Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 7. jtudomany Néhány szó a kombájnokról Automatika és teljesítmény Az E-516 kombájn szerkezete A szovjet SK KSK-100 automata takarmánynövény betakarító kombájn a brnó-i nemzetközi vásáron A II. világháború után virágzásnak indult az aratócséplőgépek fejlesztése és sorozatgyártása. Ennek eredménye, hogy néhány évtized alatt a kombájnok teljesítménye 5—6 szorosára emelkedett. Napjainkban egy-egy nagy kapacitású gabonabetakarító gépsor — a becslések szerint — körülbelül 190 dolgozó nehéz fizikai munkáját helyettesíti, s lényegesen kevesebb a szemveszteség, valamint rö- videbb, tehát biztonságosabb az aratás. A világon sokféle aratócséplőgéptípus van. amelyek azonban sokban hasonlítanak egymáshoz. Néhány egyedi technikai megoldás nem okoz lényeges eltérést a teljesítményekben. Éppen ezért elegendő, ha csak egy típusnál például az NDK gyártmányú E—516-nál (1. kép) követjük a termény útját, így megismerkedhetünk a betakarító gépek működési elvéveln termény útja A „T” elrendezésű betakarítógép elején találjuk a két oldalra kinyúló 5—7 méter széles vágóasztalt (A). A motolla (B) terelő és a kasza (C) vágó munkáját követően a gabona a középre terelő csigába (D), majd a „T” másik ágának kezdő elemébe, a ferdefelhordóba (E) jut. A láncos-kaparóléces felhordó a cséplőmű felé szállítja a terményt. A bordázott lécekkel (verőlécekkel ellátott, forgó cséplődob (F) hossza körülbelül 1600 mm és az alatta elhelyezett ívelt kosár (G) közötti „félkifli” alakú cséplőrésbe került termény fokozatosan kikerül a kalászokból. A szalmában megbúvó mintegy 10 —15 százaléknyi magmeny- nyiség, a lengő mozgást végző szalmarázón (H) tisztul meg, majd a búzaszem visszakerül a gyűjtőasztalra (I). Itt egyesül a kosárról és a szalmarázóról leválasztott mintegy 99 százaléknyi szem és a vele együtt elhullott pelyvatörek-keverék. A lengő gyűjtőasztalon fajsúly szerint rétegeződő csép- lési keverék ugyancsak lengő rostaszekrényre kerül. A felső rostánál (J) a töreket, (apró szalmát) az alsó rostánál (K) a ventillátor (L) szélárama segítségével a pelyvát vezetik ki a gépből. A kellően, 98 százalékig megtisztított gabona az alsó rostáról a terelőcsiga (M) és a magfelhordó (N) segítségével a magtartályba (O) gyűlik össze. A 4,5—5,5 köbméteres „tárolót”, ha megtelt üríteni a tartály alján levő csiga (P) és a géptől balra kinyúló csiga segítségével lehet a szállító járműre, miközben a kombájn folyamatosan dolgozhat. A *kf- csépeletlen kalászokat (max- 3 százalék) a kalászterelő- (R) és az emelőcsiga a dörzsdob elven működő kalászcséplőbe (S) juttatja. Innen a cséplési keverék a gyűjtőasztalra jut, ahol találkozik a többi tisztítás felé vezetett anyagárammal. Hz a „nagY” teljesítmény A nagy teljesítményű jelző jól definiálható tartalmat takar. Nem megállapodás kérdése, hanem az olyan kombájnok gyűjtőneve, amelyek a „nagy” hozamok optimális betekarítására képesek. Jelenleg a hektáronkénti 50 mázsa feletti termésátlagot csak olyan gépekkel lehet betakarítani úgy, hogy közben az optimális 4—6 km óránkénti sebességet is tartani lehessen, amelynek áteresztőképessége 9—12 kg másodpercenként. Az arató-cséplőgép teljesítményét jelző áteresztőképesség kifejezi, hogy 1,5 százalékos cséplőrész szemveszteség (gép végén kerül a tarlóra) és 98 százalékos magtisztaság .betartása mellett a b'etakarítógép hány kg gabonát képes feldolgozni 1 másodperc alatt. Három géptípus reprezentálja ezt a kategóriát, amelynek alsó fokán találjuk az 1970-es évek eleje óta importált Class Dominátor— 100-as (D—100). illetve a hazánkban magyar RÁBA— MAN motorral üzemelő D— 105 jelű NSZK gyártmányokat másodpercenként 9—10 kg-os teljesítőképességgel. Valamivel nagyobb az áteresztőképessége a lengyel gyártmányú Z—060-as Bi- zon-Gigantnak. Három éve vásárolunk ezekből az aratócséplőgépekből. Egy évvel később jelent meg a hazai gazdaságokban a jelenlegi legnagyobb tel"“ jesítményű szocialista gyártmány. Az E—516 jelű NDK arató-cséplőgép, amely 9—12 kilogrammos áteresztőképességű- A Magyarországra érkező gébek ugyancsak RÁ- BA-MAN motorral vannak felszerelve. Forradalmi változást jelentett amikor a betakarítógépeken először alkalmazták a hidraulikus meghajtást. Ennek előnye, hogy így a munkagép sebességét csupán egyetlen kar mozgatásával változtatni lehet az óránkénti 0—20 km között, attól függően, hogy mekkora az aratandó táblán a termésátlag. Üj vonást jelent a kalászcséplő mű is, amiről korábban már szóltunk. Biztonságosabbá és kényelmesebbé teszik a gép kezelését az egyre szaporodó jelzőkörök. Például E—516-nál 10 jelzőlámpa tájékoztatja a gépkezelőt a kritikus helyeken fellépő problémákról (szalmarázó eltömődés, alacsony hidraulika-olajszint..) stb.). Eltérő gyártmányok miatt természetesen találhatunk a gépeken még jóné- hány egyedi vonást, de ezeknek nincs lényegesebb teljesítménynövelő szerepük. Egyedi vonások A teljes automatikák egyik csoportja átveszi a kombáj- nostói a leggyakoribb beavatkozással járó műveletet, a kormányzást. Így a teljes vágószélesség kihasználható — kézi vezetésnél körülbelül 20—40 centiméteres biztonsági sáv marad ki — és növelhető a teljesítmény. Ilyen van például az E— 516-osnál. Az automatikák másik fajtájánál a vezető tehermentesítése mellett kiemelt szempont a gép mindenkori optimális terhelésének biztosítása. A hazánkban üzemelő típusok közül — az SZK-kon kívül a Z— 060-on fejlesztettek ki ilyen rendszert. Lényege, hogy a vágószerkezetbe érkező termény mennyiségétől és a szemveszteségtől függően automatikusan szabályozza a gép haladását és a cséplődob fordulatát. Ezzel a módszerrel 15—20 százalékkal növelhető az arató-cséplőgép teljesítményeAz egyre szaporodó nagy teljesítményű gének segítségével 1,4 millió hektárnyi gabona körülbelül 15 OdO kombájnnal 18—20 nap alatt biztonságosan betakarítható. Baukó András Szénakészítés korszerűen A mezőgazdaság évezredes gondja a zöldtakarmány betakarítása és lehetőleg veszteségmentes tárolása. Ez abból következik, hogy a zöldtakarmány betakarítása időpontjában még rengeteg vizet tartalmaz, és ha ettől nem szabadul meg, könnyen tönkremegy, elrohad, használatra alkalmatlanná válik. A XIX. század nagyarányú rét- és legelőfeltörése, valamint az állatállomány növekedése következtében a szántóföldön termesztett takarmánynövények területe és jelentősége megnőtt. Ezek a növények kedvező hatást gyakorolnak a talaj termelékenységére, valamint más növények termésére mert jórészt virágzás előtt takarítják be őket, visz- szamaradó tarló- és gyökérmaradványaik pedig jó minőségű szerves anyagokkal gazdagítják a talajt. Az állatok téli szálastakar- mány-szükségletének fedezésére a zöld növényi részeket tartósítani kell. Évszázadok telnek el, amíg az ember felfedezte a szénakészítés ha-, gyományos, de egyre kevésbé követendő módszerét. Az volt a lényege, hogy az ember valamilyen módon — sarlóval, kaszával — levágta a zöld növények föld feletti részét. A szétterített növények a meleg hatására megszáradtak. A szénakészítés azonban elkerülhetetlenül kisebb-nagyobb veszteségekkel jár, elsősorban az időjárástól függően. A széna minőségét rontja a túl erős napsütés, és rájöttek, hogy ha a szárítást a napra bízzák, fakó színű, ízét-zama- tát vesztett, viszonylag kevés tápanyagtartalmú szénához jutnak. Ezért a lekaszált füvet rendre húzták, majd a INNEN—ONNAN Csendes jármüvek A villamos járművek fejlesztése terén jelentős előrehaladás történt 1978-ban az Egyesült Államokban. Négy nagy gépkocsigyár, a General Motors, a Ford, a Chrysler és az American Motors közös fejlesztési programot dolgozott ki, nyolc akkumulátorgyár részvételével. Amerikai kutatóintézetekből újabban kikerült villamosautó típusok 40—220 amperórás akkumulátorral 90—150 km távolságot tudnak megtenni, 70—93 km/óra maximális sebességgel. A 680 kg súlyú akkumulátorok 2,5-ször több energiát tárolnak a hagyományosokhoz viszonyítva. Szintén a környezetvédelmi szempontok vezérelték az amerikai Boeing repülőgép gyárat a zajtalan „QSRA” típus kifejlesztése során. Egy kísérleti . program keretén belül a NASA mérnökök közreműködésével a Buffalo típus továbbfejlesztett. de csendes változata a QSRA. A gép zajkeltése egy tizede a forgalomban lévő sugárhajtású gépekhez viszonyítva. Óriási fényképezőgép A világhírű Polaroid-Ka- mera feltalálója, E. Land újabb találmánnyal lépett a nyilvánosság elé. Olyan fényképezőgépet szerkesztett, amely a vizsgálni kívánt tárgyakról pillanatok alatt életnagyságú képet készít. A kamera 360 cm magas, 360 cm széles és 480 cm hosszú. A lefényképezendő tárgyat, vagy személyt a készülék gyújtópontjától 390 cm-re kell felállítani, ahol speciális lámpák biztosítják a helyes megvilágítást. A 103x203 négyzetcentiméteres óriási Polaroid filmen teljesen élesen jelenik meg a kép. A kamerával készített felvételek olyan élesek, hogy részleteik mikroszkóppal tanulmányozva is újabb információkat szolgáltatnak a kutatóknak. Eddig a Bostoni Szépművészeti Múzeumban készítettek vele fotókat, és egybehangzó a vélemény, hogy az új fényképezőgép óriási segítséget ad a tudósok munkájához. rendet megforgatva szárították. Így a napsugár csak a rend tetejét, illetve forgatás után az alját sütötte. A szárítás egyébként a légáramlatra, a szélre, a meleg levegőre hárult. A szénakészítési eljárásokat az idők folyamán korszerűsítették. Megjelentek _ a rendsodrógépek, amelyek a lekaszált és megfonnyadt rendeket henger alakú sodraiba tömörítették. A nap a „hurkának” mindig csak a tetejét érte, és így a sodraton „árnyékban száradt” a takarmány, s lényegesen kisebb veszteségekkel készült a széna. A biológiai tudományok fejlődésével megállapították a száradás élettanát. Kiderült, a száradási veszteségek fő Grúz kutatók olyan berendezést készítettek, amellyel a vetőmag vetés előtt mágneses mezővel kezelhető. Az a gondolat, hogy a növények növekedését elektromágneses terek segítségével kezeljék, nem új. Sok kísérlet bizonyítja, hogy mágneses térben a növények és az állatok gyorsabban nőnek és súlyban gyarapodnak. Ezekhez a kísérletekhez azonban eddig nagyfeszültségű elektromos terekre, tehát nagyfeszültségű berendezésekre és képzett munkatársakra volt szükség. A grúá (kutatók találmányának az az előnye, hogy kevés technikai eszközt igényel. Az egész berendezés egy önindukciós tekercsből és egy generátorból áll, amelyet a hálózatra kapcsolnak. Az így kezelt búza-, rizs- és kukoricamagvak csírázási esélye jelentékenyen növekedik. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy az elektromágneses tér serkentőleg hat a csírázásban közreműködő kulcsfontosságú enzimekre. A mágnesés tér hatására a fejlődő növény jobban hasznooka: legkorábban a növények levele szárad meg. Ezzel a vastagabb szárrészek kiszáradása meglassúbbodik, hiszen a levelek elhalásával a növények párologtató része is tönkremegy. Ennek a felismerésnek a nyomán újabb szerkezetekkel igyekeztek a száradást meggyorsítani úgy, hogy közben a levelek száradási üteme korlátozódjék. Ilyen meggondolásból szerkesztettek különböző szárzúzókat, szársértőket, amelyek alkalmazási köre még napjainkban is bővül. Működési elvük az, hogy egy szerkezet a kaszálással egyidejűleg a szárat is felhasogatja vagy megzúzza, így újabb párologtató felületet hoz létre. sítja a napfényt, a nedvességet és a tápanyagokat is. A kukoricának a berendezésben kezelt magvai hektáronként 30 mázsa, a nem kezelt magvak hektáronként csupán 19 mázsa átlaghozamot adtak. A grúz kutatók másik találmánya — a vetőmagvak kezelése műtrágyával — kiegészíti az elsőt. A porrá zúzott műtrágyát gondosan elkeverik a vetőmaggal, s így helyezik az önindukciós tekercsbe. A mágneses tér hatására a műtrágya jobban beivódik a magvak felszíni rétegébe. Ugyanakkor az így „trágyázott” magvakra a mágneses tér az előbbi serkentő hatással is van. Az egyik kísérlet során 220—250 kilogramm vetőbúza első fejtrágyázásához egy mázsa műtrágyát juttattak a talajba. Ugyanebből a vetőbúzából ugyanekkora meny- nyiséghez az új eljárás alkalmazásával 800—900 gramm műtrágya kellett, s ugyanazt a hozamot kapták eredményül. Ezenkívül egy munkamenet — a fej trágyázás — feleslegessé vált, Kukorica mágneses térben A kísérletek eredményét ellenőrzik a biokémiai és élettani laboratóriumban A terhelést szabályozó automatikával felszerelt! Bizon Gigant
