Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-04 / 154. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 3. Nosztalgia mézeskalácsba ál­modva Az ostor a nyakban, csellengés cél nélkül Fűbe harapni jő ft kilenclyuKú hídnál A nosztalgia vására Hát igen a ló... Metamor­fózisa felér egy történelmi leckével. Hunort és Magyart röpítette az aranyszarvas nyomába. Majd hátán kocog­tak be őseink a Vereckei- szoroson. Aztán elpáholt vi­tézekkel ügetett haza a nyu­gati végekről — nézett far­kasszemet tatár meg török fajtabéliekkel. Hurcolt nyal­ka huszárokat — aztán úgy tűnt, beteljesedett a sorsa: még az igából is kiszorította a gépesített tóerő. Soha annyi csellengő gebét nem lehetett látni, mint az ötvenes-hatvanas években. Adóért, takarmányért bárki túladott rajta. Aztán megjelent fényes szőrrel, kigömbölyödve, mint úgynevezett hétvégi ló vagy versenyparipa — csillagá­szati áron. És vonzerejéből semmit sem vesztett. A hét végén megrendezett hortobá­gyi lovasnapokon tízezrek zarándokoltak ki a nagy ma­gyar pusztára a ló jegyében. A mátai lovasftálya körül ütött tanyát a nosztalgia vá­sára- Pótolhatatlan haszná­lati cikkek kerestek gazdát, de a csengettyűk, szűrök, su­bák, csikóskalapok, körmö- zöbicskák társaságában annyi silányság is gyékényre ke­rült, hogy aki itt nem vásá­rolt giccset, az alighanem végérvényesen megúszta. A levegő birkapörkölt sza­gától volt terhes, 37 forin­tért is mérték papírtányérba a „testet”. Alighanem ez az állat is karrierje csúcsára ju­tott. — Megvannak ezök kö- rösztölve, hogy ennyi kérnek egy adagért — méltatlanko­dott egy vevő- Aztán odébb- sétált néhány sátorral, és a duzzogása elcsendesedett, mert kiszámolhatta, hogy a pusztai romantikát sehol nem mérik olcsón. Persze a pénzéért látvá­nyosságot is kapott a néző. A lovaspályán igazán felvil- lanyzó versengés folyt. A pontgyűjtő verseny például felért egy labdarúgó-mérkő­zés izgalmával. (Ezzel aligha mondtunk túl nagyot...) A győztes lengyel 1480 pontot Kutyameleg vanl gyűjtött — a legjobb magyar — Somlai, Irhás hátán — ti­zenegyedik lett, jó három­száz ponttal kevesebbel. Va­lóban lovasnemzet vagyunk? Persze aztán Muity, Bár­dos és a többi fogathajtó helyrehozta a mérleget: ver­senyük azt bizonyította, nem véletlenül vannak a világ élén. A háromnapos majális nagy siker volt az idén és biztos, hogy nagy siker lesz jövőre is- Hogy keveredik az ocsú a tiszta búzával, az iga­zi érték a vásári harsányság- gat? Alighanem ez is titka a lovasnapok hallatlan népsze­rűségének. — Pb — All a vásár... A holland Jacquline Welder kisasszony Duo Deux nevű lova alaposan átrendezte a pályát. A talpraesett lány ezután a bal­sikerű ugratás után is a nye­regben maradd Megelégedettség Élünk — ki jobban. ki rosszabbul. Akad, akinek vá­gyai és lehetőségei éppen fe­dik egymást — mégse elége­dett. Egy másik ember az ál­mai és a valóság között le­küzdhetetlen űrt érez. Ez utóbbi szintén nem a büsz­keséget választja alapmaga­tartásul, ha sorsáról kérde­zik. Talán elképzelhetetlen olyan pillanata az emberi létnek, amikor elmondhat­juk: most rendben van min­den, nincs olyan területe éle­tünknek, ahol hibádzhatna valami. Persze a képhez, a valósághoz az is hozzátarto­zik, hogy szívesebben pa­naszkodunk, mint büszkélke­dünk. Igaz, a legtöbb ke­servnek kézzelfogható okai vannak. Nemcsak az emberek álta­lában, hanem a tudósok is foglalkoznak (mégpedig nem keveset) a megelégedettség­gel. Kategóriát is alkottak a tárgyban, az életminőség fo­galmát. És az élet minősége esetről esetre arról beszél: milyen mértékben elégedet­tek az emberek, melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszanak benne, hogy ne le­gyen okunk az aggodalomra. Nem az anyagiak A témában végzett kutatá­sok meglepetése, hogy ko­rántsem az anyagiak állnak az első helyen a „boldogság- csináló” tényezők közül. A munkahely (a hely szelleme és nem a fizetés), a család megelőzi a pénzhiányt avagy az anyagiak bőségét. A „Hogyan élünk, hogyan éljünk” divatos vitájában lé­nyeges ténynek számít a munkahely kiemelt szerepe a megelégedettségben. Termé­szetes ez a pozíció. Gondol­juk csak végig. Akárhogy is, de végeredményben a nap huszonnégy órájából a leg­több időt a munkahelyünkön töltjük. Nyolc óra. Éppen harmada a napnak. Ezt fi­gyelembe véve természetes, hogy a legtöbb hatás a kol­légáink között ér bennünket. És nemcsak a munkahellyel kapcsolatban. Gyakran ott értesülünk egy-egy kellemes vagy kellemetlen családi ese­ményről, valljuk be, onnan intézzük hávaítalo« és maJ gánügyeinket. Ezernyi ok van tehát rá, hogy változóan borús vagy derűs legyen a kedvünk. És ha mindehhez még hozzávesszük a munka­helyi légkörnek elkeresztelt hangulatot, könnyen belát­ható: nem mindegy, mi tör- tlénik körülöttünk a nyolc óra alatt. 0 légkör fontossága Nemrégiben fiatal, pálya­kezdő pedagógusokkal be­szélgettem. Az életükről, ar­ról, mit terveznek, mi a szán­dékuk a pályájukon. Szó esett arról is, van-e családjuk, s ha van, hogyan élnek otthon. .Ügy is mondhatnám: az éle­tük minősége volt az, ami érdekelt. Érvek és ellenérvek hang­zottak el, ám nem kellett hozzá több, mint tíz-tizenöt perc, s máris ott voltunk a legfőbb témánál: a munka­helynél. A beszélgetést, igen­csak befolyásolta, hogy a ta­nítók többsége a diploma- osztás utáni első évet töltöt­te éppen a katedrán. A ki­sebbség már régebben is ott dolgozott a szép, új, világos iskolában. Vitatkoztak. Be­széltek róla, miért nem köze­ledik egymáshoz a két cso­port, miért van, hogy régi a régivel, új az újjal barátko­zik szívesen. A beszélgetésinél új szerep­lővel gazdagodott a kör. Az igazgatónő nyitott be a te­rembe, s mert marasztalták, maradt. Innen kezdve egy alkalomszülte ifjúsági parla­menthez hasonlított az esz­mecsere — kérdések voltak, s néha egy-egy válasz. A kérdezők alátámasztották a tételt a munkahely légköré­nek fontosságáról. Kiderült, hogy lehet ugyan sokat be­szélni a családról, a megvá­sárolandó televízióról. mo­sógépről, vagy éppen teleik­ről. ám a munkahely fonto­sabb mindezeknél. (Félreér­tés ne essék, esetünkben nem a szakma, a hivatás, ha­nem a munka színhelye.) És ezen sincs miért csodálkoz­ni. Ami történik velünk a munkával töltött órák alatt, idegessé tesz bennünket, örömet okoz, esetleg kö­zömbösen hagy. Ám hogy hat ránk, az bizonyos. És a ránk­ragadt hangulatot aztán ma­gunkkal visszük haza. A tör­ténetektől függően moso­lyogva, vagy éppen búbána­tos képpel indulunk el tele­víziót, mosógépet venni, morcosán alkuszunk a kár szemelt telekre. Nem mind­egy tehát, milyenek a mun­ka körülményei. Még mielőtt rámsütné akárki a bélyeget, hogy cse­kélynek ítélem a szorgosko­dásunkért kapott anyagi és erkölcsi elismerés jelentősé­gét, gyorsan citálok egy pél­dát a légkör és a pénz össze­függésére. A már említett pedagógusoknál történt meg, hogy ketten kimaradtak a jutalomosztásból. A pedagó­gusnapon szokásos jutalma­zásból. A dolog önmagában aligha érdekes (a jutalom adható, de nem kötelező ad­ni). említésre méltóvá az te­szi az esetet, hogy a szóban- forgók a tanév folyamán va­lamennyi jutalmazásnál bo­ríték nélkül maradtak. Köz- bevetőleg: hivatalos véle­mény szerint korántsem vé­geztek kevesebbet vagy gyen­gébb munkát a többieknél. Hangulat és pénz Egyikük vette magának a bátorságot és rákérdezett az igazgatónőnél, miért nem ju­talmazták őt egész évben? A válasz nem volt kielégítő, hiszen a vezető (szokás kér­dése) ügyesen kitért. Mint mondta, neki csak javasol­tak, s ő a tanácsok alapján döntött. A kérdező elérte cél­ját (szerzett néhány kelle­metlen percet igazgatónőjé­nek), ám az eset még sokáig foglalkoztatta. Éppen a mun­kahely hangulata miatt. A légkör okán, amely esetében olyan volt, hogy általa nem lehet hitele a jutalmaknak és velük 'kapcsolatban a mi­nősítésnek. A fenti eset hőse azóta sem emésztette meg a történte­ket, s mérce, támasz nem lé­vén, egyedül szűrte le az eset tanulságait. Elnézést az ismétlésért, de így volt: a munkahelyének hangulatáról, az őt minősítő kollégákról lett meg a véleménye. M. P. Árulkodnak a baleseti naplók A népi ellenőrök vizsgálták Mit tesznek a mezőgazdasági nagyüzemekben a bal­esetmentes munka feltételeinek megteremtéséért, hogyan gondoskodnak a dolgozók munkavédelmi oktatásáról? Milyen berendezések, felszerelések védik az emberek egészségét', testi épségét, mit tesznek a balesetek okainak felderítéséért? A jászberényi Járási-Vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizott­ság ezekre a kérdésekre ke­resett választ a Jászsági Ál­lami Gazdaságban, Jászalsó- szentgyörgyön, Jászboldoghá- zán, Jászdózsán és Jászjákó- halmán a helyi termelőszö­vetkezetekben. A népi ellenőrök megálla­pították, hogy a korábbiak­nál átgondoltabbak a mun­kavédelemmel kapcsolatos intézkedések. A tennivaló­kat a vállalat, illetve a szö­vetkezet munkavédelmi sza­bályzatában és intézkedési tervében határozzák meg. Rendszeresebbé és hatéko­nyabbá váltak a balesetelhá­rítási, a biztonságtechnikai szemlék. A szemlékről jegy­zőkönyvet készítenek, ame­lyek tartalmazzák az észlelt hiányosságokat, dokumentál­ják milyen intézkedéseket javasolnak és tesznek a hiá­nyosságok megszüntetéséért. Szervezettebb a munka- és balesetvédelmi oktatás. A munkavédelmi szabályzatnak megfelelően az új dolgozók munkába állítását vagy más munkakörbe történő áthelye­zését munkavédelmi oktatás előzi meg. A távol maradók részére az oktatást megismét­lik. A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy nem minden gazdaságban szerepel fontosságának megfelelő he­lyen a munkavédelem. A vizsgált szövetkezetek közül például a jászjákóhalmj Bé­ke Tsz-ben nem készítenek intézkedési tervet. Az V- öt­éves pénzügyi tervből nem tűnik ki, hogy milyen össze­get fordítanak munkavédel­mi célokra. Általános megállapítás, hogy legtöbb baleset az ál­lattenyésztési ágazatban és a rakodók között fordul elő. A balesetekről jegyzőkönyvet készítenek, de nem tárják fel egyértelműen az okot, nem vezetik be a naplóba azokat a baleseteket, ame­lyek nem okoznak keresetki­esést. Ez nehezíti a meg­előzést. a balesetveszélyes helyzetek megszüntetését. Nem készítenek jegyző­könyvet és csak ritka esetben adnak bizonyítványt a munkavédelmi oktatásról. Kevés helyen használják ki az oktatást elősegítő szem­léltetőeszközök — audovizuá- lis berendezések — adta le­hetőségeket. A NEB a vizsgálatok ta­pasztalatai alapján a követ­kezőket javasolja: minden gazdaságban készítsék el a munkavédelmi intézkedési tervet, alakítsák ki a gazda­ság munkavédelmi szerveze­tét. Ahol az állattenyésztési ágazatban magas a balese­tek száma, alapos vizsgálat­tal tárják fel a baleseti for­rásokat és tegyenek határo­zott intézkedéseket a bal­esetek megelőzésére. Minden üzemben vezesse­nek baleseti naplót, írjanak be minden üzemi balesetet; elemezzék a balesetek okát, aminek alapján meg lehet szüntetni forrásukat. Készít­senek jegyzőkönyvet a bal­esetvédelmi oktatásról, tün­tessék fel a jelenlevők szá­mát, az oktatás végrehajtását valamennyi résztvevővel írassák alá. A gazdaság vezető) pedig rendszeresen vizsgálják meg a balesetvédelem helyzetét, ellenőrizzék a nyilvántartá­sokat; azt hogy milyen in­tézkedéseket tettek a feltárt hiányosságok megszünteté­séért. A nagyecsedi Rákóczi Tsz fogata a legtöbb pontot kapta a zsű­ritől Fotó Köhidi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents