Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-06 / 156. szám

1979. július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 HÉTKÖZNAPI KÜZDELMEKÉ A TERMŐFÖLDÉRT Nagyüzemi mezőgazdaságunk tennivalói között mindin­kább előtérbe kerül - jó értelembe véve már-már divatossá válik maga a kifejezés is - a racionális földhasználat. Föld­védelmi törvény szabályozza, termelőszöyetkezetek és állami gazdaságok jól felfogott érdeke sürgeti minden talpalatnyi termőföld hasznosítását. Rohammal már nem megy A feladatoknak csak egy részét jelenti a romos ta­nyák felszámolása* az elha­gyott tanyahelyek művelés­be vonása. Sok helyütt a megyében szerények még e téren az eredmények, ami­nek — ahogy a mezőtúri ag- ronámus mondja — oka, so­ra van. Idő, pénz, technika Harangozó Sándor köz­ponti agronómusnak aratás derekán kisebb gondja is nagyobb a romos tanyák­nál. Diktál a telexgépnél, _ a masináiból „kinövő” papír­tekercsen jelentés sorjázik a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályának: arattak a héten is, ennyit és ennyit, öntöztek is, ilyen meg ilyen kultúrákat, ekkora és ekko­ra területen... —- Az rendben van —• do­hog —, hogy minden csütör­tökön jelenteni kell. Csak azt nem értem, miért kérik előre a vasárnapi várható­an learatásra kerülő gabona­területet és szemmennyisé­get. Mit érnek az előre fel­becsült számok a tanácsi dossziéban, ha teszem azt, péntek, szombat szakad majd az eső? Na mindegy. Szóval az elhagyott tanyahelyek? Van belőlük itt a Magyar— Mongolban jócskán, főleg a csugari részen, meg a kun- csorbai határban. r— Mennyi az a jócskán? —■ Ügy ötven, hatvan. Mintegy negyven hektár mű­veletlen területet jelentenek csak, de annál több gondot a nagyüzemi termelésben. Rontják a nagy teljesítmé­nyű gépek normáját, mert csak kerülgetik a dudvás földdarabokat szántáskor, nö­vényápoláskor meg a beta­karításkor is. Igyekszünk fel­számolni ezeket a gyom- meg rovarfészkeket. dphát ehhez sok minden kell... Megtudom, hogy a sok mindenen időt, pénzt, tech­nikai feltételeket ért az ag- ronómus. Melyiknek vannak leginkább szűkiben a mező­túri téeszben? Nagy Zoltán elnök inkább így fogalmaz: egyiknek sincsenek bőviben. — Mikor a rendbetételük­re intézkedési tervet készí­tettünk, kiszámoltuk, hogy ha tulajdonjogilag rendező­dik is a parlag itanyahelye- ink sorsa, a művelésbe vo­násuk jó 700 ezer forintba kerül. Speciális gépek kelle­nek, a tuskókiemeléshez, a tereprendezéshez. Nehezen szakadnak a gyökerek, meg­vetette magát a kunföldben az akác. Egy S—100-as erő­gép üzemköltsége megköze­líti óránként a 300 forintot. Lehet, sőt biztos, hogy a bennszakadt akácgyökerek tavasszal újra kisarjad,nak. Ki tanyája ez a romos? Az elhagyott portát a volt tulajdonosnak kellene rend­be tenni. Miért nem tud­nak érvényt szerezni ennek a rendeletnek, ezügyben ko­pogtatok a mezőtúri Városi Tanács épületében. Katona Lajö®, a földhivatali kiren­deltség vezetője csak le­gyint. — Ha ismerjük a tulaj­donost, küldjük a felszólítást mindjárt a szokásos őszi-ta­vaszi határszemléket köve­tően. Mármint, hogy fél éven belül tegye mezőgazdasági művelésre alkalmassá az el­hagyott birtokát. A legutóbb elpostázott húsz felszólítás­ra tizennégyen nem is rea­gáltak. Több ezer forintba kerülne a gazdának, ha erő­gépet fogadna, meg fuvarost a tüskök, törmelékek elszál­lítására. Inkább lemond a tanyahelyről, felénk se néz, sokan még a felszólítást se veszik át a postástól. Néme­lyik romos tanyának nem is tudjuk, ki volt a tulajdo­nosa. —■ Ha letelik a félévi ha­táridő? — „A földvédelmi rendel­kezések értelmében — üti fel és olvassa a közlönyt — a nagyüzemi táblában levő elhagyott területek (tanya­helyek, agyaggödrök stb.) új­rahasznosításra alkalmassá tételére, ha arra más sze­mély vagy szerv nem köte­lezhető, a földet használó nagyüzemet kell kötelezni.” Szóval, ha nem jelentkezik hat hónapig a volt gazdája, állami tulajdonba vesszük a területet, a racionális hasz­nálatával kapcsolatos köte­lezettségeit meg már tudja a téesz. Százhektárok szorításában Hatalmas tábla — száz hektárnál nagyobbnak lát­szik — repcetarlót hántanak a Rába—-Steiger vontatta ekék a kétpói határban. Fel­jebb haladva a Deák-dűlőn kerülgetheti a nagy gép Csí­pés József két portáját. A lakottat is, meg a három éve elhagyottat is. Az utóbbival, azt mondja a gazda, meg­gyűlt már a baja a földhi­vataliakkal meg a téesszel is. :— Nem mondok le arról az 1200 négyszögölről, ma­gamfajta gazdálkodó ember­nek szüksége van a földre. Ad nekem az a terület így parlagon is szénaértékben annyit, mintha termő lenne. Kell is, mert a ma ellett üszőbomyúval együtt tizen­hat marhát tartunk a tanyá­ban. Nem is győztem itatni a jószágokat egy kútból, azért szegtem meg a tör­vényt, nem temettem be a régit az elhagyott portán. — A téesznek útban van­nak a tüskök, a bontási anyagok meg a vashulladék. — Ütban van, útban jván! Én viszont öt tehetnet legel­tetek ott. Tudora én is, hogy népgazdasági érdek a táblá- sítás meg a nagyüzemi mű­velés. Hát az, hogy mi az idén is huszonöt hízóra szer­ződtünk, hogy hat fejőstől adjuk le naponta a tejet? Szóval nem mondok le róla, csereföldet kérek érte a téesztől. — Ahhoz csak akkor járul hozzá a földhivatal, ha a gaz­daság igazolja, hogy rend­be tette a tanyahelyet. — Rendbe is tesziem még az idén. Őszig jó szolgálatot tesz az állataimnak, azután majd intézem a sorsát. De helyette itt akarok másikat, a meglevő tanyám mellett, nem a pói sziken, amivel a téesz biztat! ' Tekintettel egy korosztályra A Jászságban is sok el­hagyott tanyát szorongatnak a százhektárok. A Vörös Haj­nal Tsz jénoshidai, boldog­házi, jászberényi, alattyáni és jásztelki határban levő földjein 14 romos épületet, 38 elhagyott tanyahelyet tar­tanak számon. — Lassan, de haladunk a felszámolásukkal, a műve­lésbe vonásukkal — bizony­gatja a főagronómus, Zup- kó Ferenc. — Tavaly hu­szonöt tanyahelyet állítot­tunk termelésbe, az utóbbi években száz hektárral nö­veltük így a termőterületün­ket. Persze évek kellenek, mire a ítéglatörmelékes-fa- gyökeres földben igazán ott­honosan érzi magát egyegy kultúra. Nem is olcsó dolog ez, négy-ötezer forintba ke­rül mire eltűnik egy-egy tábla közepéből a tuskó, a vakdűlő vagy éppen a ro­gyadozó vályogfal. Ács István, a téesz elnöke nem a technikai feltételek hiányáról, az egykori jász tanyaudvarokon sűrűn rej­tőző akáctuskókról beszél. Másfajta gyökerek is nehe­zen szakadnak. — Van olyan épület a te­rületünkön, amelyik félő, hogy egyszer a traktorok dü­börgésétől összedől. Teljesen körbeszántjuk, de nem aka­runk nekimenni a dózerrel. Tudja, vannak emberi dol­gok is, amivel számolnunk kell a tanyák, tanyahelyek felszámolásakor. Jó gazda módjára fáj a szívünk a par­lagok miatt, de a rég nem lakott viskóját közelítő lánc­talpas láttán könybelába'dt szemű öregembert is néz­nünk kell. Akad, akinek a tanyája közvetlen közelében új üzemi utat nyitottunk, de ő változatlanul a megszo­kott, jókora kerülőt jelentő vakdűlőt használja bejáró­nak, a nagyüzemi tábla kö­zepén. Szóval, időbe telik, mire ezek a sokszor értel­metlen ragaszkodások kihal­nak az emberekből. Legtöbb­jükből csak velük együtt... Nő a termőföld becsülete A Mezőtúron emlegetette- ken — időn, pénzen, tech­nikán — kívül tehát másra, türelemre is szükség van. A törekvéseket gátló valós és képletes gyökerek szakadoz­nak azért, ahogy a megyei földhivatal vezetője, Bene Lajos mondja: a mezőgaz­dasági nagyüzemekben „sí­nen van” ez az ügy. — Azt még nem állítha­tom, hogy mindent helyre tettek, de nagyon sokat nőtt az utóbbi években a termő­föld becsülete. Társadalmi összefogás, a megyei KISZ- bizottság által nemrégen köz­readott védnökségvállalási felhívás segíti a racionális földhasználat megvalósításá­nak ezt a gyakorlatát. Nem is eredménytelenül, hiszen az 1978. évi őszi és az idei tavaszi határszemléink kö­zötti hónapokban kétszázzal csökkent a megyében a meg­levő és lakott tanyák száma. Az elköltözőknek majorok közművesítésével, a közsé-- gekben való letelepedésükhöz nyújtott anyagi és dologi tá­mogatással segítenek a nagy­üzemek. A tanyaromok fel­számolásával. a parlag ta- nyahelyek újrahasznosításá­val pedig — csak a járási földhivatali kirendeltségek kimutatását nézve is ,— sok száz hektárnyi földterület kapta vissza az említett fél év alatt eredeti rendelteté­sét: hasznos növénykultú­rák termésével-gyümöl csévél gyarapítani az emberi ja­vakat. Temesközy Ferenc küzdelem ez, apró mozzana­tok zászlóaljai sorakoznak a csatamezőn, s az igény előőr­sei, a kényelmeskedés utó­védjei galoppoznak körülöt­tük. Voltak, vannak közlegé­nyek, tisztek, tábornokok, akik úgy hitték, hiszik, egyet­len derekas rohammal beve­szik az áhított erődöt. Ám mind többen látják be, nem megy ez így, s új elemekkel gazdagítják, teszik hatásosab­bá stratégiájukat, taktikáju­kat. Fölhagyva a képletes­séggel: a csatamező a ter­melés, s az erőd a termék­ben megtestesülő ■— de a tervezéstől a vevőszolgálatig tucatnyi tényezőt magában foglaló — minőség. Csupán négy-hat százalék között van az ún. kiváló mi­nőségű áruk aránya a hazai cipőipar teljes • termelésén belül. A cipőkészítésben ve­zetőnek tekinthető külföldi cégeknél ez a szám 20—40 százalék. Az objektív okok mellett jórészt a technológiai rendetlenségre, a szervezet­lenségből fakadó kapkodásra, egy-egy részművelet — pl. a talpragasztás — ismétlődő hibáira vezethető vissza, hogy nálunk a lehetségesnél ki­sebb a kiváló és az első osz­tályú áruk aránya. A női csizmáknál — MEO, kereske­delem, vásárlók összesen — a kifogásolt termékek 89 szá­zalékánál, a gyermekcipők 62 százalékánál állapítottak meg műszaki — gyártási — hibát. Nem okvetlenül a kiválót, a már-már tökéletes árut kell értenünk minőségen — bár a közvélekedésben fölbukkan ez is —, hanem a használati célnak — rendeltetésnek — megfelelőt, azaz az előírttal — a tervezettel — egyező mi­nőségű — osztályú — termé­ket. S ráadásul azt sem hagy­hatjuk figyelmen kívül, hogy a minőségi jellemzők alkot­ta mérce nem mozdulatlan, a piaci igények alapján vál­tozik: magasabbra, alacso­nyabbra kerül. Minden áru­Csak a nagyközségi tanács­elnökhöz évente száz szóbe­li „tyúkper” fut he. de bő­ven marad a járási hivatal és a rendőrkapitányság ille­tékeseinek is. A panaszokat pedig illik és meg is kell hallgatni. Még akkor is, ha mindenki derül rajtuk. II Tv-híradó után Az új lakótelep három- szintes épületében az ifjú pár emeleten lakik. Alattuk nyugdíjasok élnek, és a bá­csi pulykavörösen dohog. — Ez egy kibírhatatlan népség. Direkt magas sarkú cipőben járnak, és így min­den koppanás lehallatszik. Ráadásul esténként nyolc után elkezdődik ... — Micsoda? — Hát az, no! Nyikorog az ágy, aludni lehetetlen egy bő félóráig. De most törlesz­tettem velük szemben, a fe­hér-tarka macskájukat vé­gigfuttattam a ház mögött egy kályhacsöben. Pucol­hatták a bundáját — haho- tázik, mint egy tizenéves ka­masz. Egy emelettel feljebb a fiatalok derűsen fogadnak. — Mi nem haragszunk rá­juk, de jobban szeretnénk, ha az ágynyikorgás helyett a fajtának a maga szerepköré­ben kell megfelelnie a minő­ségi követelményeknek. A zsebrádiótól például nem várható el az a hangminő­ség, ami az asztali készülék­nél természetes —, műszaki jellemzőivel éppúgy, mint árával, értékesítésével — csomagolás, szállítási határ­idő stb. — feltételeivel. Sum­ma summarum: a minőség a megbízhatósággal egyenlő. Hat éve vagyunk csak tag­jai az Európai Minőségügyi Szervezetnek, nem kapkodtuk el a dolgot — vélhetnénk aligha alaptalan malíciával. Legyünk azonban tárgyilago­sak. A gazdasági fejlődés bi­zonyos szakaszában a meny- nyiségi igények kielégítése elsődleges. Ezen a szakaszon most már túljutottunk, ám késve ismertük fel, láttuk be, hogy mind a bel-, mind a külföldi vevők szemében dön­tővé vált az áru minősége. A késedelmes belátás lassú cse­lekvéssel társul, ez a gon­dunk. tenger hul­lámaira emlékeztet az ipari értékesítés váltako­zása: 1978. decemberében 80,5 milliárd forint értékű áru hagyta el a termelőhelye­ket 1979. januárjában 51,8 milliárdnyi. A fémtömegcikk­ipar például 283 millió fo­rinttal nagyobb értékű árut szállított a belkereskedelem­nek tavaly szeptemberben — azaz: a negyedév végén! —, mint júliusban, a negyedév kezdetekor. Föltételezhető-e, hogy a kapkodás, a túlórázás, a minden áron való kiszállí­tás közepette ott volna a mi­nőség a fő helyen, ahol len­nie kellene? Széles körben és több ízben megismételt vizsgálatok bi­zonyítják : a negyedévek utol­só hónapjában, de különösen a félév, az esztendő befejező szakaszában az átlagosnak két-, három-szorosára nő a minőségromlás miatti ún. ár- engedményes termékek ará­nya a teljes árukibocsátáson nevetve. Persze az ügy „rendkívüli súlyánál fogva” még nincs lezárva. Mivel a helyi fóru­mok elzárkóztak az „ítélet- hozataltól”, most a Szabad Föld levelezési rovatának vezetője törheti a fejét. Ugyanis a bácsi oda írt... A Debreceni út vége felé mutatás kockaház, a tulaj- donosnője hízóetetés közben fogad. A szomszéd felé bök. — A kutyájuk rágja a ke­rítést, ráadásul este, tíz után úgy ugat, mint aki megza­varodott. Szerintem erre ta­nították be ... Már forr az epém, és egyszer úgy kupán húzom ezzel a moslékkeve- rővel, hogy elfelejt levegőt venni! Lopott töreket lopott Üjabb cím — újabb baj. A házigazda nagy messziről egy kocsi töreket „szerzett”. Ez azért is jelentős „fegy­vertény”, mert a cséplőgépes világ elmúltával legfeljebb az északi megyékből lehet szállítani. A sérelem oka: a lopott töreknek — az első adandó alkalommal, kihasz­nálva a kerítés hiányát — a szomszéd ellopta a felét. Emiatt úgy megromlott az belül. A kohó- és gépipar te­rületén a legtöbb kár — mi­nőségromlás következtében — a híradás- és vákuumtechni­kai iparban, a villamos be­rendezés és készülék iparban tapasztalható, s a roham ide­jén, azaz a negyedévek végén készített termékek négyszer gyakrabban szorulnak garan­ciális javításra, mint a többi hónapokban előállítottak. A gépiparban idén a terv sze­rint a termelési érték négy- százalékos növelése a cél; a korábbiaknál lassúbb ritmus lehetőséget nyújt a minőség előtérbe helyezésére. így lesz-e? Hiszen a tárca rep­rezentatív vizsgálatai szerint a teljesítménybérben elszá­moltaknak mindössze nyolc százaléka az, akinek javadaD mazása függ lényegesen a' mennyiség és minőség viszo­nyától! Hiba lenné tehát csak a vállalatoktól számonkérni a termékminőség alakulását. A szabályozórendszer egésze nem ösztönzött ebbe az irány­ba — hanem a volumen felé terelt—, s ezért a termelők szelekció nélkül változtatták" a termékskálát. A jót, a kor­szerűt silánnyal, az elavulttal egy gyékényen árulva. — Az idén a szabályozók alkotta gazdasági keretek a koráb­binál valamelyest jobban ki­fejezik azt a társadalmi ér­dekeltséget, amely a minőség­hez fűződik, s a jövőre ter­vezett változások még in­kább ebbe az irányba mutat­nak. S ha a makrokörnyezet ilyen átalakulását gyorsuló ritmusban követi a mikro­környezet reagálása, — ne feledjük: ahol nem megfele­lően szervezett a munka, ott nincs kellő fegyelem. Fegye­lem híján pedig puszta óhaj marad a minőség, akkor ki­egészíthetjük a címként vá­lasztott megállapítást: Ro­hammal már nem megy —, de másként — igen. eddigi felhőtlen viszony, hogy a porták belső, udvari részén ma már szögesdrót jelzi a demarkációs vonalat. Szóbelileg „kifizetődőbb” ? Hogy miért lehet még „ha­lálosan” megharagudni a szomszédra? Ha átlóg a gyü­mölcsfa ága a kertbe, vagy a szomszéd férj a kikapós asszonyhoz, ha bömböl a táskarádió, ha lefolyik a víz a ház mögül, ha nem fo­lyik le. ha odasöprik a sze­metet. és így tovább, és így tovább. A panaszosok nyolcvan százaléka az írásbeli felje­lentéstől eltekint, ugyanis ez már maradandó aktát jelen­tene. A szóval meg úgy vannak, úgyis elrepül... A harag viszont rendszerint megmarad és sokszor apáról fiúra száll. Akadnak „szívós” ügyfe­lek, akik a miniszterig apel­lálnak. Mert igaz, hogy egy jó szomszéd többet ér, mint négy távoli rokon, de az is tény, hogy mindenért meg le­het sértődni a szomszédra, csak akarni kell. És mind­ezt a különböző szintű ve­zetőknek végig kell hallgat­ni: Füredtől Szolnokig, nem egyszer a fővárosig. Erről jut eszembe, nem pa­naszkodom már tovább, mért még valaki megsértődik ... D. Szabó Miklós Furcsa Veress Tamás Ha átlóg a faág, ha ugat a kutya Rossz szomszédság... Tiszafüreden csaknem négyezer család él. Zömük békésen megfér a szomszédjával, akadnak azonban, akik valamilyen vélt vagy valós sérelem miatti megrögzött szomszéd-gyűlölők, és minden lehetséges fórumon feljelentgetik „udvarlábasukat”. tv-t hallgatnák — mondják Viharos Kérdés:

Next

/
Thumbnails
Contents