Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 2. HÉTFŐ: ír terroristák felrobbantották Lord Mountbattennekr az angol királynő nagybátyjának jachtját, a tengernagy életét vesztette - Lázár György Prágában Lubomir Strougállal tárgyalt. KEDD: Hua Kuo-feng fogadta a Pekingben tartózkodó Mon­dale amerikai alelnököt. SZERDA: Koszigin szovjet miniszterelnök fogadta az amerikai szenátus küldötteit. CSÜTÖRTÖK: Havannában megnyílj az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezlete - Koszigin megbeszélést folytatott a Havannába tartó Pham Van Dong viet­nami kormányfővel és Heng Samrin kambodzsai vezé'- tövel - Fidel Castro tárgyalt a Havannább érkezett Tito elnökkel. PÉNTEK: A Biztonsági Tanács libanoni vitája végén sem szü­letett határozat, de még az amerikai küldött is el­marasztalta Izraelt. SZOMBAT: Bazargan iráni miniszterelnök nyilatkozatban jut­tatta kifejezésre ellentétét Khomeini ajatollahhal, s kormányával együtt lemondott. Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, Apró Antal, a Magyar Nép- köztársaság Országgyűlésének elnöke köszöntötte Le Duant, a Vietnami Kommunist Párt Központi Bizottsága fő titkárát, Ton Duc Thango a Vietnami Szocialista Köz társaság elnökét, Truon Chinh-t, a Vietnami Szocia lista Köztársaság Nemzet gyűlése Állandó Bizottság elnökét, Pham Van Dongo a Vietnami Szocialista Köz társaság miniszterelnökét. Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, független és demokratikus vietnami állam megalakulása nak 34. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Mun káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El nöki Tanácsa, Minisztertanácsa és Országgyűlése, egész né pünk, valamint a magunk nevében elvtársi üdvözletünket é szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Vietnam Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szc cialista Köztársaság kormányának, Nemzetgyűlésének, ates véri vietnami népnek. A magyar nép nagy elismeréssel tekint arra az önfé áldozó munkára, amelyet a vietnami nép, élén tapaszta marxista—leninista élcsapatával, a Vietnami Kommunist Párttal, rendkívül nehéz körülmények közepette végez gazdaság szocialista átalakítása és fejlesztése, a nép életke rülményeinek javítása érdekében. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a vietnami né harcávál, amelyet hazája függetlenségének és területi sért hetetlenségének védelméért folytat. Nagyra értékeljük Vietnami Szocialista Köztársaság aktív nemzetközi politi káját, a vitás kérdések békés rendezésére, a térség békéje nek és biztonságának megszilárdítására, a jószomszédi kap csolatok fejlesztésére irányuló kezdeményezéseit. Támogat juk az indokínai népek baráti együttműködését, közös har cát, s elítéljük az orsz_ágaik bélső ügyeibe történő beavat kozási kísérleteket. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és orszá gaink kapcsolatai a marxizmus—leninizmus és a proletár in ternacionalizmus szellemében, népeink érdekeinek megfele lően, napról napra fejlődnek és bővülnek az élet mindé területén. Biztosíthatjuk Önöket, Kedves Elytársak, hogy népűn: továbbra is támogatja a vietnami nép országépítő munkája" szocialista hazája megvédéséért folytatott küzdelmét. Meg győződésünfc, hogy a Magyar Népköztársaság és a Vietnam Szocialista Köztársaság sokrétű kapcsolatainak fejlődése jövőben is hatékonyan szolgálja népeink, a testvéri szocia lista országok közös ügyét, a nemzetközi béke és biztonsá érdekeit. , . Szívből kívánjuk Önöknek, hogy érjenek el újabb ki magasló eredményeket hazájuk függetlenségének, népük sza badságának megvédésében, a szocialista társadalom felépí tése érdekében folytatott áldozatos munkájukban. Budapest, 1979. szeptember 1. VIETNAM ÜNNEPEN Holnap ül össze a szocia­lista Kuba fővárosában az el nem kötelezettek csúcs- értekezlete, de már ezen a héten nagyjelentőségű tár­gyalások zajlottak le ha­vannában. Előbb az úgyne­vezett koordinációs bizott­ság ülésezett, majd a kül­ügyminiszterek láttak mun­kához, hogy előkészítsék az állam- és