Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
1979. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jószkiséri Lenin Tsz ll-es üzemegységének kertészetében az idén szegfű termelését kezdték el mintegy ötezer négyzetméter területen. A termésvirágot a ceglédi Magyar- Szovjet Barátság Tsz-en keresztül értékesítik. Képünkön hálót húznak ki, hogy megakadályozzák a növekvő szár eltörését Éppen csak a karbantartásra nem jut idő Már beszélik: változtatni kellene Ne mindent mindig csúcsidőben — A tavalyi utolsó negyedévet igen jelentős lemaradással kezdtük. Több mint tízmillió forint hiányzott a termelési terv 9 hónapra ütemezett részéből. Az év végéig azonban mindenáron any- nyi terméket akartunk készíteni, amennyit az év elején elgondoltunk. A hiányt'csak úgy pótolhattuk, ha egy percre sem áll meg a munka. Nem kapcsoltuk hát ki a minden órában óriási értéket előállító gépeket akkor sem, mikor tudtuk, hogy a karbantartást nem halogathatjuk büntetlenül sokáig. Aztán a hajrának az idei év elején meg is ittuk a levét. A masinák maguk kényszerítették ki a javítást: leálltak vagy rettentően pontatlanná váltak. Egyszerre több kulcsgép felújításán dolgoztak a tmk szerelői. Három hónapig kevesebbet termeltünk, mint szerettünk volna. Termelni, vagy javítani ? Ezzel a rossz példával illusztrálta a gépek megelőző, tervszerű karbantartásának fontosságát Izsó Gyula, a jászberényi Aprítógépgyár műszaki igazgatóhelyettese. A beszélgetés következő perceiben az is kiderült, hogy nem kellett volna egy évvel ezelőtti dolgot példaként említenie. Ahogyan a tmk-sze- relők művezetője, Gulyás Imre megfogalmazta, a vállalatnál végzett karbantartási munkákra ma is csak azért fogható rá a tervszerűség, mert az idén a havi javítási programokat betartották. A terv teljesítése azonban nem jelenthette a váratlan meghibásodások megelőzését: — Most már látjuk, hogy nem dolgozhatunk így tovább — elemezte lehetőségeit az igazgatóhelyettes —, de hosz- szú évek mulasztásait nem tudjuk máról holnapra pótolni. A forgácsolóműhelyben (ott a legelhanyagoltab- bak a berendezések) háromnégy hónapra le kellene állítani a termelést, hogy a halaszthatatlan nagyjavításokat, az esztergák, a gyaluk, a marók ellenőrzését elvégezhessük. Ma is működik olyan gépünk, amelyiknek a felújítását már három évvel ezelőtt el kellett volna kezdeni. Mégsem merjük szétszedni, mert szerződéseinket teljesítenünk kell... A karbantartási tervet nem nehéz betartani, mert csak a legsürgősebb munkák elvégzésére szánunk időt... Mégis úgy érzem, hogy apródon- ként valamikor 1980-ra utolérjük magunkat. Akkortól egyre több időnk jut a megelőzésre. — Az átállásról, a régi tmk-s rendhez való visszatérésről már gyakran beszélgetünk — kapcsolódott be a művezető —, a vállalatnál azonban még sokkal fontosabbnak tartják a termelést. Ma is öt szerelőnk dolgozik a piacra a forgácsolók között. A tmk-ban csak a néhány tagú „riadóőrség” tartózkodik. Az őrség, amelyik a váratlan meghibásodások esetén — „úgy ahogy” — működőképes állapotba hozza az elromlott gépeket. Mert a termelésre fordítható órákkal nem mindig lehet eredményesen takarékoskodni a karbantartás rovására. A „nyereségből” több, kevesebb óra mindig elvész, mert az elhanyagolt esztergák gyakrabban elromlanák. Ma sem ritka jelenség, hogy a gépeknek maguknak kell kicsikarniuk gyógyításukat; egy-egy fontos alkatrész törése után nem lehet tovább halogatni a nagyjavítást, bármennyi hét megy is „kárba”. „Kárba”, az Aprítógépgyárban ugyanis veszteségnek tekintik a hasznos karbantartásra fordított órákat. Nem is jogtalanul, hiszen a gyárkapu előtt sorban ’'állnak a megrendelők. A vállalat vezetősége százszor is meggondolja, mennyi időt szánjon a „meddő” javításokra. Náluk az árbevétel 20—25 százalékából lesz nyereség, így ’ a növekvő termelés a megelőző karbantartás elmaradásának a veszteségeit is pótolja. Egy ideig. A bőség zavarával küszködve elért sikerek .azonban csak pillanatnyiak. Csupán halogathatják a tervszerű karbantartó munka megkezdését, végleg elodázni nem tudják. Ebben azonban nemcsak a túlfeszített terv akadályozza a vállalatot. — Bármilyen furcsa is, nemcsak az akaratunkon, az árbevétel kiesés vállalásán múlik az igazi tmk megkezdése — avatott be titkaiba Izsó Gyula. — Nincs hozzá elég emberünk, hiába dolgozik 105 szakmunkás az üzemfenntartási főosztályon. Túl jó üzlet A karbantartó csoportok összetétele és munkája ugyanis igen furcsán változott az utóbbi években. A vállalat termelési lehetőségei örvendetesen (a nagyobb tőkés export az egész országnak jól jön> növekednek. Űj beruházásaik árát azonban nem csupán forintba kellett megfizetniük. Munkáskezeket kellett adni az építkezésekhez, a széreléshez, hogy a kivitelezők betartsák az ígért határidőket. És ki segítsen, ha nem a karbantartók? Az üzemfenntartási főosztály munkásainak negyede kőműves — egy gépipari vállalatnál. Ám a „saját rezsis” beruházások az ötven gépészt is az építkezésekre kényszerítették. — Annyi munkánk lenne a szerszámgépek között, hogy ki sem látszanánk belőle — kelt ki Alvári Mátyás, az egyik karbantartó-lakatos — és csarnokok építésére küldenek bennünket is. Ez nekünk igen rossz, mert felejtünk, kiesünk a gyakorlatból. De a vállalatnak sem lehet kifizetődő, hiszen a forgácsoló üzemben jó néhány gép van, amelyik szerintem már csak hónapokig húzza, ha így bánnak vele. Amikor aztán szétesik, csak dupla munkával tudjuk megjavítani. A ma és holnap kérdése Mindezt a vállalat vezetői is jól tudják. Mégis alig változtattak valamit a helyzeten az utóbbi hónapokban. Köti kezüket múltjuk, a korábbi évek helytelen gyakorlata. Ha például a tmk-ások elvonulnának a hatvani üzemcsarnok építkezéséről, akkor a kár semmivel sem lenne kisebb, mint a gépek elhanyagolásával ma okozott. A szerződések visszamondásával, a termelés hirtelen csökkentésével sem segítenének magukon. „Melyik uj- jamba harapjak?’7 — kérdezhetik a vezetők. A tréfás szólásnak azonban már csak rövid ideig szabad [Jászberényben komoly kérdésnek maradnia. Jövőre már arról kell dönteni, hogy érdemes-e elvállalni egy nagy haszonnal kecsegtető megrendelést, ha a kért termék elkészítésére nincs ember? Megengedhető-e, hogy a karbantartó szerelők új üzem építésébe kezdjenek, amíg a régi műhelyekben egyre jobban rongálódnak a gépek? A tmk-ások művezetője szerint már sokat beszélgetnek arról, hogy több gondot kell fordítani a karbantartásra. Az igazgatóhelyettes is a gépjavító csoport létszámának növeléséről gondolkodik. A beszélgetésekből és a tervekből azonban rövid idő alatt a mai helyzet megváltozásának kell kipattannia. Mert „még nincs nagy baj” az Aprítógépgyár szerszámgépeivel. A sokáig tarthatatlan állapotot ugyanis még nem elveszített forintok ezrei, csupán a munkások panaszai jelzik: „Pontos munkát képtelenek vagyunk megcsinálni gépeinken.” V. Szász József lászszentandráson Kevés a munkáskéz Négyszáz ember Kellene A jászszentandrási Haladás Termelőszövetkezetben a hét elején abba kellett hagyni a szőlő szüretelést, mert, most sokkal sürgetőbb a paradicsom szedése. A paradicsomföldeken a munka előbbre valói, mert egy korai fagy tönkreteheti a bogyókat, ugyanakkor a szőlőben nem okoz lényeges kárt a hideg idő. A munkacsúcsot tovább növeli, hogy még kint van a 15 hektár alma és az öt hektár szilva termése is. Csak a paradicsom szedéséhez kellene 400 ember hogy október 15-ig befejezhessék a munkát. Ezzel szemben az üzem csak hetven alkalmi munkást tudott „toborozni’’. Saját dolgozóival pedig képtelenek a feladatot megoldani, mert a növénytermesztésben dolgozó hatvan téesztagból harmincat leköt a paradicsom lévonal kiszolgálása. A másik lehetőség a kombájnos betakarítás lehetne, de ez túl nagy veszteséggel járna. A gazdaságban 315 hektáron vetettek gépi betakarításra alkalmas fajtát. Kombájn alkalmazása esetén a 300 mázsás hozam helyett meg kellett, volna elégedniük az ágazat vezetőinek egy lényegesen szerényebb, 150 mázsás átlagterméssel. Ez körülbelül húszezer forinttal csökkentené a hektáronkénti árbevételt és veszteségessé tenné az ágazatot. A szűkös ‘munkaerőhelyzeten az sem enyhített, hogy 12 napig a jászapáti Mészáros Lőrinc GimnáziurA tanulói is segítettek a betakarításban. Teljesítményükkel a gazdaság vezetői nagyon elégedettek voltak, mint ahogy elmondták, „felnőttek” módjára dolgoztak. Naponta 5 mázsa paradicsomot vagy három mázsa szőlőt szedett átlagosan egy-egy diák- E hét végére is érkezik még az iskolából segítség az üzembe, mert vasárnapra munkát szerveztek, amelyre százan jelentkeztek. ♦ Kommunista műszak a Járműjavítóban A Szolnoki Járműjavító 1250 dolgozója tegnap kommunista műszakot tartott- A munkáért járó bérre a lakásvásárláshoz nyújtandó kamatmentes kölcsön összegét növelik. Háromnegyedévi tervüket teljesítve 2700 négyzetméter kéziszövésű perzsaszőnyeget és 6200 négyzetméter báránybőr hulladékból készült úgynevezett merinó-szőnyeget gyártottak a békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet öcsödi részlegének dolgozói. A szőnyegKevesen tudják, hogy ötvenezer forint értékű beruházás kell ahhoz, hogy egy elektromos vasalót bekapcsolhassunk. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy egy új erőmű építésének elhatározása és a létesítmény átadása közben — a legmodernebb technika alkalmazása mellett is — tíz év telik el, akkor kézenfekvő: takarékoskodnunk kell az elektromos energiával, elő kell segítenünk az erőművek gazdaságos kihasználását. o Ez utóbbit péiuául úgy, hogy ne mindig, mindent csúcsidőben üzemeltessenek a gyárakban, a gazdaságokban, és a háztartásokban. Mondhatná erre valaki, nem a figyelmet kell erre felhívni, hanem a renitenseket, a csúcsidei „normákat” túllépőket alaposan meg kell büntetni. A TITÁSZ szolnoki üzemigazgatósága él is ezzel a módszerrel. Tavaly 19 millió forint pótdíjat és felárat fizettetett ki. Nem olcsó mulatság a csúcsidei túlzott áram fogyasztásért kiszabott büntetés: az alapdíj tizenkétszerese. Néhány helyen azonban semmi sem drága. Megyénk iparában ugyanis az összes költségek alig 2 százalékát teszi ki az elektromos energia díja, ezért — a nagyfokú javulás ellenére — még mindig nem figyelnek mindenhol kellően az árammal való takarékoskodásra. A TITÁSZ szolnoki üzem- igazgatósága erélyesebb rendszabályokhoz is folyamodhatna, (ide értve például az áramszolgáltatás megszüntetését), de a termelés érdekében inkább jó szóval, és egyéb módszerrel próbálkozik. Energiatakarékossági versenyt szerveztek például, amelyben 36 téesz vett részt tavaly. A jászjá- kóhalmi Béke Tsz lett az első, amely 400 ezer forinttal kevesebb áramszolgáltatási díjat fizetett ki mint egy évvel korábban. A tószegi Petőfi Tsz 4 százalékos megtakarítást ért el. A termelés ugyanakkor mindkét szövetkezetben nőtt. Ez a példa is jelzi: jelentős mértékben figyelem kérdése is az energiával való takarékoskodás. És nemcsak a vállalatoknál, a gazdaságokban az, hanem az intézményekben, a háztartásokban is. Igaz, a lakosság a villamos energiának csak kb. 16 százalékát használja fel megyénkben, és ez nem döntő hányad, de ... Tavaly több száz miiszövő asszonyok, lányok szabad idejükben végzett munkájukkal segítik a lakóhelyük új óvodájának építését, a közelmúltban a hetventagú kollektíva megkapta a nagyközségi tanácstól a Társadalmi munkáért emlékplakett arany fokozatát. (Fotó: Temesközy) lió forintot fizettek ki a megyében a fogyasztók az áramért, ilyen összegnél minden százalék számít. ^— 0 Hogyan fogyaszthat kevesebb áramot a lakosság? Például úgy, ha csak azt a fogyasztói berendezést használja, ami okvetlen szükséges. Ha olyan berendezést vásárol, ami gazdaságos. A régi típusú televíziók például kétszer-háromszor any- nyi áramot fogyasztanak, mint az újak. A rádiókra ugyanez vonatkozik. Érdemes tehát kicserélni az elhasználódott berendezéseket. A vállalatok fázisjavító kondenzátorok beszerelésével is takarékoskodhatnának. Azok költsége 10 hónap alatt megtérül. Az is jó lenne, ha „terhelési menetrendet” készítene minden fogyasztó, hogy a legtöbb energiát faló berendezést ne a csúcsidőben üzemeltesse. Az elektromos energiával való takarékoskodásnak ezernyi módja van az említetteken túl is, — például a fűtőtestek üzemeltetésének mérséklése, az erre vonatkozó miniszteri rendelet betartása, vagy a szükségesnél nem nagyobb kapacitású berendezések üzemeltetése. Senki sem buzdít azonban értelmetlen takarékoskodásra, az olvasáshoz például megfelelő világítás kell. A fényforrás megválasztása azonban nem mindegy. Egy 40 wattos fénycső például 100 wattos izzó teljesítményének felel meg. Ki-ki kedve szerint választhatja a fénycsöveket, hiszen már 27 félét gyárt belőlük az ipar. Világítsunk tehát, hogy jól lássunk. De csak ott, ahol okvetlen szükséges. o Kérdezhetné valaki: miért lett most ennyire fontos az árammal való takarékoskodás? Nos azért, mert a villamos energia 16 százalékát importáljuk. Ha figyelembe vesszük azokat az energia- hordozókat is, melyek fel- használásával áramot fejlesztünk, akkor ez az arány még kedvezőtlenebbül alakul. Az energetikai célú beruházások egyébként az országban az összes beruházásnak 43 százalékát teszik ki. Ezt az arányt fokozni már nemigen lehet. Egy út maradt tehát: a takarékos, észszerű gazdálkodás az elektromos energiával is. — sb — Szállítás előtti Imeózás: Biró Józsefné részlegvezető és Méri Lajosné minőségi ellenőr a tőkés exportra gyártott Schi- ráz perzsaszőnyegen vizsgálja, hogy a méretek, a motívumok, a színösszeállítás, valamint a csomó sűrűsége és magassága megfelel-e a szabványnak Hetven asszony 'és lány havonta 300 négyzetméternyi keleti mintájú kéziperzsát készit az öcsödi részlegben Perzsaszőnyegek tőkés exportra
