Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 12. Sérültek összegyűjtése romos területen A lakosság teendői járványos állatmegbetegedések A polgári védelem a nemzetközi hadijogban A genfi egyezmény kiegészítő Jegyzőkönyvéből 1977. december 13-án — csaknem 20 éves erőfeszítés után 46 állam — köztük hazánk és a Szovjetunió — meghatalmazottja aláírta Svájcban a háború áldozatainak védelméről szóló 1949. évi négy genfi egyezmény kiegészítésére készült jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvnek az említett genfi egyezmények tételes jogi rendelkezéseit — az elmúlt évtizedekben a hadászat terén végbement fejlődésre figyelemmel — a korszerű követelményeknek megfelelő rendelkezésekkel egészítik ki. Ennek megfelelően már a bevezetőben ki kell emelni és hangsúlyozni, hogy a jegyzőkönyvek révén nem is a ius in bello (hadijog) új szabályozásáról van szó, hanem azoknak a normáknak a megerősítéséről és továbbfejlesztéséről, az egyezményekben foglalt rendelkezések tartalmának kifejtéséről. amelyek a háború által fenyegetett humánum — az ember és az általa hordozott morális értékek — fokozott megóvását szolgálják. A jegyzőkönyvek célja és rendeltetése ennek megfelelően az, hogy megerősítsék —- vagyis megismételjék újból — korábban, más körülmények között elfogadott és ma már nem minden vonatkozásban kielégítő módon szövegezett, alapvető, humánus tartalmú alapelveket, és ugyanakkor továbbfejlesszék azokat új, speciális szabályok alkotásával olyan fegyverek és helyzetek alapulvételével, amelyek a múltban, az egyezmények megalkotásakor, illetőleg elfogadásakor még ismeretlenek voltak. Mindez másképpen azt jelenti, hogy a jegyzőkönyvben foglalt jelenlegi szabályozás lényege nem az 1949. évi négy genfi egyezmény revíziója, amelynek még a gondolatát is feleslegesnek, sőt veszélyesnek minősítette a jegyzőkönyvekkel foglalkozó diplomáciai konferencia, hanem azok kiegészítése. Röviden szólva, az 1949. évi egyezményekhez kapcsolódó olyan kiegészítő, illetőleg értelmező dokumentumok megalkotása, amelyek az eddigieknél hatékonyabbá képesek tenni a jövőben a fegyveres konfliktusok áldozatainak védelmét. A jegyzőkönyvek általános jelentőségük mellett különleges jelentőségűek a polgári védelem szempontjából, mert általuk a polgári védelem lényegében először jelentkezik intézményként a nemzetközi jog szabályozásában, illetőleg a nemzetközi hadijogban. Az ■ egyezményekben foglalt és a polgári védelemre vonatkoztatott általános rendelkezések helyett a jegyzőkönyvek a nemzetközi jogalkotásban eKpressis verbis először szólnak a polgári védelemről, ennek keretében rendelkeznek a polgári védelem alapvető feladatairól, és ami ennél is jelentősebb, rendelkeznek a polgári védelem állományának és eszközeinek fegyveres összeütközések időszakában való nemzetközi jogi védelméről. A továbbiakban tekintsük át — röviden — az 1949. évi genfi egyezményeket kiegészítő jegyzőkönyvek előkészítésének, illetőleg kidolgozásának történetét és alapvetőbb polgári védelmi rendelkezéseit, továbbá a jegyzőkönyvekkel kapcsolatosan várható további jogi vonatkozású fejleményeket. Az 1949. évi genfi egyezmények megalkotása óta eltelt csaknem 30 év alatt a rakéta-atomfegyverekkel feAz ország állatállománya rendkívül nagy és nehezen pótolható érték, élelmiszerellátásunknak, állati eredetű termékkivitelünknek fontos bázisa. A mezőgazdasági nagyüzemekben levő több mint 100 milliárd forint értékű állatállomány egészségének megóvásához, gazdaságos és biztonságos termeléséhez komoly népgazdasági érdekek fűződnek. Ugyancsak fontos feladat a kistermelői gazdaságok állat- állományának egészségvédelme, hisz a „kisüzem” és a „nagyüzem” nagyon sokféle úton-módon érintkezik egymással, és ezt különösen a járványos állatbetegségek megelőzése szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni. A járványos állatbetegségek megelőzésére tett intézkedések eredményességét jelzi az a rendkívül örvendetes tény, hogy hazánk állatállománya a járványos betegségektől 1973 óta mentes, annak ellenére, hogy az 1972—73. évi kontinentális állatjárványok megszűnését követően lényegében nem alakult ki járványmentes időszak Európában. Nyugtalanító jelenség, hogy Nyu- gat-Európában újból fellépett az afrikai sertéspestis, amely a fertőzött állományokban csaknem 100 százalékos elhullást okoz. A baromfipestis 1976-ben kezdődő járványként jelent meg Európában és hazánk, valamint a skandináv országok kivételével szinte valameny- nyi európai országot érintett. A felgyorsult közlekedés, az egyre fokozottabb mérvű nemzetközi áruforgalom, a növekvő turizmus, a nagyüzemi és háztáji állomány esetén közötti kapcsolat mind olyan tényező, amely magában rejti a fertőző ' állatbetegségek behurcolásának és elterjedésének veszélyét. Egy- egy járvány nemcsak az érintett nagyüzemnek vagy kistermelőnek, hanem a népgazdaságnak is súlyos veszteséget akozhat. A járványos állatbetegségek megelőzése és leküzdése valamennyiünknek érdeke, ezért össztársadalmi ügy. Fontos ezt hangsúlyozni — a gazdasági kártételen túlmenően — azért is, mert a fertőző betegségek egynémelyike az állatokról emberekre átterjedve a közegészségügyet is veszélyezteti. Kormányzatunk jelentős mértékben támogatja a védekezést, állategészségügyi szerveink pedig mind.enlt megtesznek annak érdekében, hogy a több év óta fennálló járványmentességet megőrizhessük. Az elért eredmények megszilárdítása, a betegségek megelőzése, jelentkezésük esetén azok rövid időn belüli leküzdése azonban a lakosság legszélesebb rétegeinek közreműködését, szinte valamennyi állampolgár segítő és megértő tevékenységét is igényli. A betegségek általános megelőzése érdekében az állattartók kötelesek biztosítani az állatok megfelelő tartását, takarmányozását és gondozását. Az állattartók feladata még az állatok tartási helyét rendben és tisztán tartani, az állatok megbetegedése esetén pedig állatorvosi segítség igénybevételéről idejében gondoskodni. A járványos betegségektől való mentesség megőrzése szükségessé teszi az újonnan vásárolt állatok karanténozását és az elkülönítés itarta- mára a külön gondozást. Az állatokat 30 napig (baromfit 15 napig) úgy el kell különíteni. hogy azok azonos fajú állattal, illetőleg kérődző állat és sertés egymással ne érintkezhessen. A bejelentési kötelezettség teljesítése a fertőző betegségek leküzdése és a tovaterjedés megelőzése érdekében szükséges mielőbbi intézkedések megtételének egyik döntő előfeltétele. Ez a kötelezettség részben az állattartókra, részben bizonyos foglalkozású személyekre, részben mindenkire nézve fennáll. Természetesen a fertőző betegségek elleni védekezésben nemcsak az állattartóknak vannak feladatai, hanem azoknak az állampolgároknak is, akik nem foglalkoznak állattartással! Mindenkinek kötelessége pl. a veszett vagy veszettségre gyanús kóbor eb, macska és vadon élő állat (pl. róka, borz) észlelését bejelenteni. Egyébként a polgári védelem- sokat segíthet a fertőző állatbetegségek elleni küzdelemben. A polgári védelmi felkészülés ugyanis nemcsak a támadófegyverek hatásai ellen, hanem az egyéb katasztrófák, rendkívüli események következményeinek elhárítására is irányul. Ilyen katasztrófa-helyzetnek minősül egy-egy nagyobb gazdasági kárt előidéző állatjárvány vagy az állatról emberre átterjedő különösen veszélyes megbetegedés. Dr. Kiss József MÉM főéllatorvos Takarmányvédelem megszervezése radioaktív szennyeződés ellen nyegető háborús elgondolások miatt — közvetve vagy közvetlenül — számos törekvés irányul a nemzetközi háborús jog megteremtésére. Nincs kétség afelől, hogy a háború a népek jogai és erkölcsi elképzelései ellen szól, továbbá hogy az erkölcsi, politikai és katonai erőcsoportosulásoknak a fegyveres döntést kereső stratégiából való kikapcsolódásáért a világ minden részén egyre erősödő harc folyik. E harc keretében — amelynek lényegében egyre inkább általános mozgalom jellegét ölti — már megalakulása óta egyre nagyobb jelentőségű és tiszteletreméltó az a szerep, amelyet a vöröskereszt-mozgalom, illetőleg vezető szerve. a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága tölt be. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága tevékenységének tulajdonítható ugyanis annak a tervezetnek az elkészítése, amely tudósok és jogi szakértők bevonásával fegyveres konfliktus idejére a humanitárius elvek érvényesítésének alapvető szabályait rögzítette le. Ezt a tervezetet a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága XIX. közgyűlésén, 1957-ben Űj-Delhiben, 82 ország képviselői részvételével elfogadta, és a kormányoknak is elfogadásra ajánlotta. Kötelezően kijelentett egyetértés hiányában azonban ez a szervezet — bár az érvényben lévő nemzetközi jogi elveknek megfelelt — nem vált egyezménnyé. Ezt követően a Vöröskereszt XX. nemzetközi konferenciája Bécsben — 1965-ben — meghirdette a polgári lakosság megkülönböztetés nélküli hadviselés elleni védelmének alapelveit, és „nyomatékosan kérte a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, hogy folytassa erőfeszítéseit a nemzetközi humanitárius jog fejlesztése érdekében”. A felkérés alapján a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága 1967. május 19- én a háború áldozatainak védelmére kötött genfi egyezmények valamennyi részes államának memorandumot küldött. Ebben javasolta, hogy a Bécsben elfogadott alapelveket hivatalosan erősítsék meg, egyben felvetette, hogy a hadijog egyes részei megújításának kérdését — magasabb szinten — tűzzék napirendre. Az ismertetett előzményekre figyelemmel 1968. májusában az ENSZ-nek az emberi jogokról Teheránban tartott konferenciája felkérte az ENSZ főtitkárát, vegye fel a kapcsolatot a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával a kérdés átfogó tanulmányozása céljából. Ugyanezen év szeptemberében a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága tájékoztatta a Nemzetközi Vöröskereszt (Vörös Félhold, Vörös Oroszlán) Társaságok Genfben jelenlévő képviselőit, hogy új erőfeszítéseket kezdeményez a fegyveres összetűzések során alkalmazandó humanitárius jog megerősítésére és kifejlesztésére. Kimutatta egyben, hogy az 1949-ben elfogadott egyezmények már hiányosak az ellenségeskedések hatásai korlátozásának irányítására, illetőleg befolyásolására és a haditechnika fejlődése következtében a támadófegyverekben rejlő veszélyeztetés és a polgári lakosság védelmeit szolgáló szabályok között feltűnő az aránytalanság. 1969. szeptemberében a Vöröskereszt XXI. Nemzetközi Konferenciája Isztambulban egyhangúlag határozatot fogadott el arról, hogy felkéri a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, folytassa erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb konkrét szabályok foglalják össze a hatályos nemzetközi humanitárius jogot, és kormányszakértők vitassák meg az így elkészült tervezetet. A szóban forgó határozat alapján a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága 1971. májusában kormányszakértői konferenciát hívott össze 40 ország szakértőinek meghívásával a téma megvitatására. Időközben a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága közvetlen kapcsolatba lépett az ENSZ-szel is, amelynek főtitkára több alkalommal nagyon részletes és hasznos javaslatokat tartalmazó jelentéseket terjesztett elő. Az ismertetett tevékenység eredményeként jutott a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság abba a helyzetbe, hogy 1973-ban végül is elkészült a genfi egyezmények két kiegészítő jegyzőkönyvének tervezete, amelyet azután eljuttatott az érintett államok illetékes szerveihez. Közben több kisebb jelentőségű szakértői ülés foglalkozott a tervezettel kapcsolatos egyes részletkérdések kidolgozásával. Megtárgyalta -a kiegészítő jegyzőkönyvtervezeteket a Vöröskereszt XXII. Nemzetközi Konferenciája is, amelyet 1973. novemberében Teheránban tartottak meg 78 ország kormánya és 98 nemzeti Vöröskereszt-szervezet képviselőinek és az ENSZ megfigyelőinek részvételével. A konferencia a jegyző- könyvtervezeteket néhány kritikai megjegyzés és segítő javaslat érvényesítésével pozitívan értékelte, és úgy határozott, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a tervezetek diplomáciai konferencia eredményeként nemzetközi jogi okmánnyá váljanak. Az ismertetett előzmények alapján került sor a nemzetközi jogalkotási folyamat utolsó szakaszára, a svájci kormány által 1974-ben ösz- szehívott és lényegében 1977. év végéig tartó diplomáciai konferenciára, amely — amint már említettük — elfogadta az 1949. évi genfi egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét. Epületmentesítés
