Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-15 / 216. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 15. Porfogó növények Erdei fenyő pormegkötését vizsgálják a varsói Mezőgazda- sági Akadémiai Kertészeti Tanszéken Gondolatok a búzáról A nyári betakarítási munkákon legtöbben a búza aratását értik. Ez lényegében a sajátos magyar helyzetből adódik, abbói, hogy bennünk él szinte megmásithatatlanul az a tudat, hogy a kenyér a legfontosabb élelmiszerünk még most is, amikor már veszített a misztikumából. Testünkön átlagosan 10— 14 kiló levegő jut keresztül naponta, sokkal több, mint amennyi cseppfolyós és szilárd anyagot magunkhoz veszünk. E nagy levegőmeny- nyiséggel viszonylag több szennyező anyag is kerül a szervezetünkbe, érthető tehát, hogy az alapvető természeti létfeltételek közül a levegő tisztasága különösen fontos. A levegő szennyező anyagai közül különösen figyelmet érdemel a por. A szennyeződéssel szemben a nagyvárosokat körülvevő, részben mesterségesen létesített összefüggő erdőövek, az épületek közöitt létesített parkok fái, az utcai fasorok 10—30 méter magas akadályt állítanak. Ez az akadály fékezi a szél sebességét, a szilárd szennyeződés egy része kihullik a levegőből. Az erdők és a fasorok között keletkező, gyakran jókora légörvények szintén egyrészt lecsapják a magukkal hozott port, másrészt felfelé fordulva sok szennyező anyagot a levegő magasabb, 50 méter feletti rétegeibe sodornak. Mindkét folyamat kedvező, mert így megtisztul a városi élet szinteréül szolgáló 10—20 méter magasságig terjedő levegő. Ám a fák és általában a növényzet — nem puszAz elmúlt egy-két évtizedben a biológián belül egy új tudományág indult rohamos fejlődésnek: az etológia, amely az állatok viselkedésformáival foglalkozik. Tanulmányozza az állatok cselekvésében, szokásaiban, hang- és jeladásokban megnyilvánuló viselkedését. Az etológia törekvéseit tekintve két irányban nyomul előre: egyrészt molekuláris biológiai szinten, másrészt az egyedekből álló állatpopulációk és különböző, de együtt élő zajok társulásánál, mint egésznek a funkcióit vizsgáló irány felé. Más szóval bepillantani igyekszik a térben és időben rendezett életjelenségek törvényszerűségeibe. Az etológia tanulmányozza az állatok mozgásmódjait, a szokványcselekvéseket. ezeken belül az anyagcseréhez kötött viselkedést, a támadó és védekező cselekvéseket, az állatok uralma alatt álló területhez, a territóriumhoz kötött viselkedést, a különböző építő tevékenységeket (fészek, boly stb.) Foglal- zik az öröklött, ösztönös viselkedésformákkal, a biokommunikációs viselkedéssel (látás, hallás, érintés, kémiai információátvitel), tér- és időbeli tájékozódással, az idegi és hormonális motivációval. kiváltó mechanizmusokkal, szabályozó rendszerekkel. Végül figyelemmel kíséri tán akadályt jelentenek: leveleiken nagy mennyiségű szennyező anyagot kötnek meg a levegőből. Egy-egy levélre 10—20 nap alatt nem túlságosan sok por rakódik. Ám egy közepesen fejlett fán — a mérések és számítások szerint — 20—80 ezer levél van, s ez együttvéve több száz négyzetméter felületet jelent. Ez az aktív levélfelület tavasztól őszig már tetemes mennyiségű port köt meg. Bizonyos fafajok közepes fejlettségű egyedeit vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy más példányok egy nyár folyamán akár tíz tonnánál több porszennyeződést is képes kivonni a légtérből. A legrosszabul kötő növények azonban meg sem közelítik a legjobbak 10 tonnán felüli teljesítményét: alig néhány kilogramm, sőt még kevesebb port kötnek meg ugyanannyi idő alatt. Vannak azonban még több port megkötő növények: egyes mérések szerint egy hektárnyi lucfenyves 32, erdei fenyves 34, ugyanakkora bükkös 68 tonna port köt meg. Jó porfogó még a vadgesztenye, a mezei juhar, közepes a platán és a som, s rosszul köti a port a csertölgy és a fagyai. a viselkedés és a környezet kapcsolatát, a viselkedésbeli alkalmazkodást, tanulást, kíváncsiságot, utánzást, játékot. E vizsgálatok részadatait magas fokon integrálva, azokból új! törvényszerűségeket levonva igyekszik értékelni. Az etológiái kutatás eredményei természetesen elsősorban a szabadon élő állatok természetes viselkedésére vonatkoznak, mégis mint munkamódszer, nagyon lényegesek a laboratóriumi vizsgálatok. A speciális etológiái kutatás ma főleg az állatok szaporodásával és ivadékgondozásával kapcsolatos viselkedésére terjed ki Az etológusok egyik kedvenc Nyugdíjas atomerőmüvek Mint minden, az atomerőmű sem örökéletű. A szakemberek szerint az atomerőműnek 20 év alatt kell a befektetett költségeket meghoznia, és a következő 10 évben az erőmű „ingyen” dolgozik. Egy atomerőmű reaktorának élettartamát ma 30—45 évre jósolják. Aztán kiöregednek, és le kell őket bontani. A kísérleti és a minierőművek egy része már elérte a végső kort. Eddig egyetlen kis erőművet sikerült teljesen lebontani (Elk River, USA). Pillanatnyilag 26 nagy erőművet állítottak le a világon: 15-öt az USA-ban, 2—2-t Franciaországban, az NSZK-ban. Nagy-Britanniában, Svédországban, a Szovjetunióban és 1-et Svájcban, valamennyi 250 mW teljesítményű volt. A most épülő atomerőművek jórésze 1300 mW-os. A tervek szerint 2000-re a világon 2000 nagy teljesítményű atomerőmű fog működni: viszont évente 40—50 atomerőmüvet kell leállítani. Franciaországban a két „nyugdíjas” erőmű közül az egyiket, az 1974- ben megszüntetett Chinon 1-et nem semmisitik meg — lebontása 120 millió frankba kerülne —, hanem atommúzeummá alakítják át és jövőre nyitják meg. Az elöregedett atomerőművek megsemmisítésének egyik módja az lehet, hogy a tervezők és építők valamilyen módon figyelembe veszik a majdani lebontást is. afrikai majomexport Egy ugandai kutató az afrikai állatvilág védelmével és hasznosításával foglalkozó tudományos értekezleten azt javasolta, hogy az állam vegye kézbe a majmok exportálását. A biológiai kutatólaboratóriumoknak minden évben sok majomra van szükségük. A gyógyszerkísérletekben például rendkívül fontos szerepük van a cerkómajmoknak. A páviánok iránt is nagy a kereslet. A majompopuláció Uganda erdeiben általában igen sűrű. A Budongo-erdőben például négy- zetmérföldienként mintegy 300 fehér barkójú cerkómajom él. Ezeknek évenként 10—15 százalékát be lehetne fogni az állomány veszélyeztetése nélkül. A kutató azt javasolja, bízzanak meg motorizált majomfogó csoportokat a begyűjtéssel. Igaz, jelenleg Ugandában nagyon olcsó a majom. De akár tízszeresére is lehetne emelni az árát, s a fejlett országok laboratóriumainak még mindig kevesebbe kerülne Afrikából importálni, mint Európában vagy az Egyesült Államokban tenyészteni a kutatáshoz nélkülözhetetlen állatokat. kísérleti objektumai ilyen szempontból a halak. Megállapították, hogy a halaknak más állatoktól egészen eltérő szokásaik vannak. Némely halfaj territóriumot jelöl ki magának, a legtöbb faj azonban csoportosan, vagy rajokban él. egyesek azonban magányosan. Szaporodásuk szempontjából is igen változatosak, lehetnek poligámok, vagyis a hímek több ikrás hal ikráját termékenyítik meg, mások mono- gámok, amikor a belső meg- termékenyítésű nőstények a hímmel párokat alkotnak, és elevenszüléssel hozzák létre utódaikat. Sok halnál az ivadékgond,ozási ösztöncselekvések bámulatos fokot értek el. Ismert az a szólás, hogy „ha kenyér van, minden van”. Az aratás, a búza betakarítása országos mozgalom, a lakosság, a fogyasztó figyelme ebben az időszakban a termelő üzemek felé fordul mindaddig, míg el nem hangzik a megnyugtató kijelentés, hogy megtermett az ország kenyere. Az elmúlt 5—6 évben már aratás előtt látható volt a végeredmény, és 1977—78-ban nagyon magabiztosak lettünk. Különösen 1978-ra volt ez jellemző, hiszen érezhetően csökkent a figyelem a termelés területén. ü termelési tényezők összhangja Az 1979-es év egy egész izgalmas, mondhatnánk kritikus helyzetet teremtett: jelentősen visszaesett a hektáronkénti hozam, de még nagyobb mértékű volt a csökkenés az összes termésben és ezáltal a felvásárlásban. Az esemény hatására elhangzanak, különböző kijelentések, magyarázatok, megszólalnak termelési szakemberek, újságírók, kutatók, tudósok indokolják az eredményt, több-kevesebb sikerrel. Vannak, akik az időjárást és a fajtát együttesen okolják, vannak, akik külön- külön, mások a technológia hiányos végrehajtásában találják a hibát. OSIem akarom én eldönteni a vitat semmiképpen sem. Valószínű, nem is lehet egyértelműen megfogalmazni, azt azonban látni kell, hogy milyen köny- nyen meginog a stabilnak látszó üzemi és az országos termésátlag/ és ennek már egyértelmű esemény az okozója: az, hogy nem megfelelő a termelési fegyelem. Termelőszövetkezetünkben, a tiszaföldvári Leninben is csökkent 1977 és 1978-hoz viszonyítva a termés, nem nagy mértékben ugyan, de azt is elkerülhettük volna tökéletesebb talajmunkával. Miután az 1979-es évnek ilyen tekintetben vége, így a megfelelő kritikai szemlélet mellett a jövőre kell gondolnunk. Mit kell tenni? Ismeretes, hogy a termés mennyiségét és minőségét meghatározó tényezők nagyobbrészt irányíthatóak, ilyen többek között a fajtaválasztás, az elővetemény, a talajművelés, a növényvédelem (ápolás, öntözés) és a betakarítás. E tényezők külön-külön is. igen fontosak, hiányuk jelentős kieséssel jár, ezért együttes biztosításukra kell törekedni. Az elmúlt két évtizedben három eléggé jól elhatárolható fajtaváltás történt országosan. Az 1960-as évek elején termesztésbe vont Bezosztája 1. szovjet őszi búzafajta szinte mérföldkőnek tekinthető a hazai búzatermesztésben. A második fajtaválasztási időszak az 1970- es esztendőkre esik, amikor a Bezosztája 1-et felváltja az Avróra, Kavkáz és Juhi- lejnaja 50-es fajta. Ezzel egyidőben, bár kissé elkésve, több hazai nemesítésű fajtát minősítettünk a termesztési kívánalmaknak megfelelően. A feltételek javulásával további igények jelentkeztek a fajtákkal szemben, amelyek kielégítését a külföldi nemesítési eredmények tették lehetővé. Így került behozatalra Jugoszláviából a Novosadska— Rana—1—2—3. és a Parti- zanka fajták. Tulajdonképpen ez a váltás harmadik időszaka, amely még napjainkban is tart. Ez utóbbi, és a hazai nemesítés előrehaladási tette lehetővé azt is. hogy érési csoportok szerint megfelelő fajták álljanak a termesztés rendelkezésére. Lényegében az a feladat, hogy az adott körülményeket figyelembe véve ki kell választani azt a növényt, amelynek . termesztési igényeit az üzem optimálisan biztosítani tudja. A legtöbb esetben az a baj, hogy későn kerül sor a megjelent új fajta beállítására, s így elmarad a várt többlethozam. Esetenként az ellentmondásos propaganda is gondot okoz az üzemnek. Nevezetesen a kutatóintézetek túlzottan propagálják az előállított fajtáikat, közben leminősítik a külföldi fajtákat. Ilyen esemény játszódott le a legutóbbi importnál is, sőt, ma is tart. Olyan vélemények is elhangzottak, a cél érdekében, hogy az 1979. évi terméscsökkenést kizárólag az import fajták gyenge télállósága okozta, nem. pedig egyéb tényezők. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van, téves a megállapítás, nem a fajták, hanem a technológiai hibák okozták nagyobbrészt a téli kipusztulást. A következő fontos termelési tényező az elővetemény, amelynek nagy szerepe van a termésnövekedésben. Ismeretes, hogy az elmúlt évtizedben milyen elméletek uralkodtak, s tudományos vagy tudománytalan alapon eléggé sok zavart okozták. Esetenként ezek az elméletek úgy leegyszerűsítették a termelést, hogy növényi sorrendről vagy vetésforgóról nem illett beszélni. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a búzát is monokultúrában kell termeszteni. (Sajnos, elég sok probléma adódott ebből, és a módszert ma már a kukoricánál sem tartjuk jónak. A mi üzemünkben a kalászost kalászos után egyszer se szabad vetni, mert olyan depressziót okoz, hogy hektáronként 10—15 mázsás terméscsökkenés is előfordulhat. Mondhatják erre többen, hogy a csemozjom talajon még könnyű is. Igaz, itt valamivel könnyebb, de a kötött talajoknak is megvannak a termelhető növényei, amelyekkel elkerülhető az önmaga utáni vetés.) Végeredményben tehát ki lehet alakítani minden területen olyan egységes szerkezetet, amelynek termelés- növelő hatását feltétlenül indokolt kihasználni, különösen a mai energiában szegény időszakban. Szakmailag kifogástalanul Közismert, hogy a legjobb elővetemény hatását is el lehet rontani rossz talajműveléssel. (Itt jegyzem meg, téves az a nézet, hogy a kapásokat akikor kell csak sorművelni, ha gyomos a terület, mint ahogy az is téves, hogy csak akkor szabad a gyomot irtani, ha az gazdaságos.) A termelési tényezők mind fontosak — ahogy azt már korábban írtam—, de azt hiszem, a legfontosabb a talajművelés, és itt vannak még a legnagyobb tartalékaink. Az 1979-es búzatermés csökkenése lényegesen kevesebb lett volna, ha ezt a munkát szakszerűen, fegyelmezetten végzi mindenki. Bármilyen környezetről legyen is szó, mindenképpen arra kell törekedni, hogy közel az optimális állapotba tudjuk ezeket a munkákat elvégezni. Miután hazánk területének nagyobb része aszályos vagy csapadékhiányos zónába esik, így a vízmegőrzés kell, hogy a talajművelésünk középpontjában legyen. A különböző részfeladatok közül csak egyet emelnék ki: a tarlóhántást. A nyáron lekerülő növények annyira fedik, beárnyékolják a területet, hogy az nem szárad ki a betakarítás idejére, s az azonnali tarlóhántás ezt a nedvességet konzerválja, sőt a további kiszáradást is megakadályozza. Elősegíti a gyommagvak kikelését, tehát egyben növényvédelem is, nem is beszélve az ezáltal könnyebben elvégezhető szántás energiaköltségéinek csökkenéséről. A felsorolt kedvező és kedvezőtlen hatások ellenére sem végzik ezt a gazdaságok kellő gyorsasággal. Még most is látható hántatlan tarló 40—50 centis gyomtakaróval. Ilyen területen nem lehet vízgazdálkodásról, de még gazdálkodásról sem beszélni. Az ilyen elkésett tevékenységnek a következménye a rossz talajmunka, a gyenge vetés, a hiányos kelés, illetve a csökkenő termés. A ritka növényállományt itt nem a fagy, nem a fajta Okozza serhmiképpen sem. Tudomásul kell venni, hogy a föld élő szervezet, annak megfelelően kell ke- zelni-ápolni, különösen fontos ezt figyelembe venni a kötött talajoknál, nem is beszélve arról, ha szárazak a viszonyok. Mivel a .búza aló végzendő talajművelés eszközét az elővetemény szabja meg, egyértelműen meg lehet fogalmazni, hogy a növény nem igényli a szántást, vagyis a mélyebb talajművelést. Feltétlenül megkívánja viszont a jól beérett magágyat, amit nem minden áron a talajművelő eszközzel kell biztosítani. A talajmunka véleményem szerint tehát lényegesen nagyobb szakértelmet kíván, mint bármely más tevékenység az agronómus szakmában, éppen az előbb leírtakból eredően. adottak a jó fajták A növényápolásból csak a búza öntözését emelném ki, miután ez nem általános gyakorlat, elsősorban azért, mert kevés helyen van erre lehetőség. Termelőszövetkezetünkben 7800 hektár szántójából 3600 hektár öntözhető, ezen belül 2600 hektár a felszín alatti nyomóvezetékes öntözőrendszer. Az ország legnagyobb ilyen gazdasága vagyunk jelenleg. Nem mindig előny ez, mert ha öntözünk, ha nem a hektáronkénti állandó költség 900 forint. Figyelembe véve a 120—160 milliméter mesterséges csapadék költségét, amely köbméterenként 2,40, hektáronként összesen pedig 484 forint, az öntözés 150—160 kiló búza árával egyenértékű. A vízellátás ,viszont 1979-ben 880 hektár átlagában hektáronként 6 mázsa terméstöbbletet hozott, de 1978-ban, a csapadékosabb időben is feltétlenül gazdaságos volt a búza öntözése. összegezve az elmondottakat : véleményem szerint a búzatermesztés hozamának további növeléséhez a jó termőképességű fajták adottak, abból kell kinek-kinek a környezeti tényezők figyelembe vételével .ésszerűen választani. Vetőmag-politikánk tehát jó, csak évről évre tovább kell korszerűsíteni, felkutatni, behozni az alkalmas, jobbnál-jobb termőképességű fajtákat, s ezzel a termelést elősegíteni, valamint a kutatókat, neme- sítőket is ösztönözni kell az intenzívebb fajták előállítására. Alá szeretném húzni és ismételten kiemelni a talajművelés fontosságát, ami nemcsak a búza érdekét szolgálja, hanem az egész ágazatnak szinte létkérdése. Szükségtelen szakmailag ezt különösebben taglalni, de azt meg kell említeni, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell erre a műveletre fordítani, mert az energia, a növényvédő szerek, a műtrágyák árának emelkedése ezt mindenképpen indokolják. (Súlyos mulasztást követnek el például, ha a talajművelés hibái miatt a hatóanyagok hasznosulása nem lenne megfelelő.) Ha a búzatermesztésünkben e két legfontosabb termelési tényezőt kiemelten kezeljük, a többit szokványosán, de szakmailag kifogástalanul, szerintem nincs akadálya a még ütemesebb termésnövekedésnek. dr. Szabó Béla, a tiszaföldvári Uenin Tsz termelési elnökhelyettese Kísérletek halakkal Etológiái vizsgálat laboratóriumi körülmények között
