Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-23 / 196. szám

1979. augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gerencsér Miklós HÁZ Attól tartott a kőfaragó, hogy dühében gorom- ■ báskodni fog az apjával. ezt pec|ig mindenképpen el akarta kerülni. Jól tudta, úgyis túl van feszítve á húr. Inkább önként visszavonult, ki az er­kélyre. Ott gyújtotta meg a pipáját. Miközben be-behorpadó pofával szi- pákolt, Rózsira és Zoltánra lett fi­gyelmes. Sógornője és öccse a járdán sétálgattak, idillikusán beszélgettek. Nevetgélőn, egészségesen élvezték a nyári délutánt. — A kis hamvas kamaszok — mo­rogta Bele vicsorogva Dezső a pipa­füstbe. — Ezek is szépen kivárják, hogy megsüssem nekik a békacom­bot. — De nem zavarta meg a há­zaspár promenádját — még ennyire sem becsülte őket irigykedő, önsaj­náló haragjában. Az erkélyből is elege lett. Moró- zusan füstölve amszterdami dohá­nyát, visszaoldalgott a lakásba. Eköz­ben kopogtattak. Felvillanyozva egy­másra néztek, de némák maradtak. Hiába várva a többiek szavára, Pau­la a kelleténél erélyesebben kiál­totta : — Igen! Máris beperdült Félix Élek. Haj­longva, fürgén, már-már tánclépés­ben forgolódott, miközben szarvas­bőr kabátján rezegtek a sallangok. — Kézcsókom ... Kézcsókom ... Tiszteletem ... Bocsánat az ismételt zavarásért... — Csupa mozgás, csu­pa nyugtalanság volt, de különös módon rejtve tartotta hátra a mód felett elegáns irattáskát. Talán észre sem veszik, ha nem virít feltűnő narancssárga színével, s nem villog- ragyog rajta a két hatalmas nikkel­csat. Dezsőt meghökkentette a roppant előkelő táska. Rámutatott a pipájá­val. — Tudtam, hogy magából elő'ob- utóbb diplomata lesz. A mit sem értő, de annál rossz- kedvűbb Edit siettette a szomszédot a kérdésével: — Miről van szó, Félix úr? Burján Péter nem kérdezett volna ilyesmit. A táska láttán mindent tu­dott. Baljós előérzettel várta, mi fog itt történni, ha egyszer kinyílik a táska. — Azt hittem, Editke, hogy kegye- dék tudomására jutott az én ártat­lan kis titkom . . . — Mi az az ártatlan kis titok, Fé­lix úr — faggatta türelmetlenül De­zső. — Talán szerelmes a tanító né­nibe kiscserkész létére? Ügy viselkedett a szomszéd, mint a rossz viccmesélő, aki előre hehe- részik a csattanón. — Bátorkodom feltételezni, hogy méltóztattak észrevenni azt az ártal­matlan és a közös érdekükbe vágó óvintézkedést, amelyhez a mielőbbi teljes megértés reményében folya­modtam. Hiába foghatták rá Félix válaszá­ra. hogy kizárólag magyar szavakból rakta össze, egyetlen mukkot sem-éf- tettek belőle. Szövegétől mintha megbutultak volna. Egymásra néz­tek és tanácstalanul hallgattak. De­zső végül valósággal felnyögött. — Ez a duma olyan szép, hogy majdnem rímel. Meg fogom zené- síteni. De mi a nyavalyát jelent? Nagyon is tudta a bizsus, mennyire elszánt ötlettel operált, de úgy tett, mintha valóban viccet mesélne és kuncogva lyukadt ki végre a csatta­nóhoz: — Feltűnhetett ugyebár, hogy egy kivételtől eltekintve nem érkezett érdeklődő az apróhirdetésre. Kér­ném tisztelettel, ez nem véletlen. És a magyarázat végtelenül egyszerű. Rózsika és Zoltán volt szíves méltá­nyolni a javaslatomat. Ök fogadják odalent az utca elején az érkezőket és közük, hogy az eladó lakások máris gazdára . találtak. Ha tüskés irhája lett volna Dezső­nek, mint például a hangyászsün­nek, minden bizonnyal égnek me­rednek a kitinszálkái. Felháborodva bömbölt a szomszédra: — Félix úr. maga könnyelmű já­tékot űz a saját testi épségével! A fémdíszművesből viszont rémült teknősbéka lett. Gyorsan behúzta nyakát a sallangos kabátba. — Hogy értsem ezt, kérném tisz­telettel 7... — Ügy, hogy porhanyósra verem, mielőtt vesegörcsöt kapnék a maga példátlan szemtelenségétől! — Nana, kedves Dezső. Ez a táska mindjárt lecsillapítja. Mert ha nincs ellene kifogása, megvenném az egész házat. Majdnem ájulásba hanyatlott Pau­la, úgy kérdezte: — Nem tréfál, Félix úr ? 1... Erre a fohászos, csodálattal teli kérdésre határozott főszereplővé lé­pett elő a szomszéd. Szilárd mozdu­lattal emelte maga elé a narancs­vörös irattáskát. — Szó sincs tréfáról, drága Pau- lácska. Hoztam némi előleget. Most elintézném a foglalót, megszövegez­nénk az adás-vételi szerződést és el­tanakodnánk a végleges lebonyolítás részleteiről. Ami engem illet, rendel­kezem a család felhatalmazásával. A legnagyobb derűlátással bizakodom, hogy önök is készek a végső igenre. Dezső kitintüskéi szelíden elsimul­tak. Isteni jóindulattal, becéző sze­retettel lapogatta nagy mancsát a bi­zsus sallangokkal díszített hátához. — Félix úr, ünnepélyesen biztosí­tom, hogy a vesegörcs veszélye töb­bé nem fenyeget. — Szövetséget je­lentő nyilatkozata után az erkélyre ment, kifürkészte az utcán strázsáló Rózsit és Zoltánt. Amikor meglátta őket a jázminbokrok rései között, hanyag jókedvűséggel lekiáltott hoz­zájuk : — Gyertek föl! Pajzsra kell emel­ni az új házigazdát! (Folytatjuk) Hideg a víz - egyelőre csak térdig a Dunában Vége a strandolásnak, itt a zivatar — avagy a kol­lektív esernyői- (A gyere­kek „százlábúnak” nevez­ték ezt a „képződményt") Fotó: TKL Délelőtt: figyelő arcok a foglalkozáson Olvasó­tábor Zebegény­ben A hegyoldalban kanyargó keskeny út hirtelen véget ér. Apró faházakból álló tábor közepén vagyunk. Hétágra süt a nap, a sudár fenyőfák között a hegy lábánál ka­nyargó Dunára látni. Zebegényben, a festői szépségű — és festőket ih­lető — Duna-parti falucská­ban táboroznak augusztus 15-től tíz napon at a me­gyei könyvtár Verseghy nyelvművelő versenyén és a megyei Moziüzemi Vállalat filmillusztrációs pályázatán kiemelkedően szerepelt álta­lános iskolások. Különlegesen gazdag és színvonalas olvasótábori program részesei azok az is­kolások, akik eljutottak Ze- begénybe. Több foglalkozást írók — Lázár Ervin, Fábián Zoltán. Gyurkovics Tibor — és a Móra Kiadó munkatár­sai vezetnek, de a tábor ven­dégei közt van előadómű­vész, rajzfilmes, csillagász, népművész is. Tévedés volna persze azt hinni, hogy a táborlakók reg- geltős estig, jegyzetfüzettel a kezükben valamilyen foglal­kozáson ülnek. Nem: a tá­bor programjában a játék, a kirándulás, a fürdés ugyan­olyan .hangsúllyal szerepel, mint a „komoly munka”, amelyben persze ugyancsak sok a szórakoztató, játékos elem Képeink a tábor egy napjának jellegzetes pillana­tait örökítik meg. ... aztán indulás a dunai szabadstrandra Az ebéd utáni pihenőidőben: plakát készül A szerkesztőség postájából Hátizsákkal, turistacipőben Az úttörők körében egyre népszerűbbek a nyári ván­dortáborok. Sokan veszik a hátizsákot és a turistacipőt. . . Évek óta hagyomány Mező­túron is, hogy az úttörők a nyári szünidőben vándortá­borozásokon vesznek részt. Az újvárosi úttörőket a festői szépségű Mecsek hegy­ség — Pécs városa —, a két- pói pajtásokat a Balaton- Felvidék, a fürdés, a napo­zás, a műemlékek sokasága vonzotta. A Rákóczi úti diákok kö­zött is évek óta nagy nép­szerűségnek örvend e tábo­rozási forma. Az idei, Vas megyei túrán az itt végzett „Öregdiákok” közül néhányan ifi-vezetőként vettek részt. (Szakmunkástanulók, gimna­zisták.) Huszonhét „rákóczis” Verőfényes, augusztusi reg­gel. Hat órakor hosszú sor­ban állunk a kenyérbolt előtt. Friss kenyeret szeret­nénk ... A munkába sietők türelmetlenek, a nyugdíjasok hallgatagok. Két 12—13 éves fiú vidáman beszélget. Előt­tem állnak, hallgatom őket. Mintha régi iskolám ismerős gyermekhangjai csengenének fülembe. „A legszebb álmomból za­vart fel anyu. hogy menjek puha kenyérért. Éppen gólt rúgtam be a focipályán. Ug­ráltam és ordítoztam örö­mömben” — így az egyik fiú. A másik: „Te, nekem Négy hét helyett csak há­rom hétig volt zárva a cibak- házi óvoda kapuja. Sok szü­lő gondját enyhítette ez. hi­szen a kicsiket csak el kel­lett helyezni valahová, amíg ők dolgoztak. Az évi szabad­ság is letelik egyszer. Mi történt ? A karbantartási munkákat társadalmi munkában végez­ték el a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet, a Mezőgép Június 13-án lapunkban „Parkok, padok” címmel „le­vélcsokrot” közöltünk. Eb­ben többek között a Jubileu­mi park is szóba került. A Kun Béla körút 9-es számú ház közös képviselője 127 család nevében írt. Gondoz­zák a ház előtti területet, s bántja őket ha valaki sem­mibe veszi munkájukat. Hiá­gyerek 156 kilométert gyalo­golt az országos kék túra Vas megyei szakaszán. A „hivatalos” látogatók elégedettek voltak a táboro- zókkal. A szülők is felkeres­ték csemetéiket egy kis „ha­zaival” ... Kétségtelen,'hogy tanulóknak, pedagógusoknak egyaránt hasznos a táboro­zás e formája. A pedagógu­sok maximálisan kihasznál­hatják az értelmi, az erköl­csi, a politikai, világnézeti, esztétikai és testi nevelésben rejlő lehetőségeket. A tanu­lók megismerhetik egy-egy tájegység növény- és állatvi­lágát, az ottani szokásokat, történelmi nevezetességeit, az új létesítményeket. K. J.-né Mezőtúr még nem vettek új táskát. Az elmúlt tanévben hármat vertem szét a fiúkon” — mondja nevetve. A „focihős” folytatja. „Én kettőt koptat­tam el. Kiszakadt a cipzár­juk verekedés közben. A régi idők kisiskolásai­nak vászontarisznyában bújt meg könyvük. Koptak és porladtak a verekedős fiúk kezében. Ma cipzáras bőr­táskát íbisznek. Nagyot fejlő­dött a világ, az iskolai élet. A srácok virtuskodása ma is él, ma is megvan, ma is ugyanaz. Ádám Irén Törökszenimiklós cibakházi gyára és az áfész szocialista brigádjának tag­jai. Elsőként jött és kiemel­kedő társadalmi munkát végzett két munkásőr szülő. Varga Zoltán és Tóth Ferenc. Mindenkinek köszönettel tar­tozunk, aki segített, hogy a gyerekek második otthona mielőbb rendben legyen. Szabadkai Lászlóné vezető óvónő Cibakháza nyolták a térről, a környék­ről a padokat s várták, hogy az Ütfenntartó Üzem juttat nekik azokból, amelyeket a műhelyükben „reperál­nak”... Nos, most kaptuk a hírt: Akadt az ott élők között egy ember aki szívügyének te­kintette a környék lakóinak kérelmét. Mindent elkövetett lelkes társaival, hogy a rá­érő nyugdíjasok, a gyesen lévő kismamák, a munká­ban elfáradtak kényelmesen, ülve tölthessék szabadidejü­ket a szép környezetben. A kis „csapatot” támogatta el­képzelésében Duda Zoltánné, az Ütfenntartó Üzem kerté­szeti részlegének vezetője és Léder Ferenc művezető.. A Tiszavidéki Szövetkezeti Kö­zös Vállalat Ságvári Szocia­lista Brigádja sem kérette magát, amikor a Kun Béla körút 11. lakói segítséget kértek. A szó szoros értelmé­ben „fúrták” a padokat, amely munkaművelet a rög­zítéshez elengedhetetlen. A ház lakói pedig ástak, és festették a padokat rendü­letlenül. Szívesen foglalatos­kodtak mintegy 120 órát a szabadban. Nem zavarta őket az sem. hogy némelyek meg­mosolyogták lelkesedésüket, igyekezetüket. Ök azt tart­ják: nekik is tenniük kell valamit környezetükért, nem várhatnak mindent ölbe tett kézzel. .. VÁLASZOK Örömhír... ... hiánycikk után futlco- sóknak. A Szolnok megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat áruforgalmi főosztályától érkezett levélből kiderül, hogy Szolnokon, a Csillám üvegboltban és a Tisza la­kásfelszerelések áruházában részben megvásárolhatók a hiányolt árucikkek. Tízliteres zománcozott fazékból és szappantartóból (Tóth Mi­hály keresi Tomajmonosto- ráról). egyéb műanyag für­dőszobai kellékekből az ellá­tás folyamatos. A tésztaszű­rő. amelyet Nagy Imréné szolnoki olvasónk keres, or­szágosan hiánycikk. A li­tografált lisztes, cukros do­bozok gyártása megszűnt. Helyette műanyag fűszerdo­bozok kaphatók különböző színben és méretben — ugyancsak a már említett két szaküzletben. Kilincsek, vasalások, va­lamint zárak három hét óta folyamatosan kaphatók a szolnoki 22. sz. vasáru bolt­ban. Törökszentmiklósról Vígh László, a 303. sz. áruház ve­zetője jelentkezett. F. M. szolnoki olvasónk panaszára írta: áruházukban jelenleg kétféle lavórtartó, vagyis mosdóállvány kapható. A fémből készült, kerek 122 fo­rintért, a szögletes 287 forin­tért. Ami nem változott... Önkéntes segítők Nem vártak ölbe tett kézzel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents