Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-31 / 177. szám
1979. július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jókor reggel elindultunk, tudván tudva, hogy koránkelő emberek a dinnyések. Jászfényszaruba érve, Ézsiás Sándor mégis megmosolyogja a „pálinkás jóreggeltün- ket”. Mondja, hogy ha lett volna se igen marad nekünk abból az italból, hisz érkezésünkig sokszáz kilónyi dinnyén végigcsattogott már a tenyere. Merthogy a melegben egyformán szól mind a gyümölcs, de hajnalban, a harmat előtt kihallatjzik, melyik az érett, melyik az igazi. Meg kell hagyni, arról, hogy egyáltalán igazi-e az idei dinnye, nem sok jót hallottunk se a Jászságban, se a tiszazugi Cibakházán, de a kunságszéli, kenderesi dinnyésektől se. Hova lett az idei nyár? A Peres-dűlőben egy táblában száz hektáron érik a jászfényszarui Béke Tsz dinnyéje. A kilenc helybeli dinnyéscsapat egyikének vezetője, Rimóczi József úgy mondja, mást mutatott a táblájuk a nyár elején. — Hiába volt a májusi meleg az idejében kiültetett palántákra, ha most az érésben nincs jó idő. Sokkal több meleg, napfény kellene, szóval igazi nyári napok. A brigád másik tagja. Ézsiás Sándor megemlíti a nyár eleji jégverést. A tarkacímkés rekeszekben Ausztriába, Finnországba „utazik" a jászfényszarui dinnye — Sok kárt tett az is, elvitte az első kötéseket. A második eresztés meg egyszerűen nem akar megnőni. Ezeknek a szigetcsépi, sugárbébi fajtáknak el kellene érniük a 10—14 kilót is, de hétkilósnál nem nagyon tudok nagyobbat mutatni. — Megtalálják azért a számításukat? — Több, mint százezer forintot hozott tavaly a diny- nyéskedés nekem, meg az asszonynak. Nem hiszem, hogy kapunk most ötvenezret. A szezon végén mehetünk majd paradicsomot szedni, meg aztán szüretkor is kell majd munkát vállalnunk a szőlőben. A tábla közepén a Hunga- rofruct címkézett ládáiba rakják az export dinnyét a brigád asszonyai. A vasútállomási átvevőhelyen Szabó István, a téesz értékesítési osztályvezetője sok évi tapasztalatai alapján mondja: nehezen indul az idén az "export. — Tudomásul kell venni, hogy a külföldiek is nyári gyümölcsként tartják száKorábban kezdődik a szezon, kevesebb a termés A cibalcházi asszonybrigád egyelőre csak bengészik mon a dinnyét. Igaz, korábban kezdődik most a szezon, de nincs mennyiség. Százötven vagonra szerződtünk a Hungarofructtal. de hetenként 20—25 vagonnal tudunk csak indítani Ausztriába. Svédországba meg a finneknek. — Ezek szerint nemcsak a dinnyések pénztárcája lesz vékonyabb? — A tavalyi négy forint ötven helyett három forinttal indult az exportértékesítés, az egy hét alatt ez is kettő hatvanra esett. Augusztustól már csak a védőárral számolhatunk, az aligha lesz több két forintnál. így aztán legalább egymillió forint kiesésre számítunk a dinnyéből. Nyakunkon a Lőrinc Bennszülött . dinnyések szorgoskodnak a cibakházi Vörös Csillag Tsz földjén is. A jászságiakénál kedvezőbb helyen, közvetlenül a Holt- Tisza partján van a gazdaság 50 hektárnyi táblája. A fiatalasszonynak, akit megszólítunk, két jókora diny- nye a hóna alatt. — Nem nehezek? Asz- szonynak való munka ez? — Való, nem való — válaszol a dűlőszélre rakva a terhét — ha már dinnyéskedésre adtuk a fejünket, hát ez a munkánk. No, hogy nem sok örömünk telik benne az idén. Hiába öntöztük meg virágzás előtt háromszor is, csak indát neveltek a tövek, de azt aztán jócskán. Tavaly szedéskor alig tudtunk lépkedni a dinnyéktől, most meg láthatják, itt-ott fehérük egy-egy. Mint kiderül, a dinnyések egyik asszonybrigádjának vezetőjével, Habán Mihályné- val beszélgetünk. Harmadmagával héthektárnyi területet művel, de — így mondják ők — még csak bengészik a táblát. — Talán augusztus 10-én kezdhetjük az igazi nagyszüretet. Csakhát akkor meg már nyakunkon a Lőrinc, a dinnye meg csak addig valamirevaló. Tavaly 570 ezer forintot árultunk a hét hektárról, most nem biztos, hogy a tervezett 350 ezret leadja a mi táblánk. A fél kilométerrel odébb lévő kertészetben, ahol sűrűn fehérük a görögdinnye, nagyon elégedett Hegyes Já- nosné brigádvezető. öt hektáron síkfólia alatt neveltünk dinnyét, nagyon bevált, korán beérett. Az egyhektárnyi sárgából már kiárultunk százezer forintot, a görög is terem hektáronként 140—150 mázsát. Az öt hektárról számítunk a síkfóliás dinnyéből legalább félmillió forintra. Jó dalog a síkfólia Kenderesen is nagyon az elején tartanak még a diny- nyeszezonnak. A November 7. Tsz fiatal kertészeti ágazatvezetője, Sebők Pál sincs elragadtatva a terméskilátásoktól. — A sárgadinnyénk szép, de a görögre nem jár jó idő. Az utóbbi hetekben nem voltak melegebbek az éjszaSultls Dávid: - „Nappal több fény, éjjel melegebb kellene rá" kák tizenöt foknál, pedig olyankor érne a gyümölcs, persze húsz fok fölött. A nappalok se az igaziak, hiányzik a hő, meg a napfény a cukorképződéshez. A szerződött 85 vagon megterem a 62 hektáron, de az érés alighanem kitolódik a nyárból. — A kései dinnye pedig olcsóbb. — Próbáljuk megfogni a forintot. Megegyeztünk utólag a Zöldérttel, hogy a huszonegy boltjuk folyamatos ellátása mellett, az elején szedett dinnyékből 30 vagonnal elad Pesten, a Nagyvá- sártelepen. Ott mégis csak jobb áron kel a gyümölcs. Indulnánk a határba, szót váltani a Heves megyei Hort községből szerződtetett diny- nyésekkel. Az ágazatvezető a Sultis családot ajánlja. Az ő sárgadinnyéjükkel nevezett be a téesz a Kertészeti Egyetem augusztus eleji kiállítására. — Most van egy kis idő a pihenésre — nyugtázza a tűzpiros virágú díszbabbal futtatott csőszkunyhó árnyékában Sultis Dávid. — Bizony a háromszori kapálás idején mindennap reggel háromtól sötétedésig tartott a munka. Csak legalább lehne látszatja. A síkfólia, az igen! A tízévi nyékládházi meg kunhegyesi dinnyéskedésem alatt sose csináltam, de most elsőre azt mondom, nagyon jó dolog. A családra eső tíz hektárból, 800 négyszögölt lefóliáztunk a tavaszon, az alól nyolcvan mázsa sárgát, ötven mázsa görgőt már eladtunk. Ha rajtam áll, jövőre vagy három-négy hektáron síkfóliával indítom a palántákat. Temesközy Ferenc Szövetkező szövetkezetek SOK VAGY KEVÉS? A MEZŐGAZDASÁGI szövetkezeti mozgalom az egyesülésben rejlő erőket lényegében már kimerítette. Sőt, a területi összeolvadás nem egy helyen keserű szájízt hagyott maga után. Ugyanakkor viszont rengeteg olyan probléma van, és szüntelenül újabbak születnek, amellyel egy üzem egyedül nem képes megbirkózni. Kézenfekvő tehát, hogy a szövetkezetek az erők egyesítésének egyéb útjait keressék. Olyanokat, amelyek régen ismertek, és olyanokat, amelyek újak. Azt hiszem, a „szövetkezetek közötti szövetkezés”, vagyis az összefogás leglátványosabb formájának az agráripari egyesülés ígérkezett. A testvéri országokban sok erre a példa, lényege, hogy egy csokomyi .szövetkezet nagy területen. 50—100 ezer hektáron egyesíti erőit. Az önállóság megmarad, de összehangolják tevékenységüket. együttesen lépnek föl, és bizonyos beruházásokat közösen valósítanak meg. Néhány helyen (Hajdúságban, Békésben, a Kisalföldön és a Dunai Hátságon) mi is megpróbáltuk. De nagyon óvatosan, különleges engedélyhez kötve. A tapasztalatok vegyesek. Sok a jó, de akad elgondolkodtató is. Az agráripari egyesülésekről tehát csak annyit, hogy a tömeges szervezésnek még nincs itt az ideje, a különleges engedély továbbra is indokolt, megszerezni nagyon nehéz. A legkézenfekvőbb és legismertebb forma a közös vállalkozás. Nagy múltja van, jogilag rendezett, ma már annak sincs akadálya, hogy szövetkezetek és állami vállalatok fogjanak össze. A formák igen változatosak. Léteznek önálló jogi személyként működő országos közös vállalatok, de olyan egyszerű gazdasági egyesülések is, amelyeknek formájuk úgyszólván nincs, csak tartalmuk. Még többfélék lehetnek a célok. Szinte minden olyan tevékenység, amely egy szövetkezet erejét meghaladja. Ilyen az építkezés, a takarmánykeverés, a kereskedés, a repülőgépes növényvédelem, a talajt és a mezőgazdaságban használatos vegyszereket vizsgáló laboratórium, a nagy állattenyésztő telep, a borkezelés, a termékfeldolgozás, az ipari tevékenység, satöbbi. A tapasztalatok szinte egyértelműen kedvezőek. Egy veszély fenyeget, a közös vállalat „elidegenedése” az alapítóktól, ami például a MÉK-ek esetében be is következett. A tanulságokat levontuk. Egyébként figyelmeztető tény, hogy elsősorban a leggyengébb szövetkezetek között találunk olyanokat, amelyek nem tagjai egyetlen társulásnak sem. Viszont a legjobbak — tehát önállóan is a legerősebbek — nemegyszer két-három társulást alapítottak már, miközben tagjai még vagy négy-öt szövetkezeti összefogásnak. Nagyon nehéz lenne tehát azt bizonyítani, hogy a társulási tagság gyengíti a szövetkezet önállóságát, vagy fékez; gazdasági fejlődését. A „sok vagy kevés” kérdésre itt egyértelmű a válasz: a közös vállalkozások száma, de még inkább szerepe pillanatnyilag kevés. Több kellene. Nem okvetlenül közös nagyvállalat, mert éppen az utóbbi évek-hónapok példája bizonyítja, hogy egyszerű feladatokat nagyon sikeresen meg lehet oldani „külön titkárnő és kávéfőzőgép” nélkül is. A SZÖVETKEZETEK, illetve állami gazdaságok közötti összefogás szép példái a termelési rendszerek voltak. Lényegük, hogy egy gazdaság vállalja el egy növényfajta termesztésével kapcsolatban a szellemi munkát, a kutatást, a fajtaválo- gatást, az agrotechnika kidolgozását, de egyúttal a gépek kiválasztását és beszerzését. valamint a szaktanács- adást is. És mindezt némi térítés ellenében a rendszerben társult gazdaságok rendelkezésére bocsátja. Ez a módszer — legelőször a baromfitenyésztésben majd a kukoricatermesztésben — szabályos forradalmat hozott a magyar mezőgazdaságban. A rendszerben társult gazdaságokban rohamosan javultak a hozamok, a termésátlagok. Hogy ma a magyar mezőgazdaság az ismert színvonalon van, abban igen jelentős a termelési rendszerek szerepe. A HŐSKOR azonban elmúlt. Kimerültek a nagy tartalékok, a mai szintről már csak aprólékos munkával lehet továbblépni. Ugyanakkor a rendszerhez nem csatlakozott gazdaságok is megtanulták (vagy eltanulták?) a legjobb módszereket, a belsők és külsők eredményei között tehát elsöprő különbségek már nincsenek. Ugyanakkor pedig divatba jött á rendszeralapítás. Divatba. a szó legrosszabb értelmében. Ennek következtében a rendszerek száma most éppen sok, túlságosan is sok. A soktucatnyi között nagy számban található olyan is, amely alig tesz többet, mint hogy bizonyos papírokra ráüti a bélyegzőjét. Egyáltalán nem valószínű azonban, hogy egyúttal a termelési rendszerekben rejlő lehetőségeket is már mind kiaknáztuk. Van itt még keresni való.-íc.sak rendszerszervező apparátusokban aprólékosabb munkára, körültekintőbb elemzésre, gondolkodásra. kutatásra van szükség, a taggazdaságokban pedig sokkal nagyobb fegyelemre. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezetek szövetkezése, a téeszek, illetve téeszek és állami gazdaságok közötti ösz- szefogás még nagyon sok jót hozhat a magyar mezőgazdaság számára. Ennek kiaknázása közben nem szabad elégedetten megállnunk, de meggondolatlanul előre szaladnunk sem. Földeáki Béla A Gyógyászati Segédeszközök kisújszállási Gyára alig két esztendeje vette át új profilként — az Egészség- ügyi Minisztérium megbízásából — a beteg-tolókocsi*■ család gyártását. A szobai önhajtós kocsik készítésével korábban — igen kis szériában —, a Fodor Szanatórium foglalkozott. A kisújszállási gyárból ebben az évben már 1200 jut el a járóképtelen betegekhez. Nem gond már az sem hogy a Jármű KSZ megszüntette az utcai önhajtós betegkocsik készítését, ezekből 800 hagyja el ebben az évben a gépműhely új kocsigyártó részlegét. A betegtolókocsikat, az ortopéd cipőket és egyéb rehabilitációs eszközöket főként a SZOT Társadalombiztosítá- sitási Igazgatósága, valamint az OMKER VSZT és a MEDICOR megrendelésére Az „útra kész” betegtolókocsikat egyelőre az üzem folyosóján tárolják készítik. Az elkészült kocsikat és cipőket a SZOT készletezi ugyan, de a gyárban tárolják és a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságok által megküldött címjegyzék alapján a gyár gondoskodik a betegek ellátásáról, a kocsik helybe szállításáról. — rónai — A cipészműhelyben huszonnégy szakmunkás keze alól havonta 600—650 pár ortopéd cipő kerül ki Tolókocsi Kisújszállásról Megoldja majd a raktározási gondokat a tízmilliós beruházás, amelynek kivitelezői — a helyi Vas-. Fa- és Építőipari Szövetkezet dolgozói — már a befejező munkánál tartanak. Az új raktárépületben kapnak helyet az üzemrész dolgozóinak szociális helyiségei is Fotó: Tarpai BTmTiír 1 fjjhii miTTih fu n [mB
