Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-17 / 243. szám
1979. október 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 K€P€Rnyö __________előtt O któber minden évben egy kicsit a televíziós művészet ünnepeit is jelenti, ugyanis a Budapesti Művészeti Hetek alkalmából a legfiatalabb művészet is igyekszik felvonultatni eredményeit. Ha tehát a képernyőn egy- egy műsor előtt feltűnik széttáruló tollazatával a már jól ismert, díszes pávamadár, — a művészeti hetek emblémája — az többnyire jó előjel: jelentős televíziós produkcióra számíthatunk. Az elmúlt héten háromszor is „jelentkezett” a páva; a Csurka—Dömölky tévéfilm, az Egésznapos riport előtt, a Csehov Cseresznyéskert című drámájából készült tévéfilm, valamint a Zenés színház idei első bemutatója, a Párnádé király új ruhájának tévéváltoizata is ezt a megkülönböztető cimkét viselte. Egésznapos riport Két esetben nem is csalatkoztunk, a művészi színvonal igazolta a kiemelést, az Egésznapos riport azonban rácáfolt számításainkra. Ismerve ugyanis Csurka István írói erényeit, Dömölky mai problémák iránti kivételes érzékenységét, továbbá tudván azt, hogy ez a szerzőpáros már többször is bizonyította, mennyire értik egymás gondolatát, milyen eredményesen képesek szövetkezni egy-egy izgalmas feladat megoldására, azt reméltem. hogy közös vállalásukat ezúttal is siker koronázza. Sajnos, nem ez -történt, ezúttal az eredmény túlkombinált és komplikált szatíra, egy következetesen végig nem gondolt, vázlatos, többnyire érthetetlen (már úgy érthetetlen, hogy a részletek önmagukban ugyan megállják a helyüket, de akkor is megmaradnak részleteknek, amikor szerves egységet kellene alkotniuk) és erősen kiagyalt lombikjáték. Amit látunk, az persze teljes mértékben fikció, elképzelés, a baj csak az, hogy azt nem érezzük meg a látottak mögött vagy a látottakból éDpen. hogy ez a furcsa kénlet miféle valóságra épül. Az agymosó intézet manipulációiról szóló film keveset árul el társadalmi hovatartozandóságáról. Csurka István a tévéfilmhez csatolt elöljáró beszédében ugyan világosan fogalmazza meg a célt, miszerint azt kívánták ábrázolni, hogy a hatalmak mai hu- manizálódásánaik idején az alattvalók összetartására a hatalom a komformizmus- sal operál, s ezt pedig az úgynevezett agymosással érik el, — csakhogy ez a vezérlő gondolat egyáltalán nem egyértelműen fejeződik ki az Egésznapos riportban. Mondhátnám azt is. hogy jóformán csak illusztrálva vagyon, egyáltalán nem meggyőző az a folyamat, és a részleteket tekintve még ellentmondásos is, ahogyan a magas lángon égő újságíró végül is e különös intézetben ..komformáltatik”. azaz tudósításában végül is nem arról számol be. amit látott, hanem azt írja meg, (a salétromsavgyártás jó kezekben van!), amit általában elvárnak tőle. Egyébként igen szemléletes részletek fordulnak elő a filmben. az agy-kimosás különböző módozatai; vannak, akiket a felelőtlen ígérgetésekről akarnak leszoktatni, „mézesmadzagot” nyalogat- tatva velük, másokat a közös elherdálásának gondolatától igyekeznek eltéríteni, órákig ismételtetve velük a jól ismert metaforát, Csáki szalmája, Csáki szalmája — ezek a társadalmilag is azonosítható problémák szatirikus ábrázolatban önmagukban érdekesek, de csak nagyon bonyolultan kapcsolhatók a riporter megtöreté- séínék drámájába. Továbbá nem teljesen érthető, hogy mit keresnek ebben a gondolatsorban a váratlanul feltűnő dokumentuimképek, sortüizekről, kivégzésekről, háborúról, tragédiákról, mindez valahogy nem áll össze képzeletünkben. Cseresznyénkért Kellemes meglepetéssel szolgált viszont a Cseresznyéskertből készült tévé- film, rendezője Esztergályos Károly, aki nemcsak a megcsontosodott Csehov-kép sablonjaival szállt szembe, de a jó értelemben vett Csehov- játszás hagyományainak is hátat fordított, bizonyítván, hogy az orosz klasszikus sokkal modernebb, mint ahogyan azt sokan hiszik, vagy legalábbis kényelmességből szeretnék elhitetni velünk. Esztergályos mindenekelőtt kitágította a dráma világát, amiről színpadon csak beszélnek, az itt valóságosan is megjelenik a képeken, azaz a játékba bekapcsolta a plein airt, ily módon még érzékletesebbé vált az alapvető kinfliktus, hogy tudniillik egy haladó világ, egy lényegében halálra ítélt világ és egy születő új ellentéte feszült itt. Lírában megnövekedett az ereje, még közelebb került hozzánk a csehovi érzelemvi- lág, amelyben az elmúláson érzett szomorúság , együtt van jelen az újért való lelkesedéssel. Másrészt a jól megválasztott szemszögek alkalmazásával, váltásaival sikerült olyan drámai mozgást teremtenie, amellyel egy hamis legendát is el tudott oszlatni, a Csehov drámáinak eseménytelenségéről szóló tévhitet. Továbbá egy szokásosnál szenvedélyesebbre hangszerelt Csehovot vitt a képernyőre, elegendő, ha arra gondolunk, hogy milyen tüzes jelenetben ölelkezik a szobalány és a fiatal inas (egy mai témájú modern filmbe is beille- nék). de hát Csehov is azt az utasítást adja: Dunyasa hevesen átöleli Jasát. Esztergályos Károly jól olvasta el a szerzői utasításokat és szuggesztív kontrasztokat teremt a játékban. A pompás természeti képekből csak úgy árad az élet, szinte érezzük, hogy fúj a reggeli szél, ellenben mily reménytelen szomorúságot árasztanak az üresen kongó szobák képei — Firsszel a jó öreg bútordarabbal, ahogy Csehov is jellemzi: „az üresség érzése árad mindenből”. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a hatásos, modern Csehov-kép nem születhetett volna meg a kiváló színészi alakítások egész sora nélkül. Törőcsik Mari valóban ideális Ljubov Andrejevna. érzelemgazdag, összetett nőt formál, a Lo- pahint alakító Kozák Andrást is régen láttuk képernyőn ennyire meggyőzőnek, az ő kereskedője nem kisstílű ragadozó, hanem józan. realista gazdálkodó, a cselekvés embere: remek Mensáros László locsi-fecsi nagybácsiként, az idealista deák szerepében Gálffv László e szemléletmód kritikáját is adja, emlékezetes Esztergályos Cecília vénlánya, és sokáig megmaradhat emlékezetünkben Balázs Samu jelképessé növő Firsze. Kétségtelen, Csehov jó hívére talált Esztergályos Károlyban, aki ezúttal nem „esztergályosította” a választott klasszikus művet, — mint ahogy volt erre már eset — hanem megtanult Csehovul gondolkodni egy másfajta művészi közeg, a televíziós eszközök birtokában. Röviden Végül egy mondatban az egyik legszellemesebb magyar opera, Ránki György: Pomádé király új ruhája című művének televíziós változatáról : igényes megvalósításban ez a televíziós bemutató is igazolta. hogy Ránki muzsikáján nem fogott az idő. ma is olyan élvezetes, mint harminc évvel ezelőtt, amikor megszületett. V. M. Fotókiállítás Szolnokon Kjusztendili mozaikok Csillagok Arája Észt irodalmi est rádiófelvótele Szolnokon Hétfőn délután dr. Soós István, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójának köszöntő szavaival nyílt meg Szolnokon a Kjusztendil megye 35 éves fejlődése című fotókiállítás. A vállalat munkásszállodájában megrendezett tárlat a bolgár testvérmegye életéből villant fel képeket. A 160 színes fotó nem csupán a bulgáriai ipar, mezőgazdaság, kereskedelem fejlődését, eredményeit mutatja be, ízelítőt ad a bolgár nép művészetéből, kultúrájából. A Kjusztendil megye földrajzi szépségeit ábrázoló képek mellett láthatunk népi kultúrát, hagyományokat, a' sportéletet szemléltető fotókat is. Az ízlésesen összeállított kiállítást november elejéig nézhetik meg az érdeklődők. lövő nyári olvasótáborok Elkezdődtek az előkészületek Már ősszel megkezdik a . jövő nyári olvasótáborok szervezését. Az olvasó népért mozgalom gazdái — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ KB, a SZOT, a Kulturális Minisztérium mindenekelőtt tájékoztatják a megyei szerveket az idei táborozás tapasztalatairól, s ennek nyomán számos vonzó korszerű szervezési formát, olvasási módszert is ajánlanak. Az idei nyáron eredményes kísérleteket folytattak több megyében, érdemes lenne azokat elterjeszteni. A Szabolcs-Szatmár megyei Tivadar községben például a Móricz Zsigmond nevét viselő ifjúsági közösségek együtt táboroztak. Debrecenben a tanyán élő gyermekeknek szerveztek tábort ; a veszprémiek a ba- konyoszlopi olvasótáborban pedig a csillagos égbolttal ismerkedtek. Több olvasótáborban az irodalom mellett a zenével, másutt a fazekasság művészetével, a néprajzzal kötöttek barátságot a táborozok. Hétfőn este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermét zsúfolásig (vagy tán még jobban) megtöltötte a „Csillagok órája” című észt költői est nyilvános rádiófelvételének közönsége. A széksorokban helyet foglalók (s a teremben körben állók) többsége fiatal, diák... És az észt irodalom kiváló ismerője, Képes Géza szavai — Bessenyei Ferenc tolmácsolásában — az est bevezetőjében: „Észtországot én az örök fiatalság országának nevezem.” Fiataloknak az „örök fiatalság országa” költészetéből — mondhatnánk tehát összegzésképpen az estről, hozzátéve, hogy az észt nép történelméből is lecke volt ez a műsor, s egyúttal maradandó művészi élmény. S mindez a megkülönböztetett érdeklődés meghatározta hangulatban — a másfél évtizedes észt—Szolnok megyei baráti kapcsolat jóvoltából. A műsorban tizenhárom huszadik századi észt költő több mint negyven verse hangzott el, szinte a művek keletkezési sorrendjét követő válogatásban. A válogatás arra törekedett, hogy az észt költészet minél teljesebb keresztmetszetét nyújtsa a közönségnek — és a majdani rádióhallgatónak. S ez sikerült is, hiszen a műsor az 1883-ban született Gustav Suits verseivel kezdődött. s a mai észt irodalom fiatalabb generációjához tartozó PauMSerik Rummo, Jaan Kaplinski és Hando Runnel műveivel végződött. A műsorban közreműködő észt előadóművészek Klorens Matti és Henne-Reet Hene- nurm és a magyarok: Rutt- kai Éva, Kohut Magda, Bessenyei Ferenc, Mádi Szabó Gábor, Jutkovics Krisztina magas színvonalon oldották meg feladatukat, amely — tegyük hozzá — elsősorban „rádiós” feladat volt. Különösen tetszett — a műsor, közepe tóján — a Johannes Semper, Betti Alver, Kersti Merilaas és Debora Vaarandi verseit tartalmazó rész, amelynek szép pillanatai közé tartoztak azok, amikor a versek magyar és észt nyelven egymás után hangzottak el. Az irodalmi est anya,.lekaszált réten át Szélország késett fuvallatai újra meg újra megsimogatják még a nyárfák su- darát” - Gustav Suits „Rezgőnyárfák alatt" című szép verse Klorens Matti (a kép bal oldalán) és Bessenyei Ferenc tolmácsolásában hangzott el. (Középen Mádi Szabó Gábor) A mikrofon előtt: Ruttkai Éva Munkában b Magyar Rádió technikusai... gát (amelynek minden verse olvasható az „Észt költők” című, 1975-ben megjelent kötetben) jól egészítették ki a zenei betétek: E. Magi „Népdal-szvit”-jének részleteit adta elő Magyar Kornél (zongora) és Polőnyi Géza (hegedű). — szj — A Zeneakadémia épülete A nagyterem Bartók és Kodály szellemében Zenei életünk centruma: a Zeneakadémia A Zeneakadémia épületének — 1904-től 1907-ig készült el— külső-belső harmóniája — a szecesszió egyik jellemzőjeként — sajátos stíluskeveredésből fakad. Még asszír formák is megjelennek a Liszt Ferenc tér— Nagymező utca—Szófia utca által határolt épület felületkiképzésén. A tér felőli homlokzaton a névadó — Liszt — bronzszobra: Stróbl Alajos műve. A lábazat feletti párkányon hat gyermekfigura, Teles Ede alkotásai. A földszinti előcsarnok freskóit Körösfői- Kriesch Aladár, a szecesszió egyik legmarkánsabb piktora készítette. Egy hatalmas bronzfej — Chopiné — Xa- very Dunikowski lengyel szobrász alkotása, a lengyel párt- és kormányküldöttség ajándéka. A huszonötször tizenhét méteres nagyteremben 1200 férőhely; a főhelyen egy Walcker-orgona, a fali domborművek zenei fogalmakat elevenítenek meg. A négyszáz ülőhelyes kisterem a kamarazenei estek színhelye, de technikai berendezései operaelőadásokra is alkalmassá teszik. A századforduló után felpezsdült a magyar zenei élet. Az első hatalmas fordulatot Bartók “és Kodály népdalgyűjtő tevékenysége hozta meg. De az elv, — amelynek értelmében a népi-hagyományú zenekultúrának el kell foglalnia méltó helyét a nemzet szellemi életében — elv marad, ha valóraváltását nem biztosítja kiváló oktatási metódus, képzett pedagógusgárda, kellő intézményes keret. Napjainkban a világ nagy részén számontartják Budapest zenei életét, világviszonylatban versenyképes zenekarait, karmestereit, szólistáit, zeneszerzőit, az évente megrendezett nemzetközi versenyeket, fesztiválokat, találkozókat. Mindennek — s a fővárosban évente megtartott mintegy kétezer koncertnek — fókusza a Zeneakadémia. Itt nevelik a jövő muzsikusait, interpretátorait — és a leendő zenepedagógusokat. Az intézményben —, amelyet 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság emelt főiskolai rangra — régebben összesen hétszázan tanultak áz alsó-, közép- és felsőfokon, jelenleg pedig csak a felsőoktatásban nyolcszáznál többen vesznek részt. Az ország 220 zeneiskolájában ötvenezernél több gyerek tanul zenét, szinte az ábécével azonos időben és súllyal. A Zeneakadémia sokezer darabból álló könyv- és kottatára között ott a Liszt-hagyaték is. A harmadik-emeleti Liszt- , szobában a világjáró, de szí- vében-szellemében holtáig magyar művész egykori tárgyai, zongorája. A róla elnevezett intézmény atmoszférája pedig híven őrzi a névadó hagyatékát. P. G.
