Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 5. Ziaul Hak bombája A címbeli fogalmazás nem puszta újságírói fo­gás. Minden jel arra vall, hogy Ziaul Hak pakisz­táni tábornok-elnöknek valóban van bombája, de legalább is nukleáris szerkezete, amelynek robbantására a Karacsi- ban megjelenő Star cí­mű lap szerint a közel­jövőben sor kerül. S hogy az említett lap nem lég­ből kapott információk­kal traktálja olvasóit, ar­ra kettős bizonysággal is rendelkezünk: először is a szóbanforgó újság a kormányhoz közelálló kö­rökre hivatkozva közöl­te értesülését: másodszor Ziaul Hak tájékoztatta az indiai kormányt a kü­szöbönálló eseményről, ■hozzátéve, hogy az sem­miképpen sem irányul a hatalmas szomszéd or­szág ellen. Ez a több mint szomo­rú hír két okból érde­mel figyelmet. Először is a tábornok a minap je­lentette be — az általa 1977 nyarán végrehajtott puccs óta immár nyol­cadszor —, hogy a kö­zeljövőben mégis meg­tartják a parlamenti vá­lasztásokat. Ha ígéretét beváltja, a pakisztáni vá­lasztók milliói úgy járul­nak majd az urnákhoz; hogy nem adnak szá­mukra lehetőséget az al­ternatívák mérlegelésé­re, merthogy — nincs al­ternatíva. A tábornok ugyanis azt is bejelen­tette, hogy a parlamenti mandátumokért folyó versengésből eleve kizár­ja az ország két legna­gyobb ellenzéki pártját, a Pakisztáni Néppártot és a Pakisztáni Nemzeti Szövetséget. Az indok­lás: az említett pártok megsértették az alkotmá­nyos előírásokat. Az érvelés azonban sántít, hiszen éppen a szóbanforgó előírások nélkülözik az alkotmá­nyosságot. Miután Ziaul Hak hiába végeztette ki Zulfikar Ali Bhuttot, hiá­ba záratta börtönbe fe­leségét és lányát, az egy­kori miniszterelnök párt­ja a legerősebb politikai pártnak bizonyult. Bhut­to szülőhelye pedig afféle nemzeti zarándokhellyé változott, ahol a nemzet apraja-nagyja nem csu­pán a halott lelkiüdvös­ségéért imádkozik, ha­nem fennhangon követe­li a polgári demokratikus kormányzási formához való visszatérést, nem utolsó sorban azokat az — ugyancsak többször bejelentett, de elmaradt — reformintézkedéseket, amelyek kivezethetnék az országot igen súlyos gaz­dasági helyzetéből. E té­nyek ismeretében Ziaul Hak a választásokat sza­bályozó alkotmányos elő­írásokat önkényesen meg­változtatva zárta ki a versengésből két legerő­sebb ellenfelét. Ziaul Hak azonban az ígért reformók helyett a tényleges választást nem kínáló szavazást és a nukleáris szerkezetet tet­te le a nemzet asztalára. Sovány vigasz a jobb életkörülményekre vágyó millióknak, egyszersmind súlyos fenyegetés a kör­nyező, antiimperialista külpolitikát folytató ha­ladó társadalmi változá­sokat végrehajtó orszá­gokkal, mindenekelőtt Afganisztánnal szemben. K. A. Kurd követelések Mahabadban végetértek a tárgyalások Khomeini ajatol- lah megbízottja és a helyi lakosság képviselői között. Az egyházi vezető képvise­lője ígéretet tett arra, hogy ismét Khomeini elé terjeszti a kurdok követeléseit. Kurd források szerint a mostani követelések alig térnek el a Mahabad bevétele előtt tá­masztottaktól. Leonyid Brezsnyev Berlinbe érkezett (Folytatás az 1. oldalról.) niederschönhauseni kastélyig — az NDK legmagasabb rangú vendégeinek hagyo­mányos szálláshelyéig — vezető 30 kilométeres, feldí­szített útvonalon, az őszi napfényben, élő sorfalat al­kotva 10 és 10 ezrek köszön­tötték Leonyid Brezsnyevet és a többi szovjet vendéget. Fél tizenegy előtt tűnt fel a repülőtér légterében a szovjet különrepülőgép, amely néhány perccel ké­sőbb odagördült a betonon várakozók elé. Nagy taps és éljenzés közepette elsőként Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke üdvö­zölte baráti kézszorítással, szívélyes öleléssel Leonyid Brezsnyevet és a delegáció tagjait. A szovjet küldöttség tagja Andrej Gromiko, a Politikai Bizottság tagja, külügyminiszter, Konsztan- tyin Csemyenko, a Politikai Bizottság tagja, a KB titká­ra. Nyikolaj Tyiihonov, a Po­litikai Bizottság póttagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, Konsztantyin Ruszakov, a KB titkára és Pjotr Abraszi- mov, a KB tagja, a Szovjet­unió berlini nagykövete, aki a repülőtéren csatlakozott a delegációhoz. A szovjet küldöttségnek Erich Honecker mutatta be az NDK párt- és állami ve­zetőit, akik között ott volt Willi Stoph, a Miniszterta­nács elnöke, Horst Sinder­mann, a Népi Kamara el­nöke, az NSZEP Politikai Bizottságának többi tagja és póttagja, valamint az NDK politikai, társadalmi életének sok más vezető személyisé­ge is. Felcsendült a két or­szág himnusza, közben 21 díszlövés adta hírül a Szov­jetunió államfőjének Ber­linbe érkezését. Az NDK nemzeti néphadserege dísz­egységének parancsnoka je­lentést tett Leonyid Brezs- nyevnek, aki főhajtással tisz­telgett az NDK állami zász­laja előtt, majd — Erich Honecker társaságában — ellépett a szárazföldi és lé­gierők, valamint a haditen­gerészet katonáiból álló dísz­egység arcvonala előtt. Bensőséges hangulatú moz­zanata volt a repülőtéri fo­gadtatásnak, amikor Leonyid Brezsnyev Berlin lakosságá­nak képviselőit köszöntötte, mosolyogva, barátságosan integetve. Apró, színes zász­lók emelkedtek a magasba, zúgott a taps, az éljenzés, az egybegyűltek hosszan ün­nepelték a két nép barátsá­gát. A repülőtéri fogadtatás után a vendégek és a házi­gazdák gépkocsikba szálltak. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker nyitott gépkocsi­ban tette meg az utat a vá­roson keresztül a nieder­schönhauseni kastélyig, amely egy darabja az NDK történelmének: ez volt hi­vatali székhelye az ország megalakulásától kezdve az Szocialista Internacionálé Történelmi jelentőségű út Befejezte moszkvai tárgya­lásait a Szocialista Interna- cionálé leszerelési kérdések­kel foglalkozó munkacso­portjának küldöttsége. A munkacsoport elnöke, Kalevi Sorsa által vezetett delegá­ciót fogadta Leonyid Brezs­nyev, és a küldöttség tagjai megbeszéléseket folytattak Borisz Ponomarjovval, vala­mint szovjet közéleti szemé­lyiségekkel, leszerelési szak­értőkkel. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény aláhúzza, hogy ez volt az első ilyen lá­togatás: ezért a Szocialista Internacionálé küldöttségé­nek útja történelmi jelentő­ségű. A megbeszélések meg­erősítették, hogy mindkét fél elkötelezett az enyhülés iránt és egyetért abban, hogy sür­getően szükséges a fegyver­kezési verseny és a fegyver­zet felhalmozásának megfé­kezése, a nukleáris és a ha­gyományos fegyverkészletek jelentős korlátozása és a fegyvereladások csökkentése. A leszerelési megállapodá­soknak biztosítaniok kell mind a fegyverzet jelentős csökkentését — mind pedig az érdekelt felek egyenlő biztonságát. A megállapodá­sok végrehajtását megfelelő­en ellenőrizni kell. A felsza­baduló anyagi eszközöket bé­kés célokra, mindenekelőtt az éhezés és a nyomor eny­hítésére kell fordítani, főként a fejlődő országokban. „Európa biztonsága meg­erősödik, ha a bécsi tárgya­lásokat rövidesen sikerül po­zitív eredménnyel befejezni — hangoztatja a közös köz­lemény. Európában ki kell terjeszteni a bizalomnövelő intézkedéseket. Különleges erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy le­küzdjék az egész világot fe­nyegető nukleáris veszélyt. A SALT—II szerződésnek a lehető leghamarabb érvény­be kell lépnie és azután azonnal meg kell indítani a tárgyalásokat a SALT—III szerződésről”. Bécsi haderöcsökkentési tárgyalások Továbbra is holtponton Tegnap megtartották Bécs- ben a közép-európai fegyve­res erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 213. plená­ris ülését. A tanácskozáson előbb Ernst F. Jung nagy­követ, a Német Szövetségi Köztársaság, majd pedig Andre Wieland nagykövet, az NDK küldöttségének ve­zetője szólalt fel. Jung nagykövet állítása szerint a szocialista országok nem mutatnak megfelelő készséget a létszámadatokban meglévő nézetkülönbségek tisztázására, holott alapvető­en azok gátolják a bécsi tár­gyalások előmenetelét. Az NDK küldöttségének vezetője ezzel szemben rá­mutatott, hogy a szocialista országok céltudatosan és áll­hatatosan törekednék a Kö- zép-Európában fölhalmozó­dott fegyveres erők és fegy­verzet hatékony csökkentésé­re. Erre utalnak egyebek mellett azok a javaslatok, amelyeket az elmúlt év jú­niusában, novemberében és legutóbb, idén június 28-án a szocialista országok úgy terjesztették elő legutóbbi kezdeményezéseiket, hogy még a sok kompromisszumot tartalmazó, tavaly júniusi ja­vaslatukra sem kaptak hiva­talos választ a Nyugattól. Az NDK delegátusa felszó­lalásának befejező részében az úgynevezett bizalomépítő intézkedések problematikájá­ról szólt. Aláhúzta, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó országok 1978. novemberi moszkvai nyilatkozatukban, valamint ugyanezen orszá­gok külügyminiszterei ez év májusi budapesti tanácsko­zásukon átfogó javaslatot dolgoztak ki a helsinki zá­róokmányt aláíró országok kormányai számára. A bécsi tárgyalások részt­vevői számára alig képzel­hető el egyszerűbb és haté­konyabb intézkedés annál, hogy elfogadják a szocialis­ta országok javaslatát, és nem növelik haderőik lét­számát, illetve fegyverzetük mértékét a csökkentés terve­zett térségében. A NATO-országok körei­ben azonban ez a becsüle­tes javaslat sem talált pozi­tív fogadtatásra. első államfőnek, Wilhelm Piecknek. Adlershoftól Karlshorston és a jól ismert Karl-Marx- Allen át végig a Schön­hauser Allen Pankowig Ber­lin dolgozói lelkesen ünne­pelték Leonyid Brezsnyevet, Erich Honeckert, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió testvéri egy­ségét, összeforrottságát. A szovjet televízió — a Német Demokratikus Köz­társaság televíziós adásának átvételével — a déli órákban többórás helyszíni közvetí­tést adott Berlinből, a Leo­nyid Brezsnyev vezette párt- és kormányküldöttség érke­zéséről és fogadtatásáról. * * * Erich Honecker tegnap délután az NDK Államta­nácsának palotájában „A Német Demokratikus Köz­társaság Hőse” címmel és a Kari Marx-renddel, az NDK legmagasabb kitüntetésével tüntette ki az NDK meg­alapításának 30. évfordulója alkalmából Leonyid Brezs­nyevet, a marxizmus—lenin- izmus eszméinek győzelem- reviteléért, a világ békéjé­ért és biztonságáért vívott küzdelemben, valamint az SZKP és az NSZEP, s a Szovjetunió és az NDK test­véri harci szövetségének erő­sítése terén szerzett kima­gasló érdemeiért. A szovjet vezető meleg szavakkal mondott köszöne­tét a magas kitüntetésért. érkezett LISSZABON Lisszabonban nagy érdek­lődés kíséri az Olasz KP fő­titkárának, Enrico Berlingu- ernek a látogatását — írja a l’Unitá-nak a portugál fővá­rosba kiküldött tudósítója. Berlinguer tegnap a Portu­gál Fegyveres Erők Forra­dalmi Tanácsának tagjaival találkozott. Az OKP főtitkára megbe­szélést folytatott Cunhallal, a FKP főtitkárával. WASHINGTON Az amerikai szenátus meg- ajánlási bizottsága úgy dön­tött, hogy Szíria nem kap­hatja meg az amerikai kor­mány által javasolt 45 mil­lió dolláros gazdasági se­gélyt. PÁRIZS Saone—79 elnevezéssel a második világháború óta legnagyobb szabású hadgya­korlat kezdődött meg tegnap Franciaországban. Valéry Giscard d’Estaing elnök meghívására több ország megfigyelői vannak jelen a gyakorlaton. HAVANNA Armando Járt, kubai kul­turális miniszter, a Kubai Kommunista Párt KB PB tagja tegnap fogadta Ernesto Cardenal nicaraguai kulturá­lis minisztert, aki küldöttség élén tartózkodik Kubában. A tárgyalások során megvitat­ták a két ország kulturális együttműködésének időszerű kérdéseit. ROMA Tegnap este hivatalos lá­togatásra Rómába érkezett Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök, hogy a Közös Piac országok szokásos őszi tárgyalás-sorozatának kere­tében egyeztesse kormányá­nak törekvéseit az olasz ka­binettel. BEJRUT Tegnap hajnalban izraeli csapatok újabb partraszállá­si kísérletet tettek a libano­ni Rasidije palesztin mene­külttábor közelében — je­lentette a WAFA palesztin hírügyriökség. A palesztinai ellenállási mozgalom és a libanoni nemzeti hazafias erők együttes csapást mér­tek az agresszorra és vissza­vonulásra kényszerítették az izraeli erőket. Konsztantin Karamanlisz életrajza Konsztantin Karamanlisz 1907. február 23-án született az észak-görögországi Protiban. Az athéni egyetemen jogot végzett majd ügyvédként tevékenykedett. Fiatalon bekapcsolódott a politikai életbe, már 28 éves korában parlamenti képviselővé választották. Johannesz Me- taxasz diktatúrája, majd az olasz—német megszállás idején visszavonult a politikai tevékenységtől. 1946-ban ismét parlamenti képviselővé választották. 1946—1955 között a kormány tagja (a közmunkaügyi, a köz­lekedésügyi, a népjóléti és a honvédelmi tárcák minisztere volt), majd 1955-ben miniszterelnökké nevezték ki. Nem sokkal ezután megalapította a „Nemzeti Radikális Uniót” (az ERE-t), és a következő választásokon e párt színeiben indult. Az 1963-as választásokon Karamanlisz pártja nem sze­rezte meg a szükséges többséget, s így nem volt lehetősége kormányt alakítani. Ugyanebben az évben lemondott az ERE vezetéséről, és Párizsban telepedett le. A görög politikai helyzetet innen is élénk figyelemmel kísérte, és szoros kap­csolatot tartott fenn több külföldi politikussal, elsősorban a francia politikai élet kiemelkedő személyiségeivel. Bírálta a hatalomra került katonai rezsim politikáját. A junta buká­sát követően Karamanliszt hazahívták Párizsból; 1974. július 24-én megalakította kormányát, és azóta Görögország mi­niszterelnökeként egyben a görög parlament legerősebb poli­tikai pártjának, az „Új demokrácia” elnevezésű pártnak a vezetőjeként tevékenykedik. Személyében első alkalommal üdvözölhetjük hazánkban Görögország kormányfőjét. Alapvető a béke és biztonság megőrzése (Folytatás az 1. oldalról.) genfi leszerelési bizottságban is előbbre lehetne jutni több kérdésben, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés problé­makörében. Megfelelő alapul szolgálnak ehhez a szocialis­ta országok javaslatai. — A magyar küldöttség reméli, hogy a második SALT-megállapodás a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sokra is kedvező hatást gya­korol. Itt még nem sikerült érvényre juttatni azokat az alapvető elveket, amelyek lehetővé tették a SALT-meg- állapodás létrejöttét. A szo­cialista országok még nem kaptak érdemi választ sem az 1978 júniusában benyúj­tott átfogó javaslatukra, sem az ez év júniusában tett rész-javaslatukra, pedig az tartalmazza a NATO-álla- mok 1978 decemberi rész­javaslatának számos elemét is. A NATO-államok arra sem hajlandók, hogy a tár­gyalások időtartamára az érintett haderők létszámát befagyasszák. Mindez azt bi­zonyítja, hogy a NATO-or­szágok nem tartják szem előtt az egyenlő biztonság el­vét, és egyoldalú, előnyöket akarnak kicsikarni. — Az ENSZ. (közgyűlésé­nek most folyó ülésszakától mi azt várjuk, hogy meg­felelő határozatokat hoz a leszerelési folyamat elő­mozdítására, a konkrét kér­désekről folyó tárgyalások gyorsítására, a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítására és az enyhülés katonai térre történő kiter­jesztése érdekében. A ma­gyar küldöttség üdvözli az ebben a szellemben fogant csehszlovák javaslatot, amely nyilatkozat elfogadását irá­nyozza elő a leszereléssel kapcsolatos nemzetközi együttműködésről. — E fórumon egyesek évek óta szónokolnak a hegemo- nizmus ellen. Kormányom álláspontja világos: mi elle­ne voltunk és vagyunk a he­gemóniára, az egyeduralom­ra való törekvésnek bárhol is tapasztalható az. Éppen eb­ből kiindulva egyetértünk azzal, hogy az ülésszak tűz­ze napirendjére a nemzetkö­zi kapcsolatokban a hegemo- nizmus megengedhetetlensé- gére vonatkozó szovjet ja­vaslatot. Bizonyos, hogy en­nek a javaslatnak a megtár­gyalása és elfogadása hozzá­járul a nemzetközi légkör javításához és megmutatja, hogy kik szállnak valóban szembe a hegemonizmussal. Púja Frigyes a továbbiak­ban a délkelet-ázsiai, majd a közép- és közel-keleti kér­désekkel foglalkozott, s vé­gül a magyar kormány tá­mogatásáról biztosította az el nem kötelezett országok törekvéseit. A DÍVSZ nyilatkozata a kambodzsai nép támogatásáról A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség irodája tegna­pi ülésén nyilatkozatot foga­dott el a kambodzsai nép tá­mogatásáról. A nyilatkozatban leszöge­zi: a DÍVSZ kezdettől támo­gatta és szolic^ritásáról biz­tosította a kambodzsai nép valódi érdekeit képviselő ve­zetőket, és elítéli a népirtó Pol-Pot rezsimet. Hasonló ér­telemben foglalt állást az ENSZ 34. közgyűlésén a kambodzsai képviselet kér­déséről folytatott vitában is. Az újjáépülő Kambodzsa népének nap nap után újabb nehézségekkel kell szembe­néznie. A Pol-Pot rezsim szétzilálta a népgazdaságot, lerombolta az iskolákat, a kórházakat. Az ország lakos­sága nélkülözi az alapvető létszükségleti cikkeket, s ezek hiánya elsősorban a gyermekeket és a fiatalokat sújtja. A DÍVSZ sajátos eszközei­vel igyekszik hozzájárulni az ország újjáépítéséhez. így nemzetközi ifjúsági önkéntes brigádot szervez: november­ben fiatal orvosok utaznak Kambodzsába, hogy segítse­nek a sokat szenvedett la­kosságon. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség felhívással fordult tagszervezeteihez, a világ haladó és demokra­tikus érzelmű fiataljaihoz, szervezeteikhez, hogy kap­csolódjanak be a DÍVSZ kambodzsai szolidaritási ak­ciójába, nyújtsanak anyagi támogatást az ország sokat szenvedett népének. Ólommentes Kanada A kanadai kormány úgy döntött, hogy nem állít elő és nem telepít területére atomfegyvert - írja a Christian Science Monitor cimü amerikai lap. Allan McKinnon kanadai had­ügyminiszter nemrég a washingtoni kormányzat értésére adta: Kanadának az a szándéka, hogy a közeljövőben kivonja fegy­vertárából a Voodoo típusú nukleáris robbanófejekkel fel­szerelt rakétákat, és hogy nem hajlandó sem előállítani, sem pedig külföldről vásárolni atomfegyvereket.

Next

/
Thumbnails
Contents