Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 19. CSflLÁDnilHONSZRBPD PÖ „Tudni illik, hogy mi illik” Irénke esküvőjére meghí­vó, kaptam. Nem mehet­tem el, levélben gratulál­tam a házasságkötéshez. Szívből írtam, hosszan, nem sablonos köszöntő sorokat. Vártam, hogy megköszöni, de tőle sem jött egy sor sem, akárcsak többi, volt tanítványaimtól, akiknek ír­tam, mert nem lehettem ott .személyesen az esküvőjü­kön. Mentegetni próbálom őket, talán nem tudják, hogy il­lett volna megköszönni a leveleket és a táviratokat. Nekem kellett volna erre megtanítanom őket? —kér­dezem magamtól némi lelki- ismeretfurdalással. Vagy a ma,i fiatalok természetesnek vesznek minden szépet és jót és a köszöngetést holmi kispolgári csökevénynek tartják? De miért van az, amit az étteremben lépTen-nyomon tapasztalok? Odairamodik az asztalomhoz egy-egy ti­zenéves — hol fiú, hol leány —, nyugodtan átnyúl előttem és kérdés nélkül elveszi a sótartót vagy a vizeskancsót. Szerencsés esetben visszahozza, gyak­rabban nem, de mint aho­gyan nem kérdi meg. sza­bad-e elvenni, ugyanúgy meg sem köszönd. Ezt is tanítani kellett volna? De kinek, mikor, hol? Otthon, az iskolában ? Most érettségizett rokon fiú csengetett be hozzám a minap. Szájában félig szí­vott, égő cigarettával. Cso­dálkozott, amikör szeretet­tel figyelmeztettem rá, hogy ez nem illik és sehogyan sem akarta megérteni, hogy miért nem. Az üzletekben sem udva­riasak a fiatalok. Nem kér­nek és nem köszönnek meg semmit. „Fél kiló kenye­ret!” — mondják, vagy „Kétforintos vaníliát!”, „Há­romért epret!” S ha az el­adó „tessék”-kel adja át, nem kapja meg a „köszö- nöm”-öt érte. A női egyenjogúságot is rosszul értelmezi egy-egy fiatal, mint a szemben lévő házban lakó ifjú pár. mert látom, hogy a férj nyugod­tan a terhes asszonyka elé vág és úgy megy be a ka­pun, míg a gyengédségre vágyó anyajelölt kullog utá­na. Világjelenség lenne ez, amit tapasztalok? Remélem, nem, és azt is, hogy vala­miképpen napirendre kerül nálunk a „mi illik?” problé­mája. Jó 15 évvel ezelőtt volt a televízióban egy igen jól si­került,, humoros, de tanul­ságos illemtan sorozat Fele- kj Kamill főszereplésével. Jó lenne, ha a most növe­kedő ifjúságunk is tanulhat­na játszva, szórakozva il­lemet. írásom címéül az ak­kori sorozat nevet vettem. Másfél évtizeddel ezelőtt sokkal kevesebb családnak volt még televíziója, ma már sokszor annyi nézője lenne a főműsor időben su­gárzott össznépi illemtan óráknak. Addig is igyekezzék, ki­ki a maga portáján meg­tenni mindent azért, hogy megtanulják fiataljaink azokat az illemszabályokat, amelyek szebbé, kelleme­sebbé teszik az emberi együttélést. Dr. Gergely Károlyné Kockás ötletek Az idei nyár divatos anya­ga a kockás mintájú kelme. Néhány nyári ötletet adunk azok részére, akik üdülni készülnek, vagy szívesen strandolnak, kirándulnak a hegyekbe. Széltől frizuránkat, naptól szemünket védi az ellenzős sapka, amely hat egyforma cikkelyből és ellenzőből áll. A vállkendő szükség szerint jó szolgálatot tehet hűvö­sebb idő, vagy hirtelen zá­por esetén. Szélére horgol­junk színes csipkét, da ké­szen is vásárolhatunk mé­terben hímzett szegélyt vagy cérnacsipkét hozzá. A nagyméretű strandtáska házilag is elkészíthető, csak egy ügyes barkácsoló férj segítsége szükséges, aki a felső részét vékony falemez­ből vagy műanyagból ki­szabja. A fogóját vastag sodrott zsinórból fűzzük be. A három darabos garni­túra: a melltartó, a bermu- danadrág és az egyetlen, hosszú lapból álló szoknya, amelyet magunk köré csa­varunk és megkötünk. Tasnádi Varga Éva; Pipacstánc Piros pipacs - piros láng, hajladozzál, ispiláng, sípját fújja nyári szél, tüzelj, lobogj, szép legyél! Piros szoknyád fodrozódjék, daloljanak most a cinkék, könnyű piros cipellődnek sarka játsszon zöld mezőknek, bodzavirág táncra kér, tüzelj, lobogj, szép legyél! Tücsök fújja: - Ispiláng, piros pipacs - piros láng. Nyári ajánlatunk Almáslepény. Hozzávalók: 2 személynek: 4 tojás. 3 evőkanál liszt, 1 csipet só. 1 evőkanál cukor. 2 evőkanál olaj, 1 savanyú alma, kristálycukor, 4 evőkanál tejszín. A tojás sárgáját liszttel, sóval és cukorral kikeverjük. A fel­vert tejszínhabot hozzákeverjük. Az almát meghámozzuk, félbe­vágjuk és kimagozzuk, majd vékony szeletekre vágjuk. A tésztát olajjal közepes nagyságú serpenyőbe öntjük. A még folyékony tészta tetejére az almaszeleteket egyenletesen egymás melié rak­juk. Majd megszórjuk kristálycukorral, amikor már a teteje meg­sült. Majd a tésztát megfordítjuk, a cukrot karamellezzük és kevés tejszínt öntünk rá. ami az aljára csurog. Végül újból megfordít­juk, az almás rész lesz a tetején. Melegen tálaljuk. Szénagyűjtés — gyermckszemmcl. Tarnói Lilla nyolcéves kisdobos linómetszete Ezen nevet a... — Mi van ma vacsorára? — kérdezi a hazatérő -férj. — Ha lenne itthon tojás, csinálhatnék borsós omlettet, de borsó sincs itthon — vá­laszolja a jeleség. * * * — Doktor úr, annyi bajom van a feleségemmel. Mindig a szememre hányja, hogy horkolok. Nem lehet, hogy ez valamilyen gyermekkori ter­heltség? — Miből gondolja? — A nagyapámnak gőzfű­része volt... * * * — Valahogy nem tetszik nekem. — Kórházban voltam és fogytam 10 kilót. — Hogy lehetséges ez? — Kivették az epekövei­met. — Ki hitte rvolna, hogy ilyen súlyosak?! * * * — Az utóbbi időben, vala­hogy nagyon hullik a haja — mondja a borbély a ven­dégnek. — Nem próbál csi­nálni valamit ellene? — De igen, elválok. * * * — Tudod, hogy a cigaretta lassan ölő méreg? — mondja a feleség a férjnek. — No és? Szerinted arzént kellene szívnom? * * * A skótot megkínálja a ba­rátja cigarettával. — Már régen nem do­hányzóm — mondja a skót és vesz a cigarettából. — Ha nem dohányzol, ak­kor miért fogadtad el a ci­garettát? — Este vendégeim lesznek és meg akarom őket kínálni. * * * — Hajnövesztő szert kérek — mondja egy idősebb úr az illatszerboltban. — Kis vagy nagy üveggel? — kérdezi az eladónő. — Csak kis üveggel, nem akarom, hogy rögtön olyan hajam nőjön, mint egy huli­gánnak. * * * A feleség mondja a férj­nek: — El sem tudod képzelni drágám, milyen az új szom­szédunk! Egy órát beszélget­tünk a folyosón és amikor elbúcsúzott, megcsókolta a kezem. Szép ragyogó szeme van és az a szép profil! Fel­tétlenül meg kell őt hívnunk! — Igen, mégpedig azonnal! — válaszolja a férj és el­siet. Amikor egy kis idő múlva visszatér, a felesége megkérdezi: — Hogy tetszik? — Egy kicsit megválto­zott. Most kék a szeme, e profilja pedig semmilyen! — mondja a férj. mfi nMM $ ffi ff 5^7 t Légi parádé „Vízi parádé" "O' N* > V V Technikai bemutató * Ne „Tűzijáték" ÉMÍÉlí Felkészülve az esti programra is Berki Imre rajza! ettem egy tankot. Nagyon szép kis tank, alig futott negyvenezret a ge­nerál óta. Tulajdon­képpen kocsit akartam ven­ni, de a piacon tizenötezret kértek egy kiutalásért. Igaz, akkor még nem gondoltam arra, hogy tankot vegyek. Egészen addig, amíg a Kele­tinél meg nem szólított égy lengyel turista. — Forint jeszty? Dollár, márka? — akkor jutott eszembe Stratilek. Az a postarabló, aki itt vett pisz­tolyt egy lengyeltől. — Jeszty — mondtam te­hát, és visszaadtam neki az arany karkötőt, amit a ke­zembe nyomott. — Kocsi kéne. — Kocsi? — A lengyel gondolkodott egy kicsit, és a fejét vakargatta. — Milyen? — Rolls-Roys — vágtam rá. s — Drága lesz — ingatta a fejét a lengyel, és a szemem előtt rózsaszín ördögög tán­coltak. Odahajoltam a kö­Az üzlet zépkorú szőke férfi fejéhez, és bizalmasan a fülébe súg­tam: — Tank kellene ám. Hamar megegyeztünk. A lengyelnél ugyan momentán nem volt tank, de megígér­te, hogy a jövő héten el­hozza. Meg is jelent vele a megbeszélt időben a Garay téren. — Hogy hozta át a hatá­ron? — kérdeztem döbben­ten. — Ne is kérdezze — le­gyintett. Nagyon nehéz útja volt. A határon minden csomagját felnyitották, a tankot is szinte szétszedték, benéztek az ülések alá. Végül elvettek tőle egy lemezjátszót és har­minc frottírtörülközőt, hiába mondta, hogy ő naponta mo- sakszik. Nem hitték el. Nem mondom. Került a tank annyiba, mint egy Zsi­guli, de megérte. Megbízha­tó, jó a motorja, erős a ka­rosszériája, ezt aztán lehet kopogtatni, sehol sem rozs­dásodik. Az utcán tartom, na és ha nekitolatnak ,.. Igaz, a lengyel mentegetőd- zött, hogy csak kevés lőszert tud adni vele, de nem baj. Karambolnál még így is biz­tonságosabb. mint akár egy Volvo. Egy baj van csak. So­kat eszik a nyavalyás, a ga­tyám is rámegy az üzem­anyagra. Valami kis melót kéne szerezni vele .., gon­doltam, hogy jelentkezek a tankkal pénzszállítónak, de sajnos nem felelek meg - a fettételeknek, melyek szerint a pénzt csak madárcsontú. halkszavú, reszketeg agokkal szabad szállíttatni. Alsó kor­határ 70 év. Én pedig fiatal vagyok és sportolok. Mit te­hetek? Talán elmegyek zöld­séget szállítani a piacra. Végső esetben eladom egy lengyelnek a tankot. Tótisz András

Next

/
Thumbnails
Contents