Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 9. A TANÁCSOKÉ A TŰRÖKSZENTMIKLÚS Nem látványos várospolitika Alig több mint (él évtizede, még vitán (elül álló tényként Írtam le: „nincs tetszetős, impozáns városközpontja Török- szentmiklósnak." A megállapítást zárójeles megjegyzés követte: „A régi házak szanálására egyelőre nincs pénze 'a városnak." Emberek, szabályok, ügyintézők Alig két hónapja — július 1-én — lépett életbe a szabálysértési kódex módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény- erejű rendelet, amely tovább bővítette a tanácsok hatáskörét. Ezentúl sok olyan ügyben is a községi, a városi tanácsoknál kell dönteni, ami eddig a bíróságokra tartozott. Például a becsületsértés, a magánlaksértés enyhébb eseteiben. Aztán eddig, ha valaki 500 forintnál kisebb értéket tulajdonított el, a törvény szerint szabálysértést követett el; július 1-től 1000 forintra nőtt az értékhatár — ameddig a lopás csak szabálysértésnek minősül. Túlzás lenne azt állítani, hogy azóta impozánssá vált a városközpont. Nem. de már alakul. A 4-es fő út mentén a többszintes szalagház földszintjén az üvegfalú üzletsorral, átellenben a néhány hété felavatott Tavasz ABC, ha nem is változtatta meg, de roppant előnyösen hat a belváros képére. Természetesen sem Törökszent- miklós, sem egyetlen városunk nincs abban a -helyzetben, hogy mindenekelőtt és mindenáron centrum újjáépítésére törekedhetne. Még akkor sem, ha a hajdani örökségen esztétikailag igen sok kivetnivaló van. S rekonstrukciója látványos településfejlesztés lenne. Elhangzottak olyan vélemények, hogy: „a városrendezési tervnek, amely egy évtizeddel ezelőtti álmokat tükröz mérnöki pontossággal, éppen ez a legnagyobb gyengéje. Óhajokra épül, a tervezői fantáziát nem befolyásolták a gazdasági szempontok. Méregdrága közművesített területre autóparkolót, sportpályát álmodtak. Az ilyen rendezési -terv nem lehet szentírás a város jövőjének formálásában, mindaddig, amíg nem állnak számo- latlanul a milliók a város kasszájában.” Szükség szabta sorrend Márpedig nem állnak. De mennyire nem. Ilyenkor és ezért hangzik el — gyakori hangoztatása miatt közhelynek érezvén, az igazságán sokszor el sem töprengünk —, hogy a településfejlesztésnél fontosság szerint kell rangsorolni az igényeket. Míg egy városnak nincs elég vize, míg nincs kiépítve a szennyvízcsatorna-rendszere, elavult az amúgy is kis kapacitású szennyvíztisztító műve, míg foghíjas a gázvezeték-hálózata, míg kevés az iskolai tanterme, addig nem a légkondicionált filmszínház hiánya miatt fő a feje a város vezetőinek. Márpedig Törökszentmikló- son ez a helyzet. A városnak mind a 25 ezer lakóját egyaránt érintő jogos igényekre kellett az elmúlt években, és kell az elkövetkezendőkben is koncentrálni. És még ezek között is a szükség és az ésszerűség állítja fel a sorrendet. Még sok-sok tízmillió forintra lenne szükség, hogy a föld alatt (normális vízhozamú kutak, szennyvízcsatorna-hálózat) megteremtsék a föld feletti élet feltételeit. A középtávú fejlesztési terveknek ezeken az égető kommunális gondokon túl az anyagi fedezet is határt szab. A törökszentmiklósiak ebben az ötéves tervidőszakban 97,9 millió forinttal gazdálkodhatnak. Ennek az összegnek mindössze egyötöde az, amit a város saját anyagi erőforrásaiból biztosítani tud. A többi pénzből, amit zömmel felsőbb tanácsi támogatásként kapnak, csak azt építhetnék, amire a pénzt adják a városnak. Bíróságból kollégium De a megvalósítás még ebben a körben is a város vezetőinek leleményességén, hozzáértésén, szervezőkészségén, a gazdasági üzemek kollektívájával kialakított kapcsolaton áll vagy bukik. Egy példa: A törökszentmiklósiak nyolc általános iskolai tanterem építésére 3,1 millió forintot kaptak fentről. Ez a pénz legfeljebb feleannyi tanterem megépítésére lett volna elég, ha majdnem ugyanannyi értékű társadalmi munkával nem pótolják a hiányzó milliókat. Nem újdonság, igaz, Törökszent- miklóson már tradíciója van a társadalmi összefogásnak. Kissé sarkosan fogalmazva módszerük lényege: a közpénzből csak az új épület« alapozását és a tető fedését fizetik. Ami közte van, azt a két téesz és az ipari üzemek dolgozói társadalmi munkában megépítik. így is lehet újat teremteni. De épp úgy a jó szervezésen s a miklósiak egészséges lokálpatriotizmusából fakadó segítőkészségén múlik, hogy másképp is tudnak „újat” csinálni — a régiből. Hosszú lenne a lista, ha felsorolnánk, hány olyan épülete van a városnak, melynek szükség szerint változott meg az eredeti funkciója. Bíróságból kollégium lett, tanácsházából művelődési központ, irodából, kollégiumból óvoda, lebontott tanyasi iskola tégláiból foglalkoztató terem. Ennél a listánál már csak az lenne hosszabb, ha felsorolnánk azokat az üzemeket, amelyeknek dolgozói munkaidő után vagy hétvégeken maltert kevertek, falat raktak, kerítést építettek, vízvezetéket és villanyt szereltek. Nem szívesség Csak eljátszom a gondolattal, hogy vajon a város lakásépítési programjának megvalósításában azért vannak lépéshátrányban, mert erre a területre nem lehet adaptálni ezt a módszert? Apropó, terv. Köztudott, hogy nemcsak a tanácsi vezetőkön múlik sem a középtávú, sem az éves fejlesztési tervek megvalósítása. A törökszentmiklósiak sincsenek megkímélve a beruházók, kivitelezők gyakorta fellobbanó vitáitól, sőt azoktól a nézeteltérésektől sem, amelyek elő-előfordulnak a tanácsiak és a különböző kereskedelmi és szolgáltató vállalatok vezetői között. Ilyen is van. Ez idő tájt a tanácsi vezetők azt mondják, ha minden olyan vállalattal, amelyen Törökszentmiklós áruellátása múlik, olyan partneri kapcsolatuk lenne, mint a Törökszentmiklós és Vidéke Áfész-szel, nem méltatlankodnának okkal a miklósi emberek. Pedig semmi rendkívülit nem csinált az áfész, csak amit a tanáccsal egyetértésben 1975-ben megtervezett következetesen és határidőre meg is valósította. Nemcsak Törökszentmikló- son, a környező falvakról sem feledkeztek meg. Oj ABC-ket, büféket építettek, presszókat, szakboltokat, éttermeket, vegyesboltokat korszerűsítettek. Sohasem szabtak a tanács anyagi lehetőségeit meghaladó feltételeket. Nem szívességet tettek a városnak, csak egyszerűen végezték a dolgukat. K. K. Mi tagadás, a tanácsi dolgozók nem fogadták osztatlan tetszéssel a változásokat. Mert — bár a 10 és fél millió magyar állampolgár közül csak elenyészően kevesen tartoznak a szabálytalankodók körébe — a helyi hivatalokban azért eddig is épp elég gondot, plusz-munkát okoztak a renitenske- dők. Tavaly több mint 120 ezer szabálysértési feljelentés érkezett a tan ácsokhoz. Ki a szemetet hordta a közterületre ki a rádiót, a magnót bömböltette a szomszédai fülébe, egyesek „elfelejtettek” építési engedélyt kérni, vagy éppen nem vitték el a kötelező védőoltásra a gyereküket. Akadtak, akik a boltban „tévedtek meg”. Az együttélés írott és íratlan szabályait sokféle módon megszegték a múlt évben is. És a tanácsokhoz érkező bejelentések többsége megalapozottnak bizonyult, csaknem 80 ezer esetben bírsággal büntették a vétkeseket. Az államigazgatási dolgozók teendői várhatóan gyarapodni fognak, de ezzel számoltak is a jogalkotók. Ennek megfelelően több köny- nyítő, egyszerűsítő intézkedést tartalmaz a módosított jogszabály; egyebek között a szabálysértések bizonyos eseteiben lehetővé teszi a helyszíni bírságolást. Például a tiltott helyen fürdőzők, a csendháborítók, a parkron- gálók, az utcán szem etetők azon nyomban „bűnhődhetnek” — amennyiben tetten érik őket a bírságolás jogával felhatalmazott tanácsi dolgozók, akik az eset súlyosságától függően 50—200 forint pénzbüntetés kifizetésére szólthatják fel a szabályszegőket. Az intézkedésnek az a célja, hogy minél több ügyben elkerülhető legyen a hosszas eljárás. — Ez is egy fajtája az alkoholizmus elleni küzdelemnek — véli a vébétitkár. — Mindenesetre az, hogy a kocsmák, boltok ötvenméte- res körzetében tilos szeszes italt inni. már valamit jelenteni fog. Arról nem beszélve, hogy ezért a szabály- sértésért jól zsebbe kell nyúlnia az állampolgárnak, hisz ha följelentik, akkor háromezer forintig büntethetjük. A helyszíni bírság ötventől kétszáz forintig érintheti a pénztárcákat. — Hányán és kik vesznek részt az ellenőrzésben? — Hat tanácsi dolgozónk igazolvánnyal, karszalaggal fölszerelve járja majd az italmérő helyeket. Természetesen a rendőrök épp úgy segítik betartatni a tanácsrendeletet. mint mi magunk. Márkus Imre közbeszól: — Most küldjük ki az italboltokba. üzletekbe a rendelet stencilezett példányait, hogy mindenki jól meismerhesse. Minden jogszabály csak annyit ér, De hogyan is valósuljon ez meg a gyakorlatban? Többen, hivatalbeliek közül is, úgy vélték, hogy amolyan hatósági közegként lesben kell majd állniuk az utcán; ki dobja el az almacsutkát, a fagyialtos papírt, a buszjegyet. Az ilyesfajta társadalmi őrjárat nem volna haszontalan egyik másik településünkön, a tanácsi szakelőadók azonban így nem aprózhatják el idejüket, energiájukat. A jogszabály világosan kimondja, hogy az arra kijelölt dolgozóknak egyéb hatósági teendőjüket végezvén jogukban áll felelősségre vonni a szabálytalankodókat. Pécsett például 15 alkalmazottat bíztak meg ilyen feladattal, köztük útfelügyelőket, parkerdészeket — akik leginkább rajtacsíphetik az utak engedély nélküli felbontóit, a parkok, a játszóterek szennyezőit, rongálód. És miért ne csöngethetne be. mondjuk, az építési osztály dolgozója annak a kapuján, akinek a portája előtt építési törmelék terpeszkedik. A boltokat járó kereskedelmi ellenőr miért ne vonhatná felelősségre a helyszínen azokat, akik a közért üzlet ajtajában italoznak? e Az ügyeket gyorsíthatja, hogy azokban az esetekben, amikor a feljelentést követően világos a tényállás, a szabálysértést elkövető sem tagad, nincs szükség tanúk meghallgatására, helyszíni vizsgálatra, vagyis amikor a formaságok megtakaríthatók — mellőzhető a hivatalos tárgyalás. Korábban ez csak akkor volt lehetséges, ha a kivetett bírság nem haladta meg az 1000 fortnto#. A bo- nyolultbb ügyekben viszont, amikor csakugyan szükség van bizonyítási eljárásra, „nyomozásra” — például egy amennyit meg is valósítanak belőle, ez már régi arany- igazság. — Hány üzletet, vendéglőt érint az intézkedés? — Hét vendéglátóegységet és tíz boltot. Az italboltok például évente 30 millió forintot forgalmaznak, ennek jelentős része alkoholból ered. Reméljük, valamit változik az arány. A szűkös területű kocsmákkal leszünk majd gondban, mert azok elé jó időben mindig kitelepszenek az emberek. Ott sűrűbben fogunk ellenőrzéseket tartani. — Az üzletekben, vendéglátóegységekben dolgozók is sokat segíthetnek, hiszen ők mindig látják azokat, akik a rend,eletet megszegik — jegyzi meg Nagy Károly. A „Keve” étterem udvar felőli része bisztró, tenyérnyi hellyel. A nagyobb forgalmat mégis ez bonyolítja, s nem a tágas étterem. — így van — bólint Kalmár Lajos üzletvezető. — Havi egymillió a bevételünk. áruházi lopás esetében —, most igénybe vehető a rendőrség közreműködése. A be- csületséntési, magánláksérté- si ügyek úgynevezett magánindítványhoz kötöttek; a feljelentőnek 100 forintot kell fizetnie illeték címén — amennyiben fellebbez 200 forintot — és 15 napon belül kezdeményeznie kell az eljárást. Ez azt szolgálja, hogy csak a valóban indokolt esetekben keressék fel a hatóságot. o Az egyszerűsítések ellenére kétségtelen, hogy a tanácsiak lolga nehezebb lett. Kibővített jogi ismeretekkel, a törvény szellemében kell alkalmazniuk a szabályokat, amelyek július 1-től még szélesebb körre vonatkoznak — szabálysértésnek minősül például a "kerékpár és más hasonló úti alkalmatosság jogtalan igénybevétele; új elem a visszaélés az üzemi gépkocsival, a járműalkatrészek szakszerűtlen készítése, szigorú elbírálás alá esik a vesztegetés; a csúszópénzt kérő, illetve elfogadó állami, szövetkezeti dolgozó 5000 forintig terjedő bírsággal büntethető. A több feladat alighanem a falvakban okoz nagyobb gondot, ahol a nagyvárosokhoz hasonló létszámbővítésre nincs lehetőségük a tanácsoknak. Egyedüli megoldás az ott dolgozók felkészítéséről gondoskodni, mert már az apróbb falvakban is idejét múlt felfogás, hogy a vb- titkár értsen mindenhez. Olyan dolgozókra van szükség, akik nemcsak egy-egy munkamozzanatot ismernék, s akik olykor kisegítik egymást. A növekvő feladatokhoz a községekben is fel kell nőni. ebből hétszázezer forint körüli az italfogyasztás. Rövid fejszámolás után kisütjük, hogy ebben Túrke- ve minden lakója havonta legalább hatvan forintot költ itt italra. — Tudunk az új tanács- rendeletről, föl is készültünk rá. Miután az éttermi részünk nincs kihasználva, ezért a bisztrót bővíthetjük, így a vendégek nem szorulnak ki az udvarra. Az étteremtől nem túl messzire, a bezárt ajtajú kocsma előtt középkorú férfi ül az árokparton. A szemei kissé furcsák. A zsebéből kikandikáló pálinkásüveg már üres. — Tudja, hogy a kocsma előtt tilos alkoholt fogyasztani? _Véres szemekkel fölpillant. — Mi? Megismétlem a kérdést. — Ha följelentik, sokat fog fizetni — teszem hozzá. — Mér’? Elmagyarázom. Legyint. — Majd, jobban vigyázok. Legközelebb kilépem az ötven métert. Bizonytalanul fölemelkedik és elindul. i H. Z. P. S. Új rendelet Túrkevén Majd lelépem az ötven métert... Megyénk számos településén már érvényben van az a tanácsrendelet, amely korlátozza a közterületen történő .alkoholfogyasztást. Túrkevén csupán néhány napja ismerik az emberek a rendelkezést. Nagy Károllyal, a tanács végrehajtó bizottságának titkárával és Márkus Imrével, a termelésellátás felügyeleti osztály vezetőjével beszélgetünk a „friss” rendeletről.
