Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-31 / 203. szám

1979. augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Távol a forgatagtól, de nem elszigetelten Tiszatenyő jelene és jövője Autóúton Törökszentmik- lóstól alig karnyújtásnyira bukkan fel egy kis település: Tiszatenyő. Ha valaki vona­ton utazik, Szolnok után a második megálló. Akinek éles a szeme, onnan már láthatja ellenkező irányban az ég felé törő martfűi Nö­vényolaj gyár körvonalait és a cipőgyár kettes kéményét.. Nyüzsgő forgatag veszi te­hát körül a félmaroknyi te­lepülést amely szerényen, csendesen éli a maga meg­szokott, békés életét. Ügy tű­nik, a Törökszentmiklóshoz csatolt városkörnyéki község lakóit nem vonzza a forga- tagos élet, egyre-másra fél­kész, befejezés előtt álló családi házak állnak az utak mentén. Akik építik, nem át­menetnek szánják. Itt akar­nak élni, gyereket nevelni, munkából hazatérve családi békét lelni. Megerősíti benyomásomat Velkei Zoltán, a tanácsi ki- rendeltség elnöke: Velkei Zoltán tanácselnök — Kilenc éve élek itt, há­rom évig pedagógusként, az­óta tanácselnökként tevé­kenykedem. Napközben való­ban háborítatlan nyugalmú ez az ötvenéves, jelenleg 2 ezer 100 lakosú kisközség ... de este! Mint a Nagykörúton, olyan a forgalom. A menet­rend szerinti autóbuszok, vo­natok, munkásszállító jármű­vek ontják az embereket. In­gázó falu, érthető, hiszen né­hány közintézményen kívül csak egy 40 asszonyt foglal­koztató tésztaüzemünk van — (ez is házaknál) és a ZÖLDÉRT egy kis egysége, változó létszámmal. Az em- befek nagy része Szolnokon, Törökpzentmiklóson, Mart­fűn és Cegléden dolgozik. Nincs ipari, szövetkezeti munkahely, a kenyérkeresők eljárnak.-r— Az utazás fárasztó. Mégis meglep, mennyien építkeznek a községben. Ta­lán valamiféle lokálpatrio­tizmus ... ? Takács Sándorné a házi­asszony szemével is értékel — Az is. Tapasztalataim szerint ragaszkodnak Tisza- tenyőhöz az itt élők, bizo­nyítja ezt, hogy évenként át­lagosan tíz új családi ház épül, és tavaly például 174 otthonhoz toldottak újabb szobákat, helyiségeket, vagy teljesen korszerűsítették az * épületet. Vagy egy másik do­log: szeretnénk megoldani a vízellátást, ezért önálló tár­sulást kezdtünk szervezni. Minden elképzelésünket fe­lülmúlta a lakók lelkesedése — pedig 10 ezer forint a „be- szállási díj”. A 620 érdekelt közül mindössze harmincán nem léptek be. — Mi vonzza még az itt letelepedőket? — kérdezem Takács Sándornétól, a taná­csi kirendeltség szakigazga­tási szervének vezetőhelyet­tesétől? — Közeli példa: nemrégi­ben előközművesített telke­ket árultunk, amelyeket rö­vid időn belül — egy-két ki­vétellel — megvásároltak a fiatalok szülei. Az ifjú háza­soknak, vagy a házasság előtt állóknak nagy kincs egy telek, ahová építkezhet­nek. A másik: húsz perc az út Törökszentmiklósra, Szol­nokra. Ha valaki vásárolni szeretne, városi levegőt akar szívni, megvan rá a módja. — Egy háromgyerekes asz- szony hogyan látja az itteni életet? — Itt születtem, itt élek. Szeretem és ismerem a falu apraja-nagyját. Jó, ha kö­szönnek, megállítanak, el­mondják gondjaikat, örömei­ket. Amit hiányolok, az áfész-bolt élelmiszer-ellátá­sa. Napok óta nincs hús, töl­telékáru. Erről egyébként az illetékesekkel éppen a na­pokban tárgyalunk. Talán ja­vul a bolt készlete. Vissza­térve a községre: a legna­gyobb fiam Törökszentmik­lósra jelentkezett a mezőgaz­dasági szakközépiskolába, a férjem a Béke Téesz-ben dol­gozik. Maradnak hát tovább, ők sem vágynak el. A kihalt utcákon gyönyö­rű családi ház előtt szorgos­kodik egy fiatalember. Jár­dát épít. Kripta Sándor a miklósi Béke Tsz gépműlye- nek csoportvezetője így hasz­nálja ki szabadságát. — Értékes, szép házat épí­tett ... —■_ Most fejeztük be. Épült a két szoba mellé egy har­madik is, .és fürdőszobánk .is van — mondja csendes örömmel. — Városban dolgozik. Nem vágyott oda a család? — Nem, hiszen több mun­katársam ott épített, de annyira a szélen kaptak tel­ket, hogy hosszabb ideig utaznak, mint én. A nyugal­munk is megvan, hiszen négy és fél éve egyesültünk a Bé­ke Tsz-el, azóta minden jobb, van jövőnk. Épül a víztorony is, az itt élők tá­mogatásával. Tudom, mert tanácstag vagyok. Ha az em­berek így állnak a közösségi munkához, azt meg kell be­csülni ... Papp János, a törökszent­miklósi Városi Tanács vb- titkára tájékoztat Tiszate- nyőről, a társult kisközség­ről: — A napokban egyeztet­tük a vízellátás feladatait. Papp János, a városi ta­nács vb-titkára (TKL) Már készen van a napi 500 köbméter kapacitású kút, a glóbuszt is meghozták. A tel­jes létesítmény átadására és üzembe helyezésére 1980-ban kerül sor, ezzel megszűnik egy szakállas gondunk. A te- nyőiekről... Ez a kisközség nem a múlté, hanem a jele­né és a jövőé. Ahol olyan emberek élnek, akiknek a házuk elé csak le kell szórni a sódert, lerakni a cementet — és hamarosan már szak­szerűen megépített .járdán járhatunk, azok valóban ra­gaszkodnak lakóhelyükhöz. Egyébként jó az egészségügyi ellátás, az oktatás színvona­la. Egy fehér folt azért van: a klubkönyvtár. Az épület, a környezet sem megfelelő, de ott még szakképzett, huza­mosabb ideig maradó nép­művelő nem járt. Ezen sze­retnénk segíteni a következő tervciklusban. Szükség. van rá, és hiszem, hogy a tenyői- ek is érzik hiányát. Egyéb­ként rendszeresen részt vesz­nek a falugyűléseiken: olyan­kor még állóhely sincs a mo­ziteremben, és a közösséget érintő témákhoz számosán hozzászólnak, vitatkoznak. Kevés helyen van ez így. Egyre tisztább, kulturáltabb, ■ virágosabb a község. A váro­sokból hazavitt szokások ha­tására?... A település irán­ti ragaszkodásból? Ezt nehéz lenne eldönteni. A lényeg, hogy Tenyő békésen él és fejlődik. T. Szűcs Etelka Forintok — balkézből VALAHOGY úgy vagyunk a borravalózással, mint a gyerek’ mandulájával: ami­kor már túlságosan gyakran bepirosodik — szövődményt okoz —, orvoshoz visszük fiúnkat vagy lányunkat és kivetetjük. A műtét , nem ve­szélyes. A borravalózásnak is ha­sonló a menete: amíg nem túlságosan szembeszökő, amíg nem sért közvetlen érdeket, elnézzük. Hanem amikor színét váltja, s adakozójának jogtalan előnyöket biztosít, fellépünk ellene: nemcsak megálljt mondunk, hanem tételes cselekvést, rendsza­bályt sürgetünk. Igaz ugyan, hogy a borravalóból „elszár­mazott” csúszópénz — nevez­zük előny-forintoknak — tör­vénybe ütköző, s kiszorításá­ra már számos rendelkezés is született ázért mégsem'hi- hejjük, hogy sikerült felszá­molnunk teljes egészében. És a borravalóé? Ügy álta­lában teljes az egyetértés kö­zöttünk: mindennapjaink ká­ros és kivetendő kísérőjelen­ségének tartjuk, ám elég ha az ember nyitott szemmel ül be egy taxiba, a fodrászhoz, foglal helyet a vendéglőben vagy éppen állja sorát a benzinkút előtt, máris ráesz­mél, hogy a fennhangon hir­detett ige a gyakorlatban csorbát szenved. Sokan, túl­ságosan is sokan tetézik a számlát fölös forintjaikkal, olyannyira sokan, hogy ma már szinte kötelezőnek tart­juk, s majdhogynem jogos a részesülők elvárása is. Ka- punk-e plusz szolgáltatást vagy sem: tartják a marku­kat. És általában nem hiába, mert innen is csurran, onnan is cseppen. Mennyi? Elkép­zelhetetlenül sok. Egy felmé­rés szerint sok millió forint cserél így gazdát évente. Tudományos igényű meg­fogalmazások a másodlagos elosztás fogalomkörében tár­gyalják a borravalót. Tény, hogy valóban más ez, mint a havi fix, vagy mondjuk a teljesí tménybér. Van azonban a borravaló­zásnak olyan kísérőjelensége is, amelyről kevésszer esik szó. Csak magyarázatképpen kezdem távolabbról: ma Ma­gyarországon az általános, illetve a középiskolát befeje­ző tizenévesek csaknem 160 különféle szakma között vá­laszthatnak. Bőséges a kíná­lat, nem érheti vád a közzé­tevőket, hogy akár csak egyet is eltitkolnak a lehetőségek közül. A fiatalokat azonban nem túlságosan érdekli a kí­nálat egésze, sőt egyes szak­mákra majdhogynem lehe­tetlen beiskolázni bárkit is. A hivatalos felmérések sze­rint az idei nyáron 43 szak­mát kellett a „nehezen beis­kolázható” kategóriába so­rolni, mert olyan csekély volt 'a jelentkezés. Nincs nagy érdeklődés például a hegesztő, ács-állványozó, kő­műves, gépi forgácsoló vagy éppen a vájár szakma iránt. ANNÁL nagyobb a tüle­kedés viszont az autószerelő, női szabó, kozmetikus vagy a pincér szakmunkásképzés­sel foglalkozó tanintézetek­nél: az idén is kétszer annyi jelentkező volt, mint ahány helyet biztosítani tudtak. Aligha járunk messze az igazságtól, ha megkockáztat­juk a kijelentést: ez utóbbi foglalkozási körök borrava­lós jellege az, ami különös­képpen vonzóvá teszi a fia­talok előtt. Illetlen kifejezés ugyan, de helytálló: nem az ujjúkból szopták a sejtést. Szüleik vagy éppen környe­zetük elmondása csillagásza­ti jövedelemlehetőségekét nyitott meg képzeletük előtt, s azért igazán nem lehet megorrolni gyermekeinkre, mert ők is sok pénzt szeret­nének keresni. CSAKHOGY ez a „keres­ni” nagyon sok ifjú kobak­jában egybeforr a melléke­sen szerzett jövedelemmel: olyan munkát akar tehát ta­lálni, ahol számíthat a bal­kézből származó forintokra. Félreértés ne essék: ezek a fiatalok nem a munkától hú­zódoznak. Tudják, hogy a megélhetés alapja a minden­napi hasznos tevékenységért járó illetmény, ám fél szem­mel arra a pluszra kacsint­gatnak, amit közszóval bor­ravalónak szokás nevezni. Honnan veszik a példát, a mintát fiaink, leányaink? Alighanem tőlünk, felnőttek­től: azt is tőlünk látják, hogy tetézzük a számlát, azt is, szemrebbenés nélkül elfo­gadják, s azt is, hogy való­ban tekintélyes jövedelemhez lehet így jutni. Egészségte­len gondolkodásuk éppen ko­ruk miatt szembeötlő, mert fiatalok, mert tiszta és nyílt szemmel nézik a világot, s benne a felnőtteket — a pél­dát. Meglehet, hogy éppen mi rontjuk el gyermekeinket. Sáfrán István Néptánc helyett show Dmerikai együttes Szolnokon Nagy érdeklődés előzte meg az egyesült államokbeli Brigham Young University Apierican Folk Dancers szol­noki szereplését. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont táncszínpad sorozatá­ban első alkalommal lépett pódiumra külföldi együttes. A megyeszékhely közönsége szerdán két előadáson néz­hette meg az amerikai egye­temisták produkcióját. Az Utah államban találha- ' tó provoi Brigham egyetem 27 ezer hallgatót számlál. A fiatalok a tanulás mellett szívesen gyakorolják a kü­lönböző művészeti ágakat. Hat amatőr együttesük közül egy country zenekar már járt hazánkban, de a tánckar el­ső alkalommal indult kelet­európai körútra, melynek magyarországi állomásai Bu­dapest és Szolnok. Az együttes neve a nép­táncot jelöli műfaji profil­ként, azonban műsoruk nem elsősorban a folklórra épül. Az amerikai népi kultúra csupán néhány száz éves népzenei, népművészeti múltra tekint vissza, így kincstáruk közel sincs olyan gazdag, mint az európai, ázsiai kultúráké. így reper­toárjukban a néptánc mel­lett a szving és a rock és a mai modern diszkó is helyet kapott. Az amerikai néptánc country zenekar kíséretében az igazi. A tánckart öttagú muzsikusgárda kísérte, ben­dzsó, hegedű, gitár és a bő­gőt helyettesítő basszusgitár hangszeres összeállításban. A muzsika, a táncosok ruhája a westernfilmek saloonjainak jól ismert hangulatát idézte. A néha talán túlzottan is „stílusos” jelmezekben köny- nyed, vidám mosolyú tánco­sok már az első számmal ma­gukkal ragadták a közönsé­get. A néptáncblokkot végig­nézve feltűnt a koreográfiák társastáncjellege. Jóval ke­bokrétákba bújtatott csörgő­vel kísérték. A fiatalok a „maibb” tán­cok bemutatásakor éltek iga­zán a pódiumon. A charles­tont óriási temperatummal adták elő, melyet ők leg­alább annyira élveztek, mint a széksorokban ülők. A rock and roll Chuk Barry és El­vis Presley korabeli táncfi­guráit láthattuk a színpadon, a magnószalagról bejátszott lüktető muzsikára, s a tizen­évesek raktározhattak tarso­lyukba egy-két új diszkó- táncelemet. Befejezésül a tánckar óriási sztepp „csa­tát” vívott a mikrofonnal „felhangosított” muzsikára. A közönség vastapsa több­szöri ismétlésre szólította a táncosokat. Az ünneplés el­sősorban az őszinte lelkese­déssel szereplő egyetemisták­nak szólt, sem mint az elég­gé vegyesen összeállított mű­sornak, melyet leginkább a revű kategóriájába sorolhat­nánk. A kísérőzenekar igen „halványan” muzsikált, kivé­ve a prímásnőt (képünkön), aki kiváló hegedűjátékával kimagaslott az előadógárdá­ból. V. F. S. vesebb a szólisztikus vagy pá­ros elem, mint például a ma­gyar néptáncokban. A part­nerek szinte állandó körfor­gásban cserélődtek, majd vé­gül visszakerültek az eredeti társhoz. Az állandó mozgást bámulatos könnyedséggel for­málták az előadók. A kurió­zumok közé tartozott a lá­nyok Hawaii szigetéről szár­mazó, látomásként ható ke­cses tánca, melyet színes Kriptáék otthona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents