Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

1979. július 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Palackba zárt parfümök Tizenkét féle illatú desodort készítenek a KHV 2. sz. gyár­egységében. Havon­ta kétmillió-kétszáz­ezer palackot töl­tenek ebből, kül­földre is szállíta­nak. A képen: And­rás Károlyné töltő- gépsorkezelő a de- sodoros palackok töltése közben Mit mutat a táppénz? Egymillió nap betegállományban A statisztikai adatok mindig szárazok, de kétségtelenül sokatmondóak. Legegyszerűbb tehát, ha néhány jellegzetes számot felvillantunk a megyei táppénzes helyzetről. Nem csak az új lakások, a régiek is fontosak Felújítás és korszerűsítés — kérdőjelekkel Bérház, Szolnokon a belvárosban, a Kos­suth Lajos út 3. szám alatt. Aki ötven év­vel ezelőtt a díszes homlokzatú házat épít­tette, ma aligha ismerne rá. Az elmúlt há­rom évtized alatt éppúgy mint a sok ha­sonló államosított épületnek, sokféle ren­deltetése volt. Ahányszor változott a funkciója, annyi, átalakítást, falbontást ért meg. De immáron húsz éve családok lakják. ,Főbérlők osztoztak, osztoznak a zeg-zugokon, a függőfolyosóról nyíló, há­rom lakásonként kialakított egy-egy für­dőszobán. Az idei esztendő első fél­évében már 139.887 azoknak a biztosítottaknak a száma, akik betegségük esetén táp­pénzre jogosultak, — tavaly ilyenkor ezerhétszázzai ke­vesebben voltak. Csökkent viszont a táppénzes napok száma: 1978 első félévében 1 millió 143 ezer 481 napot betegeskedtek a megyebeliek a társadalombiztosítási igaz­gatóság nyilvántartásai sze­rint. Az idén az első hat hónapban 1 millió 100 ezer 521 napra folyósítottak táp­pénzt, mégpedig nem is ke­veset: a kifizetett összeg megközelítette a kilencven millió forintot. A betegeskedési „lista” persze nem teljes, hiszen a téesz-tagok például nem sze­repelnek rajta — ők ugyanis szövetkezetüktől kapnak se­gélyt, ha ágynak dőlnek. Egymillió nap. Ebből mintegy kétszázezret hét napnál rövidebb ideig vettek igénybe a biztosítottak, azaz betegségük néhány nap alatt elmúlt, meggyógyultak. Az úgynevezett „három napos” betegségek szerencsére igen ritkák. Az orvosok döntéseit a be­tegek elfogadták, bíznak ke­zelőikben ,— mindössze 191 esetben kellett az Orvosi Döntőbizottságnak beavat­koznia, amikoris 31 beteget továbbra is keresőképtelen­nek nyilvánítottak. Kevésbé kedvező azonban a felülvizsgálatokról kiala­kult kép. A keresőképtelenné vált biztosítottaknak — mint tudjuik — időközönként fe­lülvizsgálaton keli megje­lenniük. Ezt a feladatot a rendelőintézetek belgyógyász sávfőorvosai látják el a me­gye nagyobb részén, de egyes területeken még a hagyomá­nyos módszerrel történik — kinevezett felülvizsgáló fő­orvos végzi önálló munka­körben. Sok volt a gond az elmúlt évben, például a He- tényi Géza megyei kórház­rendelőintézetben, mert két sávfőorvos megvált az inté­zettől, mások szakvizsgáztak, katonai szolgálatra hívták be őket, helyettesítésüket időn­ként nem is tudták megol­dani. Törökszentmiklóson tíz hónapon keresztül — a be­töltetlen orvosi állás miatt — nem volt felülvizsgálat. Nagy gondokkal küzdött Jászberény is. Mindezek a táppénzes fegyelmet kedve­zőtlenül befolyásolták. Ennek ellenére az egy biz­tosítottra jutó táppénzes napok száma jóval az orszá­gos átlag alatt marad. Emberséges, szép gesztusa az államnak, hogy megrom­lott egészségű állampol­gárainak táppénzt biztosít arra az időre, amíg az aktív munkából a betegágyba kényszerülnek. Előfordul azonban, hogy az orvos túl­zott óvatosságból inkább né­hány nappal tovább „tartja” táppénzen betegét, mint az indokolt lenne. Néha a pá­ciens maga is „rájátszik” kicsit, amit orvosa kényte­len respektálni, hacsak nin­csenek kézzelfogható bizonyí­tékai arra. hogy csak „kép­zelt” beteg. Ezek az esetek azonban nem jellemzőek. (Az orvos- etikai bizottságnak egyetlen orvost sem kellett megrónia táppénz-ügy miatt). A megyei adatokat vizs­gálva tehát tekintélyes szá­mokkal találkozhatunk. Ha ezek a számok csökkennek vagy nőnek, milliókat nyer­hetünk, vagy veszíthetünk. — Akinek volt pénze csi­náltatott magának fürdőszo­bát. Hogy hol távozik a gőz, a gáz, a kanyargó csövek re­pedésein, hol és hová szivá­rog a víz, azt senki sem tud­ja, — ecsetelte az állapotokat a földszint 3-ban lakó Donkó Istvánná. :— Ami a falaikban van, az ugye láthatatlan. Ahol nyomot hagy, az már nagyon is látható. A konyha mennyezetéről fejünkre csö­pögő víz és hulló vakolat pediig eléggé érzékelhető is. Feketére kormozott, repe­désekkel térképezett falak, rosszul záró kopott ajtók, ablakok, mozdíthatatlan re­dőnyök a ház húsz lakásá­nak többségében. Kivétel az a néhány otthon, amelynek lakói nem bírták tovább, és — kerül amibe kerül — ja­víttattak. festettek, mázoltat- tak. Az egyik lakás bérlője sze­rint. és pontosan emlékezett. 1972-ben hívták össze a lakó­gyűlést, ahol ismertették a korszerűsítés terveit, közöl­ték. hogy hamarosan átme­neti lakásba költöznek a ház lakói. A vállalat vezetői nem egyszer lapunkban is, mint megmásíthatatlan tényről nyilatkoztak néhány, köztük az említett ház teljes felújí­tásáról. Legutóbb, az 1978- ban adott nyilatkozatban, erre az évre ígérték. Most közölték, hogy az idén sem le'rz belőle semmi. A ház la­kóit aligha vigasztalja az a ténv. hogy szép számmal vannak Szolnokon sorstár­saik. Hét év hitegetés Végignéztem az ötéves tervciiklusokra készült kimu­tatásokat visszamenőleg 1970-ig. Már akkor szerepelt a felújítási címlistán —ame­lyet a városi tanács végre­hajtó bizottsága is jóváha­gyott — az említett Kossuth utcai ház és még néhány. Például a Verseghy út 7. szám alatti épület 18 lakás­sal. Abban a tervidőszak­ban hozzá sem nyúltak. Az­tán jött az újabb öt évre szóló terv, élén a Kossuth Lajos utca 3-mal, a Guten­berg tér 4-gyel (60 éves épü­let), a Verseghy út 7-tel és nem sorolom tovább. Köz­ben ismételten kiderült, hogy az épületek felújítása nem megy. 1978-ban módo­sította (tulajdonképpen meg­ritkította) a vb a címjegyzé­ket. A legrosszabb állapot­ban levő házak (Kossuth La­jos út 3., Gutenberg tér 4.) változatlanul szerepeltek a tervben. 1979. tavaszán azon­ban rájöttek, hogy a módo­sított terv sem teljesíthető. Mi erről a véleménye Ábel Józsefnek, a városi tanács elnökhelyettesének ? Tervszerűtlen tervek — A listát összeállító IKV ismeri legjobban, hogy mi­lyenek az általa fenntartott házak. A vállalat vezetői­nek kell tudni, hogy me­lyik házban mikor, mit le­het csinálni., mikorra lehet a teljes felújítás feltételeit meg­teremteni? Miikorra lesz terv, kivitelező és üres átmeneti lakás? Bármelyik hiánya ke­resztülhúzhatja az elképze­léseket. — Éveken át? ön szerint például a sokat emlegetett Kossuth Lajos utcai ház esetében mi hiúsította meg a felújítást nyolc éven át? — Az, hogy szakaszosan nem lehet a teljes felújítást elvégezni, mind.en lakót egy­szerre kell kiköltöztetni. De hová? Nincs annyi átmeneti lakás. — Elméletileg tizenhat át­meneti lakás" áll az, IKV ren­delkezésére, de gyakorlati­lag kevesebb, mert van olyan is közte, amelyben hat éve laknak. Nem azért, mert fel­újítják, hanem mert lebon­tották a házat, ahol a lakók azelőtt éltek. És van olyan is. amelyben már tizenhá­rom éve, mint szolgálati la­kásban él egy férfi, aki azt mondta ö olyan gondnokfé­le, az a teendője, hogy ki­cserélje a kiégett villanykör­téket. .. Persze, ez az egy­két lakás nem sokat segíte­ne a helyzeten, sokkal több kellene. Az 1970-es tervben átmeneti lakások építése is szerepelt. — Akkor azt a beruházási stop hiúsította meg. — Tavaly ismételten beke­rült a programba huszon­négy átmeneti lakás létesí­tése. — Egyelőre csak tizenket­tő építésére van lehetőség. Jövőre elkészülnek. Akárkivel, akármerről kö­zelítettük meg a felújítások problémáját, minduntalan az átmeneti lakások váltak kulcskérdéssé. Csakhogy 1974-ben. ami­kor a városi tanács végre­hajtó bizottsága értékelte az ingatlankezelő munkáját, a felújításokkal kapcsolatban megállapította, hogy a nagy lemaradásnak nem egyedül az átmeneti lakások hiánya az oka. A vállalat nem ké­szítette elő körültekintően a munkákat, késtek a tervek, megtörtént, hogy a kivitele­zők fontosabb beruházások­ra hivatkozva nem vállalták a munkaigényes felújításo­kat. vagv ha elvállalták is. esv-egy éoület rendbehozása évekig tartott. Törlesztés 1990-ig A helyzet tulajdonképpen változatlan azóta is. Meg­nyugtatásként az illetékesek arra hivatkoznak, hogy a lakóházaknak akár a korát, akár a komfortfokozatát néz­zük, Szolnokon sokkal kedve­zőbb a helyzet, mint több más megyeszékhelyen, a fő­városról nem is beszélve. A mutatók az országos át­lagnál is jobbak: a 6 ezer 670 állami lakás egynegyede összkomfortos, 63 százalék a komfortosok aránya, a kom­fort nélkülieké ped,ig mind­össze öt százalék körül van, és egyetlen egy sincs, 100 évesnél öregebb épületbem A lakásoknak több mint fe­le nincs még tízéves. Sok vagy kevés, nehéz megítélni, de tény, hogy ennyi lakással sem boldo­gulnak. Előírás, hogy .25 évenként kell felújítani az épületeket a pincétől a pad­lásig. Az IKV 210 lakás rendbetételével adós, amit számítása szerint 1 Íj90'ig (?) tudja törleszteni adósságát. Ha ilyen marad a tempó, akkor aligha éri utói magát. Azt mondják, hogy kizáró­lag az átmeneti lakásokon múlik, amit nemcsak építtet az IKV. hanem megpróbál földszintes lomkamrákból is kialakítani. A kivitelezői ka­pacitás biztosítása érdeké­ben pedig szocialista szerző­dést kötött az Építő-. Javító* és Szolgáltató Vállalattal. Ez némi előrelépést sejtet, de gyökeres változást nem. Semmiképpen sem ad meg­nyugtató választ arra, hogyan lehet egyidejűleg a jelentős elmaradást pótolni és a több száz. több ez.er laká­sos házavári lakótelepek mai- dani felújítására felkészül­ni. Ehhez előbb a szervezeti és technikai feltételeket kell megteremteni. Köztudomású, hogy nemcsak Szolnok me­gyében, az egész országban ez a helyzet. A megyében a csaknem tízezer állami lakásból több mint 60 százaléka Szolnokon van. ahol *' karbantartásukra, felújításukra ebben az ötéves tervben 190 millió forintot biztosítottak, felét állami tá­mogatásként. A megyeszék­helyen az Ingatlankezelő Vál­lalatra bízott állami laká­sok értéke mintegy kétmilli­árd forint Aligha kell bi­zonyítani. hogy ekkora nem­zeti vaevont a legnagyobb hozzáértéssel és felelősség­gel kell kezelni a jövőben, hiszen az úi lakások éoítűsé­vel egyenrangú feladat • a már meglevőek felújítása, korszerűsítése, karbantartá­sa, Kovács Katalin H. Z. Gerencsér Miklós: HÁZ Kétségtelenné vált Félix Elek számára, hogy a legbiztosabban Edittel, ■ ■ Dezsővel és Paulával jut­hat dűlőre. A fejlemények következő szakaszából ki akarta kap­csolni az öreget, mint hátráltató té­nyezőt. Éber leselkedésre adta a fe­jét, kivárta, mikor van távol Burján Péter az áhított háztól. Kiszagoíva, hogy a nyugdíjas kőműves eltávozott a város felé, újabb tárgyalási for­dulóra indult. Könnyed, fürge set- tenkedésével a szomszédban termett, nesztelen cipőjébenf felosont az emeletre, és már a kopogtatásával jelezte, hogy egészen ártatlan érke­ző kér bebocsátást. — Csókolom ... Jónapot... Ugye, nem alkalmatlankodom? ... A fogadtatásra nem lehetett pa­nasza. Biztatóan emlékeztette a mémöknő: — Már megegyeztünk, hogy jó szomszédok leszünk. Isten hozta. Még mindig nem kér kávét? — Nem, nem, köszönöm tisztelet­tel. Szerfölött izgatottak a motorikus idegeim. Barátkozó ugratással adta meg ennek okát Dezső: — Mert már megint az adóbeval­láson töri a fejét, Kényelembe helyezkedett a fémdísz- műves a felkínált fotelben. — Nem egészen. Bevallom, rabul ejtett az a bizonyos ötlet. Az sem baj persze, ha nem tudom megked­velteim önökkel azt a fényes ide"' Mert hogy úgy mondjam, szenvedé­lyem az üzleti latolgatás. Ennyi taktikázást fölöslegesnek érzett Edit. — Ugye, nem veszi zokon, hogy mi nélkülözzük a hasonló szenve­délyt ? Félszeg hódolattal bámult a mér­nöknőre a fémdíszműves. — Editke, maga elbűvöl engem a komoly egyéniségével. — Hát akkor komolyan megkérde­zem: csupán latolgatni óhajt, vagy elhatározott szándéka lakást venni? — Nem értem a kérdést. Editke — sajnálkozott Félix. mintha_ komo­lyan megakadt volna. — Úgy em­lékszem, hogy szándékomat már ki­nyilvánítottam. Burján bácsi éppen erre világosított fel. hogy ő ezidő szerint milyen kőművesnek tekint­hető. Magyarán szólva radikálisan kettévágta az érdemi tárgyalás fo­nalát. Dezső figyelmes várakozása mél­tatlankodássá változott. — Félix úr. ez nem szép magá­tól. Egy jó szomszédtól több őszinte­ség is elvárható. Mivel a méltatlankodás túl han­gosra sikerült. Paula szívélyes ér­deklődéssel enyhítette: — Hallottam!. Beácska lánvn menyasszony. Mikor lesz az esküvő? Hálásan szólalt meg Félix Elekben az atvai szív. — Való igaz. a kislányom már nehezen bír magával. Kora ősszel akarnak összeházasodni. De hogy úgy mondjam, erős dilemmában van. Ra­gaszkodik az önálló otthonhoz, ugyanakkor a szülői oltalom közelé­ben akar maradni. Mit tehet ilyenkor egy felvilágosult apa? Harsány lett Dezső a büszkeségtől, hogy gondolkodás nélkül kitalálta a feleletet: — Lakást vesz neki! Modern, üde lakást! Amilyen méltó a zsenge sze­relemhez. — Bevallom, már alig tudom lep­lezni a zavarom ... — Látom — helyeselt nyugodtan, kedvesen Edit. — Tehát akar ven­ni lakást, vagy nem akar? Mintegy irgalomért könyörögve ri- mánkodott Félix Elek: — Editke, magácska olyan szigo­rú. mint a leghatározottabb vizsgáz­tató professzor. Az csak nem vétek, hogy játszadozom olyan gondolattal, amely önök számára is kedves? — Nem szabad ennyire naivnak néznie a szomszédait. Félix a kiszolgáltatott ember hely­zetéből panaszolta: — Ünnepélyesen biztosíthatom, drága Editke, hogy önökkel szem­ben csakis én lehetek a naiv. Az erő­viszonyok lesújtóak reám nézve. Dezső hanyagul elsöpörte a szomszéd taktikázását. — Éppen ezért egy naiv embert semmire sem akarunk rábeszélni. Nekünk nem fontos. Ebből követ­kezően nem is sürgős. Ijedten módosított Paula: — Ez nem tárgyalási stílus. Ve­gyük komolyabban a dolgot. Kapva-kapott Félix a felkínált se­gítségen. — Paulácska. ön rezonál az én vágyaimmal. Valóban komoly aján­latot tennék. Szükségem van az egyik lakásra. _ Mikor? — érdeklődött az unot­tan pioázgató Dezső. — Akár azonnal! Dezső még unottabban pöfékelte y pipafüstöt, — Tessék leszámolni a négyszáz- ezer forintot. Félix Elek bánatba esve panasz­kodott : — Istenem, istenem... Nem is merek összeget mondani az asszony­nak ... Együttérzően düllesztette rá béka­szemét Paula. — Ennyire talán mégsem tragikus, Félix úr. — Önök előtt nincsen titkom. Be­vallom, hogy otthon alig-alig van némi szavam. De ha például ötven­ezerrel kevesebbet mondhatnék ... — Ellenkezőleg. A maga helyében én százezerrel többet mondanék és a Tiagybecsű hitves kivirulna a gyö­nyörtől, hogy fegy vagyont sikerült lealkudnia. Félix gyorsan válogatott a kifeje­zések között, hogy talpraesett és mégis hízelgő választ adjon, amikor lárma támadt odakint. Zajosan dön­gették a lépcsőt, beszélgettek. — Megjöttek a szurkolók — nézett Dezső az ajtó felé. Félix Elek graciőz könnyedséggel hajlongott. — Üdvözlet és tisztelet a sportba­rátoknak. Hajrá, Vasutas! Zoltán, a barna óriás, akinek a hátához tapadt a sárga ing az izza- dástól. Vögtön a maradék sörre ve­tette magát. Előbb ivott, azután zsör­tölődött: , — A disznók.... A la.iharok. ki- rontották a vasárnapomat. — Legközelebb feltétlenül győ­zünk — biztosította kétségbe nem vonható jólértesültseggel Félix Éle* — Győzünk, méghozzá idegenben Most azonban tisztelettel ®|tavo7- nék. hogy ne zavarjam tovább az önök tiszteletreméltó családi társa­ságát. Ajánlom magamat... Tiszte lettel •.. Kézcsókom .... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents