Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
1979. szeptember 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képviselők és választéik Délutáni fények Fotó: Kőhidi Kollektív feledékenység Egy döntés, szépséghibákkal a torkom, képtelen voltam megszólalni. Rettenetesen kiszolgáltatottnak éreztem magam. Nem értettem, miért teszik ezt velem. Miért csaptak be? Így akarnak megszabadulni tőlem? Csak eny- nyi egy ember? ' Eleredt a könnyem. Igen, a nők tehetetlenségükben sírva fakadnak. Röstellem. De amikor a vezető kartárs vigasztalni próbált: ne sírjon, Zsuzsa, segítek magának munkahelyet keresni, s a telefonhoz nyúlt, a dac felülkerekedett az elkeseredésemen. Azt már nem! Nem akartam, hogy ezek után még úgy tűnjön, ő tesz szívességet nékem, miután percekkel előbb közölte, hogy nem tud alkalmazni, majd akkor jöjjek, ha letelik a gyesem, de ha nekem sürgős, semmi akadálya, hogy kiadja a munkakönyvem, és már intézkedett is. Augusztus 10-én így került Rolkó Istvánná munkakönyvébe a bejegyzés: „A munkaviszonya megszűnt.” Ugyanennek a munkakönyvnek egy másik lapján másfajta bejegyzések szerepelnek. A jutalmak, dicséretek sorát ott a Kiváló dolgozó cím zárja, 1977-es dátummal. A fiatalasszony ekkor ment el szülni, s az volt az elképzelése, hogy csak a gyes letelte után megy vissza munkahelyére, a Kelet-Magyarországi RÖ- VIKÖT Nagykereskedelmi Vállalat szolnoki lerakatá- hoz. — Csak úgy ötletszerűen meggondolta magát, hogy mégis előbb visszamegy dolgozni? — Dehogyis. Az idén februárban, amikor bent jártam a munkahelyemen, szóba került, hogy visszamen- nék-e? A közvetlen főnökömmel, dr. Tóta Miklósáéval beszélgettünk róla. Mondtam, hogy semmi akadálya, ha a kislányomat felveszik a bölcsődébe. — Mire ő? — Szeretném, ha tőle kérdezné meg, hogyan zajlott le ez a februári beszélgetés. — Rolkónéval együtt bementünk a lerakat vezetőjéhez, Kürthy Istvánhoz, és megállapodtunk, hogy ha a gyerek ‘ bölcsődébe kerül, visszajön dolgozni. Erről az egyezségről utána én még feljegyzést is készítettem. — Dr. Tóta Miklósné ennyit tud az egészről. Mindehhez még úgy érezte, hozzá kell fűzni a munkahelyi átszervezés és a létszámbefagyasztás okozta bonyodalmakat. — Még mielőtt szülni ment Rolkóné, megszűnt a számlázási csoport, mert a vállalat központi számítógépes számlázásra tért át. Jó néhány dolgozónknak megszűnt a munkaköre. Ez önmagában is jogalap lett volna a felmondásra, mégis úgy éreztem, igen humánus átcsoportosítással oldottuk meg. Az érintettek zömének meg is felelt az ajánlatunk. Rolkónét akkor az átszervezés nem érintette. Sőt, amikor februárban megegyeztünk vele, úgy terveztük, hogy az egyik nyugdíjas dolgozónk helyett majd őt alkalmazzuk. Csakhogy közben a központunk ezt a munkakört is megszüntette, Kürthy kartárssal ezt követően többször latolgattuk, mi legyen Rolkónéval. Ügy gondoltuk, találunk valami megoldást. — Bármikor benéztem a munkahelyemre, mindig azt mondta a főnököm, hogy mehetek, minden rendben. Augusztusban, amikor örömmel jelentettem a vezetőnek. hogy a kislányom böl- csődés lett. egyszerűen közölték. hogy nincs rám szükség. A főnökasszonyom erről mit sem tudott, ő szabadságon volt. Azt hiszem, ezen is múlott. Most már mindegy. Pedig utóbb visz- szacsinálták volna az egészet .. . Kürthy István, a lerakat vezetője azt mondja, éppen ezért nem érti Rolkónét. — Keresi igazát az újságnál, az SZMT-nél, holott én még aznap visszavontam a döntésemet, beismertem, tévedtem. Egyébként nem is mondtam fel neki. Ennek nincs írásos nyoma. Ö vitte el a munkakönyvét. — Hogy-hogy csak úgy elvitte? — Megsértődött. amiért azt mondtam neki. hogy most nem tudjuk alkalmazni. nem is vagyunk kötelesek rá. csak akkor, ha a gyes letelik. — Azért ez nem egészen így van. A jogszabály szerint. ha a dolgozó a szándékát a munkába lépés előtt egv hónaDpal bejelenti, s a munkáltató ezzel egyetért, akkor más a helyzet. Önök ráadásul még írásba is foglalták az egyezségüket. — Ezt én nem tudtam. Egyszerűen elfelejtették nekem ideadni. Tudja. hogy van ez. hol én voltam szabadságon, hol mások. — Fél évig? — Nem. De mondom, hogy elfeledkeztek róla. — Azt sem tudta. hogy Rolkóné abban a hiszemben adta be a gyerek bölcsődei kérelmét, hogy őt visszavárják. hogy rá szükség van a vállalatnál? — Nem. — Amikor az asszony augusztusban jelentkezett önnél, akkor sem tett említést az írásos megállapodásról? — Nem. De néhány órával később, amikor a férje behozta a papírt, rögtön azt mondtam, akkor vissza az egész. így egészen más a helyzet. Ha megállapodtunk, akkor ehhez tartjuk magunkat. — És akkor egyszeriben státusz is lett volna? — Fogalmam sincs, hogy hogyan, de megoldottuk volna. Beismerem, elhamarkodottan döntöttem, de nem ismertem az előzményeket. — Rolkóné augusztusban kétszer kereste fel önt, s az első alkalommal ön két nap gondolkodási időt kért. Csak ezután közölte az asz- szonnyal, hogy nem tudja visszavenni. — Nem hiszem, hogy van értelme tovább boncolgatni, hiszen 24 órán belül korrigáltam a hibát. Arról nem tehetek, hogy ő megsértődött, Ügy érzem, mindent megtettem. Törvényt nem sértettünk, elismerem, hogy van egy kis szépséghibája az ügynek. Igen, ez kétségtelen. De az is, hogy a gyesen levő asszony munkakönyvébe olyan bejegyzés került, amely legritkább esetben jelent békés búcsúzást a munkahelytől. A munkáltató felmondását feltételezi, esetleg jóindulattal azt, hogy közös megegyezéssel váltak el útjaik. Ha az asz- szony kérte ki a munkakönyvét, azt kellett volna beírni, hogy kilépett. Ha felmondott, akkor a kollektív szerződés szerinti felmondási idő eltelte után lehet csak a munkakönyvbe bármit is beírni. Szépséghiba? Tulajdonképpen nevezhetjük így is, a törvénysértő bejegyzést éppúgy, mint a kollektív feledékenységet (szóbeli megállapodásról a vezető, az írásosról a beosztottjai feledkeztek meg), vagy az utólag már elhamarkodottnak elismert döntést. egymás he- gyén-há- tán. A szépséghiba az értelmező szótár szerint kisebb jelentőségű formai, .logikai vagy erkölcsi hibát jelent, de lehet a gondolatmenetnek is szépséghibája. Nem tudom, hogy ezen a területen a mennyiség milyen ponton túl jelzi a minőséget. Tehát nem tudom azt sem, hogy például egy vezetői magatartásról hány kisebb jelentőségű formai, logikai vagy erkölcsi hiba után mondhatjuk még mindig, hogy pusztán szépséghibás. Kovács Katalin Ö emet mondani soha nem tartozott a népszerű feladatok közé. Aki erre is vállalkozik, annak érvelnie kell, őszintén megmagyarázni a kimond,ott „nem” indokait, eredőit, megvilágítani távolabbi összefüggéseit. Az egyenes beszédet megértik az emberek, még akkor is, ha az pillanatnyilag fáj. akkor is, ha tudják: tovább kell várakozniok egyéni vagy éppen közösségi gondjaik megoldására. A képviselőnek gyakran kell nemet is mondania. A gondok, amelyekkel a fogadóórákon, a képviselői beszámolók alkalmával, és nem egy esetben azokon túl is, felkeresik, nem mindig megoldhatók. Pedig az esetek többségében ezek a gond.ok valósak, megoldást sürgetnek. Mégis nemet kell mondani, mert az egyén vagy a csoport gondja, kívánsága pillanatnyilag meghaladja a nagy közösség, az ország teljesítőképességét, anyagi erejét. Egy példa a sok közül: Az ország egyik legfiatalabb városában májusban avatták a tizedik óvodát. Ezzel ezer gyermek gondja megoldódott ugyan, de másik ezer gyermek — jogosan — még arra vár, hogy rá is sor kerülhessen. Lélegzetvételnyi öröm ... így fogalmazott akkor a város országgyűlési képviselője választói előtt. És az is öröm. mondotta, hogy ebben az ötéves tervben tizenkét tanteremmel és egy tornateremmel bővül a város nyolc iskolája. Mégis szeptemberben háromban be kell vezetni a háromműszakos tanításit... És annak is csak örülhet az ember, hangsúlyozta, hogy tavaly már több, mint nyolcszáz gyermek született a "városban. De ha belegondolok, fogalmazta meg hangosan gondolatait, milyen óvodai és iskolai gondokat okoz ez majd néhány év múlva .. . Igen. a holnap gondjai már gondok ma is. Készülni kell rájuk, elébük menni, egyenKérdezősködésemre a választékosán öltözött középkorú férfi élénken tiltakozik: — Fényképeszkedni? Ugyan kérem, dehogy járok! Illetve csak akkor, ha elodázhatatlan. Mondjuk, valamilyen igazolványba, belépőbe, útlevélhez szükséges. Irtózom a pózoktól, és nem szeretem magam viszontlátni olyan arckifejezéssel, amelyet az ember világéletében csak- egyszer vág: a fényképésznél. Némi igazság lehet a méltatlankodó mondatokban, ámbár a Szolnok megyei Fényképész Szövetkezet, vagy röviden szólva a Fényszöv műtermei rácáfolnak az állításra, hiszen nem csekély forgalmat bonyolítanak le. Karcagon például a szolgáltatóház vadonatúj épületében van a műterem. Igaz, a helyiség kissé szűkre sikeredett, ennek ellenére a mesterek alig győzik a forgalmat, amely havi 25 ezer forinttól 40 ezerig is’ emelkedhet. A kisújszállási fotósok egy régi üzlet kaszárnyányi termében szorgoskodnak. Itt már nem divat a családi fotó, viszont rengeteg az igazolvány- kép. A kunhegyesi műterem afféle „katyakaparós” ihletésű, kidőlt-bedőlt falú. Itt a havi forgalom húszezer forint körül van, és akad családi fotó, arcképkészítés garmadával. Általános észrevétel: bizonyos pózok visszaintegetnek getni az utat, hogy a gond ne csak ma, de holnap még inkább kevesebb legyen. Ez is hozzátartozik a képviselő munkájához. Kis és nagy ügyek váltják egymást a hétköznapokon. Nagy ügy például, hogy egy kisvárosban megépül az első ötszáz állami lakás. Olyan ügy, amelyre hosszú éveken át készülni kell. Ha ezt nem teszik, megtetéződnek a gondok. Mint az említett városban. Olyan területet jelöltek ki az építkezéshez, amelyen ahhoz, hogy a lakótelep valósággá váljon, hetven családi házat kellene lebontani. Köztük nem egy olyan házat is lebontásra ítéltek, amelyre két-három éve ugyanaz a tanács adta meg az építési engedélyt, amely később a lebontást elrendelte. Ilyenkor aztán egymást érik az emberek a képviselő lakásán vagy éppen munkahelyén. Csöndes szóval vagy hangoskodva tiltakoznak, sürgetve a döntés megváltoztatását, ki-ki vérmérséklete szerint. Mit tehet ilyenkora képviselő? Megnyugtató megoldást keres. Tárgyal, érvel, javaslatokat kér és tesz, egyeztet. A végeredmény: a lakótelep megépül, de, sajnos, valamelyest szűkül a tervezett park. így megmaradhat harmincöt ház a lebontásra ítélt hetvenből. A kedélyek azóta lecsillapodtak. A bizonyosság, ha pillanatnyilag kellemetlen is, megnyugtató. A bizonyosságra építeni lehet. Akták, iratok, levelek tömege sorakozik a képviselők íróasztalán, dossziéiban. Néha tengeri kígyóvá nő egy- egy ügyirat, aztán kiderül, hogy valami nincs rendben a dologban. íme bizonyságul: Idős ember kétségbeesett hangú levele, amelyből az derül ki, hogy elárverezték vidéki házát, öreg feleségével nincs miből megélnie, ha nem kapnak segítséget. Megrázó sorok. Cselekedni kell. S a levelet gyors egymásutánban kilenc ügyirat követi, bizonyítva, hogy a képviselő magáévá tette az idős Nem pislogunk, repül a kismadár a falakról. A kidolgozás természetesen élesebb, de jóné- hány merev beállás pár évtizedes eredetre utal. Érdekes, a fiataloknak inkább mellkép, az időseknek talpig fotó kell. — Tudja — érvel Karcagon a 72 éves Kovács István — ha fizetek, ragaszkodom ahhoz, hogy ne csak az arcom, de a kezem, hasam ,lábam, csizmám is látsszon. Teljes fizetés, teljes kép — ez dukál. Tényleg, a régi felvételek, akár egyéni, akár családi képek, afféle tetőtől talpig fotográfiák. o Sajnos még napjainkban is fehér holló a jó riportfelvétel. Kisújszállás kivételével a megrendelők nem is igénylik — vallják a fényképészek. Szinte hihetetlen, hogy ebből a temérdek mosolygós menyasszony-vőlegényből mennyi veszekedő pár lesz néhány év múlva. A fényképészek újra való törekvése, igyekezete dicséretes, de közülük évente mindössze négyen vehetnek részt magasabb szintű, országos tanfolyamon. Sokkal felszabadultabb, vidámabb a gyermekfotók hada. Ügy tűnik, itt sikerült a „frontáttörés”, és az apró lurkókat kacaj, játék, sírás — házaspár ügyét. Csakhogy.., Ezekből az ügyiratokból egészen másfajta igazság derül ki. A levélírónak a fővárosban autórugókészátő üzeme és lakása van. Vidéki házát azért árverezték el, mert évi mintegy félmilliós jövedelme mellett több évre visszamenően összesen 355 ezer forintos jövedelem- és 107 ezer forintos forgalmi- adó-hátraléka volt, mivel adófizetési kötelezettségének már évek óta nem tett eleget. Hogy mindennek kiderítése hány órájában került a képviselőnek és azoknak, akikhez a levél nyomán fordult? Ilyen is van. Szerencsére ritkán. Az ügyek többsége közérdekű bejelentés, panasz. Vagy olyan egyéni sérelem, amin valóban segíteni kell. Az már más kérdés, hogy az esetek többségében nagyobb körültekintéssel, egy kicsit több törődéssel helyben is segíteni lehet. Ez az, amit gyakran tesznek szóvá a képviselők. Olyan ügyekkel kell nem egyszer foglalkozniok, amelyeket a helyi tanács, az üzem vagy a gazdaság a saját hatáskörében is érdemben elintézhetne. Ha meghallgatnák az embereket. Ha fórumot teremtenének a kérések, panaszok, javaslatok elmondására. Ha a bizalom mindenütt töretlen lenne vezetők és vezetettek között. A szűkebb pátriában. Akkor minden bizonnyal több idejük maradna a képviselőknek is a nagyobb közösséget foglalkoztató ügyek érdemi intézésére. O emek és igenek váltják egymást, Elintézett és ‘ még elintézésre váró ügyek. Két ülésszak között ilyen kapcsolat fűzi egymáshoz képviselőit és választókat. Ami összeköti őket: a bizalom. Bizalom abban, hogy a képviselő a szűkebb és tá- gabb közösség ügyeit szolgálja. A legnagyobb közösség, a haza gazdagodása érdekében. P. P. azaz természetes viselkedésük- közben örökíti meg a felvétel. Külön téma a személyi igazolványba készülő kép. Az ezres, ötszázas égő fényözön- ben a legapróbb szeplő, archiba is kiabál. És ezeknél a felvételeknél retusálni, szé- pítgetni tilos. Még akkor is, ha esetleg a valóságban tényleg szebb az illető. Mint annak a füredi tizenévesnek az esetében, aki szüleivel, nagymamájával együtt él és csak hosszas rábeszélésre vitte magával a személyit, szerencséjére, mert jó hónap múlva az egyik hétvégén udvarias, fiatal rendőrduó igazoltatta. Az egyikőjük szegről- végről még rokon is volt, így neki nyújtotta a hölgy a dokumentumot. A rend őre rácsodálkozott a kinyitott iratra, összecsapta a bokáját, szalutált és imigyen szólt: nagyon megszépültél a felvétel óta Marika. A megdicsértnek tetszettek a kedveskedő szavak, és hazatérve összehasonlítás Végett kinyitotta az igazolványt. Majd elájult a meglepetéstől a 17 éves hölgyjelölt, mivel nagymamája 65 éves csuparánc arca nézett szembe vele a belső lapról. A tévedés és a csere feltűnően szembeötlő volt, hiszen eny- nyire még a személyi igazolványképek sem öregítenek. D. Szabó Miklós — Elszorult Szépséghibák Mosolygós arcot kérünk!
