Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-07 / 183. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 7. Kohán György emlékkiállítás A túrkevei Finta Múzeumban vasárnap délelőtt Koszta Rozália nyitotta meg Kohán György emlékkiállítását. A bemutatott anyag a Kos- suth-díjas mester szülővárosa, Gyulának ajándékozott gyűjteményéből származik — olajfestményeket és viasztemperákat láthat a közönség. Kohán nagyobb méretű vásznaiból — szállítási gondok miatt — sajnos egy sem juthatott el a tárlatra, de a kiállított művek, amelyek a mester különböző alkotó korszakaiból származnak, jelzésszerűen reprezentálják a nagy festő művészetét. A szerény kiállítóterem fő falán néhány nagyobb lélegzetű jellegzetes Kohán-mű köti le a néző figyelmét. Mindenekelőtt a Parasztasz- szony fej negyedik variációja kényszerít csodálatra. Az egyiptomi szfinkszek hatását éreztető festmény az alföldi ember keménységét, kikezdhetetlen nyugalmát sugallja, de jól érződik rajta az önarckép' jelleg is. A Kemence előtt című kompozíció viszont csupa költőiség. líra, ezen a képen édesanyjához fűződő mély ragaszkodását komponálta meg a művész. A Házak számos változatából kettőt láthattunk a túrkevei tárlaton, az ellentétek ebben is a legfeltűnőbbek, ahogy virágcsendéleteiben is. A harmóniát, statikus nyugalmat kifejező képek ugyanazon témán belüli ellenpontjai a dinamizmustól csaknem szétrobbanó, a feltartóztathatatlan ‘mozgást kifejező kompozíciók. A paraszti élet robosztus voltát kifejező, erős szín- kompozíciójú festmények mellett — Szoptató anya. Kenyérszelő stb. — a kiállítás rendezőt nagy gondot fordítottak annak érzékeltetésére, hogy Kohánt mennyire érdekelte a konstrukció, a felbontott geometriai formák világa, amelyet csodálatos színgazdagsággal jelenített meg. Ügy hisszük, a megyeszékhely közönsége is örömmel fogadná — ehhez a gyulai múzeum minden segítséget megadna — ha mielőbb, a túrkeveinél is gazdagabb Kohán-kiállítást láthatna Szolnokon. — ti — Tankönyvárusítás boltokban és iskolákban A napokban a tankönyvárusításra kijelölt valameny- nyi üzlet és iskola megkapja az új iskolai tankönyveit. A fővárosban . mintegy ötven könyvesboltban, illetve alkalmi árusító helyen árusítják majd az általános iskolai, a gimnáziumi, a szakközépiskolai, illetve a főiskolai, egyetemi tankönyveket, jegyzeteket. Természetesen van olyan üzlet is, amelyben többféle iskolafokozat könyvei szerezhetők be. Az általános iskolai tankönyveket az évnyitó napjától szeptember 6-ig csak az iskolákban árusítják. Szeptember 6-tól. a még hiányzó, vagy a később megjelenő köteteket a tankönyv ellátásra kijelölt 13 üzletben és az alkalmi árusításra átalakított Liszt Ferenc tér 1. szám alatti könyvklubban hozzák forgalomba szeptember végéig. Az egész tanévben a főváros négy könyvesboltjában árusítanak majd általános iskolai tankönyveket. • A gimnáziumi tankönyvek forgalomba hozatalára a tavalyi 19 üzlet helyett idén 27-et jelöltek ki, amelyek augusztus 21-től várják vásárlóikat. A szakközépiskolai tankönyveket kizárólag az iskolában, illetve az iskola tankönyvellátására kijelölt könyvesboltokban lehet beszerezni. Minden általános és középiskolában kifüggesztett jegyzékek tájékoztatják a diákokat a tankönyvellátásra kijelölt könyvesboltokról. A főiskolai és az egyetemi tankönyveket, jegyzeteket a felsőfokú oktatási intézményekben létesített árusító helyeken, illetve a tankönyv, jegyzet vásárlási utalványon feltüntetett könyvesboltokban szerezhetik be a hallgatók. Gyermekszínházak fesztiválja A nemzetközi gyermekév egyik legjelentősebb eseményének ígérkezik a gyermekszínházak fesztiválja, amelyet október 21—28 között rendeznek meg Kaposvárott. A találkozón részt vesz -a Budapesti Gyermekszínház, a kaposvári, békéscsabai, szolnoki, győri és pécsi színházak társulata, a Moszkvai Központi Gyermekszínház, az NDK-beli lipcsei, Jugendwelt Színház, a prágai Gyermekszínház, az olaszországi Te> atro Stabile és a franciaországi Lyoni Gyermekszínház társulata. Fazekaskoronggal, furulyával Magasra csapon a jókedv Klubpresszó a művelődési központban Vasárnap a szolnoki művelődési és ifjúsági központ előcsarnokában jóval hat óra előtt gyülekezett a „klubpresszó” címmel meghirdetett rendezvény közönsége. Érthető volt a fiatalok igyekezete, a júliusban első ízben megrendezett „klubpresszónak” nagy sikere volt — az újabb, jónak ígérkező eseményről senki sem akart lekésni. Ezúttal a népművészet állt a rendezvény középpontjában ... A hatalmas előtér jobboldala nézőtérnek volt berendezve: színes diaképeken pazar népművészeti tárgyakat láthattunk. Később egy Kántor Sándorról szóló mozgófilmet is levetítettek. De ne vágjunk a dolgok elébe! Pontosan hat órakor a nézőtér előtt fölállított asztalokra helyezték citeráikat a mezőtúri Szivárvány együttes tagjai és Csider István vezetésével (pillanatok alatt jókedvű, éneklő közösséggé vált — a közönség. Rövid szünet — ismét vetítés, az éneklés és a zene megteremtette jó hangulatot tovább is lehetett fokozni. Az est vendégei: Lányi Vivien ifjú fazekas és Tuka Zsigmond népi hangszerkészítő és népzenész szívesen bevezették — egy-egy próbálkozás erejéig — mesterségük titkaiba az érdeklődőket. A fazekaskorong körül kíváncsiskodók — miközben valaki próbálkozott a formázással — egy vidám népmesét hallhattak Kovács Erzsébet, a Híd-együttes amatőr színjátszója előadásában. Tuka Zsigmond tucatnyi citerája, remekmívű, széphangú furulyája is egykettőre gazdára talált. Alkalmi zenekarok zengték a „Kis ke- ce lányom”, a „Már én többet nem kapálok, fazekasinasnak állok”, a „Tavaszi szél vizet áraszt...” kezdetű népdalokat. Alighanem nagyon sokan itt jöttek rá; a muzsikálás — bármilyen fokon és akármilyen egyszerű hangszeren — nagy gyönyörűség. És a hangszerek hagyták, hogy kilessék titkaikat: a hangok keresgélése közben egyszer csak felgyöngyözött egy szép pentaton dallam innen is, onnan is. Aztán ismét „igazi zene” hangjai töltötték be az előcsarnokot. A Tisza táncegyüttes „hangászai” rázendítettek, s az együttes egyik tagja vezetésével sokan ianulhatták meg: hogy is kell járni az igazi csárdást. Magasra csapott a jókedv, s kilenc óra tájban azzal búcsúzott a műsorvezető: legközelebb augusztus 31- én találkozunk. Hosszan lehetne sorolni a vasárnap esti klubpresszó, s a hasonló jellegű rendezvények — erényeit, közművelődési hatását. Szószaporítás volna, helyette inkább annyit: 200—250 fiatal töltötte jó hangulatban, közösségben és hasznosan az estét. Sokan megcsodáltak Tuka Zsigmond furulyajátékát Sz. J. hulltiniitnsícán Magazin — szürkében A kulturális hagyományokban bővelkedő, országos érdeklődésre számottartó művészeti események színhelyéről; Szegedről szólt a legutóbb elhangzott „Kulturális magazin”. Címében is fölvállalt feladata szerint tehát a város szellemi hagyományait, kulturális jelenét villantotta volna föl ez a műsor — színesen, magazinszerűen. Vártam ezt az adást, mert Móra, Tömörkény, Juhász Gyula, József Attila, a patinás egyetem s az Európa-hírű szabadtéri játékok városáról — föltételeztem — lehet érdekesen szólni. Szólt is a „Kulturális magazin” — összességében unalmasan. Mert egyetlen műfajra, a beszélgetésre építette az adást a szerkesztőműsorvezető Sediánszki János. Beszélgető partnerei mind kiváló — és „mikrofonképes” — személyiségek voltak, s az is kétségtelen, hogy a beszélgetések külön-kiilön információkban gazdagok és nagyon kulturáltak voltak. Ám amikor a második, a harmadik és a további helyszíneken az előzőhöz hasonló kérdés-felelet kezdődött — nyomasztóvá vált a műsor. A — véleményem szerint — sikertelen „Kulturális magazin”, mintapéldája volt annak az esetnek: amikor a jó részletek ellenére sem válik szerves egésszé egy műsor, mert hiányzik a ritmust adó, összefogó belső szerkezet, a szerkesztői gondolat. Mivel korántsem egyedi jelenség ez a rádióban: úgy véljük érdemes szóvá tenni. Krimi — vagy más? Remekműveket is nehéz a rádióban „megszólaltatni”, hát még közepes vagy annál is gyengébb alkotásokat. Persze mindamellett Hunyadi Sándor lehet, hogy jó író, s „Aranyifjú” című műve valóban tartalmaz némi társadalomkritikát s egyúttal izgalmas krimi ás? Lehet, de erről nem győzött meg a , Színes színpad” vasárnap esti bemutatója, amelynek műsorán az említett mű szerepelt. Ellenkezőjéről — sajnos — meggyőződhettünk. Az „Aranyifjú” sztorija bárgyú, a figurák amúgy operettesen rózsaszínűek, a társadalomkritika a mű megjelenése idején — valamikor a harmincas években — sem lehetett valami megrázó, kriminek pedig végképp lapos, átlátszó. Röviden Nehéz lenne elvitatni, hogy a táncház mozgalqm legjobb együtteseinek, szólistáinak legjelentősebb fóruma a rádió. Nemrég a Sebő, majd a Muzsikás együttessel „tölthettek” egy-egy félórát a hallgatók, a múlt héten pedig a kevésbé ismert, ám kitűnő muzsikusokból álló, Mákvirág — együttes szerepelt jól szerkesztett népzenei összeállítással. — eszjé — Napokon át szót sem ejtettek a. házról. Öva- g tosan kerülték egymást. “ H Az öreg betonkockákat készített a járdához, azokat locsolgatta, s ha már kezében volt a műanyag cső, a kertet is kiadósán öntözgette. Alkonyattájt kiöltözött és ment sörözni a Sárga Csikóba. Ugyanekkor lecsót főzött Rózsi, estéről-estére, mert Zoltán bolondult a lecsóért. Paula viszont változatos vacsorákkal várta a munkából érkező Dezsőt: rizsfelfújt, gombásaláta, töltött karalábé éppúgy szerepelt étlapján, mint a franfurti sertésborda, a vaníliás stíriai metélt, vagy a zöldséges szárnyasragu. Büszke volt rá, hogy úrias háztartást vezet, szemben a proli Rózsival, aki nő létére darusként dolgozott az építőiparban, és akkor is lecsót főzött, amikor még darabszámra adták a paprikát, és nyolcvan forintba került a paradicsom kilója. Paula mélységesen lenézte ezt a gasztronómiai primitívséget, de többre becsülte, mint Edit elfajzott szokását. A mérnöknő egyáltalán nem főzött. Hentesárut, joghurtot, sajtféléket hordott haza vacsorára. Danka Károly cseppet sem bosz- szankodott emiatt. Tökéletesen beérte a hideg falatokkal. A nyomasztó vasárnapot követően visszanyerte nyugalmát, kezdte, hinni, hogy a házeladás hívei elejtették a szerencsétlen ötletet. Már ő sem gondolt rá. Pénteken este a delicates-boltból vásárolt stefánia-vagdaltat, aszpikos borjúvelőt, tormás sonkatekercset tálalt vacsorára a mérnöknő. Jó hangulatban verték ei éhüket majd Lipton-teát szürcsölgettek az erkélyen. Ekkor közölte Edit: — Vasárnap meg fog jelenni az apróhirdetés. Nem a forró tea okozta, hogy kiverte a víz a tanár magas homlokát. — Egyúttal a válóperi keresetet is be kellett volna adnod — mondta halkan, a felindultság minden látható jele nélkül. Délre járt az idő. Számítani lehetett rá, hogy bármelyik pillanatban megszólalnak a város ódon harangjai. Egészséges verőfény tündökölt, súlytalanul árasztotta melegét a nyár. Edit kontyba csavarta haját, kis indiai papucsot viselt, karcsú testét mindössze fürdőruha és egy virágos selyem fésülködő köntös takarta. Így tett-vett mérnöki rajzasztala előtt. Gondtalan jókedvű-, ség sugárzott róla. Még apjával sem törődött, aki pedig kitartóan téblábolt mögötte, szomorú gyanakvással pislantgatva a lánya kezében zizegő rajzokra. — Nem merem elhagyni a házat ... — vallotta meg az öreg panaszosan. Edit ragaszkodott gondtalan jó- kedvűségéhez. Hátra sem nézett, őrizte az apja iránti jószándékű közönyét. Épp azért vigyázott rá any- nyira. mert eltökélten színlelt. —■ Miért ne merné? ... Csodás id.ő van. Semmi kilátás záporra, vagy ilyesmire. — Nem a záportól félek! — csattant fel Burján Péter. Majd mintha megbánta volna hevességét, szelíden sajnálkozott. — Károly meg elutazott a csapattal. Nem is látta az apróhirdetést. A mérnöknő tárgyilagos mozdulatokkal húzkodta hosszú vonalzóját a rajzon. — Károly nem utazott el a csapattal. És látta az apróhirdetést. — Üjabb igazítással rézsut fektette a vonalzót. — Károly e pillanatban albérletet keres. —■ Bűn volt feladni azt az apró- hirdetést — tört elő az apából a panaszos vád. — És bűn ennyire elvadítani a férjedet. Csak aztán rá ne fizess erre a nagy üzletre. — Én megértem édesapámat — állította gond nélkül Edit valódi véleménye ellenkezőjét. — De tessék már belátni, hogy itt most a család anyagi jövőjéről van szó. Édesapám is bölcsebben tenné, ha felhagyna végre a makacskodással és teljesen a gyerekeire bízná magát. A könnyű nyár is nyomasztó teherként nehezült az öregre. Erőlködve szedte a levegőt, orra belesárgult a szenvedésbe. — Ezt a gőgöt nem tőlem tanultad kislányom. De jól vigyázz. Aki a házunkat árulja, az nem csak tetőt, falat, lépcsőt, kéményt, pincét árul. Hanem pénzre alkarja cserélni mindazt, ami eddig engem és a családomat jelentette. — Arra talán mégsem adtunk okot, hogy ennyire rossz legyen a véleménye a gyerekeiről. — Az én véleményem... — legyintett keserűen a nyugdíjas kőműves. —• Számít is valamit az én véleményem... De az embereké! Miattuk nem merek kimenni az utcára! Kisimult a mérnöknő arca a csodálkozástól. — Ugyan miért? — Mert megszégyenít az az apróhirdetés! Tudtára adja mindenkinek, hogy a Burján család ma már nem ugyanaz, ami tegnap volt! Kezdte elhitetni magával Edit, hogy fölösleges komolyan figyelnie az apjára. Jóindulatú nevetésre fakadt. — Ó, hát ennyi az egész? Nem venné ennyire a szívére, ha jobban ismerné az embereket, édesapám. Megalázta és ingerelte a nevetés Burján Pétert, mert bizonyos volt afelől, hogy kinevetik. — Értened kell, hogy miről beszélek! Érezned, kell, hogy jogosan apellálok a becsületre! Ennek a háznak erkölcsi tulajdonosai is vannak! Tud róluk az egész város! Tudják, hogy egész sereg nyugdíjas gürcölt velünk együtt. A barátaim. Hogy álljak eléjük? Lehetetlent kívántok tőlem! Azzal büntetnétek, hogy elbújdossak előlük?!... Burján Péter alacsonyabbra ros- kadt, feje meg-megrezdült a könyörgés szándékától, de látva Edit eltökélt közönyét, görcsösen legyintett és kisomfordált a szobából. (FolytatjukJ Volt, aki a fazekas korongon formázni próbált'
