Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
/ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 12 1979. augusztus 5. Légi KRESZ Vérbeli repülős A konferansz visszatér Ezen nevettünk .........ha a frontra visznek, két e set van... ha megsebesülsz, két eset van... ha pedig meghalsz, úgyis mindegy”. 1939-ben is két eset van. állítja Békeffy László, ekkor megjelent konfe- ransz-gyűjteményében. Később az ötvenéves színigazgatót. írót és kabarészerzőt kémkedés vádjával letartóztatják. Dachauba hurcolják. Túléli. Kedélye makacs és elpusztíthatatlan, fanyar humorral nyugtázza a történelem fordulatait, de ebben a humorban féltést, emberséget fedezünk fel ma is . . ., vagy elsül Chamberlain esernyője, vagy nem. Ha nem sül, semmi baj sincs, de ha elsül, akkor már úgyis mindegy ennek a világnak ...” Frissek, pestiek és európaiak Békeffy jelenetei, célzó és találó írásai. Többet fakasztanak a nevetésnél. jókedvet, sőt életkedvet. Szellemes, finom színpadi tréfái Az esernyő címmel sok kiadást megértek. Alkotójuk igazi modern polihosztor. megjárta Becs és Berlin híres kabaréit, itthon. 1924-ben megalapította a Vidám színpadot, majd a Lipótvárosi és a Pódium kabaré vezetője lett. A nap, a perc embere volt. De ez a perc negyven év óta semmit sem veszt, tett időszerűségéből. (A. A.) Békeffy László: A rádióról Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Konferanszié pályámon annyiszor volt alkalmam a mélyen tisztelt közönségnek aktualitásokkal szolgálni, hpgy végre most örömmel szólhatok néhány szót minden aktuális dolgok közt a legaktuálisabbról. Ez a legaktuálisabb dolog a rádió. A rádió nemcsak korszakalkotó vívmány, hanem egyben olyan mélyenfekvő társadalmi problémákat is oldott meg, amelyek eddig reménytelennek látszottak. Elsősorban a rádiónak legnagyobb eredményéről számolhatok be. Ezt az eredményt a társadalom és a nagy tömegek nem ismerik, illetve még nem tudnak neki nevet adni. Ez az eredmény csak öntudatunk alatt él egyelőre, de már használjuk és élünk vele. Én megpróbálom ezt az eredményt szavakban kifejezésre juttatni, és körülbelül ebben a mondatban állapíthatom meg: akkor hagyom abba, amikor akarom. Ez egy korszakalkotó jelenség, melynek horderejét első pillanatban nem is tudjuk átérteni. Ha megengedik, röviden megmagyarázom. Mondjuk ülök a gép előtt, bedugom a dugattyút, megcsavarom a gépét és fogom a magyar kir. Operaház előadását, éppen a Lohengrint játsszák. Az első képet végighallgatom és mondjuk például, nem bírom tovább. A dugattyút egyszerűen kiveszem; leveszem a fejhallgatót, tehát abbahagytam, amikor akartam és a tetejében nincs szemrehányás. De ha például az Operaház nézőterén ülök és onnan el akarok menni, akkor fel kell állítanom a sorból 8—10 embert, közben biztosan rálépek valakinek a lábára» bocsánatot kell kémem, hogy zavarom őket és csak úgy távozhatom el. Persze hallgatnom kell körülöttem a megjegyzéseket, — nézd, ez már elmegy. — nem érti Wagnert, — unintelligens hülye. — Na ja, mert ők értik. A rádiónál ez másként van. Például nekem mióta rádiógépem van, nem járok sehova. A rádió pótol nekem minden szórakozást. Nem járok kávéházba, nem járok színházba, ülök egész nap a gép előtt és fogdosom a városokat. És milyen remek műsorok vannak spéciéi nálunk. Nekem például a legjobban tetszik a pesti rádióműsorban: reggel 7-kor cigányzene. Ez valami remek. Az ember mindjárt jó kedvvel ébred ebben a keserves világban. Csak azt tartom, szerény véleményem szerint, hogy ez rossz hatással van velünk szemben a külföldön. Például mondjuk, egy angol, vagy amerikai bankárnak eszébe jut fogni Budapestet és hallja a cigányzenét, természetesen mit mond erre: Jó dolguk van ezeknek a magyaroknak, már reggel kilenckor mulatnak, na csak jöjjenek ezek még- egyszer kölcsönért. Mert az a külföldi bankár nem tudhatja. hogy ez hazai szokás, vagyis, hogy mi sírva vigadunk. Már most a fentiekből önként következtethető végül az a legnagyobb eredmény, hogy a rádió minden nagyobb emóció és utánajárás, minden nagyobb fáradság nélkül saját otthonában szórakoztatja el kellemesen a rossz gazdasági viszonyok tévhitében élő társadalmat. Mert téves a hite a társadalomnak, hogy a gazdasági viszonyok rosszak és hogy nincs pénz. Ez csak hibás önszuggesztió. neuraszténiás tünet, amelynek legjobb gyógyszere a rádió. Az ember a dugattyút beteszi, fejére teszi a hallgatót, megcsavarja a gépet, megszólal a zene az Operából vagy a cigánybandától, vagy egy- egy jó tréfa hangzik fel, vagy egy kellemesen elgyengítő tudományos előadás, például az ipszilon betű hangzásának differenciái a kelet-ázsiai népfajoknál, különös tekintettel a szamojédekre, vagy a műtrágya hatása a bivalybőr lábszárvédőkre. Ezt hallgatja az ember, közben édesdeden elszunnyad, mint a gyermek anyja ölében, és elfelejti a bajt. a vélt nyomasztó gazdasági helyzetet, álmában áldást szórva a rádióra és arra aki feltalálta. (1939) Diákok nyári munkán Flanc zámos sikeres és megannyi sikeresnek mondható szakkör működik hazánkban, s ezek száma most újabbal gyarapodott. A Gombamérgezőben és a Majomutánzóban végzett eredményes, de főleg sokévi munkája után új szakkör alapításával bízták meg Kőbányai Nyilvánvalót. Kőbányai Nyilvánvalót, vagy ahogyan becenevén még többen ismerik: Világost, úgy hisszük, nem kell bemutatnunk az olvasók széles, némi súlytöbblettel is rendelkező táborának. — Mi a klub neve és mi tette szükségessé, hogy nem szüntették meg? — A megnövekedett igények miatt hoztuk létre ezt az új kört — mondja magától értetődően Kőbánayi Nyilvánvaló. — Azt hiszem teljesen világos az a törekvésünk, hogy a magyar, negyven év körüli fiatalok számára biztosítani kívánjuk, hogy szervezett keretek között foglalkozhassanak a disznóöléssel. Ezért hoztuk létre a Disznóölő Kört. A DÖK egyik feladata a szakszerűség biztosítása mellett az. hogy ily módon elkerüljük az ifjonti hevességből adódó túlkapásokat. elejét vegyük a fiatalok lelkesedéséből adódó hibáknak. Régebben például előfordult olyan eset is. hogy-disznóölés közben egyik disznónk életét vesztette. Ezeket a jövőben mindenképpen szeretnénk elkerülni. — Milyen tanácsokat adna a kezdő disznóölőknek? — Több jótanácsom is van egyszerre. Én magam a világos beszéd és a sötét öltöny híve DÖK nagyok, bár azt hiszem, a kérdés nem erre vonatkozott. Ezért még annyit tennék hozzá, hogy a kör foglalkozásait négyzetalakú teremben tartjuk, szerves összhangban a szobahőmérséklettel. — Akkor inkább úgy kérdezném: mi az, amit még megtudhatunk az ön színes egyéniségéről? — Az. első jótanácsom mindjárt a következő: jobb ha mi öljük meg a disznót, mintha éppen fordítva történne. Egyes polgári nézetek ugyan vitatkoznak ezzel az állásponttal, de éppen ez az ami új erőt ad nekünk a régi helyett. Nagyon lényeges, hogy ha disznónk kezében kést látunk és sántít az állat;, szinte biztosak lehetünk abban, hogy rosszban sántikál. A disznók gyakran visítanak, ne higy- gyünk nekik: csak megjátsszák magukat. — Ez idáig teljesen világos, majdhogynem követhető. De mégis felvetődik a kérdés: mit és hogyan? Vagy éppen fordítva. — Nem árt. ha néhány kérdést még időben tisztázunk disznónkkal. Ennek érdekében közvetlen hangulatú estélyt rendezhetünk. melyre — az igényeknek megfelelően — szomszéd disznókat is meghívhatunk. Igyekezzünk minden disznónk kedvében járni, kínáljuk meg disznósajttal, főként, ha tudjuk, hogy ez a gyengéje. Ha kell, adjunk neki altatót, hogy gyanakvását elaltassuk, a zárkózot- tabb állatokat pedig híg savban próbáljuk meg feloldani. — További teendők? — Nézzünk hosszan az ártány szemébe. Ha esetleg visszanéz, ne jöjjünk zavarba: találjunk ki jelszavakat, mint például „sok lúd disznót győz” és ehhez hasonlókat. Ejtsünk néhány csepp könnyet, hogy ezzel is megkönnyítsük az elválást. Itt hívnám fel a figyelmet arra. hogy a DÖK Tájékoztató Szolgálat (DÖK TSZ) rögtönzött, spontán és alkalmi beszédek széles választékával egyaránt a negyven év körüli fiatalok rendelkezésére áll. Az irodalomkedvelő malacok számára rögtönzött kis versikével is előrukkalhatunk, ami a helyzettől függően páros vagy ölelkező rímű lehet. — Köszönjük szépen az értékes beszélgetést. Van még valami, ami ugyan szintén nem érdekel senkit, de önnek esetleg érdekes lehet? — Bár szervezetünk tömegbefolyása erősödött, nem árt, ha hétvégén és munkaszüneti napokon is nyitva tartjuk a szemünket. Az elmúlt időszakban értünk el kézzelfogható eredményeket. ezeket azonban nem szabad lábbal taposnunk. Ezért azt tanácsolnám, hogy ha disznóölés közben megsajnálnánk szegény Röfit — mert disznónkat kellő képzelőerő híján természetesen így hívják —, akkor nem is kell megölnünk. Fő a békesség. Föld S, Péter
