Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

\ 1979. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Termik lovagló boszorkányok Péntek. Utolsó versenynap az első női vitorlázórepülő Európa-bajncvkságon. A start előtt — mint a nyolc ver­senynap mindegyikén — mindenki az időjárásra fo­gad. Van aki bórát. főnt. ha­vat. jégesőt, ciklont, anticik­lont jósol. Csak olyan nincs, aki bevallaná, hogy nem ért hozzá. Amj viszont van; szikrázó napsütés a hatalmas apostagi pusztaság fölött. Zubogó agy­velővel az ember a Toldit skandálja: „Ég a napmeleg­től a kopár szik sarja...” a rekkenő melegben már-már vízióim támadnak: mintha a lángoló napkorong körül srá­cok pólóznának. Istenem, de szép volt... Kedvező fuvallat Hát igen, főni a vitorlázó- gép műanyag kalitkájában, kifejezetten nőnek való fog­lalatosság ... A lányok azért türelmesen várnak a felszál­lásra. Sorban rángatják fel őket 800 méter magasra a motoros gépek, aztán a ver­senyzők egy-egy felhőpacni alatt kitartó keringésbe kez­denek. Amikor az utolsó vi­torlás is elhagyja a földet, nyit a startvonal. Ettől a perctől kezdve három órán át várhatnak a lányok a rep­tér felett a kedvező fuvallat­ra. Aki úgy érzi, itt a Nagy Pillanat, rádión jelzi, hogy startolni kíván. Toivonen kilő és utána a többiek. Kezdik kirajzolni a háromszöget, amelynek a csúcsa ma Jánoshalma—Kis­kunfélegyháza—Dunaújváros. A földön pedig nagy csönd marad utánuk. Az ürgék ér­zik, itt az ő idejük. Cincog- va kergetik egymást a ki­égett fűcsomók között. A rá­diókocsikból hangfoszlányok szóródnak szét. Ezeket össze­rakva szinte mindent tudok a versenyről. „Elmentek mind a huszonnégyen...” „Haza­felé jönnek... az élen a francia lány, ez nem igaz!” Miért „nem igaz”, hogy a francia Litt tette meg leg­gyorsabban a távot? Azért, mert három napon át ő vi­selte a kohász-kalapot. Az olvasztárok fehér fejfedője a legpechesebb versenyzőnek jár ki: A második napon a francia kislány Aradra távo­zott. „Pardon, apró navigá­ciós hiba ..." A román ható­ságok minden komplikáció nélkül kiadták, ám a más­napi rajt előtt így is mind­össze 20 perccel korábban érkezett haza. Természetesen azonnal indulásra jelentke­zett és felszállt. Ezen a na­pon kevéssel a román határ előtt ért földet. Persze nemcsak ő viselte a „rohamsisakot”. Többek között az egyik esélyes, Bol- la Mária is elnyerte. A má­sodik napon ez volt a sor­rend: 1. Bolla, 2. Daróczi. Aztán a harmadik nap Bolla Standard Jantar-ja háta mö­gött háromszáz kilométerrel — három kilométerre a re­pülőtértől „leült”. Ha nincs ez a malőr, Bolla Marika akár 400 pontos előnnyel is nyerhette volna az Európa- bajnokságot. Így „ügyében” a mai befutó dönt... „Kalaptulajdonos” volt Szalma János meteorológus is. Olyan útvonalat jelölt ki az egyik napon, hogy senki nem volt, aki nekivágott vol­na a megtételéinek. Némi re­pülőtér fölötti keringés után — jobb a békesség — vala­mennyien leszálltak. Belépő az égbe A beérkezésekre várva bő­ven van idő szemrevételezni a földön maradiakat. Azt a verseny rendezői és a sportág irányítói mondják, hogy a szocialista országok vitorlá­zórepülői jelentős fölényben vannak. Hogy miért, ez is kiderül. Úgy tűnik, nyugaton inkább családi vállalkozás ez a sportág. A kislány a szülei­től gépet kap és az autó mö­gé akasztott utánfutóban vi­szi versenyről versenyre. Az is gyakori, hogy a pilóta férj „menedzseli” feleségét, és a szurkolók között mindig ott vannak: apuka, anyuka és a gyerekek. Számos kapitalista ország sportszövetsége csak egy részét fizeti