Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
IVfVVVV 1 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 28. Felelősség A nyakamba akarnak valamit varrni Az örökös kézmosás a mániája Szöveg nélkül Sikerült kibújnom alóla Berki Imre rajzai Ezen nevet a... — Végre megjött! — só-,, hajt fel a lakástulajdonos, amikor beállít a vízvezetékszerelő. — Már egy hete hívom magukat.... — Akkor rossz címre jöttem — válaszol a szerelő.— Az, akihez ma mennem kell, már öt hónapja telefonál ... * * * Ketten fogadtak egy százasba, hogy ki tud nagyobbat hazudni. — A múlt héten felmentem a várba — mondja az egyik — kiterjesztettem a kezemet, és átrepültem egész s Pozsonyt. A másik szó nélkül elteszi a százast. Az első tiltakozik: — Miért teszed el a pénzt? — Mert én nyertem. Én ugyanis láttalak téged repülni! • * * * — Tud úgy fogat húzni, hogy nem fáj? — Általában igen. Csak néha rúgnak még a páciensek . -. * * » — Már háromszor emlékeztetsz arra a nyomorult százasra. Ez nekem olyan t kellemetlen, hogy a legszívesebben soha nem kérnék tőled többé kölcsön egy fillért sem. * * * — Nézd csak! Látod azt a helikoptert? Már 10 perce egyhelyben függ. — Talán elfogyott a benzinje ... * * * A pszichológusnál: — Képzelje el, hogy bezárkózik egy szobába egy üveg konyakkal és egy szép lánnyal. Mihez nyúl legelőször? — Legelőször a villany- kapcsolóhoz. * * * Az élelmiszerüzletben: — Nem akarom megsérteni, vezető úr, de hogy lehet az, hogy ez a plakát, amin ,,A higiénia éve” felírás olvasható. egészen tele van légypiszokkal? — Hát... a legyek nem tudnak olvasni. * * * — Nem akar biztosítást kötni a felesége bundájára? — kérdezi a biztosítási ügynök. — Nem, tegnap találtam valakit a szekrényben, aki vigyáz rá. * * * — Már harmadszor kérlek, hogy add vissza azt az 500 koronát, amit kölcsönadtam neked. — Hát nekem hányszor kellett kérnem, amíg végre kölcsönadtad ? * * * — A parkban egy fiú és egy lány ül a pádon. — Helenka. már régóta akarok neked valamit mondani — mondja bátortalanul a fiú. — Én pedig már régóta akarok neked valamit válaszolni — mondja azonnal a lány. * * * Egy nő kérdezi a cukrászdában : — Melyik a legkisebb kalóriatartalmú sütemény? — Ez — válaszolja a felszolgáló. — Akkor kérek ebből tíz darabot! kocsi új volt és fényesre csutakolt, mint egy reiklám- ánu, a vezetője törődött, szobaszíntű- sápadt és arca mint a rakott szoknya: tele ránccal. Szarkalábaktól koszorúzott gödréből fekete szemgolyója úgy villant elő. mint egy fiatal ragadozó mindenre figyelő szempárja. Micsoda ellentmondás egy emberben! No és az a friziura! Középen tenyérnyi polírozott bőrfelület, körülötte fület takaró bozont. Körbe vágva, két uj- nyival a váll fölött. Pocakján bársonyfanmer feszül, ke- ki ingét szarvasbőr szafári- kabát takarja, öltözete harminc, pofára hatvan. — Hány éves? — Mit gondol, (barátom? Mégis, mennyinék néz? — Hát... úgy ... — mit . mondjak? Amit látok? Legyen inkább öttel kevesebb. — .. .ötvenöt...! Kihúzza magát az ülésen, hatvanról hatvanegyre fokozza a sebességet. — Egy tízest tévedett! Könnyed mozdulattal elengedi jobb kezével a kormányt, de abban a pillanatban vissza is kapja, mert a kocsi részeg módjára megbillent. s alig talál vissza az útpadkáról. Hamuszürkére váltan szorítja a volánt, mintha csak haragosa nyaka lenne a kezében. — Régóta vezet? Hülye kérdés. Aki vizet facsar a konmánykerékből, nem lehet törzsgárdatag sofőr. — Már fél éve. — Már?? — Kevesli'? . — Ügyszólván. A motorzúgás hirtelen he- likopterdübörgéssé erősödve, elnyomja a beszélgetést. A sebességváltóval kezd közelharcba, a kocsi ugrál, mint egy megvadult ló, fejem a szélvédőn nagyot koppan — azután ... elhallgatok. Körbenézek. A hátsó ablakban Porcelán egy bársonyfok. Olyasmi, mint a kitüntetések vagy emlékplakettek díszdoboza. Nyúlok érte, kinyitom. Egy porcelándarab lapul benne. Csipkés szélű, törött, fehér szilánk, rajta zölddel festett embléma, két keresztbe fektetett kard. — El ne törje! — csattan fel az úrvezető. — Tegye vissza. Becsukom a bársonytokot, vigyázva visszateszem az ablakba. Bűnbánó arccal ülök a helyemre. —■ Meisseni. Erős Ágost udvari szervizéből való, karcsú nyakú váza. — Darabja. — Utolsó darábjá. — Minek az utolsó... ? — Hej, ha maga látta volna ! ötezer darab. A világ minden tájáról! Étkészletek, vázák, szobrok. csengők ... mind porcelán! Látott már maga porcelán csengőt? — Nem. Nem értek a porcelánhoz. — Érteni, uram, mit érteni! Szeretni kell! Ez a világ legnemesebb anyaga... Áh, de hagyjuk, mert elönt az epe... Hogyan, nem merem elképzelni, mire képes féléves jogosítvány epeömléssel. Várok. — Az a rohadt papagáj! — Milyen papagáj? — Hullámos. A feleségemé volt. Ö a papagájért bolondult, én a porcelánért. — Mi volt a papagájjal? — Belebújt a vázába. Szabadon röpködött a szobában; aztán egyszer eltűnt. Keresi a feleségem. Pityu, Pityu, (kiabálja, mire a dög az Erős Ágost vázájából csipog kifelé. Bement, de ki nem tudott jönni. — Kiszedték? — Ki! A feleségem széttörte a vázát. Szanaszét: Ez maradt belőle. — És a papagáj? — Megfojtottam. Azt is, V meg a többi százat. Az egész állatkertet, azokat a dögöket, Arara, nimfa, hullámos, meg a jó isten tudja, miféle szörnyűségek. Földhöz vertem őket kalitkástól. — És a felesége hagyta? — Ö ezalatt a porcelángyűjteményt gyilkolta. Mire észbe kaptam, fele már odalett. No, ha veszett, vesszen a többi is!... — Összetörte? — Nem. Mit gondol, a kocsi miiből lett? Üj életet kezdek, uram. Újat!... Függetlenség, szabadság ... Soha nem késő, uram, sohasem! Igriczi Zsigmond Biztos diéta Az egyik hölgyismerősömet roppantul foglalkoztatta, hogy miként fogyhatna le. Két jó barátnőjének szintén emiatt fájt a feje. Valahányszor találkoznak, mindig megmérik magukat egy réges-régi centiméterrel, és kicserélik egymással a diétára vonatkozó legfrissebb híreiket. — Mégis úgy döntöttem, hogy az ásványtúró-változat mellett maradok — közli hölgyismerősöm. — Ásványvíztúró — javítja ki nyelvész barátnője. — Hát éppen ez az! Tudjátok, ez nagyon hatásos diéta. Az ember vesz egy darab közönséges túrót, és ' a legközönségesebb moszkvai ásványvízzel felhígítja. —r Köszönetét kell mondani azoknak a kollégáknak, akik ezt kitalálták —- jegyzi meg a másik barátnő, aki geológus. — De mondjátok meg, milyen arányban? — Pépesre kell hígítani. Ezután az egészet át kell szűrni és ki kell dobni. — De akkor tulajdonképpen mit eszik az ember? — Nem enni kell, hanem inni, drága barátnőim. Azt, ami az átszűrés után maradt. Világos? — Sajnos —• sóhajt fel az egyik barátnő — rajtam ez aligha segít. Szerintem a gyümölcsdiétánál nincs hatásosabb. Az első napon az ember csak hámozott almán él, a második napon az alma héján, a harmadik napon pedig — annak az emlékéből, amit az első és a második napon evett... — Én kipróbáltam — vág közbe a barátnő. — No és? — A hetedik napon az éhségtől egy fél libát meg egy tányér krumplit kebeleztem be. A2 egész diéta kárba veszett! — De hát van egy teljesen eredeti, nagyszerű módszer! — jut hirtelen hölgy- ismerősöm eszébe. — Ugyan milyen? — A rizsdiéta! Az ember azt eheti, és annyit ehet, amennyit csak akar. Minden étkezés előtt azonban le kell nyelni egy nyers rizsszemcsét. — Rizsszemet — javítja ki szigorúan a filológus barátnő. — Ezen már nem múlik! — legyint hölgyismerősöm. — Lényeg az, hogy a rizsszemek mennyisége naponta legfeljebb tíz lehet. Aztán pedig fordított rendben kell nyeldesni. Egyszer aztán még egy telt idomú teremtés jelent meg a hölgykoszorú körében. Szó nélkül végighallgatta az intelmeket és a tanácsokat, aztán fogta magát, vonatra szállt és . a tengerhez utazott, szakszervezeti beutalóval. S amikor egy hónap múlva visszatért — olyan karcsú volt, mint az azon a vidéken zöldellő ciprusok. J. Zolotarjov Antireklámok vendéget: — Uram, ha önnek nem ízlik az étel, akkor legalább ne piszkálja! Kinek . lesz kedve azután megenni? Divat i. — Hozzon nekem, kérem, két ballábas negyvenkettes barna cipőt. — Nem értem. Hogy tetszett mondani? — Már megbocsásson, de mi van ezen érthetetlen? Barna negyvenkettes férficipőt szeretnék, egy ballábas párat. — Ezek szerint úgy értsem, hogy uraságodnakl.,. hogyismondjam, két- ballába van? — Mit csodálkozik. Nem hallott még ilyenről ? — Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de kesztyűt milyent hord? — Természetesen két balkezest. Bélelt egyujjast. Na kapom a cipőmet, vagy nem. — Attól tartok, hogy nem tudok adni. — Ha nincs barna, akkor fekete is jó lesz. ,Nem vagyok válogatós. — ön félreértett. Barna van, negyvenkettes is van, de csak párban. — Hogyhogy csak párban? Mindjárt kérem a panaszkönyvet ! Mutasson nekem csak egy előírást, ami szerint én nem vehetek két ballábas cipőt! Megáll az ember esze. Két párból odaadja a ballábast és kész. — De uram, mit csináljak a maradék két jobblábas cipővel? — Amit akarnak. Nem az én dolgom. Adjak el egy két jobblábas vevőnek. — De ez abszurdum! Kinek van két jobb láb a? — Á testvéremnek. Jobbkeze is kettő van. — Akkor talán szíveskedjenek együtt vásárolni... — Azt sajnos nem lehet. Los Angelesben él. — Csak azt mondja meg, uram, hogy honnan vette eddig a két ballábas cipőt? — Focistáktól vettem kéz alatt. A használt cipőiket nekem adták el felárral. Értse meg, a fele fizetésem erre ment rá. Végre meglátom a maguk hirdetését, hogy minden igényt kielégítenek és akkor maga vitatkozik, Tessék, itt vagyok, elégítsenek ki. II. — .;. Jónapot kívánok. Hozzon nekem egy pár negyvenkettes barna cipőt. — Máris hozom. Két jobblábas jó lesz? — Nem értem. — Hogy mondta? — Hogy jó lesz-e olyan, amelyiknek két jobblába van? — Hogy a csudábá lenne jó! Ki ho.rd két jobblábas cipőt? — Rengetegen. Az emberek nagy része most kezd rádöbbenni, hogy a két jobblábas cipő egészségesebb, mint a pár. * — Ne mondja ... — Egész Los Angeles ezt hordja... az az úr, aki ön előtt ment ki, most vett egy párral a testvérének, épp a postára viszi kérejn. ' —• És erre máris ráállt a magyar ipar? — Dehogy álltak. Tévedésből lejött egy tétel jobblábas cipő pár nélkül, persze rögtön kiküldték az egész szériát Amerikába. Itt egy sem maradt, úgyhogy ha uraságod mégis ilyet venne, akkor ugye kivenném két párból a jobblábasat... — Hálás lennék, ha megtenné. — Ahogy óhajtja uram, , mert nekünk első a vevő. Tótisz András
