Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 1. KÜLPOLITIKÁI * KORKÉP KÖZÉP-AFRIK A A császár gyilkosságai A Közép-afrikai Császárság ismét a világsajtó figyelmének középpontjába került. Az ország önjelölt uralkodója, Bokassa császár, aki 23 évig szolgált a 'francia gyarmati hadseregben, véres tettek sorozatát követi el. Az ország, amely rendkívül gazdag lehetne, a föld legszegényebb államainak egyike. Onbangui-Charit, a Francia Köztársaság a múlt század végén hódította meg, 1920-tól negyven évig a Francia Egyenlítői Afrika részeként igazgatták. A 623 ezer négyzetkilométer, jelenleg három és félmillióra becsült lakosságú terület 1960-ban vált a Francia Közösség alkotmányjogilag független államává. Bokassa ezredes, a fegyveres erők főparancsnoka, 1966. január 1-én puccsal magához ragadta a hatalmat, aztán magát tábornokká, mar- sállá, később pedig örökös elnökké nyilvánította ki. Bokassa ruhája Jean Bedel Bokassa még örökös elnökként is a legitimitás hiányát érezte. 1976- ban új alkotmányt dolgozott ki és kikiáltotta — a császárságot. 1977. december 4-én pedig, lázas előkészületek után császárrá koronáztatta magát. De még micsoda cirkusszal! A szertartás forgatókönyve már 170 éve készen állt, tekintve, hogy mindent úgy kellett csinálni, mint ahogyan „példaképe”, I. Napóleon császárrá koronázása idején történt. Koronáját, amelynek fő ékessége egy 138 karátos szív alakú gyémánt, a párizsi Arthus Bertrand ékszerész cég készítette, és az országban bányászott rubintok és smaragdok ragyognak benne. A koronázási hintót Francia- országban tervezték és gyártották, s még kerekeinek küllőit is aranyból készült babérlevelek ékítik. A 2,8 tonnás trónt a Gisors cég csinálta remekbe. Harminc gyereke, mind megannyi kis herceg és hercegnő — akik természetesen saját palotájukban laknak —. valamint a császárnő koronázásra készült ruháin a híres Guiselin cég 16 ezer órát dolgozott. A bagatell tételek közül csak egyetlen: az ünnepségre a császár koccintani 48 ezer üveg francia bort rendelt. Az akkor bohózatnak tűnő urán-kitermelésére alakult társaság, pl. francia-svájci kézen van. Az ország gazdaságát a francia tőke uralja. Az alattvalók éhbérén szerzett profit vakká és süketté tette Párizst. Ügy tettek, mintha nem vennék észre, hogy itt még az ünnepnapok is vérfürdőbe torkollnak. Bokassa 1971-ben a anyák napját azzal tette emlékezetessé, hogy minden bebörtönzött nőt szabadon engedett és kivégeztetett valamennyi férfi foglyot, akiket nők ellen elkövetett bűnökkel vádolva börtönöztek be. Aztán a bűnözés csökkentésére kiagyalta, hogy a tolvajokat csonkítsák meg: vágják le a fülüket, ha visszaesők, a kezüket is. És az igazságtételt személyesen is szerette ellenőrizni. 1972 nyarán halálra botoztatott és puskatussal agyonveretett a ngaragbai fogház udvarán három foglyot, 43-at pedig megcsonkíttatott. A nemzetközi gyermekévben Bokassa császár két ízben is tömegmészárlást rendezett, amelynek fiatal áldozatai voltak. Párizs támogatása Az előzmény az volt, hogy császári rendelet jelent meg, hogy a diákok számára kötelezővé tette az egyenruhaviselést. Olyan egyenruhákat, amelyeket a császár tulajdonában lévő ruhagyár készített és azokban a francia üzletekben árusítanak, amelyekben a császárné is rész- tulajdonos. Egy egyenruha ára azonos egy tanító havi fizetésével. Ez ellen a rendelet ellen tüntettek januárban a diákok. A császári' gárda bekerítette őket, s aki nem tudott elmenekülni, azt helyben lemészárolták. Mint a l’Humanité írja, a császár csak annak köszönhette, hogy trónján maradhatott, hogy Párizs tovább támogatta. Embervadászat a fővárosban A külvilág szemtanúk ki- szivárgott vallomásai alapján szerzett tudomást, milyen élet folyik a császárságban. Az április 18-a éjszakáján elkövetett véres rémtetteket Párizsban Bangui tábornok, a császár lemondott nagykövete hitelesítette. Az exkövet elmondotta, hogy az eseményekről a császári gárda egyik katonája informálta, aki személyesen is részt vett a gyilkosságokban. A tények bizonysága szerint Közép- Afrika fővárosában valóságos embervadászat folyt. Bokassa védekezni kényszerült. Az ő verziója szerint a meggyilkoltak nem gyermekek, hanem 15—16 éves kamaszok voltak, és ezt megtoldotta még egy mentségére felhozott hazugsággal: a diákmegmozdulást külföldi ösztönzésre marxisták szervezték, akiknek fő parancsnokát elfogták és aki vallani fog. Félő, hogy ez a „leleplezés” ok arra, hogy újabb ártatlan emberek tucatjait gyilkolják meg. Giscard, francia elnök kénytelen volt megszakítani a beszélőviszonyt Bokassá- val. Bejelentették, hogy a francia katonai segélyt is beszüntetik a vizsgálat végéig. Ez azonban bizony kevés. A nagy kérdés az, a francia monopóliumok lemondanak-e Közép-Afrika kincséről, s Bokassa császárról — véres kezű, de hűséges helytartójukról. Máté Sándor Gyorsvasát Pozsonynak Pozsonynak, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosának gazdag történelme van, ennek ellenére úgy beszélnek róla, mint fiatal városról. A város impozáns méretekben nő: 1900-ban 65 ezer lakosa volt, 1940-ben 139 ezer és ma már több mint 360 ezer lakosa van. 1976-ban a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya a főváros agglomerációjának továbbfejlesztésére újabb tervet hagyott jóvá — 2050- ig a város lakosainak száma eléri a 800 ezret. A területi terjeszkedés szempontjából a városnak igen előnytelen földrajzi fekvése van: északon a Kis- Kárpátok áll útjában, keletről az ipari üzemek szorítják, délről Magyarország, nyugatról Ausztria határa van igen közel. Csak észak- nyugati és északkeleti irányban nyitott, a Kis-Kárpátok lejtői alján. Itt épül ki Petrzalka, a Duna túloldalán fekvő városrész, ahol nagy lakótelep, új, terjedelmes kerület létesül. Az agglomeráció területi kiterjedése ,— a további lakótelepek épülése — természetesen erősen befolyásolja a városi tömegközlekedés fejlesztési terveit is. A szakemberek kiszámították, hogy Pozsony egy-egy lakosa évente 650—700 utat tesz meg autóbuszon és villamoson. Ezért a szakemberek egy gyorsvasutat terveznek, amely egyesítené a villamos- és vasúti forgalom előnyeit. Két alapvető útvonal kiépítésével számolnak: az A- vonal a „hegyi” — nyugati övezetből vezetne a város központjába, innen folytatná útját északkeleti irányban. A B-vonal a Duna jobb partján fekvő Petrzalka városból) a folyón át vezet majd a központba, s innen tovább keleti irányban. A város központjában, s néhány más sűrűn beépített területen a föld alatt vezetik a gyorsvasutat. Elkészülte után összesen 75 kilométer hosszú lesz, s ennek egy- harmada a föld alatt vezet. A Duna-parti új lakótelep Petrzalka igen gyors ütemben nő, szinte nap mint nap több tucat új lakásba költöznek be a lakók. Nem egészen tíz év múlva 150 ezer lakosa lesz. Így tehát természetes, hogy itt kezdik meg a gyorsvasút építését. Jelenleg a petrzalkai vonal- szakasz építése előkészületben van. Az ehhez kapcsolódó városközponti » szakaszra vonatkozóan — a Dunáitól a főpályaudvarig vezető részen — most tűzik ki a végleges nyomvonalat és előkészítik a beruházási terveket. cécó közvetítéséből a francia televízió gondoskodott. A ceremónia a Bokassa Sportpalotában történt, ezott van mindjárt a Bokassa-egyetem mellett, a Bokassa-sugárúton, a Bokassa-szobor szomszédságában. A császárnak ez a kedvtelése több mint 22 millió dollárba került. Különös anyák napja A Közép-afrikai Császárság a világ egyik legszegényebb országa: az egy főre eső nemzeti érték 160 dollár. Bokassa alattvalóinak .95 százaléka nem tud ími-ol- vasni. A volt francia őrmesterből császárrá avanzsált Bokassa inkább párizsi barátainak, a „császár-csinálók- nak”, semmint nyomorúságban élő népének akart kedvében járni, akik százmillió dolláros költségvetésének felét is fedezik. Az ország ásványi kincsekben gazdag: 1975-ben például 435 ezer karát gyémántot bányásztak, jelentős urán, kobalt, nikkel és rézkészletei vannak. Az Két kép Koreából Észak-Korea fontos terméke a dohány. Képünkön: az Oru termelőszövetkezet munkásnői a dohányleveleket gyűjtik Magyarország és az UNESCO Az elmúlt hetekben gyakran szerepelt a hírekben az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete. A hírözön okára a magyarázat egyszerű — egy sor UNESCO-rendezvény volt hazánkban: Budapesten ülésezett többek között az UNESCO Könyv Bizottsága; a szervezet védnöksége alatt ismét nálunk rendezték meg a már hagyományosnak mondható mérnök-geológiai továbbképző tanfolyamot; az UNESCO is képviseltette magát a Nemzetközi Gyermekév alkalmából tartott fórumon; Amadou Mahtar M’Bow főigazgató egyúttal hazánk és a szervezet kapcsolatairól is tárgyalt fővárosunkban. Salgó Lászlóné, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkára némi büszkeséggel mentegetőzött. amiért a számos esemény között alig tudott időt szakítani erre a beszélgetésre: — Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: az UNESCO az ENSZ után az egyik legismertebb nemzetközi szervezet Magyarországon. Elég az UNESCO-ren- dezvényeket kísérő társadalmi figyelemre utalnom. Ennek oka, hogy az UNESCO alkotmányában megfogalmazott alapelvek valóravál- tása: a nemzetek közti együttműködés fejlesztése, a nevelés, a tudomány és a kultúra összefogásával a béke és biztonság fenntartása, az igazság, a jog, az emberi és alapvető szabadságjogok mindenki számára való egyetemes biztosítása — valamennyiünk feladata. Az UNESCO 1946. november 4-én alakult Párizsban, ma 147 ország a tagja, köztük 1948 óta hazánk is. A szervezet több mint három évtizedes működése alatt a fejlődő országok tucatjait segítette különböző programjaival, ösztöndíjakkal és felszereléssel. — Az a tény, hogy mostanában egyszerre több UNESCO-rendezvény is volt hazánkban, már jelzi, milyen szerepet, helyet tölt be Magyarország a szervezet munkájában. — Az UNESCO az ENSZ egyik legszerteágazóbb és legaktívabb szakosított intézménye. Jelentősége az utóbbi években különösen megnőtt a békéért, a leszerelésért, a nemzetközi együttműködésért folyó harcban. Hazánk, külpolitikai törakvése- nkkel összhangban, az UNESCO valamennyi fontos politikai és szakmai kezdeményezésben részt vesz. A helsinki záróokmány ajánlása alapján az európai tagállamok nemzeti bizottságai 14 témában közös kutatásokat kezdeményeztek, ebből hazánk hat témakör feldolgozását, s a felnőttoktatók képzésének koordinálását vállalta. Legalább száz szakértőnk és tanácsadónk tevékenykedett a világszervezet megbízásából a fejlődő országokban. Az UNESCO egész európai együttműködési programjának kiemelkedő eseménye volt „Az európai tudományos könyv” című kiállítás, amelyet a 150 éves Akadémiai Kiadó rendezett a Nemzeti Galériában, s amelyen 23 ország 143 kiadója mutatta be legjobb munkáit. Ügy vélem, nem szükséges tovább sorolnom a tényeket annak bizonyítására, hogy hazánk és az UNESCO kapcsolatai jók, kölcsönös hasznunkra válnak. — Néhány hazai intézmény munkája szorosan kötődik az UNESCO-hoz. Mindenekelőtt az MTA Szegedi Biológiai Központjára, a veszprémi Országos Oktatástechnikai Központra és a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán működő UNESCO Dokumentációs Központra gondolok. — Valóban érdemes külön is szólni ezekről az intézményekről. Az MTA Szegedi Biológiai Központja az UNES- CO-tól 1,255 millió dolláros támogatást kapott, amelyekből felerészben műszereket vásároltak, felerészben pedig a szakértők fogadását és az ösztöndíjasok külföldi útját fedezték. Az ENSZ Fejlesztési Alapjának e „befektetése” tulajdonképpen a következő években hozza meg a gyümölcsét az UNESCO számára. Ugyanez mondható el az Országos Oktatástechnikai Központról is, amely hasonló támogatásban részesült. Speciális szerepe van a nyíregyházi UNESCO Dokumentációs Központnak: elsősorban a szervezettel együttműködő iskolák és az UNESCO- klubok munkáját segíti szerte az országban. — Milyen UNESCO-ren- dezvények várhatók a közeljövőben? — Most egy csendesebb időszak következik, de azért nem panaszkodhatunk: akad feladat bőven. Kaposvárott hamarosan bezárja kapuit az angol nyelvi tábor. Ilyen idegen nyelvi továbbképzéseket minden évben szervezünk az iskolásoknak. Továbbra is részt veszünk a Nemzetközi Gyermekév hazai és külföldi akcióiban. Készülünk a leszerelés és az oktatás kapcsolatát vizsgáló konferenciára. S végül még egy példa: részt veszünk a Nemzetközi Nevelésügyi Iroda 50. évfordulója alkalmából tartandó ünnepi ülésen Genfben. Vagyis nemcsak a június bővelkedett UNESCO-esemé- nyekben... K. M. Összeállította: Hájos László A népi Korea ma már modern gyárakkal rendelkezik. Képünkön: a Szungri Vegyiművek látképe