a verseny költségeinek, a többi a részt­vevő zsebét terheli. Feltehe­tően nem olcsó a „belépő az égbe”, de a sportág iránti vonzalom — annál, aki tehe­ti — legyőz minden nehéz­séget. A szalonkák népesítik be tavaszi hajnalon olyan átme­net nélkül az eget, ahogy a vitorlázógépek ellepik egyik pillanatról a másikra a ho­rizontot. A szemlélő csak kapkodja a fejét. Elöl való­ban a francia kislány landol, aztán egy szovjet gép — és ettől kezdve csak a zsűri ké­pes megállapítani a sorren­det. A 24 elrajtolt gépből 23 fut be, a mezőny első felé­ben Bolla Mária. Aki szá­molni akar, az legyen türel­mes egy kissé. Ugyanis va­lamennyi gépben fényképe­zőgépet helyeztek el, mellyel a kijelölt azonosítási pont fölött kell képet készíteni. Csak a film előhívása után dől el, az előírás szerint tet­te-e meg az utat a verseny­ző. Erre pedig várni kell. Bolla azért máris kesereg. — Negyediknél jobb nem lehetek. A harmadik napon vesztettem el az esélyemet. Ezer méter magasság kell ah­hoz, hogy 40 kilométert su­hanjon a gép. Én felcsűrtem 800-ra, amikor elfogyott a termik. Több mint harminc kilométerem volt hátra, én éreztem, hogy ez a magasság kevés lesz. Nekivágtam, gon­doltam, ha nem is érek be, a legnagyobb megtett távol­sággal én leszek az első. Há­rom kilométerrel a cél előtt leszálltam. Aztán feljavult az idő, az ellenfeleim rendre beértek. Ha akkor egy rozs­dás kés van a kezemben ... „ Boszorkány-péntek" Persze, tragédiára senki ne gondoljon. A verseny hangu­lata nem indokolja a balla­dái befejezést. A versenyzők ugyanis egy nagy baráti kört alkotnak. Péntek, az utolsó versenynap „boszorkány­péntek”. Tábortűzzel, vidám- sáfegal. Az esti program szervezői nagy köteg cirok- és nyírfaseprűvel érkeznek. Egy boszorkány ugyanis mi máson lovagolhatna, mint seprűnyélen ... A jókedv soha nem hiány­zott a dunaújvárosi sportre- pülőtérről. De kell is a de­rű. hiszen e technikával agyonbonyolított verseny ke­dély nélkül akár egy hadmű­velet is lehetne. Hogy milyen volt az I. női vitorlázórepülő Európa-bai- nokság? Pentz János, a Ma­gyar Repülő Szövetség főtit­kára mondta a nyitányt je­lentő sajtótájékoztatóján. — A minimális program­ban négy felszállás szerepel. Az optimális — amiről csak álmodni merünk — tíz fel­szállás lenne. Nos, kilenc versenynapon emelkedhettek a magasba a láfiyok. Ezek szerint majd­hogynem olyan verseny volt. amilyenről csak álmodni le­het. Pál agyi Béla Három csúcs — egy futásra IBV-, magyar utánpótlás és ifjúsági csúcs a 400 m-es gátfutásban, a szám 110 mé­terén pedig negyedik helye­zés — ez a Szolnoki MÁV- MTE versenyzőinek pénteki „termése” Prágában, az at­létikai Ifjúsági Barátság Versenyen. Rajtol a Szolnoki MÁV- MTE másik tehetsége, Törőcsik. József. A 110 ni­es gátfutásban 14.9Ö-nel ért célba, s ezzel a ne­gyedik helyet szerezte meg. Kocsis István edző és versenyzője, Szalai József, aki a prá­gai viadal előtt a magyar bajnokságon is diadalmaskodott, mégpedig új utánpótlás és ifjúsági csúccsal. A csehszlovák fővárosban öt nappal később mindkettőt és az IBV-csúcsot is túlszárnyalta 50.95-ös eredménnyel Események Labdarúgás. Megyei bajnók- ság: Tiszabura—Üjszász 16.30, Sándor I.; Besenyszög—Tisza Ci­pő SE 16.30, Tóvizi: Kunhegyes —Karcag 16.30 (Hajdú megyé­ből) ; Jászjákóhalma—Kunszent- márton 16.30. Pálinkás; Jászkis- ér—Szolnoki Cukorgyár 16.30, Pató; Abádszalók—Rákóczifalva 16.30, Boros: Jászberényi Vasas —Túrkeve 16.30 (Heves megyé­ből) : Szolnoki Vegyiművek— Jászárokszállás 11 (Csongrád megyéből) : Szászberek—Török­szentmiklós 16.30 (Békés megyé­ből). Körös Kupa: Tiszaug—Tó­szeg 16, Csépa—Cibakháza 16, Szelevény—Homok 16, Kungyalu —Öcsöd 16. Tömegsport. Közvetlen üzemek dolgozóinak sportnapja: Szol­nok, Tiszaliget 9. Ha rajtol a labdarúgó NB II Me megkezdődik a pont- vadászat a labdarúgó NB II-ben. Az előző évek gya­korlatának megfelelően az idénykezdettől zárásig a csapatok egyetlen vasárnap pihenőt sem kapnak. A há­rom csoportba sorolt hatvan együttes augusztus 5-től de­cember 16-ig játszik. - Ez alatt nemcsak az őszi idény­be kisorsolt 19 fordulót ren­dezik meg, hanem december harmadik vasárnapján már a tavaszi első fordulót is le­játsszák. Így az ősz folya­mán a magyar labdarúgás második vonalában 600. mér­kőzésre kerül sor, csoporton­ként kétszázra. Szolnok megye három csa­pata közül az egyesült Szol­noki MÁV-MTE — általános vélemény szerint — a baj­nokság egyik esélyese. Az egyesület vezetői az erővi­szonyokat figyelembe véve 2—5. hely egyikének meg­szerzését tűzték ki célul, úgy. hogy nem mondanak le az első hely eléréséről sem. A csapat mögött — a rajt előtt — 43 edzés és több előkészü­leti mérkőzés van. Ma sze­retnének sikeres rajtot ven­ni. Himer István vezetőedző a következő keretet jelölte a Debreceni Universitas elleni mérkőzésre: Szendrei. Boros Kábák, Ágh. Sebők. Kolláth. Tóth, Porhanda. Lódi. Föl- desi. Szatmári. Zakar. Lász­ló, Nász. Mezőtúron a Honvéd Sza­bó Lajos SE csapata biza­kodva várja a bajnoksás kezdetét. Olyan állandó já­tékoskeret alakult ki. am^lv nagyobb feladatok megoldá­sára is képes. Saját erejüket és a mezőny többi csapatá­nak tudását felmérve elér­hetőnek tartják az ötven százalékos szereplést, s ezzel a középmezőnyben végezhet­nek. Első mérkőzésüket a Keleti csoportba osztott Ba­lassagyarmat otthonában játsszák. A Lehel SC csapatától el­távozott Szilasi (V. Ikarus), Mihályi (Csepel), Terjéki (Ti- szakécske), Sulyok (SZMÁV- MTE), Durgonics (MHD), Hajdú I. (Jászkisér), Nagy S. és László (mindkettő Jászjá- kóhalmára), Vass és Oláh pedig k'öl ősön játékosként *a Jb. Vasashoz. Újonnan iga­zolt játékosok: Bérezési (Jászjákóhalma). Török és Sebestyén (mindkettő Jb. Va­sas), Kiss J. (Besenyőtelek), Szabó P. (Bauxitbányász), Káplár (Berettyóújfalu). Az edzői gárdában is történtek változások, fiatal szakembe­rek kapcsolódtak be a mun­kába. Vezetőedző: Kóczián Antal, pályaedző: Bukhár László, az ifjúsági vezetőed­ző pedig Sárközi Gyula. A tartalékcsapatot Lugosi Jó­zsef irányítja, az ifjúsági és serdülő csapatoknál pedig Fekete István, Kátai Ferenfc, Orosz László, Peczha Berta­lan és Badari Imre munkál­kodik. A csapat hétközben Cegléden a VSE elleni barát­ságos mérkőzésen Sebestyén (2), Pecha, Lukácsi, Bacher góljával 5:1 arányú győzelmet aratott. Ma délután Gyulán Kóczián Antal csapatát az egyik pont megszerzésének reményében az alábbi keret­ből küldi pályára: László, Gergely, Kirchner, Lakatos, Török, Lukácsi, Fejes, Pos­tás, Bacher, Váczi, Sebestyén, Mikhárdi, Szívós, Pecha, Kiss- J. Egység, lelkesedés, összetartás Szászberki példa A sportélet furcsaságai kö­zé tartozik, hogy míg egyes nagyobb — több ezer, sok­szor több tízezer lakosú — településen képtelenek vala­mirevaló eredményt felmu­tatni, addig a kis falvakban élénk, figyelemre méltó egye­sületi, szakosztályi munkával lehet találkozni. Itt van mindjárt az ezer lakosú Szászberek példája. A kis község labdarúgó-csapata hosszú idő óta tiszteletet pa- rancsolóan szerepel. Néhány évvel ezelőtt már bejutott az akkori megyei első osztályú bajnokságba a megyei má­sodosztályban is az élvonal­ban tanyáztak, s amióta a te­rületi bajnokságban szerepel­nek, mindig az aranyérem egyik várományosai. Az idén már sikerült az első helyen végezni, s ősztől ismét a me­gyei bajnokság mezőnyének soraiban üdvözölhetjük a csapatot. Pedig nincsenek könnyű helyzetben. A község­ben egyetlen önálló gazdasá­gi egység vagy intézmény sincs. Zagyvarékassal közös a tanács, a Béke Tsz központja — amelynek Százbereken üzemegysége van — szintén Zagyvarékason található, s az akkumulátor üzem is a Szol­nok megyei Vasipari Válla­lathoz tartozik. A labdarúgók Szolnokra és Zagyvarékasra járnak dolgozni, az edzéseket csak este hat óra után tud­ják elkezdeni. A mostoha körülmények dacára is kialakult egy egysé­ges, lelkes, összetartó, töret­len küzdőszellemmel rendel­kező csapat, amelynek játé­kosai jóban-rosszban kitarta­nak. A sikerek kovácsa a ta­nácsi kirendeltség vezetője, Laki Imre. aki huszonhárom évé egyesületi, szakosztályve­zető, intéző és edző egy sze­mélyben. Személyes titka — ha van egyáltalán ilyen — hogy miként sikerült össze­tartani a község fiataljait s a nehéz körülmények ellené­re is rendre megújulni. Mert hisz nemcsak kedvezménye­ket nem kapnak a játékosok, hanem olykor még a munka- lehetőség is gond Szászbere­kén. Nem tervezték a feljutást, ahogv Laki Imre elmondotta, de ha már felkerültek be­csülettel, sportszerűen végig­játsszák a bajnokságot, még akkor is, ha kiesnek. Igazo­lásra nem is gondolnak hi­szen ki az a játékos, aki hoz­zájuk menne. Adni úgysem tudnak semmit. A felkészü­lést már megkezdték a na­gyobb feladatokra. Serdülő csapatot szerveztek, de mivel edzőt nem tudnak fizetni, társadalmi munkában oldot­ták meg a szakmai vezetést. A szakosztályokban. tizenhat felnőtt, tizenöt ifjúsági és ti- , zenhét serdülő játékost tar­tanak nyilván. Az esti edzé­sek sem okoznak már gon­dot; világítást szereltek a pá­lyára. Felújították az öltözőt, úgy véljük, sok megyei csapat példát vehetne az ott uralko­dó rendről, tisztaságról. A zagyvarékasi Béke Tsz to­vábbra is folyósítja az össze­get, az utazáshoz autóbuszt ad. s mint dr. Budai Kálmán elnök kijelentette: a sporto­láshoz megadnak minden se­gítséget. Nézzük, kik azok a játéko­sok, akik a bajnokságot ki­harcolták: Pető László, Dón­ké István, Kovács Tibor, Sza­bó Gyula. Alapi András. Ju­hász László. Koczka Imre, Földi György, Szabó Illés, Nagy Mihály. Laki József, Lakatos Imre szinte végig iátszott, rajtuk kívül Balogh Zoltán. Balogh István, és Pe­tő Béla részese még a siker­nek. (Di) Szolnokon: Vegyiművek—Jászárokszállás A ma délelőtt 11 órakor kez­dődő Szolnoki Vegviművek— Jászárokszállás megvei bajnoki labdarúgó-mérkőzés jó szórako­zást ígér a sDortot kedvelőknek. Jászárokszállás az elmúlt baj­nokságban Bíró István edző ve­zetésével kitünően szerepelt, s miután az idén erősödtek is. még jobb helvezés várható a ro­konszenves árokszállási gárdá­tól. Á Vegyiművek csapata is meg­változott. több új játékos erő­síti soraikat. Aranyt egy éves kivárás után leigazolták. ' az SZMÁV—MTE fúzióját követően Németh és Öllé is a Vegyimű­vekben folytatja, azon kívül Kelemen a Cukorgvártól. Kü- oeczki Kunszentmártonból. Mis- kolczi pedig a területi bajnok­ságból került hozzájuk. Miután a játékosállománv erősödött, a vezetés jó szereplést vár a csa­pattól s az is elképzelhető, hogv az élvonalban végeznek. A szur­kolók ma délelőtt már kaphat­nak némi ízelítőt a két együt­tes tudásából. Felszállás előtti utolsó simítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents