Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 29. rajzai Szöveg nélkül Lovagiasság Meleg sör Fő az öntudat Paul Koppke odament a művezetőhöz. — Heinrich — mondta — állíts ki nekem kilépőt. Tudod, az imént telefonált a feleségem, az üzletben tojássampon kapható, vagy mi a csuda, és az asszony nagyon kér, hogy vegyek belőle. Azt mondja, ettől a három szál hajam a fejem búbján úgy ragyog majd. mintha kétszer annyi volna ... Műszak végére visszajövök. A művezető ráncba vonta a homlokát. — Hiszen ismered a vezér- igazgatói utasítást: munkaidőben senkinek sem szabad személyes ügyben elhagynia a gyár területét. — Éppen ezért kérlek, hogy állíts ki kilépőt. A művezető sóhajtott, majd előhúzta zsebéből a töltőtollát A gyár kapujában azonban a portás sokáig forgatta a kezében a kilépőt, és szigo- úran megkérdezte: — Hová megy? — A berendezés javítása ügyében küldtek — válaszolt szemfülesen Paul. — Jól van, mehet, de be kell 'írnom a nevét a könyvbe. Az üzletben a sampon sajnos már elfogyott és Paul kellemetlenül visszaballagott a gyárba. A portás megint bejegyzett valamit a vastag könyvbe. — Ide hallgasson — szólt Paul — minek írogatja bele maga a távozókat és az érkezőket ebbe a könyvbe? — Hogyhogy minek? Min^ dennap kimutatást kell küldeni a vezérigazgatónak. Hogy ki. mikor ment el. Érti ? — És a vezérigazgató mit csinál ezzel a kimutatással? — kérdezte Paul, akit enyhe nyugtalanság fogott el. — Megfelelő utasításokat ad a műhelynek. A műhelyfőnökök megbeszélést tartanak a művezetőkkel, azok pedig ezután névelő munkát folytatnak a fegyelemsértőkkel. Érti már? — Hát persze — mondta megkönnyebbülten Paul, és arra gondolt, hogy ezentúl nem érdemes a kilépővel bajlódni — hiszen szégyenletes dolog, ha az ember miatt ez a roppant adminisztratív gépezet mozgásba jön — jobb. ha egyszerűen átbújik a kerítésen lévő nyíláson ... Alfred Salamon Jogosítvány A rendőr megállítja a gépkocsit és kéri a vezetőtől a jogosítványát. A vezető idegeskedik: — Mit gondolnak, hány jogosítványom van nekem? Egyet éppen tegnap vettek el! A taxi, amellyel utaztam, hirtelen fékezett a színház előtt. Elővettem a pénztárcámból egy százpezet ás bankjegyet és odanyújtottam a sofőrnek. — Kilenc ötven, senor — mondta a sofőr —. sajnos nem tudok visszaadni. — Hűha. most mit csináljak magával — mondtam. — Itt a pénztárnál félre van téve a számomra egy jegy. rögtön megveszem, és majd felváltják a pénzt. A taxis nem mai gyerek már, és gyanakodva utánam jött. — Kérem a Gomes névre félretett jegyet. — Tessék. — A pénztárosnő átnyújtotta a jegyet, ám meglátta a kezemben a bankót. — De nem t.udok visz- szaadni. — Kár, pedig az előadás már elkezdődött... — Tudja mit. senor, van itt mellettünk egy újságbódé, az ilyenkor mindig nyitlabdarúgás mind a mai napig megmaradt belhoni szerelmesei lankadatlan érdeklődéssel olvassák a napilapok sporthíreiben kedvenc csapatuk szezonkezdeti terveit, átigazolási kísérleteit. Néhány leg az igazolások házatá járói: a legszínesebb egyéniségek a Nyöhömfalvi Lendülethez kerültek. Ugyanis a középpályán augusztusy tói egy hétgyermekes kéményseprő sepreget, a kaput meg a Dugógyár sasszemű portása őrzi másodállásban a bajnoki fordulókon. A Világcsavargók SC tizenhatos kerete a mikronéziai túra során két, többszörösen visszaeső emberevővel gyarapodott, bár ez a növekedés csak át.-, meneti jellegűnek bizonyult. Ugyanis a jó étvágyú fickók hazafelé a kajütben megették a csupacsont balszélsőt, sőt az egyik negyvenkilós középpályásból is csak a stoplik maradtak. Mintegy bizonyítva az üzlet helyességét: ezeknek meg se kottyan az ellenfél csatársora. A legolcsóbb vásárt a Má- riahónalji Tökindakaccsoló Üzemi Sportkör ütötte nyélbe: fél mázsa indiai tökért két ifistával gyarapodott. A legláthatatlanabb erősítés a Fércművek nevéhez fűződik: a kezdő tizenegy nadrágkor- cába ezentúl dupla pertli dukál. A nyári szünetben a színvonal emelése érdekében hatErősítések és színvonal hatás egyesületi intézkedések is születtek. Hogy a játékosok jobban csipkedjék magukat, pl. az Alsófelsőközépbi- valytasnádpusztai Egyhelyben nevű klub tizenöt pár, ellenkező nemű fiatal vetőmagbolhát vásárolt — közületi blokkra — a szomszédos kuvasztelepről. Az apró jószágokat a vesztésre álló meccsek félidejében engedik szét a hazai csapat öltözőjében. Máshol futónövényekkel együtt szaladnak a játékosok, és már az is szép síkéit, hogy a borostyánt lehagyják. Bár a lián, még őszintén bevallva, 100 méteren 15 métert pert a leggyorsabb védőré. Olyan alföldi falu is akadt — olvassuk —, ahol a helyi kisiparos szűcs tizenhat bundát készített a keretnek, így további bundára nincs szükség. Bru- hahatelepen pedig megerősítették a labdarúgó-szakosztályt: az edző mellé leszerződtették hírverőnek a ha- rangozót is. Azt is suttogták, néhány klubban könyv nélkül kell fújni a játékosoknak a ’munka’ szó Értelmező szótári meghatározásait. Később ezt 247 egyesület határozottan cáfolta. Hogy emelkedik-e a színvonal? Lepényházán minden bizonnyal, mert a téeszelnök után a focipályát is áthelyezték. Egy 333 méter magas hegyre. A létesítmény alá a helybeli barkács szakkör tagjai billenőszerkezetet ácsoltak,' így a gyepszönyeg mindig arra lejt, amerre a hazai csapat hajt. A kánikula miatt az ellenőrök eddig valamennyien (rózsaszínű) szemüvegben jelentek meg az új létesítménynél, és fel sem tűnt az apró csalafintaság. Az is igaz: a torzítómentes, nagydioptriás fociszemüvegek árusítása mind a mai napig várat magára. D. Szabó Miklós Ezen nevet a... — Nagyapa, te még dolgozol? A te korodban irodába jársz! — Dolgozom, fiacskám, persze, hogy dolgozom! Tudod, már nagyon rosszul látok, az egyik fülemmel már egyáltalán nem hallok és a lábamat már alig tudom emelni. Hát mondd meg, mit tudnák otthon csinálni? • * • A fiatal öntudatos művész képei kiállításán meglát egy ismert kritikust. Odalép hozzá és megkérdezi tőle: — Bizonyára érdekli önt, hogy csinálom azt, hogy naponta megfestek egy képet? — Nem az érdekel, hogy hogyan, hanem az, hogy miért csinálja! — hangzik a válasz. * * * Egy veszekedés után azt mondja a feleség a férjnek: — Sajnálom, hogy netn hallgattam a mamára, amikor azt mondta nekem, hogy ne menjek hozzád! — Én is sajnálom — mondja a férj. * * » A színházi előadás alatt egy néző odamegy a pénztárhoz és megkérdezi: — Visszaváltaná a jegyemet? — Miért, nem tetszik a darab? — De tetszik, csak félek egyedül a nézőtéren. va van. Gyerünk oda, elkísérem ... Most már két ember jött utánam: a taxis és a pénztárosnő. Az újságárusok nem szeretik, ha csak arra kéri az ember, hogy pénzt váltsanak fel, épp ezért zsebrevágtam néhány folyóiratot és újságot, és átnyújtottam az újságárusnak a rosszemlékű száz- pesetást. — Sajnos — mondta az újságárus — nem tudok visz- szaadni. Menjünk be oda a szembe lévő bárba,, ott majd felváltják önnek. Pár perc múlva már a bárpult előtt álltam. Az ajtóból árgus szemekkel figyelt a taxis, a pénztárosnő és az újságárus. Amikor fizetésre került a sor — jól láttam a tükörből —, még a lélegzetüket is visszafojtották. A bárból a pincér kíséretében jöttem ki, és elinduljam toronyiránt. Élénk eszmecserét folytatva egymás között utánam jött hitelezőim hada. Egyszer csak megpillantottam egy autóbuszt. Ahá, most már meg vagyok mentve! Felugrottam rá — kísérőim hada utánam. — Nem tudok visszaadni — mondta a kalauz, amikor nyújtottam felé a pénzt.. Le kellett szállnöm. Öt perc múlva ismét az utcát' róttam. Utánam egy egész tüntető tömeg jött: pincérek, taxisok, cipőtisztítók, újságárusok. Egy kissé távolabb pedig az autóbusz követte őket. . Odajött hozzám két motoros rendőr. Az egyikük rám szólt: — Nagy tömegben gyülekezni tilos! Tíz peseta büntetést fizet. Majdnem ugrálni kezdtem örömömben. * — Van aprójuk? — kérdeztem és átnyújtottam a százpesetást. Nem volt aprójuk, és ők is Utánam hajtottak a motorral. A járókelők megálltak, úgy bámultak bennünket. Egy- szercsak megpillantottam a sarkon egy szikvízárust. — Újból lélegzet-visszafojtva figyelt mindenki. Ezúttal azonban vissza tudtak adni. Elkezdtem a törlesztést, és — ő micsoda borzalom! — kiderült, hogy nem kevesebb, mint kétezer pesetával adós maradtam ... Fordította: Juhász László °Psicna:r Van aprója?
