Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
1979. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A* olasz gyártmányú IMC osztályozógép óránként 40 mázsa almát szortíroz méret és súly szer- rint, de a jégverte vagy szárszúrott gyümölcsöket az asszonyoknak kell kiválogatni Teljes a nagyüzem — előreláthatóan november végT- ig el is tart a szezon — a törökszentmiklósi Tiszatáj Termelőszövetkezet hűtőházában. A tervezettnél valamivel kevesebb termés, mintegy 400 vagon alma és 80 va- gonnyi körte kiválogatása, csomagolása vár a gyümölcskertészekre. Kétszáz vagon alma értékesítésére a Hun- garofruct-tal kötött szerződést a gazdaság, eddig belőle mintegy 100 vagonnal indítottak útnak a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és betárolásra, a külkereskedelmi vállalat budaörsi, sáropataki hűtőházaiba. (Fotó: Temesközy) Nagyüzem a hűtőházban A Hungarofruct címkéivel ellátott rekeszekben a Szovjetunióba, Csehszlovákiába „utazik" a Tiszatájban termett jonatán A hűtőház udvarán egymást érik a teherautók, pótkocsis Zetorok: naponta indítanak útnak almaszállitmányokat a konzervgyárakba is Pazarlásnak tűnő takarékosság Alkatrész-felújítás — csupán kényszerből A XVII. AFIT túrkevei központi üzemének legfontosabb feladata az ország IFA és TÁTRA típusú teherautóinak nagy- és középjavítása. Termelési lehetőségeik és a valóban elvállalt gépjárműfelújításokra fordított órák számának összehasonlítása után azonban csak az derítheti ki fő profiljukat, aki a vállalat szervezeti szabályzatát is átböngészte. Tavaly pót- alkatrészek felújításával és gyártásával 600 ezer órát töltöttek el, a kocsik szerelésére pedig csupán 326 ezer óra jutott. Azóta sem változott a helyzet: hozzájuk, az egyetlen IFA teherautóra specializálódott AFIT Vállalathoz a jövő évre már 810 ezer órányi munkát adó megrendelés érkezett. Az elhasználódott járművek többségének gyógyítását azonban képtelenek elvállalni, mert ehhez a munkához több mint 1500 ezer órát kellene pótalkatrészek gyártására és felújítására fordítani. Márpedig a túrkevei üzem összes kapacitása nem több 1400 ezer óránál. Ügy látszik, a pótalkatrészek „házi” készítése elvonja az erőket az igazi feladattól, a. gépkocsi javítástól. Ez a munka azonban elképzelhetetlen a kopott elemek, cseréje nélkül, új anyagokat azonban képtelenek beszerezni. A kör bezárult, ha a túrkeveiek használható állapotba akarják hozni a vállalatok jármüveit, akkor kényszerből maguknak kell pótolniuk a kereskedelem hiányos kínálatát. Speciális szerszámok nélkül, kis sorozatokban pedig lehetetlen gazdaságosan gyártani bármit is. Igaz, az alkatrész-felújítás már legtöbbször nem ráfizetés, viszonylag mégis gazdaságtalan. Egy-egy fékrásegítőt a mainál kétszer rövidebb idő alatt is igen jól használható állapotba hozhatnának, ha korszerűbb technológiával és gépekkel dolgoznának. A korszerűsítésre azonban nincs pénz. A vállalat még a tehergépkocsijavításhoz igazán alig nélkülözhető, a munka minőségét ellenőrző diagnosztikai berendezéseket sem tudja eddig megvásárolni. És ha lenne is pénzük — a drága speciális berendezéseket, szerszámokat nem mindig tudnák kihasználni, hiszen csak annyi alkatrészt újítanak fel, amennyi a náluk elvállalt autók rendbehozásához feltétlenül szükséges. Az első pillantásra úgy tűnik, hogy kész pazarlás az alkatrészek felújításával foglalkozni. Pedig Túrkevén is éppen azt állítják, hogy igenis szükség Van erre a tevékenységre. Nemcsak a kereskedelmi anyaghiány szülte kényszerből. Példaként az IFA-kafc gyártó NDK-t említették, ahol tervszerűen foglalkoznak a kopott darabok hasznosításával. Erre szakosodott üzemek ugyanis teremthetnek olyan feltételeket, hogy a felújítás gazdaságos. Ha a nálunk sók helyen szemétdombra kerülő kisebb részegységeket összegyűjtené a kereskedelem — például csak használtért cserébe adnának új dinamót —, akkor kiválogathatnánk a legolcsóbban „újjá” varázsolható darabokat. Persze, ehhez kellene egy olyan vállalkozószellemű cég — indulását kezdetben akár állami pénzből is támogathatnák —, amelyik a munkáskezeket nem egy fontosabb feladat megoldásától vonná el. Fő feladatának tekintené az al- - katrészfelújítást. Az új és a felújított alkatrészek felhasználási arányainak összehangolásával megszűnne a gépkocsijavítás minőségének bizonytalansága is. Túrkevén ma igen gyakran olyan meghosszabbított élettartamú járműveket adnak át a megrendelőknek, amelyeknek műszaki állapotát csak az újénak negyven százalékára tudták feltornázni. Hiába nem rosszabb egyik felújított alkatrészük állapota sem nyolcvan százalékosnál, a sok, nem teljesen tökéletes elem egymás hatásfokát rontja. Mennyivel nagyobb garanciát vállalhatnának munkájukért, ha raktáraikban egymás mellett sorakoznának például az új és az „újjá" varázsolt kerékagyak vagy fogaskerekek. Akkor maguk dönthetnék él, hogy hány használt darabot építhetnek még be nekik és a munkát megrendelőnek is gazdaságosan. ' Mert az -alkatrész-felújítással megfelelő feltételek mellett valóban takarékoskodni lehet. A több ezer kilométeren át egyszer, már pörgött gépelemek azonban csak jó „társaságban”, a jármű gyártójától kapott alkatrészekkel együtt dolgoznak igazán hasznosan. A kényszerfelújítás csak pazarlást szül, az amúgy is akadozó tehergépkocsijavítást lassítja. — vszj — Nők vezető poszton z új vezető kinevezése nagy port vert fel a munkahelyen. Mindenki arra számított, hogy az az asszony lesz az első számú vezető, aki — amíg helyettesíteni kellett — jól oldotta meg a feladatát, akinek megvan a kellő politikai, szakmai tudása, és akit mint embert is szeretnek a közvetlen munkatársai .Nos. nem így történt. Nem ő, hanem egy nála alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező férfi ült be a vezetői „bársonyszékbe”. Voltak, akik azt mondták: nadrágot visel •és nem szoknyát, ezért született ez a döntés! Hogy X- né felkészültebb? Majd belejön a kolléga is. Mások magyarázni igyekeztek a döntést: biztos valami nem stimmel X-né körül, nem eléggé szimpatikus az embereknek. Túlzottan sokat követel, igényes. Meg aztán minden követ megmozgatott, hogy vezető lehessen, és ez ugye visszatetszést szült. Nos, a kinevezés megtörtént. Majd az idő, pontosabban a munkahely gazdasági eredményei bizonyítanak, hogy helyes volt-e. Tény, hogy a nők egyenjogúságának megítélésében — azon túl, hogy milyen szerepet töltenek be a társadalmi termelésben —, fontos szerep jut annak, hogy milyen mértékben vesznek részt a közéletben, a vezetésben. A párt nőpolitikái határozatának megjelenése óta, kétségtelenül az e területen való munkálkodásunk nem volt hiábavaló: a nők közéleti aktivitása ma már számottevő. Néhány adat: a párttagságon belül a nők aránya 28,5 százalék, s közülük többen a választott testületekben dolgoznak. Például a megyében a párt- alapszervezeti titkárok 18,4 százaléka nő. A tanácstagok között arányuk 31 százalék, a választott szakszervezeti tisztségviselők közé a munkahelyek döntő többségénél a számarányuknak megfelelően kerültek nők. De ha- . sonló a helyzet a KlSZ-szer- vezetekben, a népfrontbizottságokban. A nők közéleti munkájára a tisztességes, becsületes helytállás a jellemző. állítja mindenki, akivel e témáról szót váltunk. Ám nem ilyen egyértelműen jo a helyzet, ha a nők vezetői oeosztásba kerülését vizsgáljuk. Egy pártak- tiván hangzott el néhány esztendeje a megjegyzés: „olyan funkcióba könnyű nőnek bekerülni, amely nem jár több fizetéssel, gépkocsihasználattal.” Hány nő dolgozik ma a megyében első számú vezetőként, erre nincs pontos adat. De néhány példából már lehet némi következtetést levonni. Az áfészeknél, ahol a dolgozók 67,5 százaléka nő, egyetlen helyen van női elnök. Karcag városában — minden munkahelyet beszámítva — összesen 16 nő tölt be vezető állást (beleszámítva az iskoláknál az igazgatóhely ettességet is). A té- eszekben mindössze három női elnökhelyettest találunk, de nem jobb a helyzet az ipari szövetkezetekben vagy a városokban sem. Tehát a mi megyénkben is nagyon akutáíis az MSZMP KB Titkárságának 1977. szeptember 26-i határozatának „forgatása”, melyet a nők közéletbe és vezetésbe vonásának fokozására hozott. Tévedés ne essék, nem azt szorgalmazom, hogy . mindenáron vezető beosztásba kerüljenek lányok, asszonyok De ne is legyenek hátrányban azért, mert nők. Valóban a tudás, a képesség, a tehetség, a rátermet- ség döntsön a kiválasztásnál. Mi akadályozza, hogy így legyen? Nos, okot, indokot mindenki fel tud sorakoztatni .Véltet és valóst. Nem tervszerű a káderképzés, nincs megfelelő szakképzettségük a nőknek, hiányos a politikai felkészültségük, a családon belül még túlzottan leterheltek, nem egyenlő a munkamegosztás e mikroközösségekben, akadálya sok helytelen nézet és — amit mindenhol oly gyakran emlegetnek — a nők maguk sem vállalják a nagyobb felelősséggel, több időkötöttséggel járó beosztást. Érdemes ezeket az okokat egy kicsit boncolgatni. Elöljáróban: ma a megyében az aktív keresők 40— 42 százaléka nő. Mindössze 31 ezer nő él a háztartásból, pontosabban ezek nagy része a háztáji gazdaságokban tevékenykedik, vagy a nagyüzemekben vállal időszakos és alkalmi munkát. gyermekgondozási A segélyt éves átlagban tízezer . fiatalasszony veszi igénybe. Ugyanakkor több vizsgálat adatai bizonyítják, hogy különösen a 35 évnél fiatalabb nők körében egyre nő az általános és szakmai képzettség színvonala, mindinkább csökken a férfiak képzettségi szintjétől való elmaradás mértéke. A pártszervek által szervezett tanfolyamokon a hallgatók 35—36 százaléka nő. Tény viszont, hogy felsőfokú végzettséggel sokkal kevesebb nő rendelkezik, mint férfi — bár ez a pedagógusokra nem érvényes, és az orvosok, a jogászok között is egyre több az asszony. Ismét csak példa Törökszentmiklósról: a városban 237 felsőfokú végzettségű leány, asszony dolgozik, 87 százalékuk hivatalban, intézményben, de a tanácsi és a szövetkezeti iparban mindössze kettőKézenfekvő tehát, hogy a káderutánpótlásnál az eddigieknél jobban számításba kellene venni a nőket. Tervszerűen iskoláztatni, felkészíteni őket. Csakhogy itt is van némi bökkenő. Egy 27— 28 éves asszony, akinek kisgyerekei vannak — érthető, hogy nem vállal szívesen olyan munkabeosztást, amely megköveteli, hogy többet legyen távol a családjától. Tudjuk, hogy miért. Korántsem elégíti még ki az igényeket a szolgáltatások mennyisége, és nem is olcsó. És ha sikerül is bölcsődébe, óvodába elhelyezni a gyerekeket — gyakran erre sincs mód — öt órakor már rohanni kell értük. aztán ott van a napi bevásárlás, a vacsorakészítés, a háztartás ezernyi dolga. És a kisgyermekeknek mindenek felett anyai gondoskodásra van szüksége- ahhoz, hogy zavartalanul fejlődjék. Nos, ha egy ilyen asszony nem vállal vezető beosztást, egyszerűen leírják a számításba veendők listájáról, és később, néhány év múlva — amikor a gyerekeitől már nyugodtan vállalhatna vezetői munkakört — már senkinek nem jut eszébe. Az is érthetetlen, hogy azt mondjuk: egy férfit 45—50 éves korában nyugodtan kinevezhetünk vezetőnek, mert akkor van tudása, ereje teljében, és a nyugdíjig még 10—15 éve van hátra, tehát van ideje is kamatoztatni tudását. Ugyanakkor egy 40—45 éves nőre már azt mondják: idős ahhoz, hogy vezető állást bízzanak rá. hiszen nem sok ideje van a nyugdíjig. Vajon mi ez, ha nem hátrányos megkülönböztetés? Számtalan, minden alapot nélkülöző tévhittel kell nap !mint nap szembenéznünk, amelyek a női vezetők iránti bizalmatlanságot táplálják, . de amelyeket bár lassan növekvő számban, de több kitűnő, rátermett vezető nő példája, munkája is megcáfol. Vannak, akik azt mond; ják: azért van szükség több női vezetőre, mert a társadalmi igazságosság úgy kívánja, hogy létszámukat megközelítő mértékben vegyék ki részüket a funkciókból is. Helytelen állítás- A vezetés — legyen az politikai, gazdasági vagy egyéb területen — éppen ezen az úton korszerűsíthető, emelhető magasabb színvonalra. A vezetői munka javításához, korszerűsítéséhez a nők nagy tartalékot jelentenek. Ha egy társadalom népességének fele előtt csak szűkre szabja a vezetővé válás útját, saját magát fosztja meg á tágabb lehetőségektől, hiszen nyilvánvaló: nők és férfiak közül együttesen több jó vezető választható ki. A szocialista társadalomnak ezért nemcsak igazságos és méltányos törekvése, hanem egyszerűen létérdeke, hogy a nők vezetővé válásának folyamatát meggyorsítsa, a megvalósulást segítse. Szemléletbeli problémára, szűklátókörűségre vall az is, hogy többnyire a nők vezető munkakörbe kerülését csak azokon a munkahelyeken szorgalmazzák, ahol a dolgozók többsége nő. Ám hol van az megírva, hogy ha valahol a dolgozók 70 százaléka férfi, a legráter- metebb vezető nem éppen a 30 százaléknyi nő között található? Qyakan találkozunk az előbbi statisztikai szemlélet ellentéteként azzal, amikor a nők iránt túlzott követelményeket támasztanak, amikor a mérce náluk sokkal magasabb, mint a férfiaknál. Érthető, hogy sok nőben felmerül az önbizalom hiánya, tartózkodó lesz. megyében alapjában véve sikeresen munkálkodunk a párt nőpolitikái határozatának végrehajtásán, de a nők vezetővé nevelését, válását, megbízatását nézve még bőven van tennivalónk. — V — A Bonyhádi Cipőgyárban 30 évig, többségében varrott technológiával készítették a cipőket. Jelenleg termelésük kétharmada varrott, egyharmada ragasztott. A változási a kézi munkaerő csökkenése és a termelékenység növelése tette szükségessé. A gyárban ennek ellenére kísérleteznek a korábbi technológia megmentésével. Ennek eredményeként jött létre az úgynevezett „Gotlex" cipő. 1978-ban a mintacipő a BNV-n közönségdijat nyert. 1979-ben pedig már angol exportra is készítenek „Gotlex" cipőket
