Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

1979. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ___________________________________________________11_ C SfllflpnTIHDNgflBflD IDŐ Az aputól is függ... Csalódunk kis ötödikese a vártnál gyengébb bizonyítvány­nyal lepett meg: néhány négyes is becsúszott az ötösök közé. Mint jó nagynénihez illik, - aki méghozzá pedagógus is - az augusztusvégi napok egyikén „lelkére beszéltem” a gyereknek, hogy igyekezzék, legyen hatodikban szor­galmasabb és kísérelje meg elérni mindenből az ötöst már az első félévre. — Ez aputól is függ! — felelte Gábor meglepetésem­re, ami az arcomon meg is látszhatott, mert hozzátette magyarázatiképpen: — Hogy mennyire ellen­őriz majd! A kisfiú kijelentése elgon­dolkoztatott. Ö akar, igyek­szik, de gyengének érzi ma­gát, néha esendőnek, s ezért szeretné érezni az édesapja segítségét azzal, hogy ellen­őrzi őt. Vajon helyes-e ez a gyer­meki óhaj, és milyen mérté­kű legyen az ellenőrzés? A szülőnek mindenképpen érdeklődnie kell a gyermek iskolai tanulmányai iránt. Helyes, ha tudja, hogy „a”, „b”, „c”, vagy „d” osztály­ba jár, hány osztálytársa van, ki az osztályfőnöke, kik a tanárai. Jó, ha meghallgat­ja az iskola igazgatójának tanévnyitó beszédét, abból sok érdekes adatot megtud­hat az iskolai életről, a há­zirendről, az 1978—79-es tan­év munkatervéről. Egy kis betekintést nyer így gyer­meke iskolájának életébe. Keresnie kell a szülőnek a kapcsolatot a legjobb szö­vetségesekkel : a pedagógu­sokkal. Lehetőség nyílik erre a szülői értekezleteken, az egyes tanárok fogadó­óráin és a családlátogatások alkalmával is. Az egyéni be­szélgetésekkor őszintén el kell' mondani a gyermekkel kapcsolatos problémákat és meg kell hallgatni a peda­gógusok észrevételeit, taná­csait is. A nevelési elvek egyeztetése feltétlenül hoz­zásegít a jobb eredmény el­éréséhez. Helyes, ha belelapozunk a tankönyvekbe. Látnia és éreznie kell a gyereknek, érdekel minket, hogy mit tanul az iskolában. Az otthoni napirendet úgy kell megszerveznünk, hogy biztosítva legyenek a nyu­godt tanulás körülményei. Egyszer-egyszer, szúrópróba­ként mondassuk el vele a földrajz vagy a történelem leckét, máskor a verseket kérdezzük ki tőle. Az ilyen „kikórdezés”-ek azért is jók, mert nagyon sok tanuló ha­mar elhiszi, hogy tudja a feladott szöveget és a fel­mondási kísérleteknél derül ki, hogy csak megértette, de élőszóval' visszaadni már nem tudja. Az ilyen apró kudarcok után mutassunk rá arra, hogy lám, még alaposabban meg kell tanul­nia a leckét ahhoz, hogy tudja is. Az írásbeli munkái iránt is érdeklődjünk. Egyszer- kétszer hetente lapozzunk bele a füzeteibe, munkafü­zeteibe, és tegyünk megjegy­zést a munkáira: ha meg­érdemli, akkor dicsérjük meg, ha nem megfelelő a külalakja vagy a megoldás, akkor biztassuk S2ebb és helyesebb munkára. Helyez­zünk kilátásba újabb ellen­őrzést. Az „Ellenőrző könyv” be­jegyzéseit, a beírt osztály­zatokat is figyeljük rendsze­resen. Ezek tudomásulvéte­lét egyébként is aláírással kell igazolni. A napközi otthonba járó tanulók iskolai munkájának és házi feladatainak ellen­őrzését sem bízhatjuk tel­jesen az iskolára. A leckét elkészítik ugyan a napközi­ben, de a szülői érdeklődés — egyszer-egyszer ellenőr­zés — ezeknél a tanulóknál sem maradhat el. Évek hosszú során át azt tapasztaltam, hogy a szülők érdeklődése, ellenőrzése kampányszerű: rendszerint a tanév elejéin a legintenzí­vebb. Nagy elhatározásokkal indulnak, kitűnő iskolai fel­szerelést vesznek a gyermek­nek, gyönyörűen bekötik a tankönyveiket, füzeteiket és azután a lelkesedés, az is­kolai munka iránti érdek­lődés szép fokozatosan alább­hagy. A tankönyvek ron­gyosak lesznek, a füzetek szamárfülesek, mert az év- eleji „hajrá” után nem el­lenőrizték a táska rendjét, a könyvek kezelését, megbe­csülését, (de sok összefir- kált könyv látványa mon­datja ezt velem!) sőt, mi több: magát az iskolai mun­kát, a tanulás rendszeressé­gét sem kísérték figyelem­mel. Pedig a gyermek sze­rette volna! Szeretné és ké­ri— mint a mi Gáborunk is, — segítsünk neki azzal, hogy érdeklődünk a tanulmányai iránt és ellenőrizzük! (gergcly) Számkerék írjátok be a kis körökbe az 1-től 9-ig terjedő számokat úgy, hogy minden átlóba ke­rüljön három-három számjegy összege 18 legyen! Rózsa Endre: Lágy csepp csillog: leánytompor, homály veri, Nyári füzér virághimpor. Tücsökcirpes mezők csöndje tömörül egy harmatgyöngy be. Sziklevél — a sziklát fúrva, égboltot nyit smaragd kulcsa. Bólintgató Mezítlábas fű kalásza este lépked. érő erők Tarló az ég. némasága. S mennyi vércsepp! Urgebúcsúztató Mezőgazdasági földek közelében fekvő kopár legelőkön a nyári hóna­pokban qyakran hallhat­juk az őrt álló ürqék éles füttyentését. Apró mor- moták módjára, feleqye- nesedve állnak a mély­be vezető lyukak előtt és mozdulatlanul figyelik a feléjük közeledő embe­reket. Azután egy vész­jel és a. sárgásszürke bun­dájú állatkák pillanat alatt eltűnnek a föld mé­lyében. Az ürge egyik legérdeke­sebb rágcsálónk. Keletről ter­jedt el, tőlünk nyugatra csupán Ausztriában és ott is csak a Fertő környékén ta­lálható, kis számban. Ha­zánkban ma még sokfelé elő­fordul, de a mezőgazdasági kultúra számukat erősen megapasztotta. Valószínűleg .nincs messze már az az idő, amikor az ürge is a védett állatfajok listáján szerepel majd. Az ürge nappali életmódot folytat. Különösen a regge­li és az alkonyati órákban tevékeny. Általában laza te­lepekben vannak együtt, de azon belül az egyes állatok külön-külön élnek. Föld alatti járataik mélyre, gyak­ran két méternyire is le­nyúlnak. Ennek végében ké­szítik el azt a vackot, ahol a nőstény világra hozza 5— 8 fiókáját. A kicsinyek 15— 20 napig szopnak, utána már ki-kijárnak a felszínre és füveket is rágcsálnak. Ké­sőbb, amikor már teljesen önállóakká váltak, a környé­ken található üres lyukakat foglalják el vagy ha ilyen nincs, önállóan ásnak lakást a földben. Az ürge természetes ellen­ségei a görény és a menyét. Utóbbi karcsú testévfel köny- nyedén behatol az ürgevár­ba is és a menekülő állatot saját vackában fogja még. A ragadozó madarak közül el­sősorban a kerecsen az ür­ge ellensége. Többnyire fész- kelésre is ott telepszik meg, ahol a környéken ürgék is tanyáznak. Legtöbbet mégis az esős nyarak pusztítanak el ürgéink közül, bár az is igaz, hogy az ezt követő szá­raz években az állorríányok ismét felerősödnek. Ezek a csinos és fürge ál­latkák viszonylag korán, még a tartós őszi, esők be­köszöntése előtt visszahúzód­nak a föld alá, gondosan el is tömik a kivezető nyílá­sokat és lassan megkezdik hosszú téli álmukat. A le­gelőn játszadozó gyerekek hiába keresik az ürgéket, hiába várták ismerős füttyü­ket. a kis őrszemek egytől- egyig eltűntek már. De maid tavasszal, amikor ismét ki­nyitják az „ajtókat”, újból ürgefüttytől lesz hangos a határ, mihelvt valaki a mélybe vezető lyukak felé közeledik. Csak fiataloknak A farmer változat­lanul kedvelt a ti­zen-, huszonévesek körében. Ezúttal két lengyel modellt mutatunk be a nyárvégi hűvösebb napokra. (KS) Sámli, zsámoly, kislétra Kistermelők—kiskertek Takarmány a konyhából A háziasszony főzéshez készü­lődik: levágja a saláta, káposz­ta alsó leveleit, meghámozza, kibelezi a tököt, kifejti a zöld­borsót. Még csodálkozik is: ki­csi a karalábé, a káposzta, ke­vés a borsószem, s mennyi a le­vele, a hüvelye, a szára! Na­ponta nagy kupac zöldséghulla­dék képződik minden olyan konyhában, ahol rendszeresen főznek. . Aztán elméreteztük a köretnek szánt burgonya, ga­luska mennyiségét, nem tesszük el. mert csak frissen jó. kidob­juk hát. Nyáridőben gyorsan szárad a kenyér, van. aki a friss­nek is gondosan levágja a héját s mindez sok helyen a szeme­tesvödörbe kerül. S megy a sze­métbe a felmagozott saláta, a gyorsan növő páré. a szőlőről, gyümölcsfákról lemetszett fölös­leges hajtás, a kisebb vagy na­gyobb kert megannyi hulladéka. Hulladék? Az NDK városaiban, az igazi szeméttárolók mellé el­helyezett fedeles gyűjtőedények­re azt írták — bölcsen — Futter, vagyis takarmány. Takarmány bizony, mert álla­tok etetésére alkalmas. Nem is olvan réígen alig volt kertes ház falun és városon egyaránt, ahol ne tartottak volna néhánv nvu- lat vagy egy sertést — ez utób­bit konyhamalacnak nevezve — mert sajnálták a veszendőbe menő konyha- és kerti hulla­dékot. amelyet elfogyasztva ér­tékes húshoz, úgyszólván ingyen jutott a család. Juthatna ma is. ha kevésbé pazarolnánk, ha nem restell­nénk szólni az állatot tartónak: szívesen odaadjuk a tisztán gyűjtött, penésztől megóvott ke­nyérmaradékot, a krumplihéjat, a zöldségmaradványokat, s jöj­jön át, mert kaszáljuk a füvet, vigve. szárítsa meg. etesse fel. Csak egy kis figyelmet, fárad­ságot igényelne mindez. Az is. hogy akik jelentősebb állatállo­mányt tartanak s vásárolt ta­karmányt etetnek, ne restell­jenek szétosztani az unalmas és mindig azonos táp mellé egy kis csemegeszámba menő. sok vitamint, ízanyagot, ásványi só­kat tartalmazó kerti és konyhai hulladékot. A barna zsír, a kenyér, és ételmaradék, a csirkebél, burgo­nyahéj, valamint minden növé­nyi hulladék kiváló takarmánya lehet az állatnak. Ha arra hasz­náljuk, amire való, megsemmi­sítésének gondját is elvetjük. A megfásodott karalábé, a szétha­sadt káposzta, a vágott és apró burgonya, a cékla, és minden olyan zöld. amely piacra nem alkalmas, gyors fogyasztása nem lehetséges, az állatok táplálá­sára használható. Ha nincs saját állat, van a közvetlen vagy a második szomszédnak, köszönet­tel veszi a figyelmességet. Arra , természetesen ügyelni kell, hogy a kertben és kony­hán keletkező hulladék valóban takarmány minőségű legyen. Ál­latokkal sem etethető meg a romlott pörkölt maradék, a pe­nészes, megnyúlósodott kenyér, a földes salátalevél, a permete­zett szőlő és gyümölcsfahajtás,, a mosószerekkel vagy más vegyi anyagokkal szennyezett fű. A szabadidejükben fával barkácsolóknak figyelmébe ajánljuk a következő három barkácsötletet. 1. Kisgyerekek, de sok he­lyen felnőttek kedvenc ülő­helye a közismert „sámli”. Egyhüvelykes fenyődeszká­ból készíthető a megadott méretek szerint. Tetszés sze­rinti színre festhető, vagy XILADECOR-ral pácolhat­juk, ám nyersen csiszolva is mutatós. 2. Fájós lábú nagymamák és nagypapák bizonyára örülnek egy ilyen láb'zsá- molynak. (De kismamák is jó hasznát veszik, amikor szoptatás közben erre he­lyezik lábukat). Fenyő vagy más deszkából szabott lapba 10 cm magas kemény fa lá­bakat csapolunk. Tetejét szőrmével vagy műbőrrel borítjuk, ami alá egy réteg vastag habszivacslapot te­szünk. 3. A háziasszony számára nagy könnyebbséget jelent­het egy ilyen lépcsős zsá­moly, minilétra, amikor a kamra felső polcáról, szek­rény tetejéről kell levennie valamit. Az alkatrészeket 3/4 vagy 1 hüvelykes vas­tagságú fenyődeszkából 12- szeres nagyításban készítjük el (A, B, C,). Hátul biztosí­tásul keresztkötést alkalma­zunk. (D). BK. Schmidt Egon Gonda Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents