Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

1979. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tettekkel a mi világunkért! Úttöröparlament Szolnokon és Tiszafüreden Tisztelgés a zászlónak Harsona és pergő dobszó jelezte: kezdődik a kisbo- bosok és úttörők szolnoki parlamentje, amely tegnap délelőtt tanácskozott a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ nagytermében. A legfiatalabbak városi fóru­mára 19 úttörőcsapat mintegy tízezer kisdiákja küldte el 118 kék és piros nyakkendős képviselőjét. Véradókat köszöntöttek Jubileumi ünnepség a megyeszékhelyen Részt vett a tanácskozá­son Jakatics Árpád, a váro­si pártbizottság titkára, Deák László, a KISZ megyei bi­zottságának titkára, dr. Földy Dánielné, a megyei úttörőelnökség elnöke, Ka- nyó Sándor, a KISZ városi bizottságának első titkára. A meghívott vendégeket Szabó Olga, a Beloiannisz úti Általános Iskola úttörő- tanácsának titkára, a parla­ment levezető elnöke kö­szöntötte. Ezt követően Kelemen Bélá- né, a Magyar Üttörő Szö­vetség városi elnökségének elnöke számolt be a kisdo­bosok és úttörők VI. parla­mentjétől eltelt időszak ese­ményeiről, a feladatok meg­valósításáról. a munka ta­pasztalatairól, a további ten­nivalókról. Elmondta, hogy az utóbbi három évben összehívott munkajellegű csapatösszejö­vetelek egyre gyakrabban adtak módot a gyerekeknek a véleménynyilvánításra, a kollektív döntésre. Az úttö­rő és kisdobos tanácsok rendszeresen dolgoznak, a legjobbak között van a Rá­kóczi úti iskola úttörő és a szandaszőlősi iskola kisdo­bos tanácsa. Hangsúlyozta, a fejlődést jelzi, hogy az előző parlament óta az inté­zeti pártszervezetek, az is­kola- és a csapatvezetések nagy gondot fordítanak a jobb közösségi élet ösztön­zésére. Több csapat például kiváló raj, őrs, szakkör cím elnyerésére ziászlószalagot, kupát, kis vándorzászlót, plakettet, oklevelet alapított. Kiemelte, hogy az Együtt — egymásért kétéves, és a Mi világunkért — országos mozgalom elérték céljaikat Nemcsak az úttörőközössé­gek, hanem a gyermekekés a felnőttek kapcsolatát is erősítette, növelte a felnőtt társadalom felelősségérzetét a gyermekekért. Beszélt arról, hogy az el­múlt évben városunk 9673 út­törője és kisdobosa 128 ezer 826 társadalmi munkaórá­ban dolgozott Szolnokért. Szólt arról is, hogy a me­gyeszékhelyen 19 úttörőcsa­pat közül 16 rendelkezik csapatotthonnal. A beszá­molás időszakában avatták a rákóczifalvi, a Tallinn, a Délibáb úti iskolákban a társadalmi összefogással ké­szült csapatotthonokat. A beszámolót szekcióülé­sek követték, amelyeken a gyerekek elmondták vélemé­nyüket a közéletiségről, a politikai aktivitásról, a ta­nulásról. és az úttörőéletről. Vitatkoztak arról, hogyan történik a munkára nevelés az úttörőcsapatokban, szóltak a testedzésről, a sportról, a táborozásról, és a játékról. A parlament délutáni ple­náris ülésén a szekciótitká­rok számoltak be munkájuk­ról, majd két pajtás külföldi élményeiről beszélt. Ezt kö­vetően megválasztották a megyei úttörőparlament kül­dötteit. A kisdiákok tanács­kozását a KISZ-esek kö­szöntő műsora zárta. * * » Tizenhét úttörőcsapat 75 kisdobosa, úttörője adott szá­mot — négy és fél ezer paj­tása nevében — tegnap dél­előtt Tiszafüreden, a műve­lődési központban megtar­tott parlamenten az 1976 óta eltelt időszak eredményeiről. Javultak az úttörőmunka fel­tételei, ma már kilenc úttö­rőszobával, 13 sportudvarral rendelkeznek a járás álta­lános iskolái. Felépült a nagyvisnyói úttörőtábor, ahol évente ezer gyerek táboroz­hat. Erősödött a mozgalom szervezeti jellege, és ebben az évben másfél ezer úttö­rő tett szakpróbát. A helybeli Váci Mihály pedagógus KlSZ-alapszerve- zet meglepetésként emeletes tortákkal kedveskedett a szünetben a küldötteknek. A mindvégig játékos hangulatú összejövetelen az igazgató­kon, csapat- és rajvezető­kön, valamint a járási párt- bizottság munkatársain kí­vül meghallgatta a hozzá­szólásokat Filipp Gyenyisze- vics Kiva, a Tiszafüred fel­szabadításáért harcoló szov­jet katonák egykori pa­rancsnoka. Az úttörőparla­ment alkalmából a Kiss Pál Múzeumban és a művelődé­si központban a járás úttö­rőéletét bemutató kiállítások nyíltak. — sze — dszm Fotó: Tarpai Ünnepséget rendezett tegnap délelőtt a szolno­ki városi tanács nagyter­mében a Magyar Vörös- kereszt Szolnok megyei Vezetősége és a megyei Vérellátó Szolgálat, a vér­adómozgalom 30. és a té­rítésmentes véradás 20. évfordulója alkalmából. A megjelenteket, a mozga­lom önzetlen aktíváit, szer­vezőit, a meghívott vendége­ket — köztük dr. Gyűszű Miklóst, a Magyar Vöröske­reszt főtitkárhelyettesét, dr. Boros Ottónét, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét, az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek jelen­lévő vezetőit, képviselőit, — dr. Baki Magda megyei főor­vos-helyettes, a Vöröskereszt megyei vezetőségének elnöke köszöntötte. Jubileumi megemlékezést dr. Kun Ákos, a megyei Vér­ellátó Szolgálat osztályveze­tő főorvosa tartott. Emlékez­tetett arra, hogy a II. világ­háború után hazánkban is szükségszerűvé vált a vérrel való gyógyítás bevezetése és klinikai gyakorlatban való legszélesebb körű alkalmazá­sa. Ezért a kormány 1949- ben elrendelte az Országos Vérellátó Szolgálat létreho­zását, a véradók szervezésé­vel pedig a Magyar Vörös- keresztet bízta meg. így épült meg 1954-ben a szol­noki szolgálat épülete is. Akkor, 1949-ben a Magyar Vöröskereszt nehéz körülmé­nyek között, megfelelő ta­pasztalatok nélkül kezdte meg a szervező munkát. Ar­ra törekedett, hogy kialakul­jon egy tábor, amely folya­matosan rendelkezésre áll a véradásra. Akkor a donorok még pénzbeli térítést kaptak segítségükért. Aztán 1959- ben Debrecenben száznegy­venöt véradó elindított egy mozgalmat, amely tért hódí­tott az egész országban: a A törökszentmiklósi Al­földi Építő-, Szak- és Sze­relőipari Szövetkezet rende­zésében folytatódott pénte­ken a szövetkezeti iparban szakmát tanuló harmadéves fiatalok megyei vetélkedője, ezúttal a szobafestő-mázoló szakmákban tették próbát. A verseny elméleti része a 633. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet kollégiu­mában zajlott, a gyakorlati feladat pedig a Költői An­na úton. A volt Komarov terem átalakítási munkái­térítésmentes véradást. A fő­orvos nagy elismeréssel szólt arról a sok ezer emberről — a megyében 23—24 ezer ál­landó véradó van, — akik a legrágábbat adják beteg tár­saik gyógyításáért, a szerve­zőkről, akik fáradtságot nem ismerve szereznek újabb és újabb hívet a mozgalomnak. Köszöntötte a jubileumi ünnepség résztvevőit — és rajtuk keresztül a megye ak­tíváit — dr. Gyűszű Miklós. Elmondta: a Vöröskereszt Országos Vezetősége szep­temberi ülésén értékelte a véradómozgalom helyzetét. Megállapíthatta, hogy míg 1960-ban a térítésmentes vér­adás az összesnek csupán 3,1 százaléka volt, ma 91,5 szá­zaléka, ami világviszonylat­ban is elismerésre méltó. Az országos vezetőség nevében elismerését és köszönetét fe­jezte ki a donoroknak, a vér­adó szervezőknek embersé­gükért, önzetlenségükért. Ezután a Vöröskereszt fő­ből vállaltak részt a verseny­zők: a terem belső falának minőségi, enyves festése volt a feladat. Mint egy nappal koráb­ban Törökszentmiklóson, a kőműves tanulók versenyé­ben a helybeli párosnak si­került a legjobban a mun­ka, most megint törökszent­miklósi versenyző került az élre, jutott tovább a Heves megyei KISZÖV rendezésé­ben október 26. és 28. között Egerben sorra kerülő terü­leti döntőbe. titkárhelyettese kitüntetése­ket adott át. A Vöröskeres tes Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta a be- senyszögi Szurmai Imréné. A kitüntetés bronz fokozatát özvegy Keve Mihályné kar­cagi és Máj zik Károly szol­noki vette át. Harmincszo­ros véradásért zöld plakettet heten, emlékplakettet ket­ten, Kiváló Véradószerve­ző kitüntetést nyolcán, pla­kettet hárman kaptak. Az MN 1775-ös számú alakulat katonái — akik ezer liter vért adtak — és a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskola egészségügyi szolgála­ta megkapta a Vöröskereszt Országos Vezetősége és az Országos Hematológiai Inté­zet oklevelét. Köszöntötte az ünnepségen a mozgalom tagjait dr. Bo­ros Ottóné, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, és Oláh János, a Hazafias Nép­front megyei titkára is. — V — Koszorúzás Mezőtúron Mezőtúr felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére ünnepséget tartottak tegnap a szovjet hősi emlékműnél. Ünnepi beszédet Papp Já­nos, a városi tanács elnöke tartott, v mely után megko­szorúzták az emlékművet. Az ünnepségen adták át idős Csuka Lajosnak, a vá­ros első kommunista párt- titkárának a város díszpol­gára címet. A „Mezőtúr vá­rosért” emlékplakettet ugyanott adták át Takács Józsefnek, a Hazafias Nép­front városi titkárának. Ku­pái Sándor fafaragó népmű­vésznek és Salánki Istvánné nyugdíjas közművelődési fel­ügyelőnek. Szakmunkástanulók versenye Törökszentmiklós kitett magáért Rádolgoznék egy évet A keze szinte vonzza a tekintetet. Hosszú ujjai kö­zött vitustáncot jár a go­lyóstoll, élénk gesztikulálás- sal kíséri szavait. Láthatóan zavarban van, nem szeret magáról beszél­ni, minduntalan visszakanya­rodik a többes szám első személyhez. — Nehéz idők jártak ak­koriban, negyven esztende­je. A magamfajta lakatos segédnek nem volt sok vá­lasztási lehetősége a munka- vállalásban. Egy pillanatig sem csodálkoztam, hogy a szolnoki fűtőházhoz csak se­gédmunkásnak vettek fel. Télen is a szabadban dolgoz­tunk, majdnem odafagyott a kezünk a hideg vashoz. — Ügy tudom, az édesapja is fűtőházi munkás volt. — Asztalosként dolgozott a kocsijavítóban 1914 óta. Amikor a háború után, 1946- ban művezető lettem, apám évekig a beosztottam volt. Akkoriban ez nem számított különlegességnek, én mégis minduntalan zavarba jöttem, ha őt kellett valamire uta­sítani. Keményre fagyott arcán halvány mosoly fut át. — A beosztottjai hirtelen embernek' tartják. — Szent igaz, könnyen ki­csúszik a számon a károm­kodás, de sohasem harag­szom. A munka, amelyet az itt dolgozó hetvennyolcunk­ra bíztak, nem tűri a felür letességet, hiszen alapjában véve emberek élete függ az alaposságunktól. Félévenként átvizsgáljuk a szerelvények személygépkocsijait, szó sze­rint a legutolsó csavarig. * * * Juhász Ferencről, a MÁV szolnoki csomópontja vonta­tási főnöksége kocsijavító részlegének művezetőjéről talán sose hallottam volna, ha nem kap levelet szer­kesztőségünk, amelyben Fon­tos József tömören felsorolja Juhász Ferenc érdemeit: 1945 óta párttag, többszörös­kiváló dolgozó, kiváló újító, több kitüntetést is ka­pott már társadalmi munká­jáért, kiváló népi ellenőr, kiváló vasutas. „Gondolom, érdemes lenne személyével foglalkozni” — fejezi be le­velét Fontos József, aki év­tizedeket dolgozott már együtt Juhász Ferenccel. Szóba hozom a csupa-di- cséret levelet. Juhász Ferenc csóválja a fejét. — Tudok róla, hogy Jós­ka írt maguknak, miután postára ad;ta, elmondta ne­kem. Nagyon mérges lettem. Semmi különöset nem csi­náltam, csak amit szeret­tem. A napokban jöttem vissza betegállományból: hiába, ötvenkilenc év az öt­venkilenc év, nem vagyok már a régi formában. De amikor becsöngetett hozzám az egyik fiatal munkatár­sam, hogy most szerelt le, szeretné, ha két gyerekét felvennék az óvodába, elfe­lejtettem a betegágyat, és ad­dig mentem, amíg végül is sikerült elintézni, hogy a gyerkőcök óvodába kerülje­nek. i— Milyen minőségben in­tézte a felvételt? — Tagja vagyok annak a bizottságnak, amely az óvo­dába íratás jogosultságát el­bírálja Ismerve az ifjú apa körülményeit, jó szívvel ki­álltam mellette. Miközben beszélgetünk, többen is bejönnek a szűk művezetői irodába, tanácsot kérnek, aláíratnak valamit, egyszóval Juhász Ferencnek nincs sok ideje a társalgás­ra. Csajbók József asztalos csoportvezető is egy halom aláírni valót tesz az asztal­ra. Amíg a művezető a pa­pírokkal foglalkozik, félre­húzódunk Csajbók Józseffel. — Milyen embernek tartja Juhász Ferencet? — kér­dezem. — Szigorú főnök, az biz­tos. De jogtalanul sose ve­szekszik, és a haragja pil­lanatok alatt elillan. Tizen­hét éve dolgozunk együtt, tudom, hogy érdemes adni a szavára. Láthatja, elég rossz adottságú munkahelyünk van — talán majd az új ko­csijavítóban jobb lesz — mégis hibátlanul dolgozik a gárda, és ebben nagy szere­pe van Feri bácsinak is. Mindenütt ott van, szíveseb­ben jár-kel a kocsik, sínek között, minthogy az irodájá­ban üljön. Sajnos, borzasztó nagy nálunk a munkaerő- hiány, lazsálásra nincs idő és gyakran Feri bácsi keze munkájára is szükség van. A művezető végez a pa­pírmunkával. — Szevasz. Jóska! — kö­szön el az asztalosok cso­portvezetőjétől, aztán hoz­zám fordul: — Jövőre nyugdíjba me­gyek, bár egy évet még szí­vesen rádolgoznék, mondjuk az új kocsijavítóban, mint szaktanácsadó. Feltéve, ha addigra készen lesz. Ez a munkaterület épp olyan el­avult, mint a gőzmozdony, amiből egyet megtartottunk emlékül, de nem hagyjuk „unatkozni”: a szerelőcsar­nokot fűtjük vele. — Mire emlékszik vissza a legszívesebben az eltelt negyven évből? — Erre könnyű válaszol­ni. Két esztendeje vehettük át a Kiváló Dolgozó kitün­tetést a fiammal, aki ugyan­itt kocsdvizsgáló. Szégyen, nem szégyen, könny szökött szemembe... B. J. Szurmai Imréné átveszi a kitüntetést dr. Gyűszű Miklóstól

Next

/
Thumbnails
Contents