Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 1. LRKRTOSBRIGRD A többiek emiatt hegesztettek, köszörülnek, sosem egyedül. Lakatos, hegesztő: két szakma, egy kéz „Hétköznapi emberek. Reggel hatra Törökszentmik- lósról, Szandaszö- lősről, Űjszászról, Szolnokról verbuválódnak össze a gyárkapunál. — Az egyik feladat: a ?50 000-es jelű, 32 tonna tömegű transzformátorszekrényre fel kell illeszteni az olajhűtöket. Egy kis igazítás • a lángvágóval Reggeli előtt nemcsak a rajzot lehet olvasni... Blokkolnak, hallásvédő vattát dugnak a fülükbe, a nyolc órát ledolgozva — esetleg egy-két korsó sör után — szétválnak, ki-ki siet haza kertet művelni, maszekolni. Aztán másnap kezdődik minden elölről. És tíz-húsz év alatt a „hajtásokból’’ és a sörmeccsekből, az óvodapatronálás- ból és a munka okozta sebekből szinte észrevétlenül összejön az ötszörös aranykoszorús és a Vállalat kiváló brigádja cím. És még valami: a Ganz Villamossági Művek szolnoki Dobó István brigádja a szó igazi értelmében lakatosbrigád lett. A munka Sz. Kiss Gyula brigádvezető eligazitójával kezdődik Kenyér, töpörtyű, paprika, bicska Aztán újra lendül a „Népszava" kalapács Perjési József kezében Rögtön műszakváltás Amiért a kalapács szólt Köhidi Imre képriportja Házaspár fehér köpenyben Üjsághír: Szolnok megye Tanácsa munkásságának elismeréseként Durst Jáíios- díjban részesítette dr. Po- mázi Évát és dr. Karácson Jánost. Surrog a fúrógép, a fekete fejkendős nénike illedelmesen ül a fogorvosi székben. Izgalmában a markában gyű- rögeti zsebkendőjét. Az orvosnővel — dr. Pomázi Éva fogszakorvossal — éppen arról beszélgetünk, hogy ilyenkor nyáron, minden szerdán délelőtt az ovisok jönnek vizsgálatra. — Jó nekik — szól percnyi szünetben a néni. — ök már nem öregszenek meg rossz fogakkal, mint a magamkorabeliek. Klinikáról köriéti orvosnak Elfogytak a betegek; van időnk beszélgetni. Visszatérek az ovis témára, mert egyáltalán nem megszokott dolog, hogy már a háromévesek is rendszeres fogászati ellenőrzésre járjanak. — Tulajdonképpen magamnak is csinálom — magyarázza a doktornő. — Ha már kisgyermekkorban megszokják, később sem hanyagolják el a fogaikat, — Eleve fogszakorvosnak készült? — Nem. Amikor Debrecenben 1960-ban férjemmel együtt letettük a hippokraté- szi esküt, mindketten a klinikára kerültünk, János a bőr-, én a belgyógyászatra. Azt hittük klinikai orvosok maradunk, de két év múlva mégis idejöttünk körzetbe. Én Kőtelekre, János Nagykörűbe. Akkor sokan nem értették: a fiatal örvösházaspár miért cseréli fel a rangosnak ígérkező klinikai állást a faluért. Holott ebben nagyon is természetes ok játszott szerepet. Dr. Pomázi Éva és dr. Karácson János még egyetemista korában házasodott össze, és aztán nemsokára megszületett a kis Évi. Albérletiben éltek, kettőjük havi fizetése 2600 forint volt. És nem tudtak annyi pénzt összerakni, hogy egy szövetkezeti lakást vásároljanak. Pedig akkor alig kellett több a „beugróra” 10 ezer forintnál. Mivel Éva nagykörűi, és a szülők tudtak arról, hogy Kőtelkén és Nagykörűben körzeti orvost keresnek, sőt lákás is van, hát idejöttek. Ennek 17 esztendeje. Ebből az utóbbi tízet már- mindketten Nagykörűben dolgozták végig. — Sajnos , később egészségügyi okok ■ miatt abba kellett hagynom a körzeti orvosi munkát, így lettem fogász és 1973-ban letettem a szakvizsgát is. — Ez könnyebb munka? — Ez se könnyű, mert egész nap állni kell, de legalább nem kell minden éjszaka beteghez járni. Ugyeletet azért vállalok, ha meg valahol baleset történik, akkor én is megyek segíteni. — Nehéz volt lemondani az álmokról? — Az élethez a megalkuvás is hozzátartozik. Két gyerekünk van. Nekem feleségnek, anyának, háziasz- szonynak is kell lennem. A tervekből sokat le kellett adnom. De a férjemmel sokat vitázunk szakmai kér•• désekről, és én nem hagyom magam. — Ugye tudja, hogy Önöket nagyon szeretik itt a községben ? — Nekünk egyetlen nagy célunk volt és van: lelkiismeretesen ellátni a betegeket, úgy hogy elégedetten menjenek ki a rendelőből. — Ügy hiszem, az általánosnál — amit egy körzeti és egy fogszakorvos tehet — többre vállalkoztak. A lakosság komplex szűrővizsgálatára gondolok... Éva már magyarázná, hogyan is történt, amikor belép a férj: dr. Karácson János. Mentegetőzik, betegnél volt, és sajnos nem maradhat sokáig. De amikor megtudja, miről van szó, elfeledkezik az időről. — Két éve határoztuk el a feleségemmel a lakosság komplex szűrését. Több célunk volt ezzel: egyrészt ellenőrizni akartuk, hogyan dolgoztunk. mennyire vigyáztuk a falu egészségét. Aztán összehasonlítást terveztünk azzal a településsel, ahol már végeztek ilyen munkát. Melyek az' azonos gondok, miben különbözik a nagykörűi helyzet az országostól. Hogy gondozni tudjuk a betegeket, — amit egyébként rendelet ír elő — először szűrés kell, hogy tudjuk, kinek, mi a problémája. Kísérlet támogatókkal .. .és Karácson doktor magyaráz: sokan úgy vélekednek, a szűrés egyszerű dolog, berendeljük a betegeket, vizsgálunk, megállapítunk és kész. Akik eddig ilyen feladatra vállalkoztak — ők úgy érzik — elhallgatták közleményeikben a gondokat, szépítettek, ök az egyszerű szűrésnél többet akartak, mert a beteg azt várja, ha egyszer megállapították a betegségét, hát gyógyítsák is meg. De ehhez megfelelő kórházi háttér kell, meg rengeteg pénz. Mert pénz kell a laboratóriumi vizsgálat anyagaihoz, a filmeket, a papírt meg kell venni a röntgenhez, nyomtatványokat kell beszerezni. Am mindketten hangsúlyozzák — az első perctől kezdve mindenki, akihez fordultak, segítségükre volt. Társadalmi munkában dolgoztak a megyei kórház .orvosai. a község vöröskeresztes aktívái. A községi tanács, a járási hivatal, á megyéi kórház, a tüdőkórház igazgatója, amiben, tudott, segített.. 1978. május ' 12. és 18. között minden 10 éven felüli embert komplex egészség- ügyi szűrésre hívtak, és a hívottak 95 százaléka fegyelmezetten megjelent. Kétezerkétszáz ember vett részt tüdőszűrésen, légzésfunkciós, belgyógyászati, antropológiai, urológiai, fogászati, laboratóriumi vizsgálatokon, a nők a nőgyógyászati vizsgálaton is átestek, és valamennyien a szociológiai felmérésen. A lakosok megértették: értük van mindez, az ő egészségükért. —■ Kérem, higgye el, ezt csak nagyszerű kórházi háttérrel lehetett megcsinálni és azzal az óriási segítséggel. amit kaptunk — magyarázza immár sokadszor- ra Karácson doktor. — E nagyarányú segítség nélkül hiába lett volna az elhatározás. Ám hiába minden segítőkészség, ha nincs olyan cél, amelynek elérését segíteni érdemes! — Van már összesített adatuk a tapasztalatokról? — Gépi adatfeldolgozás kellene, de nincs rá 50,—60 ezer forintunk. Annyit azonban máris tudunk, hogy rendkívül magas — 30 százaléknál több, és ez az országos átlagot is meghaladja — a szív és érrendszeri betegségben szenvedők száma. Elég sok gyomormegbetegedést fedeztünk fel, és sok az idült vesemegbetegedésben szenvedők száma is. Mivolt az emberek véleménye? „Tessék csinálni jövőre is ilyen vizsgálatot!” A szakma- szeretet a legfontosabb Karácson doktor elköszön. Sokan várják a rendelőben. Pomázi doktornő még folytatja a megkezdett gondolatsort: — Mikor . idekerültünk, igyekeztünk mindent biztosítani, ami a betegellátáshoz szükséges. És higgye el, ha a tanács látja, hogy a pénznek, amit az egészség- ügyi ellátás javítására fordít, megvan az eredménye, szívesen áldoz máskor is. A várószobából apró lábak dobogása, kuncogása, nevetés meg sírás hallik. Megjöttek az ovisok. Őket nem szabad várakoztatni. És pár perc múlva a gyerek- csapat betódul a rendelőbe. Éva nevén szólítja valamennyit. A bátrabbak már megtalálják a dobozt, a kis kalapácsot, amivel játszani engedik őket a rendelőben. Egy legénykét ültetnek elsőnek a székbe: óriási köny- nyek potyognak a szeméből. Ezt látva egy kislánynak is sírásra görbül a szája, aztán sorra még néhánynak. A daduska kiviszi a síró kislányt, és bent a székben Jancsi már hüppögve mondja : „nem volt ' érdemes sírni. ..” — A háromévesek 70 szá- ’ zaléka már fogbetegségben szenved, az iskoláskorúak 98,1 százalékának már szuvas a tejfoga. Feltétlenül szükséges tehát már óvodás korban a rendszeres fogorvosi ellenőrzés. Nem hagy nyugodni a kérdés: — A gyerekeik is orvosnak készülnek? — Éva elneveti magát: •— Dehogy. Évi most felvételizett a szegedi jogtudományi egyetemen. Ezért voltunk tegnap Szegeden. János pedig a -vegyipari szakközép- iskolába jár, ő műszaki érdeklődésű. Én nem bánom. Nem, szabály az, hogy orvosnak orvos legyen a gyereke. Azt a pályát válaszszák, amit szeretnek, mert csak akkor lesznek jó szakemberek. — Véglegesen itt telepedtek le. Nagykörűben? — Itt épült fel a házunk 1975-ben. Mennék, de ahogy az orvosi váróba lépek, látom, ott hüppög a sarokban a kis síró. szöszi lány. önkéntelen mozdulattal simítom meg a haját: „Ne sírj, hiszen a doktor néni nem bánt, szeret benneteket...” Varga Viktória Hétszázötven kilométer kerékpáron B muzsika elfoglalta a várakat Baranya gazdag ének-zene programmal fogadja a nyári látogatóit, akik számára különleges élményt nyújt — a muzsika mellett — az újszerű helyszín. Mind az öt baranyai vár .megnyitotta kapuit” a muzsika előtt. A siklósi vár gótikus kápolnája, a szigetvári vár török dzsámija, a pécsváradi vár románkori altemploma, a pécsi vár hajdani kapubástyája és a móréi vár lovagi udvara nagyszerű pódiumot kínál az együtteseknek. A fegyverneki Kállai Éva úttörőcsapat tizenkét pajtása szép feladatra vállalkozott a Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából. Tegnap indultak mintegy 150 kilométeres kerékpáros túrára. Szolnoktól Eperjesig felkeresik az 1919-es harcok és események színhelyeit, találkoznak miskolci és salgótarjáni 19-e.s veteránokkal. ,A Fegyvernek—Tiszafüred —Miskolc,—Kassa—Eperjes —Rozsnyó—Losonc—Salgótarján—Szolnok útvonalon emlékhelyeket koszorúznak. Közben meglátogatják a Lenin Kohászati Műveket, az öblösüveggyárat, felkeresnek több múzeumot, ismerkednek a hazai táj és Szlovákia szépségeivel, történelmi nevezetességeivel. Edződnek, erősödnek is a háromhetes túrán a gyerekek a kerékpározástól, a sátorveréstől, sőt még „házias” feladatokat is ellátnak, hiszen teljesen önellátók, maguk főznek. Július 15-én érkeznek Szolnokra a kis turisták, ahol záróprogramként a délelőtti órákban a Damjanich emlékművet koszorúzzák meg.
