a darab. — De miért nem mentél el az első felvonás után? — Hát mert akkor óriási sor állt a ruhatárban! * * * A gazdag embernek halála után özvegye síremléket állíttatott, ezzel a felirattal: „Nyugodj békében!” Nemsokára kihirdették a végrendeletet, és kiderült, hogy az asszony nem szerepel az örökösök között. Ekkor a bús özvegy megparancsolta, hogy a síremléken levő feliratot a következő szavakkal egészítsék ki: „Amíg utánad nem jövök”. * * * — Hallottam, hogy a feleséged ikreket szült. Kisfiúk vagy kislányok? — Szerintem az egyik fiú, a másik lány — de az is lehet, hogy fordítva! Lefekvés előtt... Helyzetkép Jó ötlet — Mit vágsz ki az újságból? — Egy rövid cikket egy férfiról, aki azért akart elválni, mert a felesége folyton a zsebeiben turkált. — No és mit csinálsz ezzel a kivágással? — Hát a zsebembe dugom! z oroszlán magához rendelte a vadon középvezetőit 5 a medvét, a farkast és a kígyót. — Fiúk! — kezdte szokatlan nyájassággal az oroszlán. — Azért kértelek benneteket erre a kis beszélgetésre, mert egy fontos kérdésben kell határoznom, és tudjátok, a sorsdöntő lépéseim előtt mindig meghallgatom a ti véleményeteket is. Röviden tehát arról van szó, hogy a vadon legfelsőbb vezetője, Nyuszi elvtárs nemrégiben az erdő legnagyobb tisztásán járt és szomorúan tapasztalta, hogy a fű alaposan megritkult, sőt valaki elfelejtett káposztát ültetni a réten, pedig köztudott, a káposztát mindannyian nagyon szeretjük. Határoznunk kell, ültessünk-e oda káposztát. Várom a véleményeteket. Az oroszlán szavait zavart csend fogadta. Végül a kígyó megszólalt: — Szszszerintem .. — Nem szívesen szakítalak félbe — mordult az oroszlán — de mielőtt bármit is mondanál, szeretnélek emlékeztetni a múltkori eseÚgy legyen tedre, amely csak azért nem vont maga után fegyelmit, mert Nyuszi elvtárs irántad táplált bizalma határtalan. — Folytasd, kérlek. A kígyó csomót kötött magára és nem szólt többet. — Ha szabadna megjegyeznem ... — köszörülte torkát a medve — nem tudom, mennyire fontos... — Bocsáss meg. medve koma a közbeszólásért — mondta az oroszlán —, de azt hiszem, nem árt, ha eszedbe juttatom, hogy a tavalyi mézfelhasználásod túllépte a megengedett keretet, és csak Nyuszi elvtárs jószívén múlott, hogy még mindig középvezető vagy, nem pedig éjjeliőr. Parancsolj, hallgatlak. — Brumm — summázta bólogatva véleményét a medve. — Helyes — ásított nagyot az oroszlán. Aztán a farkashoz fordult: — Neked mi a véleményed ? Ültessünk káposztát vagy se? Persze, mielőtt döntenél, megjegyzem, hogy tegnap többen is látták, amint az őzikék lakhelye körül ólálkodtál és csörgött a nyálad, holott Nyuszi elvtárs határozottan megtiltotta a húsevést. Nos? — Tulajdonképpen ... — húzta be a farkát a farkas. — Köszönöm, fiúk. Tudtam, hogy megegyezünk, és mostmár elárulhatom, a tisztáson tegnap megkezdték a káposztamagok vetését. Kívánjuk, mielőbb keljenek ki a magok mindannyiunk, de elsősorban Nyuszi elvtárs nagy- nagy örömére. — Ügy legyen! — sóhajtottak egyszerre a lesoványodott középvezetők. _________________— dó S zórakoztató műsor Televízió Magyarország egyik nagyhatalma, ezért nem csoda, hogy Küszvágó Ottó szerkesztő így szólt Napos Kelemen szerkesztőhöz: — Te Kelemen, a kedves közönség már nem nevet a képernyő előtt a kabaré jeleneteken és a szakállas viccekén! — Akkor most mit csináljunk? — kérdezte Kelemen. — Van egy nagyszerű ötletem! — mondta Ottó. És kezdetét vette az új szórakoztató műsor. Egyik riporter: (Közvetlenül az illetékeshez.) Ügy tudom, hogy önöknél gyesre ment a hatékonyság, csütörtököt mondott az export, táppénzes állományban van az üzemi demokrácia, félhalott a minőség, sikkasztott a főkönyvelő, korróziót kapott az alapanyag, rubeolát a vállalati gazdaságszervező, bőregerek költöztek a gyárkéménybe, és gyúlékony anyag mellett szivarozott az éjjeliőr! Válasz: Úgy érzem, hogy önkritikát kell gyakorolnunk, de azért még nem állunk rosszul, mert a szomszédos Főtengely Gyárban egy huszonnyolcmillió forintos francia célgépre esik az udvaron az eső. He, he... Kommentátor: Mit fűzzek ehhez kedves nézőink? Kell ennél még több vicc?! Másik riporter: (Közvetlenül az illetékes háta mögött.) Úgy tudom, hogy a kacsaúsztató lecsapolására felvettek állami hitelt, hogy silótornyot építenek a helyére, de nem silótornyot, hanem idegenforgalmi kilátótornyot építettek, ahol harminc forint egy féldeci törköly, és ahonnan a munkaegységből élő helyi lakosság nem látja, hogy merre- felé kell hazamenni. Válasz: Én ebben nem látok nagy problémát, de azért fel fogjuk hívni a tagság figyelmét, hogy a saját földünkön, saját kamatlábunkon álló kilátó- toronyban ne foglalják el a helyet a turisták elől, vagy csak kemény valutáért igyák a törkölyt, mert az adósság minket is kötelez. Kommentátor: Mit fűzzek ehhez kedves nézőink? Kell ennél még több vicc?! Harmadik riporter: (Közvetlenül az illetékes szárnysegédjéhez.) Ügy tudom, hogy az OPEC tudta nélkül, itt a Velencei-tónál is megkezdődött az olajcsata. Már hétszáz motorcsónakos horgászt kitiltottak a tó területéről, mert napi tizenhét liter motorolajjal szeny- nyezték a vizet. A napi nyolcezeröt- százhatvankét fürdőző viszont százhúsz liter napolajjal szennyez, ha bekenve magát bemegy fürdeni. Nincs itt valami ellentmondás?’ Válasz: Nincs. Persze, ha ki tudnánk tiltani a fürdőzőket és .a nyaralókat is a Velencei-tó környékéről, akkor sokat tehetnénk a környezetvédelemért, mert visszaállna természetes állapotába a szamárkóró, a nadálypióca és a nádi poszáta. Kommentátor: Mit fűzzek ehhez kedves nézőink? Kell ennél még több vicc?! Negyedik riporter: (Közvetlenül egy illetéktelen emberhez.) Ügy tudom, hogy maga gyújtotta fel ezt a sok büdös műanyag hulladékot itt a lakótelep szomszédságában!? Válasz: Én hát! De parancsra tettem! A főnökeim ugyanis egy másik lakótelepen laknak, és azt monták, gyújtsa fel ezeket a bakelit pityorkákat Józsi bácsi, mert kell a fenének. Fel is gyújtottam, mint a tavalyi avart. És ez a bakelitpityorka-hulladék ötven tonna kérem! Mégsem vihetem át a hátamon máshol felgyújtani! Sokkal egyszerűbb, ha kiköltöztetik a lakótelepet, amíg én égek. ommentátor: Mit fűzzek ehhez kedves nézőink? Kell ennél még több vicc? Kell ennél jobb szórakoztató műsor?! Ugye nem?! Ezért a jövő havi riportjainkban beszámolunk önöknek, hogy a kisbarcsai tehénistálló tetejét grízestésztából csinálták, hogy Budapesten is lehet kétmilliót lopni, hogy a Tisza gondatlanság miatt visz- szafelé folyik, és hogy egy-két üzemünk fejes helyén fejetlenség uralkodik. Remélem, jól szórakoztak, a viszont látásra! Tormai László
