Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

T í M 3CXX. évf. 255. szám, 1979. október 31., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Felavatták a 750 kilovoltos távvezeték magyar szakaszát Gyűjtögető életmód Ha szóba kerül a háztar­tások pénzgazdálkodása, ál­talában két jelzőt emleget­nek : pazarló, takarékos. Ránk, magyarokra illik mind a kettő. Mert megvan bennünk a gyűjtési hajlam, ugyanakkor észrevétlenül kifolyik kezünkből a pénz. Könnyen bizonyítható: az Országos Takarékpénztár adatai szerint októberig a lakossági megtakarítások összege elérte a 132 milliárd forintot, a takarékbetétköny­vek száma pedig meghalad­ja a hatmilliót- A háztartá­sok több mint felében a jö­vedelem egy részét ugyan megtakarítják, de a pénz­gyűjtés módja nagyon elté­rő. Legkevesebben vannak, akik havonta meghatározott összeget tesznek a takarék­ba. A többség idegenkedik a „fillérre kiszámított” gazdál­kodástól, s inkább annyival gyarapítja betétállományát vagy otthon gyűjtött pén­zét, amennyi a hónap vé­gén megmarad. Vannak, akik alkalomszerűen ha na­gyobb pénzhez jutnak, ab­ból tesznek félre. A lakosság másik fele fi­zetéstől fizetésig elkölti pén­zét. Itt is különbözőek g pénzbeosztások. Nincs adós­ságom — mondják sokan meggyőződve arról, hogy épp ezért jól gazdálkodnak. Falun a könnyelmű embe­rekre ez a csúfondáros szó­lás-mondás járja: egyszer hopp, máskor kopp. Akik a hónap elején szórják a pénzt aztán kölcsönből élnek. Számuk az összlakossághoz képest kevés. Téves felfogás az, hogy csak az gyűjt, akinek nagy a jövedelme, a kisfizetésű pedig máról holnapra él. Közgazdászok, szociológusok a megmondhatói: a kerese­tek nincsenek összefüggés­ben a gyűjtési hajlammal, kevés pénzű ember épp úgy lehet tervszerűen takarékos, mint ahogy a jó keresetű nagylábon élő, pazarló. Vi­tathatatlan, a környezet, az életmód is meghatározója magatartásunknak, melyen sokat lehet változtatni — a takarékosabb beosztástól a vásárlási szokásainkig. Ehhez ad segítséget az OTP is azáltal, hogy a lakosság minden rétegében felkelti a takarékossági kedvet- A be­tét-elhelyezések formái egy­re bővültek a harminc év alatt .Például ma már 400 ezer fiatalnak van ifjúsági takarékbetétje, nem keve­sebb, mint 3,6 milliárd fo­rinttal. Az ezzel járó ked­vezmények hozzásegítik az ifjú házasokat az önálló élet megkezdéséhez. Népszerű lett a KST, több mint egy millió tagja van, a befizeté­sek összege 2,8 milliárd fo­rint. Az OTP jól gazdálkodik a lakosság pénzével, a betét- állomány nagy része a la­kossági hitelek forrása: la­kásértékesítés, -építés, -kor­szerűsítés, -tatarozás, továb­bá áruvásárlás céljára 1979. októberéig az idén 91 mil­liárd forint kölcsönt adott. Takarékosság — mostaná­ban többet beszélünk róla, nemcsak itthon, hanem min­denütt a világon. Ma a vi­lágtakarékossági napon hi­vatalosan is nemzetközi té­ma. Takarékoskodjunk ener­giával, idővel, pénzzel... ;■ Munkahelyen és házunk tá­ján. A takarékosság élet- szemléletünkké kell, hogy váljék — függ tőle jólétünk, jövőnk. A világ legnagyobb villa­mosenergiarendszer-egyeslü- lését hozta létre a KGST- tagországok egyesített ener­giarendszerének és a Szov­jetunió egységes energia- rendszerének összekötésével a Vinnyica—Albertirsa kö­zötti 750 kilovoltos távveze­ték, amelynek avatóünnep­ségét tegnap tartották a Ne­hézipari Mi niszijéűi umba n. Kovács Anitái, az MSZMP KB osztályvezetője nyitotta meg az ünnepséget, amely­nek elnökségében helyet foglaltak Marjai József és Szekér Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyettesei, Si­mon Pál nehézipari, és Sol­tész István kohó- és gép­ipari miniszter, valamint, a távvezeték közös beruházá­sában részt vevő külföldi szocialista partnerek: Bul­gária, Csehszlovákia, Len­gyelország, a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Szovjetunió küldöttsége és budapesti nagykövete, illet­ve képviselője, továbbá a KGST titkárságának képvi­selője. Ott voltak az ünnep­ségen a nagy alkotás ter­vezésében, szervezésében és építésében közreműködő vál­lalatok. tárcák, társadalmi és tömegszervezetek képvi­selői is. Simon Pál miniszter em­lékezett meg avatóbeszédé­ben e nagyszabású közös beruházásról, amelynek épí­tését 1974-ben, a KGST Vég­rehajtó Bizottság 66. ülésén határozták el az érintett or­szágok kormányának képvi­selői. A 842 kilométer hosz- szú távvezetéket — amely­ből 268 kilométer , a magyar szakasz — a Szovjetunió és Magyarország építette meg, ugyanakkor Bulgária, Cseh­szlovákia. Lengyelország és az NDK megfelelő áruk szállításával, illetve más táv­vezetékek építésével vett részt a közös munkálatok­ban. A közel négy és fél év alatt majd akkora volumenű nagyfeszültségű hálózatfej­lesztést hajtottak végire, mint amennyit az előző 20 év alatt összesen végeztünk. Kétoldalú megállapodásunk alapján rendkívül sok segít­séget nyújtott munkánkhoz a Szovjetunió a kutatási eredmények átadásával, a tervezéssel, a berendezések, gépek és anyagok szállításá­val, a magyar szakemberek betanításával. Számunkra rendkívül értékes és gyü­mölcsöző volt ez az együtt­működés. Simon Pál elismeréssel szólt a magyar építők szo­cialista versenykezdeménye­zéseiről: a gyors és pontos építésre kötött szocialista együttműködési szerződésben 19 vállalat, 12 területi irá­nyító szerv és a csehszlovák partnerek is részt vettek, KISZ-védnökségben 14 válla­lat fiataljai segítették a munkát. A szocialista bri­gádok a „750 perc a 750 ki- lovoltért” akcióban végez­tek társadalmi munkát. A kommunista szombatokon pedig a dolgozók több mint 31 ezer munkaórával járul­tak hozzá a létesítmény épí­téséhez. A 750 kilovoltos távveze­ték üzembe helyezése lehe­tővé teszi, hogy az érintett KGST-országok részére a Szovjetunió 1200 megawattal nöVíilje viílamosenergia­szállításait. Ugyanakkor a kialakított hatalmas ener­giarendszerben a terhelési menetrendek összehangolá­sával és az erőművek tar­talékteljesítményének össze­vonásával az érdekelt or­szágokban összesen 1500 megawatt teljesítőképességű erőmű építését takarították meg. A KGST komplex program alapján az érdekelt tagországok folytatják az együttműködés bővítését. Felszólalt az ünnepségen Nyikolaj Alekszejevics Lo- patyin, a Szovjetunió ener­getikai és villamosítási mi­niszterhelyettese, a szovjet küldöttség vezetője. A tag­országok delegációi és a szovjet építők nevében kö­szöntötte az ünnepség részt­vevőit és méltatta azt a széleskörű nemzetközi ösz- szefogást, amelynek gyü­mölcsöző eredményei egész szocialista közösségünk javát szolgálják. Ezután a közös beruházás építésében elért kiváló ered­ményeik elismeréseként Sze­kér Gyula kitüntetéseket adott át a munka legjobb­jainak. A Polotási Állami Gazdaság idei rizstermését a dobai szérűben tisztítják és raktározzák. A magtárakban lévő 307 vagon nyers rizsből 40 vagonnal vetőmagként hasznosítanak, a a többit a karcagi rizshántolóba szállítják Ünnepélyesen átadták a Vinnyica-Albertirsa között húzódó 750 kv-os távvezetéket A képen: Simon Pál nehézipari mi­niszter és Marjai József miniszterelnök-helyettes megtekinti a kapcsolótermet (Telefotó - KS) A Budapesti Elektroakusztikai Gyár legújabb, integrált áram­körökkel felépített sztereo keverő asztalát állították üzembe a Magyar Rádió ötös sztereo stúdiójában. Az első beren­dezést még az idén több követi, amelyekkel különböző stú­diókban dolgoznak majd a hangtechnikusok Budapestre érkezett a luxemburgi külügyminiszter Hivatalos látogatásra teg­nap hazánkba érkezett Gas­ton Thorn luxemburgi kül­ügyminiszter. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren meg­hívója, Púja Frigyes kül­ügyminiszter köszöntötte. (MTI) Párt- és kormányküldöttség utazott Olnirba Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság vezető testületéinek meghívására Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak vezetésével tegnap párt- és kormányküldöttség uta­zott Algírba a november 1-i forradalom 25. évfordulója alkalmából rendezendő ün­nepségekre. A küldöttség tagja Rácz Pál. az MSZMP KB tagja, külügyminisztéri- umi államtitkár. Kovács Pál altábornagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, és Széphe­lyi Zoltán, hazánk algériai nagykövete. Dz első háromnegyedév mérlege Hétvégén nem rakják meg a vagonokat — Nyolcvanezer tonnával kevesebb árut szállítottak Az idén a szolnoki válla­latok a tavalyinál lényegesen kevesebb kocsit igényeltek a MÁV-tól, a vasút azonban még így sem tudott minden megrendelést elvállalni. A szolnoki csomóponton a kért- nél, 5500-nál kevesebb va­gont „állítottak ki”, szeptem­ber végén a tervezettnél 80 ezer tonnával kevesebb árut szállítottak. A hiány azzal magyaráz­ható, hogy az üzemekbe a múlt évinél lényegesen ke­vesebb nyersanyaggal — például rönkfával, nyersfosz­fáttal és kénnel — megrakott szerelvény érkezett. Nem volt tehát mit kiüríteni, és az üres kocsikat a vagont kérő vállalatoknak átadni. Nehe­zítette a helyzetet az is, hogy a MÁV vonalain a pályaépí­tések és a munkaerőhiány következtében lassabban dol­gozó rendező pályaudvarok miatt 5,3 százalékkal meg­hosszabbodott a kocsifordu­lók ideje. Szolnokon óriási gondokat nem hozott a va­gonhiány, hiszen kevesebb alapanyagból az üzemek ke­vesebb elszállítandó készárut állítottak elő. A TVM-ben a vasúti szállítás részaránya azért is csökkent, mert a fu­varozást ésszerűen szervezve a mezőgazdasági üzemekbe a cukorrépát szállító közúti járműveken viszik a műtrá­gyát. Persze nemcsak a vasút te­het róla, hogy nem tud ele­gendő kocsit biztosítani. A vállalatok egy része is vét­kes, amit jól példáz a késve kirakott kocsikért fizetett kötbér összegének változása. Az idén 40 százalékkal keve­sebb kocsi érkezett a csomó­pont környéki gyárba, még­sem haladt gyorsabban a szerelvények kiürítése. Igaz, eddig csak 3,5 millió forint kötbért fizettetett ki a MÁV a tavalyi 6,8 millió forint he­lyett, ez azonban nem jelent javulást, hiszen kisebb volt a forgalom is. Nem változott a rakodási készség sem, a be­érkező kocsiknak az idén is körülbelül 2 órát kellett vá­rakozniuk, amíg terhűktől megszabadultak. Ez azonban csak az átlag. Sok helyen ha a beérkezés után 10 órával megkezdik a kiürítést, már örülhetnek a vasutasok. Persze vannak jó példák is. Az ÉRDÉRT Vál-» lalatnál az év elején csak két műszakban végezték kirako­dást és hétvégén nem dol­goztak. A második negyed­évtől azonban meggyorsítot­ták a munkát, áttértek a há­rom műszakos rendre, és szombaton és vasárnap is dolgoznak. A rakodási időt így 8,5-ről 6 órára csökken­tik. A vállalatoknak a kötbér miatt érdekében áll a kira­kodás gyorsítása. A legtöbb helyen próbálkoznak is a büntetésekre költött pénz összegének csökkentésével. Sokkal kevésbé érdekeltek az üzemek a vagonok megtölté­sének szaporábbá tételével. A hét végére nem kérnek ko­csit a MÁV-tól, így hét köz­ben a vasút nem tud elég járművet biztosítani. Ma még csak három fuvaroztató, a TVM, a BVM és a cukorgyár foglalkozik, a vagonok hétvé­gi berakásával. H. A.

Next

/
Thumbnails
Contents