Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-05 / 155. szám
Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXX. évf. 154. szám, 1979. július 4., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Pótolni kell a lemaradásokat Jelentős megrendelést kapott a Pannónia kunszentmártoni gyára A Pannónia SzőrmekikéKései nevelés Első látásra azt hihetnénk, képzőművészeti alkotás. Mielőtt azonban mélyebben elgondolkodnánk a látottakon, rájövünk, csapnivaló, slend- rián munka csupán, amit látunk. A BHG kunhegyesi gyárában az étkezde zöld színű csempéit úgy rakták fel, hogy még sietve se menjen el onnan bárki fejcsóvá- lás nélkül. Iparkodott az illető, gyorsan száradt keze alatt a_ malter, vagy csak egyszerűen nem foglalkozott az üggyel. Egy ember ilyesféle hanyagságain morgolódunk, majd legyintünk, de tíz ember nemtörődömsége már bosszantó. Az említett építkezésnek vannak műszaki ellenőrei, átvevői — úgy hagyták. Ugyanúgy szó nem érte azt az aprócska dombot, amelyet a szintén kunhegyesi szakmunkásképző átadásánál az egyik tanteremben a parketta alá építettek be a kivitelezők. Vált pedig ünnepélyes átadás, de a dombocska ennek ellenére elkerülte a „meósok” figyelmét. És most következhetne a tanmese az idős emberről, aki elmélázva idézi fel a hajdani időket, amikor büszke volt két keze munkájára, s jöhetne a következtetés: bezzeg akkor... de nem jön. Egyrészt azért, mert ma is találni szép számmal olyan munkást — többen vannak ilyenek —, aki megnézi, mit ad ki keze közül. Másrészt azért, mert így ezzel a kijelentéssel aligha lehetne eljutni azokhoz, akik ennek ellenkezőjét teszik. A csempeügy nem a BHG kunhegyesi gyárában kezdődött. A szálak valahová az iparitanuló-évekre nyúlnak vissza. Ebben a korban, amikor a legfogékonyabb az új iránt az ember, a tananyag, a szakmai fogások elsajátítása mellett különös szerep jut. kellene, hogy jusson — a foglalkozás becsületének. Igaz, a tan tervekben ritkán szerepel úgy — a mai óra anyaga: a szakma becsülete. Ugyanígy ritkán találkozhatunk a szocialista vagy nem szocialista brigádok naplóiban is olyan megfogalmazással, hogy „vállaljuk, megmentjük a szakma tekintélyét”. Ennek elsajátítása a tanulóknál vagy éppen a közösségek tagjainál egyszerűen és magától értetődően „csak úgy jön”. Vagyis az ember becsülettel elvégzi a munkáját. Ha nem? Ekkor kellene, ha késői nevelőszándékkal is, közbelépnie az ellenőrző szerveknek. Építkezéseken e szervezet képviselői a műszaki ellenőrök, a gyárakban, ahol gépeket s fogyasztási cikkeket készítenek, a meósok. Mindkettőjük feladata a hibák jelzése. De ez még nem neveiési motiváció. Akkor válik azzá. ha a jelzést prémium-, nyereség-, illetve jutalomelvonás követi. Akadnak a „ráhatásnak” más módszerei is. Találni olyan üzemet — a sorozatgyártók különösen alkalmasak erre —, ahol a rossz, selejtes termék készítéséhez a szalag mellett a következő dolgozó már nem adja sem tudását, sem keze munkáját. Ne add tovább — ez a neve a mozgalomnak. Persze általános érvényű receptet adni a hányaveti munkák megszüntetésére nem lehet. De hogy szükség van időnként a késői nevelésre, azt az egyes szakmák tekintélye nem kéri. hanem követeli. szító és Szőrmekonfekció Vállalat legfiatalabb gyára Kunszentmártonban található. Az eltelt esztendők csekély száma az oka elsősorban annak, hogy a 941 dolgozónak csupán 39 százaléka tevékenykedik brigádokban. Ha azonban tudjuk azt, hogy az első kollektívák még a régi aprócska üzemben 1972- ben alakultak, s a létszám az utóbbi esztendőkben egy jelentős beruházás következményeként duzzadt fel 900 fölé, akkor már más a kép. Bizonyítja ezt a következő adat: a gyáregység 29 szocialista brigádjából 13 az „ifjúsági” címét viseli. Az említett kollektívák jelentősen kiveszik részüket az üzem feladatainak végrehajtásából. Az idei vállalásukban például nem a tervek mennyiségi túlteljesítésére törekeditek, hanem a minőség javítását, s néhány (hatékonysági mutató növelését tűzték ki célul. így például elképzeléseik között szerepel az import anyagok, a konfdkcióüzemben a kellékek megtakarítása, ugyanígy csínján bánnak az energiával, a vegyianyagokkal. Tervezik a gyári készletek csökkentését — egész évre szólóan 14 millió forinttal. Az év első felének eredr mén/ei — ami a megtakarításokat illeti — arról tanúskodnak, hogy a vállalásokból az esztendő végére valóság lesz. Júliusig ugyanis import alkatrészekből kevesebA Középtiszai Állami Gazdaság az ötödik ötéves terv idejére a hal tenyésztési ágazat jelentős fejlesztését határozta el. Az eddigi, évi 50 vagon helyett 1980-ra 75—80 vagon hal értékesítését tűzték ki célul. Az elképzelés megvalósítása viszont azt kívánta, hogy az üzem szakemberei kivegyék a „természet kezéből” az egyik legfontosabb tennivalót: a szaporítást. bet kellett beszerezniük —a megtakarítás értéke csaknem elérte a 100 ezer forintot. — Kevesebb fogyott — nem a minőség rovására a festékekből és a kenőanyagokból is. Az év első negyedében nehezítette a brigádok s az egész gyári kollektíva munkáját az, hogy a belf öldi és a tőkés megrendelések késtek. Áprilisban viszont olyan tőkés megrendelés futott be, amely teljesen leköti a gyár teljesítő képességét. Feltehetőleg tehát pótolják az első félévben bekövetkezett, több mint 10 százalékos termelési lemaradásukat. S ha már a szocialista brigádokról beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül a kunszentmártoni kollektívák kulturális ténykedését sem. Az idjén két alkalommal volt író-olvasó találkozó az üzemben. Ezeken zömmel a kis közösségek itagjai vettek részt. Szépen gyarapodik a gyáregység könyvtára — s mind több rendszeres olvasó kerül ki például a Ságvári, a Dobó vagy a November 7. Szocialista Brigádból. A kollektívák vállalták, hogy két kommunista műszakon szerzett bérüket felajánlják a községnek. Dolgoztak társadalmi munkákon az óvodákban, kollégiumokban. Az Augusztus 20. Szocialista Brigád tagjai például jó kapcsolatot alakítottak ki a tiszakürti Állami Fiúnevelő Otthon kis, diákjaival. Korábban ugyanis teljesen a véletlenre volt bízva, hogy a tavakban mennyi lesz a kishal. A három ütemben befejezett beruházás — a keltető, az elő- és utónevelő építése — lehetővé tette a helyzet gyökeres megváltoztatását. A szinte órára beprogramozott szaporítás során az ivadékokat az úgynevezett Zuger üvegekben keltetik, teljesen zárt, az ember által irányított, ellenőrzött körülflz élelmiszerek minőségének védelme fl megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése Tegnap ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az ülés első napirendi pontjaként megtárgyalta a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának ágazatirá- nyíitó, hatósági, állami törvényességi felügyeleti tevékenységéről, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségével együttesen jelentkező feladatok ellátásáról szóló jelentést. Második napirendi témaként megvitatta a Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet igazga- tójánák, jelentését a Szolnok megyében termelt és forgalmazott élelmiszerek vizsgálatáról és minőségvédelméről. Végezetül a végrehajtó bizottság különböző előterjesztéseket hagyott jóvá. mények között. S ez nagyon fontos, ugyanis így a káros hatásoktól úgy menekülnek meg az állatok, hogy közben a fejlődésükhöz minden a rendelkezésükre áll. Az egyhetes „apróságok” később is olyan tavakba kerülnek, ahol a méretek nem gátolják az ellenőrzést. Az egyhónapos, tökmag nagyságú halak, miután kijárták az egytized, majd; az egyhek- táros iskolát, már biztonsággal áttelepíthetők az utónevelőbe, amely tíz, egyenként héthektáros tóból áll. Ez még mindig akkora terület, amely lehetővé teszi az állandó megfigyelést, és akár a vegyszeres egészségügyi beavatkozásra is alkalmas. A hetven hektárt egyébként két ember látja el, ugyanis mind a szervestrágyázás, mind pedig az etetés gépesített. A lehalászás gravitációs úton történik úgy, hogy különösebb erőfeszítést ez se igényel. Az állami gazdaság az említett módon tavaly 3 millió 200 ezer ivadékot állított elő, egyharmad akkora területen, mint korábban. Az új rendszer bevezetése előtt legfeljebb csak 2 millió 200 ezer ivadékra futotta az erejükből. Ez azt is lehetővé tette, hogy a saját tavainkon túl más üzemekbe is jusson hal Bánhalmáról: 1978-ban például 1600 hektár víz betelepítésére elegendő ivadékot állítottak elő. s ennek csak alig több mint felét használták fel saját üzemükben. Vörös Gábor halászati ágazatvezető egy fejésre előkészített amurt emelt ki a vizböl. A Zuger üvegekben ismét megkezdődik az élet Modern haltenyésztés Bánhalmán Meghatározott program szerint szaporítják az ivadékokat Tábirélet, gyöngyélet... A diákok számára a nyári táborozás már hagyomány. Számos helyen vernek sátrat. Turnusonként huszonöt diák tölt vidám tizenkét napot a 633. számú szolnoki Petőfi Sándor Szakmunkás- képző Intézet táborában, a balatonszéplaki kempingben. Az intézet szakszervezeti bizottsága pedagógusoknak is lehetővé tette, hogy együtt üdüljenek a tanulókkal. Így megy ez már legalább tíz esztendje a nyári hónapokban. Akik kiemelkedő mozgalmi és társadalmi munkát végeztek, azok költségeit az intézet fedezi, a többiek napi 60 —65 forintért élvezik a táboréletet. A 4—6 személyes sátrakban az első csoport június 18-án helyezkedett el, és mire „kitelt” az idejük, vendégek érkeztek: a jelenleg is ott-tartózkodók, kz 605. számú intézet diákjai, dolgozói. Minden évben élvezik a vendégbarátságot, sőt, ide várják rigai barátaikat is 5—6 napra, akikkel testvér- kapcsolatban állnak. A táborvezető már tíz éve Bubori Pista bácsi, egyben a főszakács is, irányításával készül az ebéd Hálás kosztosok a táborlakók Kedvelt szabadtéri játék a lengő teke ,.. és a rexasztal mellett is szívesen időznek (Fotó: N. Zs.) H. J, P. A.