kormányfők össze­jövetelét, ahol az el nem kö­telezett mozgalom legfőbb külpolitikai és gazdasági cél­kitűzéseit határozzák meg az elkövetkező három éves idő­szakban. Mint várható volt. néhány — látszólag formai, valójá­ban azonban fontos politikai — kérdésben már az elő­készítés során vitákra került sor. Így mindenek előtt ar­ról; ki képviselje Kambod­zsát? A koordinációs bizott­ságban a nyugati orientáció­jú Malaysia (egykori angol gyarmat, jelenleg pedig az Asean-csoport egyik hang­adója) azt javasolta, hogy a megbuktatott Pol Pot-rezsim embere már a koordinációs bizottság ülésen is helyet foglalhasson. Ezt az indít­ványt Kubán és Vietnamon kívül Laosz, Etiópia, Ango­la, a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság. Kongó, Benin, Madagaszkár és Af­ganisztán is elutasította. A kérdést végül is a külügy­miniszterek elé utalták, de a legtöbb felszólaló azon a véleményen volt, hogy tu­lajdonképpen csak magán a csúcsértekezleten lehet erről dönteni. Sokan azt jósolják, hogy Kambodzsa helye egye­lőre betöltetlen marad. Vita volt a körül is. hogy a megfigyelői és a meghívot- ti státuszban levő országok képviselői hol és milyen mó­don kapcsolódhatnak be a tárgyalásokba. A végén az a döntés született, hogy csak a nyilvános üléseken vehet­nek részt a meghívott vagy a megfigyelőként odaérkezett diplomaták. (Példaként em­líthetjük, hogy Románia meghívottként van jelen.) Az el nem kötelezettek tá­MOSZKVA Két hete tartózkodik már Bajkonurban a világ eddigi leghoszabb időtartamú űr­expedíciójának két tagja, Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin. Gyakorlatilag befe­jezték már az alkalmazko­dást a földi körülményekhez, a 175 napos súlytalanság után ismét megtanultak „föl­di módon” élni és dolgozni. Ma már naponta több ki­lométeres sétát tesznek, rendszeresen kerékpároznak, úsznak, bár az orvosi ellen­őrzés változatlanul rendsze­res, az orvosoknak egyéb dolguk nincs, mint az elő­írt rutinvizsgálatokat elvé­gezni: Ljahov és Rjumin tel­jesen egészséges, jól érzi magát. NYUGAT-BERLIN Az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britan- nia és a Szovjetunió által 8 éve, 1971. szeptember 3-án aláírt négyoldalú egyezmény „minőségileg új szakaszt nyi­tott a nyugat-berlini hely­zetben”, mivel a megállapo­dás „egészében megfelelő eszköznek bizonyait árrá, hogy véget vessen a Nyugat- Berlinnel kapcsolatos állan­dó és veszélyes válságoknak” bora bővül. Máris eldöntői­nek látszik, hogy például Irán, Nicaragua és a Zim­babwei Hazafias Front kép­viselői a csúcsértekezlet dön­tése alapján ezután a moz­galom teljes jogú tagjai kö­zé kerülnek. A csúcsértekezleten a ven­déglátó Kubának jut az el­nöki tisztség, mint ahogyan már a külügyminiszteri ér­tekezleten is Malmierca ku­bai külügyminiszter elnököli. A koordinációs bizottság élé­re a következő három évben is Kuba küldötte kerül. Szinte az egész hét azzal telt el, hogy ellentmondó hí­rek érkeztek Teheránból: egyszer tűzszünetet jeleztek, másszor újabb harcokat, az­tán vagy az iszlám gárdis­ták és az iráni hadsereg elő­nyomulását vagy a Mahabad körüli kurd .állások újabb megerősítését jelentették. TELEXEN — állapította meg a nyugat­berlini Die Wahrheit szom­bati számában megjelent nyilatkozatában Pjotr Abra- szimov berlini szovjet nagy­követ. DAMASZKUSZ „A palesztin—amerikai párbeszéd nem öncél. Ne­künk az a fontos, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezet a palesztin nép egyetlen és törvényes képvi­selőjének ismerjék el a meg­szállt szülőföldünkön és kül­földön egyaránt” — mon­dotta Abdel Mohszen Abu Majzer, a PFSZ szóvivője, a Tisrin című szíriai napilap­nak az ENSZ 242. számú ha­tározatával kapcsolatban. A szombaton megjelent cikk­ben Abu Majzer azzal vá- ddlta az Egyesült Államo­kat. hogy Izraelt a Dél-Liba- non elleni agresszió folyta­tására bátorítja. BÉCS Szombaton kora délután ismét benépesült a bécsi közben pedig egymást érték a vallási vezetők különböző megnyilatkozásai. Figyelmet érdemel, hogy a siiták élén állók más-más véleményt hangoztatnak: míg Khomei­ni halált követel a kurd ve­zetők fejére és azt a vádat hangoztatja, hogy a kurdok „kommunista államot” akar­nak létrehozni Irán nyugati tartományaiban, addig Ma- darj ajatollah tárgyalásokat sürget a kurdokkal és meg­egyezési készséget tanúsít. Taleghani ajatollah is elő­jött a héten olyan biztosíté­kokkal, amelyek alapján lét­rejöhetett volna a tűzszünet. A harci cselekmények mi­att mind nehezebb a polgári lakosság helyzete. Sokan menekülnek a harcok elől a hegyekbe. A városokban, fal­vakban fogytán az élelmi­szer, nincs gyógyszer, nincs orvosi ellátás. A kurdok ve­zetői a Nemzetközi Vöröske­reszthez fordultak segítsé­gért. A kurd válság megoldását az nehezíti, hogy Teherán­ban a jelek szerint nincs, aki döntsön a tűzszünet és a kurdokhak adandó engedmé­nyek dolgában. A vallási ve­zetők maguk sem képvisel­nek egységes álláspontot, a Bazargan-kormánynak vagy nem volt saját akarata vagy ezt nem tudta érvényesíte­ni, végül a hadsereg — mert Kurdisztán hegyei közt a fegyvereké az utolsó szó — tudatában van kulcsszerepé­nek és a maga érdekeüt akarja érvényesíteni. Pálfy József „népliget” a Práter Jezsuita mező elnevezésű közkedvelt térsége. Szokás szerint az idén is szeptember első hét­végéjén rendezték itt meg az Osztrák Kommunista Párt központi lapjának, a Volks- stimmének ünnepségeit. A Volksstimme-ünnepségre hi­vatalos küldöttség élén Bécs- be érkezett Fodor László, az MSZMP KB agitációs és pro­paganda osztályának helyet­tes vezetője. A testvérlapok kiállítód között van ezút­tal is a Népszabadság pavi­lonja. ahol a bécsi magyar kolónia tagjai ismertetik meg az érdeklődőket hazánk éle­tével, híreivel. ACCRA Jerry Rawlings repülőszá­zados, a Ghánái Köztársaság fegyveres erők forradalmi tanácsának elnöke pénteken este rádió- és televízióbeszé­det mondott, amelyben kije­lentette, hogy a tervezett október 1. helyett szeptem­ber 24-én adja át a hatalmat Hilla Limannak, az ország választott elnökének. Elha- iafOZasäc azzal indokolta, hogy az új nigériai polgári kormány október elsején lép hivatalba. Gierek beszéde Gdanskban Negyven évvel ezelőtt ro­hanta le a fasiszta Németor­szág Lengyelországot. Szom­baton pontosan déli tizenkét órakor egész Lengyelország egyperces hallgatással emlé­kezett meg a háborúban el­pusztult hatmillió lengyel polgárról, s arról a hatszáz­ezer szovjet katonáról, aki életét áldozta Lengyelország felszabadításáért. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, szombaton megkoszorúzta a Westerplat- te hős védőinek emlékművét. — Népünk — mondotta a második világháború kitöré­se 40. évfordulója alkalmá­ból elhangzott beszédében Edward Gierek — elsőként állt ellent fegyverrel a kéz­ben a hitlerista hódítóknak. Ennek óriási jelentősége volt a helyzet további alakulásá­ban az antihitlerista koalíció megszületésében és eljövendő győzelmében. Tisztelettel és hálával hajtunk fejet a „Lengyel szeptember” kato­náinak hősiessége előtt. — A szeptember előtti Lengyel- ország gyenge, mély osztály­ellentmondásoktól és nemze­ti ellentétektől gyötört, mind gazdasági, mind kulturális 'vonatkozásban elmaradott ál­lam volt. Szerény védelmi potenciálját nem erősítették hatékony szövetségek. A lengyel kormányok önző, rö­vidlátó, a realitásokat fel­mérni képtelen politikája tragikus helyzetbe sodorta az országot. Ezért Lengyelor­szág politikai és katonai el­szigeteltségben volt kény­telen szembenézni a fasiszta Németországgal. Megbízha­tatlanoknak bizonyultak a nyugati hatalmakkal kötött szövetségek, az ország meg­mentésére kínálkozó egyetlen reális lehetőséget — a Szov­jetunióval való jószomszédi és baráti kapcsolatok kialakí­tását — a lengyel kormányok elutasították. Bazargan ismét lemondott A Teheráni Rádió szom­baton délelőtt megismételte ugyan azt a nyilatkozatot, amelyben Mehd,i Bazargan iráni miniszterelnök bejelen­tette lemondási szándékát, dg a címzett, Khomeini ajatol­lah egyelőre nem reagált a kormányfő „ajánlatára”. Mint ismeretes, Bazargan, aki — Khomeini kiválasz­tottjaként — több mint nyolc hónapja áll az ideiglenes kor­mány élén, péntek este min­den eddiginél élesebben fo­galmazta meg, hogy „szíve­vesen feladná” a kormány­zással járó „hálátlan felada­tot”. A kormányfő megerő­sítette, hogy már 8 nappal ezelőtt felajánlotta lemondá­sát a síita főpapnak. Kho­meini ajatollah azonban ezt elutasította. A miniszterelnök vissza­utasította az ellene felho­zott vádakat, hangoztatva; „ha néhányan azt gondol­ják, hogy a gyilkolás és a problémák halmozása for­radalmi magatartás, akkor nem vagyok forradalmár”. A miniszterelnök sérelmezte, hogy minden hibáért őt és kormányát teszik felelőssé. Továbbra is harcok foly­—« üí :-i_: ír... J-—• • - ' na« ai ii vmm nuiumian­ban. Képünkön: kurd fegy­veresek Saqqiz város ha­tárában S zeptember másodika a a független és demok­ratikus vietnami állam létrejöttének 34. évfordulója, e sokat szenvedett ország legnagyobb nemzeti ünnepe. A kommunisták köré tömö­rült nemzeti egységfront, a Viet Minh sokévi, kitartó japán- és franciaellenes fel­szabadító harcának eredmé- ményeként 1945. szeptember 2-án született meg a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság. Vietnam újkori története, kis túlzással, napjaink világ- történelmének nevezhető. Ke­vés népet kényszerített a tör­ténelem olyan kemény erő­próbára, mint a vietnamit. Ho Si Minh nemzete — lé­legzetvételnyi szünetektől el­tekintve — harminc eszten­deje harcol. Helytállt a fran­cia gyarmatosítók „piszkos háborújában”, s az Egyesült Államok csaknem két évtize­des agressziójával szemben, példátlan áldozatvállalás, le­mondás árán a világ legerő­sebb imperialista hatalmát legyőzve kivívta hazájának szocialista alapokon megva­lósuló újraegyesítését. Nem­zedékek önfeláldozásával így lett a VDK-ból VSZK, azaz Vietnami Szocialista Köztár­saság. vagy ahogy a vietna­miak nevezik gyakorta ön­magukat: a szocializmus elő­retolt délkelet-ázsiai bás­tyája. Vietnamban tegnap oi*í szágszerte megemlékeztek a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kikiáltásának 34. évfordulóiáról, az ország nemzeti ünnepéről. A köz­ponti esemény a Hanoiban rendezett nagygyűlés volt. Az elnökségben foglaltak he­lyet a vietnami párt- és ál­lami vezetők, élükön Le Duannal, a VKP KB főtit­kárával. A díszünnepség szónoka Le Thanh Nghi miniszterelnök­helyettes, a párt Politikai Épp ez a regionális és vi lágpolitikai jelentőségű vál­tozás lett a vietnami néi újabb megpróbáltatásánál forrása. A szomszédos Kínt nagyhatalmi törekvéseit lát ta veszélyeztetve az erős egységes, ötvenmilliós Viet­namban. Peking hosszú idej< lappangó Vietnam-ellenessé. ge végül is nyílt agresszióbe torkollott, másképpen fogal­mazva: Kína csatlakozott ah hoz a dicstelen sorhoz, amelj a japán császári hódítóktó kezdve a francia gyarmatos! tókon át az Egyesült Álla­mokig, mind vereséget szén vedett Vietnam földjén. Egyes nyugati lapok ma napság tendenciózusan az sugallják: Vietnam népe annyira hozzászokott a há borúhoz, hogy nem tud mái nélküle élni. Igazságtalan rosszhiszemű és félrevezeti propaganda ez! A vietnami ak milliói — a világ több népéhez hasonlóan, sőt jóvá erőteljesebben — igénylik i békét, a nyugalmat. A vietnamiakban a béke- vágynál csak egy tu­lajdonság az erősebb ragaszkodásuk nehéz küzde lemben megszerzett függet lenségükhöz. Ezt csaknen három és fél évtized szaka datlan harca bizonyítja Senki és semmi nem tudt; őket, megtörni, s aligha való színű, hogy ez bárkinek i: sikerülne a jövőben. Bizottságának tagja megem lékezett a VDK kikiáltásá nak történelmi jelentőségé ről, s arról a nagy törté nelmi szerepről, amelyet vietnami forradalom legen d,ás vezetője, Ho Si Mini játszott a vietnami népgyő zelmében. Megfogalmazva a VSZI békés külpolitikájának lé nyegét, a szónok aláhúzta: . szovjetunióval és más szó cialista országokkal val szoros együttműködés a VK] ikövetkezetes, tartós politi kája. Megemlékezés Hanoiban Az egyetlen külügyminiszternő, a ghonai Gloria Nikoi érke­zik a havannai találkozó színhelyére. (Telefotó - KS)

Next

/
Thumbnails
Contents