Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

A Parlament delegációs termében tegnap plenáris üléssel megkezdődött a Ma­gyar-Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együtt­működési Kormányközi Bi­zottság 23. ülésszaka. A két küldöttséget Marjai József és Konsztantyin Katusev mi­niszterelnök-helyettesek, az együttműködési bizottság társelnökei vezetik. A delegá­ciók tagjai között van Simon Pál nehézipari, Soltész István kohó- és gépipari, Veress Pé­ter külkereskedelmi minisz­ter, illetve Leonyid Kosztan- dov vegyipari és Jefim No- voszjelov építő-, útépítő- és kommunális gépgyártási mi­niszter. Részt vesz a tanács­kozáson Vlagyimir Pavlov, a a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Üdvözlő beszédében Marjai József emlékeztetett a közel­múltban lezajlott, számunkra kiemelkedő fontosságú talál­kozókra: másfél hónappal ez­előtt hazánkban üdvözölhet­tük Leonyid Brezsnyevet, az (Folytatás a 2. oldalon.) A Parlament delegációs termében tegnap plenáris üléssel megkezdődött a magyar-szovjet kormányközi bizottság 23. ülésszaka (Telefoto - KS) A vasútnál használatos akkumulátorok védelmére, egyszerűbb és veszélytelenebb mozgatására akkumulátorládákat készit a mezőtúri Bútoripari Szövetkezetben Varga Antal, Kötél Sán­dor és Juhász Károly (K. I.) Cserkeszölön Uj vendéglő és presszó épül Jászapátin JOBB HELYET KAPOTT A BÚTORBOLT ÉS A SZIKVIZÜZEM „Eltűnt” a bútorbolt, a könyvesbolt, hatalmas gödör emlékeztet a régi szikvíz- üzemre. Fogynak a törmelék- halmazok, a földkupacok Jászapátiban, és már a két­kedők is elhiszik, — mert minden jel arra mutat —, hogy elkezdődött az új ven­déglátóegység építése. A 14 millió forint költség­gel készülő vendéglő kor­szerűen felszerelt kiszolgáló helyiségekből, központi fű­téssel és megfelelő hűtőka­pacitással ellátott ezer ada­gos konyhából, tágas étter­mekből és szépen berende­zett presszóból áll majd. Méreteivel — 850 négyzet ­méter alap területével — a mostani vendéglőnek több Tűnt kétszerese lesz. Létreho­zásához helyre van szükség, ezért bontották le a bútor­boltnak, a könyvesboltnak és a szikvízüzemnek „az idő vasfogától” jócskán megvi­selt épületét. A bútorbolt a régi malom átalakított épületében ka­pott helyet. Tágas eladóteré­vel és raktáraival, a ruhá­zati szövetkezet volt iroda­házában berendezett bemu­tatótermével az eddiginél jobb körülmények között és kulturáltabb környezetben árusít. Nem marad fedél nélkül a könyvárusítás sem. Az üveg- és porcelánbolt a vas-mű­szaki áruházba költözött, ré­gi helyét korszerű könyves­bolttá alakították, át. Űj szik- vízüzem épült a Kálmán ut­cában, így a szódavízgyártás­nak is az eddiginél jobb fel­tételeket teremtettek. A szanálás befejeződött, a kivitelező — a Jászapáti és Vidéke Áfész építőrészlege — a törmelékhaimaz eltaka­rításán, a földkupacok el- egyengetésén szorgoskodik. Rövidesen elkezdődik az alapozási és a betonozási munka. Érvek és ellenérvek a SALT-vitában (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSUNK A 2. OLDALON) II tervezővel együtt Lassan az építőiparral is úgy vagyunk, mint a foci­val. Sokat beszélünk róla, és egy kicsit mindenki szak­értő. „Nem így kellene, ha­nem úgy”, adják az embe­rek a tanácsokat. Tehetik ezt azért is, mert a házak mindenki szeme láttára nő­nek (ki a földből. Az építő- munkás a legnagyobb nyil­vánosság előtt dolgozik. E témával foglalkozó szak­emberek véleménye szerint az építőipar iránt az érdek­lődés azért is felfokozott, mert tevékenysége nagyban meghatározza az emberak hangulatát, közérzetét. És ami szintén lényeges, ez az ipar csaknem az összes ága­zat képességét, a néogazd,a- ság szervezettségét tükrözi. Az emberek talán nem mindig gondolnak arra, hogy amikor dicsérik vagy bírál­ják a padlószőnyeget, az éppen letört kilincset. a rosszul záró ablakot, a be­ázott tetőt, a hibás radiátort, akkor nemcsak az építőik munkáját kritizálják. Nem készülhet el úgy köz­intézmény, üzem, hogy a megrendelő kérését, kiköté­seit ne hallatná, vagy ne fo­gadtatná el. Ment különben nem fizet, leállítja a beru­házást, vagy másik válla­latra bízza a munkát. Az ál­lampolgár viszont legtöbb­ször készen kapja a lakást. Amikor már az óhajaival senki nem törődik, sok értel­me nincs, hogy sóhaját el­mondja. Még az első kapa­vágás előtt kellene a terve­zőnek figyelembe vennie a majdani lakó kérését, igé­nyét. Ehelyett mi történik? Normák, statisztikák, szá­mok és a meglevő forintok alapján kialakul a szabvány. Igaz, a házgyárak jellege miatt túl nagy variációra nincs lehetőség, de annyi bizonyos, a jelenleginél na­gyobb választékra, az igé­nyek differenciáltabb kielé­gítésére lenne szükség. Egy másik társadalmi óhaj; gyorsabban és olcsóbban építkezni. De hogyan lehet­séges ez, amikor évről évre több házat kell tető alá hozni, s világszerte emelke­dik a nyersanyag, így az építőanyag ára is. Persze, nemcsak, azért lehet drága az építkezés, mert emelkedik a cement, beton vagy a tégla ára. Pontosan kimu­tatható, hogy ha a kulcsát­adásig megnyúlik az idő, több ezer vagy millió fo­rintba kerül a késés. Okai: a beruházás nem összefüggő folyamat, a itervező elzárt, független életet él, mert nem kötelessége, hogy álmá­nak megvalósulását figye­lemmel kísérje. Időben nem is tud beavatkozni, ha az eredeti elképzelésen valamit változtatni kell. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium a közelmúltban kidolgozta az építésszervezés VI. ötéves tervre vonatkozó fejleszté­si koncepcióját. Lényeges döntés született: a tervezői, építészeti tevékenységet megfelelő hatáskörrel és fe­lelősséggel be kell kapcsol­ni a beruházás minden sza­kaszába. A tervezőnek ott kell lennie, amikor az elő­készítő munkát megkezdik, és ki kell vennie részét a munkahelyi művezetők te­endőiből. egészen a befeje­zésig. Átadás után ellen­őrizniük is kell a létesít­mény üzemelését és érté­kelni a tanulságokat. Újsze­rű együttműködés és munka- megosztás alakulhat ki ily módon a tervező, a kivite­lező, a beruházó között. K. S. befejezték az aratást Befejezték a búza aratását a cserkeszőlői Magyar-Román Barátság Termelőszövetkezet­ben. A gazdaság 9 kombájn­jának és a Szlovákiából érke­zett két „kisegítő” gépnek 8 és fél napig tartott a 650 hek­táron termesztett kenyérga­bona betakarítása. A gyors és eredményes munka azonban nem üröm nélküli, jóval kisebb az átlagtermés a tava­lyinál. Az alacsony termés magyarázata, hogy az ősszel elvetett vetőmagnak több mint 80 százaléka nem kelt ki októberben, mert nem volt s talajban elég víz. A kemény tél és az aszály csak súlyosbí­tott a helyzeten. A növény gyorsan fejlesztette kalászait és ennek következménye, hogy a szemek „megszorul­tak”. Főleg a szikes és homo­kos területeken volt gyors az érés. A munkát nem hátráltatták nagyobb géphibák. Azonban az NDK gyártmányú arató­cséplőgépek alkatrészellátása nem volt kielégítő. Felvonó­csigát és az egyik kombájn­hoz vágóasztalt nem sikerült a termelőszövetkezet vezetői­nek a betakarítás kezdetéig szerezniük. Aratás közben azonban ez a gond is megol­dódott, s most már hibátlan gépek — két kombájn, egy tehergépkocsi és egy szalma­bálázó — indultak ma haj­nalban Cserkeszőlőről Cseh­szlovákiába, hogy az onnan jött „segítséget” viszonozzák. Megkezdődtek a magyar—szovjet tárgyalások Takarmánybetakarítás Palotáson Bőven ontják áldásukat az idén a Palotási Állami Gaz­daság zöldtakarmánytermő területei. A háromezer hek­tárnyi lucerna- és füveshere- táblák kétharmadán öntözés­sel teremtették meg a jó ter­més feltételeit. Ebben még segített a június második fe­lében érkezett természetes csapadék, így a betakarító gépek garatjaiból szaporán hull a levágott, vitamindús takarmány a szállító kocsik­ba. A régebbi lucernások második kaszálása jelenleg a végénél tart és befejezés­hez közeledik az újonnan te­lepített lucerna első kaszá­lása. A betakarított zöldtakar­mány jól szervezett szállítás­sal, friss állapotban kerül a gazdaság forrólevegős lucer­naszárító és feldolgozó üze­mébe, ahol ipari szinten, tel­jes gépesítéssel történik a szárítás, feldolgozás, anyag- mozgatás és raktározás. Az üzem négy berendezése órán­ként 30 mázsa terméket, zöldlucema-granulátumot ké­szít. A vékony henger alakú, préselt takarmány, szinte tel­jesen megőrzi a zöld lucerna eredeti tápértékét, így nem­csak a hazai, hanem a kül­földi mezőgazdasági üzemek, egyéni gazdaságok is szíve­sen vásárolják. A korszerű palotási üzem évente kilenc­ezer tonna — szaknyelven szólva — takarmánypeletet gyárt. A lucemabetakarítás befejezése után a nemesített fű, illetve a silókukorica iparszerű feldolgozására tért át. A zöld tömegtakarmányok ilyen formában történő fel­dolgozása több szempontból előnyös. A már említett táp- értékmegőrzésen kívül lé­nyegesen könnyebbé teszi a nagy tömegű termékek szál­lítását is. A granulátumot ugyanis az üzem területén targoncák segítségével kon­ténerekben mozgatják. Kül­ső szállítás esetén gépkocsik­ba ömlesztve, illetve papír­zsákokba csomagolva továb­bíthatják rendeltetési helyé­re. A termék kétharmadát a Gabonafelvásárló és Malom­ipari Vállalat útján belföl­dön értékesítik, egyharmada pedig exportra kerül. Legna­gyobb vásárlója az NSZK, Olaszország. Jugoszlávia, Dá­nia és a Közel-Kelet néhány országa. A Közel-Keletre, il­letve az NSZK-ba irányuló szállítmányokat a Dunán uszályokon szállítják, a többi államba pedig vasúton to­vábbítják. A palotási lucer­naüzem igen gazdaságosan termel, az emberek helyett döntő mértékben a gépek dolgoznak. Kifejezi a haté­konyságot az is, hogy a hét hónapig tartó idényben egy munkás kereken 1 millió fo­rint értéket termel. Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! XXX. évi. 160. szám, 1979. július 11., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents