Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-27 / 174. szám
1979. július 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Néhány hónapja adták át a kuncsorbai Búza kalász Tsz új szarvasmarha-szaktelepét. A 360 férőhelyes telepet új állománnyal — magyar tarka és hollandi vörös lapály fajták kereszteződéséből származó állatokkal népesítették be. A frissen vásárolt állomány jól gyarapodik, az idén közel 300 lesz a borjúszaporulat A Budapesti Kőolajipari Gyár mozgatható gázüzemi kitermelő berendezéseket is gyárt, többek között a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat részére is. A kisebb hozamú és nem hosszú élettartamú gázkutakhoz ugyanis nem érdemes hagyorrfányos kitermelő egységeket telepíteni. Ha kimerül a kút, a berendezés könnyen tovább szállítható a következő munkahelyre. A képen: szállításra készítik elő a hordozható berendezést A szaküzleteké a jövő A hulladék is értékes nyersanyag Intézkedések a begyűjtés, a feldolgozás és a hasznosítás bővítésére A IImm a színesfém, a fOo, papír és egyéb “" anyagok hulladékából hazánkban évente 150 millió dollár értékű új nyersanyagot nyernek, ez azonban még mindig Viszonylag kis része a kínálkozó lehetőségeknek. Bár az utóbbi években történt előrelépés, az üzemekben és a háztartásokban keletkező hasznosítható hulladékoknak, melléktermékeknek még mindig csak 52 százalékát gyűjtik ősszé, a többi nem hasznot hoz, hanem a hulladékszállítók munkáját nehezíti, a környezetet szennyezi. A rendkívül magas, s egyre növekvő világpiaci anyag- és energiaárak most különösen a figyelem középpontjába állították a hulladék hasznosítását, ezért foglalkozott a kérdéssel ismételten a Minisztertanács. A kormány már 1975-ben felhívta az illetékeseket, hogy tegyenek intézkedéseket a hulladékanyag begyűjtésére, a feldolgozó kapacitások bővítésére, az így keletkező értékek hasznosítására. Azóta néhány intézkedés történt. Szabályozták a begyűjtés, a forgalmazás rendjét (a nagy- vállalatoktól a Kohászati Alapanyagellátó Közös Vállalat, a Metalloglobus és a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a kis- és középüzemektől a mezőgazdasági üzemektől, valamint a lakosságtól a MÉH vállalatok gyűjtik össze a hulladékot). A tapasztalatok szerint ez az új begyűjtési rend bevált. A tíz MÉH vállalatot folyamatosan 6 — a korábbinál műszakilag és gazdaságilag erősebb — vállalattá vonják össze. — A korábbi tízből már csak hét vállalat működik, s hamarosan az összevonás utolsó szakasza is lezárul. A hatékonyság növekedésén túlmenően ennek az összevonásnak is van hasznos „mellékterméke”: az igazgatásban részt vevő létszám csaknem 100- zal csökken. Az évente összegyűjtött vashulladék 1975 óta 1 051 000-ről 1 181 000, a színesfémhulladék 58 ezerről 68 ezer, a papírhulladék 133 ezerről 161 ezer tonnára emelkedett. De a jelenlegi 52 százalékos begyűjtési arány is kifejezi, hogy sok még a tennivaló, a kihasználatlan lehetőségeket különösen jól érzékelteti a begyűjtés szélsőséges megoszlása. Amíg a vas- és acélhulladéknak 95, a színesfémhulladéknak 86 százalékát gyűjtik össze, ez az arány a textilhulladéknál 62 százalék, a fáradtolajnál csak 27 százalék. A papírnak 26, a műanyagnak 12, a gumihulladéknak pedig csupán 9 százalékát hasznosítják. A begyűjtés, feldolgozás és hasznosítás nagyobb mérvű növelése azonban hosszabb folyamat, mert átvevőhelyek létesítése, a begyűjtés és feldolgozás gépesítése nagy anyagi erőforrásokat igényel. Az OMFB megbízásából az Országos Anyag- és Árhivatal műszaki-gazdasági koncepciót dolgozott ki, amely előrevetíti, hogy 1981. és 1985. között a termelés közben keletkező hulladék évente 4. a lakosságtól begyűjthető hulladék pedig évente 6—7 százalékkal növekszik, s öt év alatt várhatóan csaknem 26 millió tonna hulladék keletkezik, a koncepció szerint a 26 millióból legalább 14 millió tonna hasznosítható, a begyűjtés aránya a jelenlegi 52- ről 60 százalékra növelhető, a hasznosítás értéke pedig 1985-ben 62 százalékkal lehet magasabb mint jelenleg. Természetesen az ország anyagi lehetőségei szabják meg a fejlesztés mértékét és ütemét, hiszen egész sor műszaki feladatot kell megoldani. Gondolni kell például arra, hogy a korszerű oxigénes konverterekben csak festék- és olajmentes hulladék dolgozható fel, ami egymagában- is költséges előkészítő megoldásokat tesz szükségessé. Modern darabológépeket is üzembe kell helyezni, mert évente még mindig több mint 200 ezer tonna vashulladékot darabolnak kézi lángvágással. Az alumíniumhulladék feldolgozása is nehézkes, mert el kell választani az idegen anyagoktól. Léteznek azonban olyan berendezések, amelyek ezt a munkát szinte automatikusan elvégzik, de sokba kerülnek. Sok egyéb megoldásra vár. Ezért a Minisztertanács felkérte az Országos Tervhivatal, valamint az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, hogy a hatodik ötéves terv kidolgozása során vizsgálja meg a melléktermékek és a hulladékok begyűjtésének és hasznosításának fejlesztési lehetőségeit. Az építésügyi és városfejlesztési minisztert arra kérte fel, hogy más érintett főhatóságok bevonásával vizsgálja meg az új lakótelepeken a MÉH-átvevőhelyek létesítésének műszaki és pénzügyi feltételeit és a megoldásra a VI. ötéves terv kidolgozása keretében tegyen javaslatot. Az Országos Anyag- és Árhivatal az új ötéves tervidőszakra a hulladék begyűjtésének érdekeltségi rendszerét is kidolgozza. lakos, aki a piacon vásárol zöldséget, gyümölcsöt, de elégedetlen a jászsági, aki saját falujában ezekhez a cikkekhez csak szerény mértékben jut. Elégedett, aki tud vásárolni automata mosógépet, motort, televíziót, azonban joggal bosszankodik, ha nem kap hozzá alkatrészt, vagy apró cikkeket. Ezt jelzik azok a levelek is, amelyek a Néplap olvasói rovatában szinte rendszeresen megjelennek. Mondanivalójukkal nem lehet vitatkozni, mert igazak. A kereskedelmi tevékenységnek olyannak kell lenni, amely a konkrét lakossági igényekre gyorsabban reagál. Mindenekelőtt javítani kell a beszerzési és az értékesítési munkát. A szakmában úgy tartják: egy vérbeli kereskedő azt a szót, hogy nincs ki sem ejti a száján. Ettől persze nem szűnik meg valamiből a hiány. De úgy kell beszerezni az árut, — ha szükséges, el kell készíttetni, — hogy a valódi hiány minél kevesebb legyen. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a közvetlen ipari megrendelésre. Helytelen, ha üzleteink megvárják: mit ajánl az ipar. Célszerűbb a szemléleten változtatni — ismertessük meg idejében az iparral, mit kér, mit igényel a vásárló. Nem tud, nem akar Elsősorban a szemléletváltozásnak köszönhető a ruházati forgalom jelentős növekedése — főleg nyári és női cikkekből. A kereskedelem olyan árukat gyártott, amelyeket a fogyasztók évek óta vártak. A Szolnok megyei kisipari és ruházati szövetkezetek jelentős részének példája bizonyítja: kis szériában is érdemes gyártani ruházati cikkeket a kereskedelem megrendelésére. Találunk jó példát a vegyesipari termékeket gyártó szakmákban is. Az imént azt írtam, fontos célunk, hogy a valódi hiánycikk minél kevesebb legyen. Ezek szerint van „álhiány” is? Igen. Létezése az eladók magatartásán, szakképzettségük hiányosságain múlik. Aligha mindegy, hogy a kereskedelmi hálózatban milyen meggondolás alapján alakítják ki például egy-egy bolt készletét. Ilyenkor előfordulhat, hogy amíg a szakboltokban hosszabb ideje hiánycikk egy árufajta, addig ugyanaz máshol elfekvő készlet. Mindez rávilágít a szakképzettség „szinten tartásának”, a hálózatirányítás korábban nem alkalmazott módszereinek a fontosságára is. Az igények kielégítését biztosítja a készletgazdálkodás javítása, a boltok megfelelő szakosítása, „profil”-juk kellő kialakítása. A községek és a városok ÁBC-áruházainak arculata, ennek rendezése bizonyítja: a kevesebb — több. A forgalmazott árucikkek skálája kevesebb lett, de ami maradt, abból a kínálat bőségesebb és kiegyensúlyozottabb. Ebből következik: a lakosság alapellátása jobb, a bolti forgalom növekszik. Eddigi fejlesztési politikánkban az elsődlegességet az ÁBC-áruházaknak, éttermeknek adtuk. (A fejlesztések 60 százalékát jelentette ez.) Gyors eredményt akartunk elérni feszítő gondjaink megoldásában. Áruházaink többsége elkészült vagy elkészül, a meglévő lehetőségeket pedig a szakosítással kiegészítve, jól kell hasznosítani. A szakosítást példázza a karcagi gyermekruházati, a jász- ladányi műszaki, a szolnoki hangakusztikai szakbolt, valamint a jászberényi áfészáruház. A vendéglátás egyre nagyobb részt vállal a .lakosság ellátásában azzal, hogy kínálata az ételszolgáltatásban dinamikusan bővült. Az ételkínálatnál az egyre biztató megújhodás jelei mutatkoznak. Mindez segíti a korszerűbb táplálkozási elvek általánossá válását, a nők munkájának megkönnyítését. A Vendéglátás általános fejlődése még a városi és a falusi lakosság életkörülményeinek közeledésére is kihat. (Ezért örvendetes az áfészek vendéglátó forgalmának 16,3 százalékos növekedése.) Általánossá tettük az ételszolgáltatást: a közétkeztetésben jelentős helyet kap a diákmenü, a büféáruk és a cukrászsütemények napi cikké váltak. A turizmus elterjedésével a vendéglátó üzleteket a turisták ezrei keresik fel. A szolgáltatásokból, azok színvonalából egy város, egy megye — ha külföldi a vendég — az ország vendéglátására, az ott élő nép vendégszeretetére, étkezési kultúrájára következtetnek. Ez a minősítés nem lehet közömbös számunkra. Igényesség és tisztaság Az áruellátás minősége, a beszerzés és az értékesítés összhangjának alakulása iaz ipar, az élelmiszeripar, a nagykereskedelem, a felvásárló kereskedelem és a kiskereskedelem összehangolt munkájától függ. Ha rövi- debb a megrendelések és a szállítások közötti „átfutási idő”, ha javulnak, tervszerűbbek a fuvarozási és az árufogadási feltételek, összességében jobb a munka. A vásárlás, a vendéglátói szolgáltatás körülményei az új létesítményekkel, a meglévők korszerűsítésével jobb lehetőségeket teremtettek. A kereskedelemben dolgozók szélesebb körének — vezetők, boltvezetők, bolti eladók, szakácsok, felszolgálók — kell felismerni az új körülményeket, meghatározni és végrehajtani az ennek megfelelő feladatokat. Ahol szakmailag igényes a munka, ott nincs gond g. tisztasággal, a renddel, a kiszolgálás kulturáltságával sem. Az ilyen üzletek híre a község és a város határán is túljut. Az üzleti atmoszféra különbségére a vevők ösztönösen is ráéreznek. Ilyen és hasonló igényesség jellemzi a szocialista brigádmozgalmat, az eredményesen, jól dolgozó kollektívákat, egyre több bolt- és üzletvezetőt, akiktől a korszerű és a jó módszerek elterjesztését is várjuk. Mi ezeknek a próbája? Az, hogy még több lesz az elégedett vásárló és vendég. Simon József a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője Az V. ötéves terv alapvető gazdaságpolitikai célkitűzése a megye gazdaságának intenzív fejlesztése, a fejlődés minőségi tényezőjének kedvezőbb alakítása, a gazdasági egyensúly növelése. A megfogalmazott követelmények a kereskedelem számára is az eddiginél bonyolultabb feladatokat jelentenek, mert tevékenysége minden állampolgárt érint. A megye lakosságának áruellátásában, a szolgáltatások bővítésében előrehaladásunk mérése és mértéke társadalmi érdeklődésre tart számot, hiszen a kereskedelem jelentősen hozzájárulhat az életszínvonal alakulásához, a lakosság fogyasztásának növekedéséhez. 0 kereskedelem és a vendéglátás időszerű feladatairól Uj búza a malmokban Üzembiztos malmokban kezdődhetett meg az új búza őrlése Szolnok megyében. A Gabona- és Malomipari Vál: lalat tíz üzemében tervszerűen készültek az 1979—80_- as gazdasági évre. Valamennyi malomban befejeződött a karbantartás. A vállalat dolgozói kijavították, illetve felújították a gépeket, így egy éven át zavartalan ■ lehet az őrlés. A raktárakat már májusban, júniusban fertőtlenítették, hogy veszteség nélkül lehessen az új terményt tárolni. Idén 13 ezer 500 vagon kenyérgabonából gyártanak lisztet a Szolnok megyei Gabona- és Malomipari Vállalatnál. Az őrölt terményből, ami fedezi a megye lisztszükségletét, Budapestre és a Borsod megyei iparvidékre is szállít a vállalat, több mint 5 ezer vagonnal. Az őrleményből ízletes kenyér süthető majd, mert valamennyi malomban maradt tavalyról annyi jó minőségű búza, amivel az idei év termése megfelelő arányban összekeverve, jó lisztet ad majd. Ellátás: általában Az ellátáspolitikai célkitűzések érvényre juttatásában értünk el eredményeket. Például kiegyensúlyozott mértékben javítottuk településenként a lakosság alapellátásához tartozó áruk kínálatát, forgalmát, az iparcikkek esetében pedig a kereslet gyakoriságához igazodó, differenciált árukínálat megtartására törekedtünk. Élelmiszereknél és élvezeti cikkeknél az országos, egy személyre jutó forgalom 90 szá- szalékát némileg meghaladó arányt értünk el, iparcikkeknél a 86,6 százalékos értéket kilencvenre javítottuk. A vendéglátásban az átlagos fejlődés mutatója szerint az étel-, valamint az üdítőital-forgalom bővülése erőteljesebb. Az ételek forgalmazásánál kimagasló eredményt a kínálat választékosságának növelésével, az étkeztetés körének kiterjesztésével érték el. Szállodáink több vendéget tudnak fogadni, így a kereskedelem, a vendéglátóipar elősegíti az idegenforgalom növekedését. A városok és a községek többségében az új, s a felújított üzletekkel a vásárlás körülményeit kényelmesebbé és jobbá tették, ezekben a korábbinál gazdagabb az áruválaszték is. Kereskedelmi forgalmunk fejlődésének üteme, ha kis mértékben is, de meghaladja az országos átlagot. A lakosság ellátását „általában” biztosítjuk, de jelenlegi fejlettségünk mellett ez már nem elég. Tudjuk, elégedett az a vevő, aki tejet akar vásárolni és a nap bármely órájában megkapja, de elégedetlen, ha a tejtermékekből a választék szegényes. Elégedett például a szolnoki
