Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 5. A fejlődésről fenntartásokkal jó dolog, pozitív jelenség, hogy nálunk minden vállalat fejlőd;ni akar. Ezt kívánja, elvárja tőlük az elmúlt évtizedek során kialakult közfelfogás. A fejlődés szándéka összhangban van a vállalati gazdálkodás alaptörvényével is, miszerint minden gazdálkodó egység kötelessége jó gazda módjára gondosan megőrizni, s lehetőleg gyarapítani a vállalat vagyonát, eszközállományát. Márpedig a vállalati vagyont csak egyféleképpen lehet gyarapítani: a szüntelen fejlődéssel, amely az előző évinél több nyereséget, beruházási-fejlesztési alapot, lehetőséget teremt. Másmilyen körülmények, tények is a fejlődés mellett érvelnek. A közgazdasági szabályozók teremtette érdekeltségi rendszer, valamint az oly sokszor bírált és kárhoztatott bázisszemlélet — közfelfogástól függetlenül — ugyancsak a fejlődés követelményét állítja a vállalati gazdálkodás elé. Tekintsünk most el a vállalati vagyon beruházásokkal való gyarapításától, s csupán azt vegyük figyelembe. hogy minden vállalatnak minden esztendőben növelnie kell, növelnie illik a béreket. Ehhez — legalábbis a meghonosodott gyakorlat szerint — fejlesztenie kell a termelését, hogy létrejöjjön számára a bérnövelés nyereségfed,ezete. Némi túlzással, de a lényegre utalva, azt kell mondanunk, hogy minden vállalat fejlődésre van ítélve! Mindezt manapság már nem tudjuk fenntartás nélkül elfogadni mert nyomós okok vonják kétségbe a „minden vállalat fejlődni akar” jelenség szükséges és helyes voltát. Tágabb összefüggésben megkérdőjelezi az a tény, hogy a népgazdaság fejlődése, növekedése soha sem a minden vállalat által nyújtott azonos mértékű többletek eredője. A gazdaság olyan organizmus, amelyben szüntelenül változások zajlanak — módosulnak a szükségletek. a konstrukciók, a technológiák, a termékstruktúrák, új gyártmányok jelennek meg, a régiek kihalnak, stb. — s mindennek növekedési, fejlődési következményei is vannak. Egyes ágazatok, vállalatok, termékcsoportok gyorsabban fejlődnek, mások kevésbé, avagy — nem félünk kimondani — visszaesnek eltűnnek a gazdasági életből. Az ilyen jellegű változásokat, mozgásokat fékezni, megakadályozni csak a gazdasági növekedés terhére lehet. Még inkább megkérdőjelezi a minden vállalatra értelmezett fejlődés indokoltságát gazdaságunk objektív helyzete és a gazdaságpolitika számos időszerű célja, követelménye. Szűkében vagyunk a termelés valamennyi erőforrásának, következésképpen azokat amennyire lehetséges ott — azoknál a vállalatoknál — kell felhasználnunk, ahol a társadalom számára a legtöbbet hozzák. Nem véletlen, hogy gazdaság- és hitel- politikánk már hosszabb ideje a szelektív fejlesztés szükségességét hangsúlyozza, s törekszik a gyakorlatban érvényesíteni. Ennek a fejlesztési politikának nem titkolt, sőt hangsúlyozott célja, hogy a beruházási eszköz, s ennek következményeképpen a munkaerő minél inkább az átlagon felül gazdaságos termelés fejlesztésére összpontosuljon. A gazdaságosság ilyen jellegű — a fejlesztésben való — kiemelése kimondatlanul is azt hangsúlyozza, hogy nem kell minden vállalatnak fejlődnie, különösképpen nem azoknak, amelyek tevékenységét, termelését az alacsony hatékonyság jellemzi. helyzet kétségkívül ellentmondásos. A hitel- politika a népgazdaság összes beruházásainak 15—20 százalékánál a gazdaságosságnak ad előnyt. A szabályozórendszer, az érdekeltségi viszonyok és a közfelfogás viszont a minden vállalat fejlődni akar törekvéseket „támogatja”. Időszerű mind a közfelfogást, mind a szabályozó- rendszert a népgazdaság valóságos helyzetének megfelelő követelményekhez igazítani. Ne ítéljünk minden vállalatot" fejlődésre ! Garamvölgyi István Tulajdonképpen II jelenlegi AMI ITT TARTJA A TURISTÁKAT Számvetés a megye idegenforgalmáról Szakemberek vallják, hogy napjaink második számú nagy üzlete — az olaj után — az idegenforgalom. A pénzben mérhető haszon mellett politikai, kulturális, szociális jelentősége sem köSzolnok megyében — a földrajzi adottságok miatt — nem lehet rendezni sem hegymászóversenyt, sem barlangász-bemutatót. Műemlékekben is szegény ez a vidék. Van azonban néhány olyan értékünk és adottságunk, amelyre érdemes alapozni. Első helyen hévízkincsünket kell megemlíteni. Az ország ismert hévízkészletének egynyolcada ezen a tájon fakad. Tizenkilenc strandfürdőnél hasznosítjuk a kutak vizét. A legismertebb strandfürdők Szolnokon, Karcag-Berekfürdőn. Cserke- szőlőn vannak. Sajnos még kevesen ismerik, milyen kitűnő, kellemes környezetben található például Jászszent- andrás termálvizű strandfürdője. Évről évre növekszik a Tisza jelentősége. A Tisza II. vízlépcső megépítése, a tározótó feltöltése nemcsak a közvetlen környéken teremtA legfontosabb vonzerők változatos áttekintése után néhány szót kell ejteni arról, mi jellemezte az elmúlt években a megye idegenforgalmát. Mindenekelőtt az. hogy igen kis szerepet játszik az ország idegenforgalmában. A kereskedelmi szálláshelyeken 1978-ban megfordult 130 ezer vendég egészen kis töredéke az országos vendég- forgalomnak. A megye az zömbös. A nagy üzlet „beindításához” azonban nem elég az a három dolog, ami a háborúhoz szükséges: a sok pénz mellett világosan kell látni mi az, amire az idegenforgalmat építhetjük. hét víziparadicsomot, de lehetőséget biztosít például a hajózásra is. Szárazabb talajra térve meg kell említeni a Hortobágyi Nemzeti Park megyénkre jutó 8 ezer 450 hektárnyi területét. A park persze önálló egész, de semmi sem gátolja meg az ideérkezőket például a nagyiváni tájház megtekintésében. Több, önmagában kisebb jelentőségű vonzóereje is van a megyénknek. Így a szolnoki Művésztelep, számos múzeum, a mezőtúri, karcagi fazekasmesterség, stb. Szolnok város lassan sportbázissá válik. Jelenleg főként a vízisportok kedvelői lelik itt örömüket. de idővel — talán — más sportágakban is országos, esetleg nemzetközi találkozók sorozatos színhelye lesz a megyeszékhely vagy a megye valamely másik városa. úgynevezett belső turizmusban játszik nagyobb szerepet. A külföldi idegenforgalom erősen tranzitjellegű. A bevezetőben már volt szó róla, hogy az idegenforgalom igen összetett feltételeket kíván. A legalapvetőbb hármas követelmény: a szállás — étkezés — szórakozás. De bővíthetjük a kört: megfelelő út és közlekedési hálózat, egészségügyi éllátás, információk nyújtása. De újabb és újabb feltételeket lehetne felsorolni. Most csak a szálláslehetőségét vizsgáljuk meg. 1978-ban megyénkben a fizetővendéglátás mellett hat szálloda, kilenc kemping várta a turistákat. Az ösz- szes kiadható férőhely há- romezerhatszáz. Ugyanez öt évvel ezelőtt kétezernyolc- száz volt. A szerénynek tűnő növekedés mögött komoly minőségi javulás áll. 1977- ben nyílt meg a berekfürdői és jászberényi hotel. Hosz- szabb ideje nemzetközileg is .jegyzik” a szolnoki tiszali- geti kempinget. II következő évtizedek Tiszafüreden kiépül a tározótó környéke. Megépül egy újabb hotel, és elkészül a szolnoki kempingnél háromszor nagyobb ifjúsági üdülőbázis. Délebbre Kisújszállás kempingje várja az érkezőket, ez egyúttal tehermentesíti a szolnokit. Megépül Cserkeszőlő hotelje. Az ide érkező turista valóságos vendéglátóipari komplexumban találja majd magát. De Szolnok sem marad ki a fejlődésből. A Tisza Szálló gyógyszállóvá fejlesztése és bővítése szerepel a tervekben. És természetesen mindenhol ízlésnek és pénztárcának megfelelő hagyományos vagy önkiszolgáló étterem, bisztró várja a vendégeket. Hogy mindez mikor lesz meg? Nagyon valószínű, hosv az ezredfordulón innen az utolsó tételt is kipiDÓlhat- juk a fenti kis listáról: ez is megvan. Simon József a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője Amire építhetünk Sajátosságok — feltételek Ml történt a baromfipiacon? Egy dinamikus ágazat jövője Évi fejadaguk már meghaladta a 17 kilót, ennyi került ugyanis tavaly átlagosan baromfihúsból minden magyar állampolgár asztalára. És nemcsak a hazai piacot képes bőségesen ellátni a magyar mezőgazdaság, hanem termeléséből külföldre is nagy mennyiségű baromfi; csirke, liba, kacsa, pulyka jut. A múlt esztendőben azonban sűrűn elhangzott a kérdés: mi van a baromfiágazatfal, mi történt a baromfipiacon, miért csökkent a kereslet termékeink iránt? Egyáltalán milyen jövő elé néz a magyar baromfihústermelés és -feldolgozás? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tobak Istvánnal, a Baromfifeldolgozó vállalatok Trösztje vezérigazgatójával. — A baromfiágazatot a legdinamikusabban fejlődő ágazatként tartottuk számon a legutóbbi másfél évtizedben. Mi történt tavaly? — Való igaz, hogy mind a negyedik ötéves tervben, mind a mostani tervidőszak első két évében a baromfinevelés és a -felvásárlás növekedése egybeesett az értékesítés lehetőségének a bővülésével — kezdte a beszélgetést Tobak István, majd így folytatta: — Ebben az időszakban a baromfiipar termékei iránt a kereslet rendkívül gyors ütemben nőtt. Ez pedig lehetővé tette a növekvő árumennyiség mind kedvezőbb áron történő értékesítését a külföldi piacokon. Az árualapok bővítését szolgálta a háztáji és a kisegítő gazdaságok növekvő árutermelése, amely a nagyüzemi termékeken kívül (csirke, pulyka, pecsenyekacsa, tojás stb.), olyan termékek exportját is lehetővé tette, amelyeket a kisüzemekben gazdaságosan lehet előállítani. Ilyenek például a hízott liba, a libamáj, a libatoli és -pehely, a házinyúl, a galamb stb. A kedvező piac, az értékesítési lehetőség bővülése nyomán javult az export gazdaságossága, növekedtek dollárbevételeink. Mindezt tudni kell ahhoz, hogy világossá váljék, mi okozta a tavalyi nehézségeket. Az történt ugyanis, hogy a korábbi években igyekeztünk kihasználni a világpiaci konjunktúrát, s ennek megfelelően az ötödik ötéves terv első két évében az előirányzottnál erőteljesebben növeltük a baromfihús-termelést é a -feldolgozást hazánkban. Ilyen helyzetben következett be, hogy a világpiacon az Beszélgetés Tobak Istvánnal, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztié vezérigazgatójával 1977- ig tartó kereslet felfelé ívelő tendenciája megállt, s 1978- ban pedig visszaesett. A kereslet csökkenésének okait elemezve a következő állapítható meg: a legutóbbi évek konjunktúráját nemcsak mi igyekeztünk kihasználni. hanem a többi, hagyományos baromfitermelő és exportáló ország is. S ez nemcsak azzal já|rt, hogy nehezebbé vált az áru értékesítése, jelentékeny árcsökkenés is bekövetkezett. A tojásértékesítésben hasonló nehézségekkel találtuk szembe magunkat. — Mindez a mi exportunkat is sújtotta. Milyen intézkedéseket tettek a termelési biztonság megerő- tésére. piaci helyzetünk stabilizálására? — Már tavaly is lényeges feladatunknak tartottuk, hogy a kiélezett helyzetben nehogy meglazuljanak kapcsolataink a mezőgazdasági termelőkkel. Világosan láttuk, hogy most még szorosabb együttműködésre van szükség a termelő és a feldolgozó' vállalatok között, hogy rugalmasabban alkalmazkodhassunk a megváltozott körülményekhez. Sajnos, még így is előadódott itt-ott, hogy vállalataink pénzügyi nehézségekkel küzdve, késve fizettek az átvett baromfiért. Az idén azonban ez már nem fordult elő. A termelő üzemekkel idejében tisztáztuk: szó sincs a baromfitermelés visszafejlesztéséről. Ezt jelzi egyébként az is, hogy az állami baromfifeldolgozó üzemek, valamint iparunk és a tsz-ek együttműködése révén létrejött három közös vállalat és a hernádi Március 15. Tsz feldolgozó üzemének idei fel- vásárlási előirányzata 270 ezer tonna vágóbaromfi. Ebből tehát egyértelműen kiderül, hogy az idén körülbelül annyi baromfit vásárolunk fel. mint tavaly. Nem fejlődik vissza a termelés, de a növekedési ütem lelassul, s az ötödik ötéves tervben meghatározottak szerint alakítjuk a baromfifeldolgozást. Ezt indokolja egyébként a vágóbaromfitermelés es a feldolgozó kapacitás összhangjának megteremtése és az értékesítés biztonsága is. Azok a nagyüzemek, amelyek eddig is gazdaságosan állították elő a baromfihúst, és a tojást, s képesék a magasabb követelményekhez igazodni, még növelhetik is termelésüket. — Ezek szerint a szigorúbb piaci követelmények hatása érvényesül a termelésben. Mit tesznek a termelők érdekeltségének a javításáért? — Számításaink beváltak. A tavalyi feszültség az exportpiacokra az idei tavaszon már enyhült, kezd megnyugodni a piac, a kereslet élénkül. Ez azonban nem jelent} azt, hogy minden terméket el lehet adni. A vevők továbbra is szigorúan ragaszkodnak a jó minőségű áruhoz, s ez az igény kiterjed a magát kínáló. ízléses, higiénikus csomagoláson kívül, a tetszetős színre, fejlettségre. hús—csont arányra, és az egyedi súlyon kívül az egyöntetűségre. A külföldi vevők igényeinek kielégítéséhez csirkéből 1,30—1,45, gyöngyösből 1.30— 1,40, pulykából 4,20—4,50, pecsenyelibából 4,20—4,80, pecsenyekacsából 2,30—2,45 kg súlyú vágóbaromfira lenne szükségünk. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az idén több intézkedési tettünk, illetve készítettünk elő. Súly szerint megosztott felvásárlási árat vezettünk be a pecsenyekacsa felvásárlásában. Előkészítjük az eddiginél reálisabb — vágóvonalon történő — minősítést. Emellett szaporítani szeretnénk a gazdasági társulásokat, amelyek erősítenék a kétoldalú érdekeltséget. Természetesen leginkább az árak hatnak a termelésre. Határozott szándékunk, hogy a jövőben a felvásárlási árakkal méginkább kifejezésre juttassuk a piaci követelményeket; megfelelő ösztönző árat fizessünk a keresett, a piac által elismert, jó minőségű alapanyagért. Azt viszont, amelyiket kevésbé ismeri el a piac, vagy gazdaságtalanul értékesíthető, ne támogassuk. Vállalataink mintegy 500 mezőgazdasági nagyüzemmel és megközelítően 200 áfész- szel vannak szerződéses kapcsolatban. A szerződéses rendszer bevált. Szeretnénk azonban, ha á szerződéses kapcsolatokon túlmenően a baromfiipar és a mezőgazdasági üzemek között még szorosabb, a termelés gazdaságosságát elősegítő együttműködés alakulna ki. Nekünk az az érdekünk, hogy a mezőgazdasági termelők megtalálják számításukat azokon a termékeken, amelyeket a vállalatunknak szállítanak. Csak így maradhat meg a magyar baromfiipar a világ legjobbjai között. Cs. F. A vevők a jó minőségű árut keresik... (Képünk a törökszentmiklósi baromfifeldolgozóban készült)
